Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-06 / 63.szám

mennyiségű s a mi fő és a nagy fogyasztást lehetővé tenné, — olcsó borunk, de nem tudjuk eladni, sőt még maguk a termelők sem merik fáradságuk gyümölcsét élvezni, mert nagyobb a fogyasztási adó, mint a kis termelőknek a szüret idején fizetett vételár ! Ezen állításunkat szomorúan igazolják a helyi viszonyok, mert az 1902. évi szüretkor vidékünkön alig adtak a cefrés mustért 10 koronát, és még szerencsés volt az a kisgazda, ki termését ily potom áron is eladhatta, holott ugyanezen bor után a kimérő 12 К 46 fillér, sőt maga a termelő is 6 К 46 fillér boritaladót és városi pótlékot tartozik fizetni. Mi természetesebb tehát, hogy ily terhes adózás mellett a borfogyasztás napról napra apad és a szegény termelő, úgyszólván saját zsírjába fúlva nagy küzdelem után elért kielégítő termések dacára tönkre megy és a vándorbotot kénytelen kezébe venni. És sajnos nemcsak nálunk, hanem az ország legtöbb borvidékén ily szomorú viszonyok uralkodnak, melyek oka főkép a boradó túlmagas voltában keresendő. Szőlőtermelőink e kétségbeejtő helyzetből csakis a boritaladó tetemes leszállítása és helyes s méltányos kezelésével szabadithatók ki, j miért is mély tisztelettel oda terjed 1 alázatos kérelmünk, méltóztassék i. oda hatni: 1) hogy a boritaladó legkevesebb j 5O°/

0-kal leszállitassék és az egész ] országban egyenlősitessék ; j 2) hogy a termelők a saját fogyasztásuk utáni adózók egyáltalában felmentessenek, 3) hogy a fogyasztási adók bérbeadása törültessék és 4) hogy az adó lehetőleg a községekre ruháztassék, esetleg az állam által kezeltessék. Bizton reméljük, hogy e kérelmünk teljesítése után a szőlőtermelők és borfogyasztók érdekén kivül az állami egyenes pénzügyi érdekek is teljes mérvben kielégítést nyerendnek, mert a boritaladó leszállítása folytán keletkező nagyobb fogyasztásból eredő bevételi többlet minden valószínűség szerint fedezni fogja azon hiányt, mely az átmeneti években netán mutatkoznék. Kérelmünk megújításával vagyunk stb. Tiz ét.*) Folytatás (IV.) Ugyanabban az évben, melyben az esztergomi óvónőképző megnyílt, szinte versenyeztek hazánk nagyobb városai, hogy az állam által létesítendő óvónőképző-intézetek egyikét ők nyerjék el, készek lévén a legnagyobb áldozatok meghozására is. Igy versenyre keltek a többi között : Szeged, Nagy-Becskerek, Eperjes és Hódmező-Vásárhely, melyek közül az utolsó helyen emiitett város 208,000 koronát ajánlott fel az államnak, ha kebelében óvónőképzőt állit. Esztergom pedig minden megterheltetés nélkül nyerte el ezt az intézetet, melyet sokan kicsinyelni látszanak, sőt nem egy ellensége is akadt. Talán Esztergom nincs ráutalva, hogy a legnagyobb készséggel fogadjon minden előnynyel járó intézményt ? A haladásnak legfőbb alapja a közművelődés. Kulturális intézetekre van tehát szükségünk, s örömmel, lelkesedéssel kell fogadnunk minden intézményt, mely szellemi és anyagi javunkat előmozdítja. Mennyire vált hasznára ez intézet Esztergomnak, azt nem szóval hangoztatom, hanem adatokkal iparkodom bizonyítani. Első sorban is azt említem fel, hogy 46 esztergomi leány — szülőinek nagyobb költsége nélkül — tisztességes álláshoz jutott. Továbbá a lefolyt 10 év alatt *) Az esztergomi érseki kisdedóvőnő-képző intézet 1901—1902 is 1902—1903 iskolai évekről kiadott értesítőjéből. A izerk. bontottuk ruháit s arról győződtünk meg, hogy a tárcájában levő nagy ezüst tallér felíogta a különben halálossá válhatott granátdarabot és e szerint a testbe nem hatolt be, de az ütés igen érezhető volt. A mi engemet illetett, a felső ajkamon ért ütés igen kevéssé alterált, noha annak erős lüktetését igen élénken fájlaltam. A csata visszavonulással végződött s én félszázaddal, mint tiszthelyettes előőrsre küldettem ki, egy szakasz császár huszár kiséretében. A huszárok a völgyben fekvő majorságba vonultak s csak folytonos őrjárataik mentek felváltva előre és vissza a