Esztergom és Vidéke, 1903

1903-01-18 / 6.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. М

е

Ш

с

1

е

Щк Vasárqap és csütörtökön. j^LŐFIZETÉSI ÁRAK '. E;éw évr — — — — 12 kor. — fii. РЙ évre — — - - — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Ё^уее szám ára: 14 fit. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő к Kossuth bajos (azelőtt ßuda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Tűzjelzés és kötelező tűzoltás. Esztergom, jan. i6. Az utóbbi időben több alkalommal hangzottak fel panaszok tűzoltóink ellen a tekintetben, hogy a tűznél késedelmesen jelennek meg, majd pedig, hogy a víztoronytól távol eső városrészek tűzeseteinél nagy a vízhiány. A panaszok oly formában jöttek a nyilvánosság elé, melyek alkal-^ masak arra, hogy az ódiumot a tűzoltókra hárítsák. Lehet, hogy a felszóllalások nem alaptalanok, de keressük az okokat, melyek azok kútfőrrásai. Kevés vidéki város van, melynek , tűzoltósága oly felszereléssel birna, mint a mienk, van azonban egy nagy hiánya, és pedig a tűzjelzés.

1 A gyors kivonulás alapja a tüz1 oltásnak, mit azonban csak azáltal lehet elérni, ha a tűzről kellő idő1 ben nyer értesítést a tűzoltóság. Rég vajúdó kérdés már ez, melyet sokszor igyekeztek megoldani. de amit mindig megakasztott г pénzkérdés. Nappali tűzjelzésünk nincs, illetve a tűzjelzést maga a közönség végzi mely szájról-szájra adja tovább a vészhírt, mignem eljut a tüzőrségre. Segítségül van a távbeszélő, azon ban gyér elterjedtségének következményeit, sok esetben érezzük. Éjjeli tűzjelzés dolgában még rosszabbul vagyunk. Annak a cirkáló őrjáratnak a házak tömkelegében, a szük utcák között, nincs látköre, legtöbb esetben a feje felett pirosló égbolt teszi figyelmessé s mire a kürt szava eljut a tüzőrségre, a pusztító elem már fékevesztetten dühöng. Hallunk a Szenttamás tetején felállítandó póznáról, melyre nappal sászló, éjjel pedig vörös lámpás lelvonása által jeleztetnék a tűz s innak iránya. Ennek azonban gyakorlati haszna nincs. Nincs, mivel i város legtöbb részéből az nem s látható, de még azért sem, mivel íem az irány, hanem első sorban a j űz jelzendő. Az irányt megmutatja i nappal maga a közönség, a harang kongása, éjjel pedig az égbolt. A kérdés egyedül helyes megoldása csak az lenne, ha a plébánia templom tornyán egy rendes tűzjelző állomás létesitetnék, hol a jelenlegi őrjárat egy tagja, a fizetett tűzoltók egyike, éjjel ugy, mint nappal, állandó szolgálatot tenne, ki jelezné azonnal a tüzet és annak irányát is a tűzoltóságnak, de egyúttal a város lakosságának is, a harang félreverésével., Addig, mig ezen áldozattól viszszariadunk, nagyobb eredményt tűzoltóinktól nem várhatunk. A tűzjelző létesítése nemcsak a gyors kivonulást eredményezné, hanem a nagy közönség közremunkálkodását is. Nagy hiánya a tűzoltói intézménynek, hogy az őrségen nincsenek állandóan lovak, s hogy a lótartó gazdák önkéntes jelentkezésére van utalva, mi szintén nagy akadálya a gyors kivonulásnak. Az az egy két ló, mely éjnek idején az őrségen pihen, nem elégséges. A tűzjelzés ezen is javítana azáltal, hogy hamarább érkeznék meg a segítség. De, munkás kezekre is van szükség a tűznél, s igy e részben is kívánatos, hogy a nagy közönség figyelme minél elébb és minél hathatósabban hivassék fel a közveszélyre. E részben ugyan ujabban sajnos tapasztalataink vannak, mert a nagy közönséget a tűzhöz csak a kíváncsiság, s nem a felebaráti szeretet viszi. ' Akkor, midőn ugy gondolkodik, hogy dolgozzanak a tűzoltók, azok kötelessége a tűzoltás, helytelenül cselekszik, mivel azok kötelességérzete csak emberbaráti s nem feladatszerű. A nagy közönség közönyének itt volna már az ideje, hogy vége vetessék, a kötelező tűzoltás behozatala által. Osztozzék minden polgára e városnak azon önfeláldozásban, mely önkéntes tűzoltóinkat vezérli, s azok, akik egyéni, társadalmi s egyébb Messze Vagy te . • • Messze vagy te, mégis mindig látlak, Minden órán, minden percen várlak, Tudom te is gondolsz néha én rám, Ha én azt a gondolatot tudnám ? — Messze