Esztergom és Vidéke, 1903
1903-08-09 / 64.szám
A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. М с Й1 с 1 е Щк Vasárpap és csütörtökön. jlLŐFIZETÉSI ÁRAK : EzéM évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — _ — — — 6 kor. — fii. Nagyed évre — — — — 3 kor. — fii. Eá}' ее szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetéseit, nyilüerek és hirdetések küldendők) Kossuth bajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. •<$A városi képviseletről. aug 7. (a.) Esztergom város közönsége a községi önkormányzat ügyeit a képviselőtestület által gyakorolja. A nagy közönséget képviselő városatyák azok, kiknek kezébe a város sorsa, jövője letéve van. Bennok öszpontosul a választók bizalma. Számtalan esetben tettük már szóvá a bizalom kérdését, melyet sok esetben érdemetlenül osztogatnak a választók. Volt idő, hogy statisztikai kimutatást húztunk arról lapunkban, hogy ki, hányszor jelenik meg a zöld posztónál, s vesz részt azokban az ügyekben, melyek intézése, minden városi képviselőnek kötelessége. Ennek a, mondjuk talán kíméletlen eljárásnak megvolt a haszna, mivel a bizalom letéteményesei tartva a nyilvános leleplezéstől, többen s gyakrabban megfordultak a fórumon. Azóta, múlván az idő, a közügyek iránti érdeklődés is lohadni kead, s lassan már eléri fokát annak a köAz „Esztergom is Vidéke" tárcája, 1848. évi nemzetori és honvédkori Irta: HORVÁTH GÉZA. Folytatás (XXI.) Január io-én Komárom alatt vesztegeltünk. Ekkor korán reggel parancsot kaptunk, a Dunáni átkelésre, s megkezdődött a július n-ki csata, melyben az orosz hadosztály eldöntő részvéte miatt, az osztrák hadsereg hadállásának célzott áttörése nem sikerült. A csata a jobb szárnyon igen hevesen folyt. Mi a szélső bal szárnyat foglaltuk el. Egész nap folyt az ágyú harc, midőn Mariásy ez- j redes és dandár parancsnok oda lova- j golt hozzánk almásszürke lován, kíséretében mint nyargonc egy 12—13 évesnek látszó barna fiucskával, kit állítólag Tőröknek hivtak, s oda kiáltott az őrnagynak : »Képeztessen tömeget с s ő tovább vágtatott. Alig hogy készen volt a tömeg, több divízióból álló ulánus attakba jött reánk s körül futotta a zászlóaljat. Azonban a betörést lövéseink gyorsasága és szilárd állásunk megakadályozta. Én, mint őrmester az elsőszáiád közepén álltam, s velem az egész első sor szuronyt szegezve állt. A legkellemetlenebb az volt, hogy a második sor jobbról, balról, füleink mellett lőtte zönynek, mely valóságos megbotránkozás számba megy. Régóta nem került képviselőtestületünk ítélőszéke elé oly fontos ügy, mint a csütörtöki ülésen, midőn is sajnosán kellett tapasztalni, hogy a százhetvenhat képviselő közül csupán hatvanan adták le szavazatukat a két milliós kölcsön ügyében. Nem lennénk igazságosak, ha figyelembe nem vennénk azt a néhány igazgatósági tagot és tisztviselőt, kik a takarékpénztárraii ezen fokú érdekeltségüknél fogva a szavazástól tartózkodtak, délszolnak e sorok azoknak, kik magukat áltaI Iában távol tartották, s azoknak, i kik a szavazás elrendelésekor jobbnak látták a folyosó tisztább légkörébe kivonulni. Mert feljegyzéseink szerént ilyenek is voltak. Feltesszük a kérdést azon képviI selőkhöz , ha nincs idejük, ambitiójuk, avagy erkölcsi bátorságuk, miért nem teszik le mandátumukat ? Miért bitorolják a választók bizalmát ? Sokkalta csekélyebb jelentőségű, de persze személyes vonatkozású ki fegyverét. A harmadik sorral fegyvert cserélt, a harmadik sor ismét átvette a negyedik sor töltött fegyverét, a negyedik pedig töltött. Ez volt az első és utolsó alkalom, midőn lovasság igyekvők megtörni tömegünket. Az iszonyú dübörgés, melylyel a lovasság felénk rohant és a süketitő lárma kissé alterált bennünket, de a rohamot csúnyául viszszavertük s jól megritkítottuk sorait. Az első sornak csak akkor kellett volna' lőnie, a lovak szügyének irányítva a' lövési, ha a lovasság egészen közei fér-! kőzik hozzánk, a mi azonban nem tör- • tént. Az alkonyat beáltávai visszavonultunk a Dunán át és július 13-án megkezdtük a nagy visszavonulást. A váczi csata az oroszokkal. Július 15-én. Az első hadtest július 15-én ért Váezra. Nagy Sándor szokása szerint, hadrendbe' állitá a gyalogságot, tüzérséget. Az előre-1 haladt lovasság harcba bocsájtkozott, a kö- j zel Váczhoz felbukkant cserkesz lovasság-; gai és azt kegyetlenül megcsipkedve, tért vissza a táborba, magával hozva az j orosz lovasság vörös és ezüst paszománt- j tal sujtásozott felöltönyeiből 18—20 da-: rabot és annak nagyrésze szinte táborba szállt. A kocsik Váezról hozták a hadj sereg részére a készletben volt kenyeret. Sokan a legénység közül levetették ba-! kanosaikat, mások tiszta fehérneműt vái-' tottak. Midőn huszáraink, kik reognosügyekben nem egyszer láttuk zsúfolva a tanácskozás termét, amidőn 