tulvölgynek levezető országúton, én pedig a dombtetőn állítottam fel előőrseimet s részint a fájdalomtól, részint pedig kötelesség érzetből egész éjen át szememet nem hunytam be. A völgyben balról elterülő erdőségből időközönként majd a hurráh! majd az éljenzés hangzott fel, de úgy látszik összeütközés nem történt, csak egymást akarták alármirozni. Máseap egy üteg ágyú s a 34-ik zászlóalj melyhez csatlakoztam, és még egy zászlóalj nyomult előőrsi tanyám mellett el, de, hogy mellyik zászlóalj volt, ma sem tudom, melyet hátrább egy svadron huszár követett. Jobbról a . fensikon feküdt egy falu, és annak élén egy kastély állt. A vidék előttem teljesen ismeretlen volt, és midőn honvédeinktől kérdeztem a kastély tulajdonosának nevét, az öreg Rigótul azon választ nyertem, hogy ha jól emlékezett, ez Mocsonok, a nyitrai püspök tulajdona. Rövid idő múlva zászlóaljam balról az út mellett elterülő és övig érő búzatáblába nyomult be, mig a másik zászlóalj a jobbról elterülő búzatáblába hatolt. Az úton felállított osztrák üteg fogadott bennünket, mire a mi ütegünk is kellő sikerrel válaszolt! A sűrű magas búzában nehéz volt az előhaladás. Az osztrák üteg visszahúzódott, és az út elhajló magaslatán újból állást foglalt és időközönként közibémk vágódott cgy-tgy golyó, holtakat és sebesülteket hagyva maga után. A búzában az előhaladás nekem mindnehezebbé vált a beállott láz miatt, s nem voltam képes az osztrák üteg teljes visszavonulása után előre menni, mit látva őrnagyom,^ kórházba rendelt menni. Felső ajkam annyira megvolt dagadva, hogy az orromnál is magasabban állt, s bár igyekeztem ott maradni, de lázam azt lehetetlenné tette. A sebesültek listáját megkaptam és 36 sebesülttel az esztergomi kórházba mentem. A kocsik lassan haladtak és valóban örültem, midőn betegeimet az esztergomi régi kaszárnyába, mely kórházzá volt átalakítva, átadhattam, magam pedig a majdnem szemközt fekvő »Magyar Király с című szállóba szobát nyittattam és öcsémnek, ki ott diákoskodott, megizentem, hogy itt vagyok, ki azonnal intézetünket látogató növendékeknek itteni neveltetése szép anyagi haszonnal járt. Tegyünk egy kis számítást! Rendes tanulóink száma ; 316; egy növendék évenkint legkevesebb 400 koronát költött élelmezésre, lakásra, ruházatra, könyvekre stb. Két év alatt 800 koronát adott ki egy-egy tanuló! A 10 év lefolyása alatt tanulmányait városunkban végző 316 növendék tehát kerek összegben 250,000 K-t, vagyis egy negyed mitíió koronát hagyott itt. Es ha hozzáveszem a 146 magántanulót, kik évenkint egy-két hónapot szintén városunkban töltöttek, úgy még inkább fokozódik az az anyagi haszon, mely Esztergomra háramlott. Nem megvetendő jövedelem ez, különösen a kedvezőtlen anyagi viszonyokkal küzdő városunkra, hiszen száz és százféle szükségletei úgyis teljesen kimerítik jövedelmi forrásait. Nagy igyekezettel törekedtünk növendékeink szivébe az igaz, benső hazafias érzelmet beültetni. Mint már fentebb is emiitettük, tanulóink jó része hazánk felső megyéiből jön. így Nyitrá megyéből 63, Trencsén megyéből 21, Pozsony megye felső részébői 26, Hont megyéből, különösen Selmeczbánya vidékéről 14, Árva megyéből 9 növendékünk volt, kik — dacára annak, hogy a polgári leányiskola IV. osztályát mind elvégezték, — a magyar nyelvben, a magyar beszédben még sem voltak teljesen jártasak, de intézetünkben töltött két év alatt a magyar nyelv tökéletes elsajátítása mellettmagukba szívták a tiszta honszeretetet, mert nemcsak jó óvónőkké képeztük, de kiváló honleányokká is neveltük, kik nyelvben, érzésben és gondolkodásban ts magyarokká váltak. S az ily óvónők, ha majd a nevelés mezején munkálkodnak, legszentebb kötelességüknek fogják tartani, hogy a reájuk bizott gyermekek keblébe a hazaszeretet csíráit beültessék, azokat ápolják, fejlesszék. jött és velem töltötte a kínos éjszakát. Másnap korán keltünk tudva, hogy édes atyánk minden szombaton beszokott jönni. A kórház elé állva vártam