vagy te. — Nem is olyan messze. Elszállok én hozzád minden este, — Beszélünk is, zokogunk is csendben, Tudj' az Isten mért oly keservesen ? Neked is fáj egy névtelen bánat, Én bennem is az az érzés támad . . . Messze vagy te, mégis mindig várlak, Pedig talán viszont sohse látlak ! Einczinger Ferenc. Kipróbált eszköz. Irta: J. van MAURIK. — Hollandusból. — (Folytatás és vége.) Erőt vett rajta az elérzékenyülés és zsebkendőjével a szemét törülgette. — Mily szomorú eset! Mily szomorú mondja a jólelkű zsirtömeg szintén előkotorászva zsebkendőjét. — Három éves koromban tengerre kerültem. Mit szól ehhez ? — Tengerre ? — Fájdalom, rákényszeritettek. — Oh, Istenem! — Elloptak engem a bölcsőből. — Micsoda ? Mi ? — El—lop—tak! — Irgalmas Isten ! Ki tette azt ? — A cselédünk, akinek viszonya volt egy tengeri rablóval. — Teremtőm ! És miért tette ezt az a cseléd ? — Mert nem volt gyermeke és a ten;geri rabló életét adta volna egy gyermekért. — Ne mondja! Mi mindent meg nem érhet az ember! Ki hinné ezt? j .— No tudja, ez a rabló nagy gyermekbarát volt. — Ugy látszik. De; mondja csak, különben nem rabolt és gyilkolt ? — De bizony, megtette az azt. Minden férfit, akit elfogott, agyonlőtt vagy felakasztott, de az ártatlan kisdedeket nem bántotta. Volt a hajónkon egy tengeri rabló, aki a szopós üvegeket töltögette a csecsemők számára, a hajóinas pedig a köménymagos teát főzte és a pólyákat melegítette. — Mi történt uram az anyákkal ? — Hm, hm ! Ha fiatalok szépek voltak, a rabló háremjébe kerültek, az öreg asszonyokat, tetszik tudni, az ötveneseket, kitették valami puszta szigetre vagy lemészárolta a hajón. — Le—mé—szárolták? Ez borzasztó, — és mindezt a saját szemével látta ? — Láttam és tizenhárom éves koromban magam is kiáltottam a tűzpróbál — két misszionáriust kellet kiexpediálnom, — Kiexpediálni ? Honnan ? — A világból. A kövér hölgy borzongva húzódott el szomszédjától. Ez folytatta: — No ne ijedjen meg . . . nem tőrrel vagy pisztolylyal . . . szó sincs róla ! Egyszerűen valamit öntöttem a kávéjukba, — Ah, ah! — Mesemód könnyen ment az egész; alig kóstolták meg és tiz perc múlva már a jó Istennél voltak. A testes útitárs elsápadt; kerekre nyilt szemmel bámult szomszédjára és szörnyülködésében a szája is látva maradt. A szörnyeteg pedig folytatja : — Lassankint elvadultam ; megvallom, vért szomjazom ! A meleg vér ah, az isteni! Látja ezt a kis hitvány szerszámot (kivette a zsebkését) legalább másfél száz embert szállítottam evvel á másvilágba akkor, mikor a tenger rémének hivtak. Az utas foga félelmetesen megvillan. A szomszédasszony rémülten nézi a zsebkést, mely oly ártalmatlannak látszik és félig gyanakodva kérdi: — Evvel a kis . . . A kés szó már torkán akad, mert a penge a szeme előtt villan el és az útitárs rekedt hangon mondja : — Ugy van, evvel a nyomorult szerszámmal ! Egyetlen kanyarintás — és a maga lelke sétál föltelé, vagy lefelé . . . az már nem az én gondom. Akit én kezelek, az meg sem nyekken . . . reccs . . . oda van ... de (a kést zsebébe csúsztatja) körülbelül két év óta megí téritettek. ' — Ah ! ah I Kicsoda ? I A new-yorki üdv hadserege és — (nagy sóhaj szakad ki melléből) — most a kiontott vér mely lelkemen szárad, nem hagy nyugodni ... oh nem hagy ! 1 A jólelkű asszony nagyot lélekzik, szemét azonban nem veszi le útitársáról akinek a keze most is a zsebében van. Remegő hangon kérdi: — Most hát semmi dolga sincs a tengeri rablókkal ? — Nincs! pedig nagyon sajnálom, mert az a foglalkozás nagyon mulatságos volt, aztán pompás üzlet is volt . . . kevés költség, sok jövedelem. — Azt elhiszem, és . . . — Ertem asszonyom, azt szeretné tudni, hogy most mivel foglalkozom ? — Hm, persze . . . hm! ... Ha szíveskednék megmondani! — Miért nem mondanám meg! Jelenleg hullákkal foglalkozom. — Mivel ? — Holttesttel. — Ah, ezt nem gondoltam volna! felel a jó asszony némileg megnyugodva. Ön tehát a temetkezési intézetnél van alkalmazva ? — Ohó, nagyon csalódik drágám. Én a professzor uraknak szerzem a hullákat. Íz „Esztergom és Vidéke" tárcája.