'talán épp a köznek rovására lett I az egyéni érdek portálva, j Törvényeink, szabályzataink a I megjelenésre kényszereszközöket ( nem ismernek, kinek kinek egyéniségére bízzák azt. Kötelességet vélünk teljesíteni, midőn figyelemmel fogjuk kisérni a j képviselők megjelenését az üléseken, s azok tevékenységéről nyilvánosan fogunk beszámolni a nagy közönségnek, hadd lássa az, hogy j kík s mily mértékben érdemesek a 1 bizalomra. Döntés a conversió-ügyében. — Városi közgyűlés. — Aug. 5. Esztergom város képviselőtestülete szerdán d. u. 4 órakor ülést tartott. Nem volt kilátás pikáns izű, szenzátiós természetű interpellatiókra, a koma, sógor, jó barát és jóakaró szolgálat és viszontszolgálat készségére sem volt szükség, mert még csak egy szolgai állás sem várt betöltésre, annál kevésbbé valamellyes hivatalnoki állás, s igy érthető, ha a sovány napirend, az egyedüli két milliós kölcsön ügye nem birt vonzerővel a közcirozni voltak, oda kiáltanak: >Fel fiuk itt a muszka!* Rövid negyedóra alatt a legénység Öltözve, a tüzérség és lovasság felkészülve várta a támadást és az oroszok valóban nem is késtelf, mert ágyúik a gödi hegy tövében megkezdték a tüzelést. A mieink is siettek a válasszal. A városi nemzetőrség is kivonult, de a messze távolban megállt az ágyú lóvonalán kivül és jót nevettünk, midőn láttuk, hogy ha fecske repült el felettük, hogyan bugdácsoltak. Már a csata javában folyt, midőn a harmadik hadtesthez tartozó lovasság és tüzérség megérkezett. Az ellenség gyalogsága azonban nem nyomult előtérbe, hanem az ágyuk J fedezetére szorítkozott. A csata folyamán az úgynevezett »geller Schuss«-ok néha belevágtak,! máskor átugrottak zászlóaljunkat, vagy mellettünk gurultak el. Feltűnt nekem, hogy az ágyú fedeze- j tén álló muszka gyalogság nem képezett J úgy, mint nálunk tömeget, hanem minden tag (rótta) egymástól pár lépésnyire állt és e szerint kevésbbé volt kitéve az ágyuk ártalmának és még is a fejlődés ] igen gyorsan futó lépésben történt, j Hogy mindig ezt a hare modort szoktak-e követni, azt nem tudom, miután ezentúl csak lovassággal és túlnyomó ( ágyukkal álltunk szemközt, de ezúttal, csakugyan ekként történt. Továbbá fel- j tűnőnek találtam a kozákok élénk mozügyekért érdeklődő városatyákra, kik közül, t. í. a 176 közül csak 60 jelent meg és merte döntő szavazatát leadni. Dr. Helcz Antal tett is erre vonatkozólag, de csak zárjelben egy indítványt, hogy jegyzőkönyvi köszönetet kellene szavazni a nagy számban távol volt képviselőknek. Valóban megbotránkoztató, hogy vannak egyének, kik csak hiúságuk legyezgetése végett, könyörgéssel, kapacitál ássál járják ki mandátumukat, s aztán feléje se néznek az üléseknek csak akkor, ha valamellyes közvetlen, avagy közvetett érdek parancsolja. * Megnyitván Hoffmann Ferenc pénzügyi tanácsos, polgármester helyettes az ülést, üdvözölte a megjelenteket, s a kath. egyháznak Leo pápa elhalálozása folytán bekövetkezett mély gyászát jelentette be hivatalosan, mit csakhamar az uj pápa megválasztásának örömnapjai váltottak fel. Tekintetes közgyűlés! Mielőtt a mai rendkívüli közgyűlés napirendjére tűzött fontos ügy tárgyalására térnénk, — szóllott a helyettes polgármester — engedje meg a tekintetes közgyűlés, hogy a fájdalmas meghatottság és őszinte kegyelet érzelmeinek szenteljünk néhány pillanatot. Legutóbbi együttlétünk óta egy világra szóló jelentőségű esemény, XIII. Leo római pápa Ő Szentsége halála borította mély gyászba a benne látható gékonyságát, és vékony, erőtlennek látszó lovaik gyors futását fel a hegyeknek is. A csata késő estig folyt és az oroszok visszavonulásával végződött. Én ismét félszázaddal, tiszthelyettesi szolgálatot teljesítvén előőrsre rendeltettem. Megkétszereztem óvatosságomat, miután azt hallottam, hogy a vigyázatlan előőrsöket a kozákok elszoktak fogni és valóban vigyázni is kellett, mert a lovasjárőrök szakadatlanul jártak. Midőn előőrsöm, helyesebben az őrszem elkiáltá magát: »Allj ki vagy ?« Ha huszárok vonultak el előttünk, azt kiáltották : > Huszár с, ha ellenben kozákok voltak, kik csekély távolban haladtak el, felelet helyett tovább vágtattak. A kozákok hosszú ügyetlen dsidával voltak ellátva, vállukon puska, a nyeregkápába két pisztoly volt tűzve, fövegük szőrmés, meleg sipka, kék begombolt Waffenrok-féle kabát, bő kék bugyogó a csizmába húzva. Jobbára meglett, szakállas férfiak voltak, ügyes, erős lovasok, de lovaikat csúnyául ülték. Már reggel volt, midőn az előőrsöt a zászlóaljhoz behívták, s indulási parancsot kaptunk, utunkat azonban a tömérdek menekülő kocsija akadályozá. Már javában folyt a támadó oroszokkal az utcai csata, midőn a keskeny gombáspataki hidon áthaladva, az emelkedő hegy erdő borított magaslatára értünk és az utócsapatot képező pár huszár jelentette,