érkeztét. Látva atyámat jönni, megállitottam kocsiját és hozzá köze'edve üdvözöltem őt, ki rátekintve eltorzult arcomra, az első pillanatban nem ismert fel. Majd leszállt a kocsiról és a megyeház pénztári hivatalába vezetett be, hol Hegedűs Miklós tianyei birtokos volt a pénztárnok, és odasúgta, hogy itt várakozzam reá. Én az urakkal, kik nagyrészt ismerőseim voltak beszédbe eredtem, mi alatt atyám Gyözei Viktor őrnagy térparancsnokhoz sietett, kérve őt, . hogy engedje meg, hogy gyógykezelés végett haza vihessen. Azonban az őrnagy azt válaszolta, hogy nincs tudomása ittlétemről, ha pedig netán szökevény vagyok, azonnal agyonlövet. Ezen megjegyzés után kétségbe esetten jött vissza atyám a pénztárba és félrevonva kérdé : »Nem szöktél meg fiam ?< és elmondá a térparancsnok fenyegető nyilatkozatát. »Dehogy édes apám! menjünk hozzá, mondám. Belépve az őrnagyhoz eltakartam zsebkendőmmel arcomat, egyébbként katonásan állva meg előtte. Nevem zászlóaljam és ittlétem okáról kérdezősködött. Én megadtam a választ, és levettem arcomról a kendőt. Midőn meglátott, meglepetve kérdezé, hogy miért nem jelenkezteat nála? és miután felvilágosítani, hogy én Minthogy tanulóink alapos kiképzésben részesülnek, azért szivesen is alkalmazzák az intézetünkben képesített növendékeket, kik úgy az óvónői, mint a nevelőnői és tanítónői pályán is dicséretesen s közmegelégedésre működnek, amint erről tanúskodnak a levéltárunkban őrzött elismerő levelek, továbbá úgy az egyházi, mint az állami hatóságok nyilatkozatai. 1893. december 15-től 1894. június 15-ig hat hónapos tanfolyamot tartottunk állandó gyermekmenedékházakat vezetőnők kiképzésére. E tanfolyam szervezésére az indított, hogy kath. intézetben képzett nők is működjenek a menedékházak vezetésében. A tanfolyamra 10 nő vétetett fel, kik közül 9 nyert bizonyítványt. Módszeres tanácskozásainkban több oly kérdést vetettünk fel és tüzetesen tárgyaltunk, melyeknek megbeszélése és a rájuk vonatkozó indítványok a kisdedóvás és óvónőképzés tökéletesítésére szolgáltak. Négy módszeres értekezleten tárgyalta a tanári kar, miképen lenne a módosítandó a tanterv. Nagyfokú tevékenységet fejtett ki a tanitónőés óvónőképzés egyesítése ügyének érdekében; alaposan tárgyalta az óvói testgyakorlatot. Ezenkívül egybeszedtük a magyar munkaszerű foglalkozásokat, összegyűjtöttük a gyermekköltészet gyöngyeit, a magyar gyermeknek való játékokat, kedélyüknek megfelelő dalokat ; törekedtünk az óvói foglalkozások alkalmazásában követendő módszeres eljárást tökéletesíteni, szóval iparkodtunk az önálló irányban fejlődő magyar kisdedóvás ügyét előbbre vinni. A róm. kath. kisdedóvónőképzők tantervét és szervezeti szabályzatát külön is kiadtuk. Számord Ignác. (Folyt, köv.) a kórházba vagyok felvéve, és hogy sebesülteket szállítottam, azt kérdé, hogy hány éves vagyok ? és midőn mondtam, hogy 16, hozzám fordulva megjegyzé, hogy ő is korán lett katona, s koromban már 10 csatában volt. Én is megemlítettem előtte, hogy úgy a téli, valamint a tavaszi hadjáratban résztvettem. Kezét nyujtá és 14 napi szabadságot adott, hogy magamat gyógyíttathassam. Az apámnak ís nagy kő esett le szivéről és még az nap haza vitt. A háziorvosunk ügyes ember lévén, mindent elkövetett, hogy mielőbb felépüljek, mi rövid idő alatt sikerült is. Én azonban a teljes gyógyulást nem vártam be, mert annak hírére, hogy Almás körül német lovasokat láttak, július 5-én Esztergomba utaztam s némi bevásárlás után, még az nap átvitettem magam Párkányba, a hol Feigler Jánossal, az újházi vadászok tizedesével később megyei tisztviselő társammal találkoztam. Közösen fogadtunk kocsit egész Bátorkeszig, hol zászlóaljammal találkoztam július 6-án, melynek rendeltetése volt az alsó hadsereggcli egyesülés. Azonban még az nap ellenparancsot kaptunk, minek folytán vissza kellett mennünk Komáromba. Kapitányom szemrehányást is tett, hogy teljes felgyógyulásomig miért nem maradtam otthon. (Folyt, köv.)