Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-06 / 63.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. 9 & V" • ELŐFIZETÉSI ÁRAK Ееем érr — — — — 12 kor. — fii. Fél érre - - - - — 6 kor. - fii. Negyed évre — — — — 3 kor. — fii. Egye* izám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk vissza. r<$X.

Pius pápa! Esztesgom, aug. 4. Az egész napon át duló viharos szél lecsillapulta után a szétszóródott felhők közül szelid tekintette] nézett alá a nyájas hold, midőn esti 9 óra tájban a bazilika ormairól megcsendült az a megkapó harangjáték, amelyhez hasonlóval kevés ország dicsekedhetik. A szokatlan harangozás örvendetes okát már alig kutatta valaki. Esti 8 óra körül villámgyorsasággal futotta be városunkat az a legújabb római hir, hogy Sartó József bibornok velencei patriarcha lón XIII. Leo utóda és a X. Pius nevet vette fel! Azt a mélységes és őszinte gyászt, amely XIII. Leo elhunyta matt nemcsak a katholikus, de Mondhatni az egész művelt világot iralta, lelkesült öröm, szívből fakadó íjjongás váltotta fel, midőn, X. Pius megválasztása ismeretessé Ion. A velenczei pátriárka gazdag udású, ragyogó ékesszólású, nagy ;zivű és szelíd lelkületű férfiú ! Áthatva az evangéliumi szeretettől embertársai javáért fáradozott és küzdött! Tanított és buzdított. Vi(gasztalt és segített. j Az egyházi hivatalok összes lépcső fokain keresztül haladva, ismeri az életet, a nép gondolkozását és érzületét. Mint trombolói és sanzanói lelkészt forrón szerették hívei. Mint püspökét Mantuának, ahol a szabadI ságszerető Hofer András viselte rabláncait, köztisztelet övezte. A lagúnák városának népe odaadó -ragaszkodással viseltetett a Márk-tér mellett álló palota bíboros lakója iránt. I Apostoli egyszerűsége, bölcsesége és szeretetre méltó egyénisége hódította meg eddig összes hiveit, akik lelkes gondjaira valának bízva. Békeszeretete és szelid lelkülete fogja trónjához láncolni a világot, amelynek lelki vezetésére most hivatva lőn. A boritaiadó leszállításáról. Esztergom, aug. 4. Gazdasági egyesületünk, mely mindenkor éber figyelemmel szokta kisérni a gazdaközönség érdekeit, s mindent elkövet, hogy azok helyzetén tőle telhetőleg segítsen, csak nemrég indított mozgalmat az olasz bor vám és szőlő vám felemelése tárgyában, midőn is ugy a képviselőházhoz, valamint a földművelés és kereskedelmi ministerekhez felirt. Ujabban a boritaladó leszállítása ügyében irt fel a ministerhez, mely érdekes feliratot a következőkben ismertetjük egész terjedelmében olvasóinkkal. Nagyméltóságú magy. kir. földművelésügyi Minister úr ! Kegyelmes Urunk ! Esztergom vármegye lakosainak tekintélyes része, Esztergom sz. kir. város 18000 lakosának pedig legalább fele szőlőtermelésből él. A módosabb osztály vagyonának java részét, a szegény nép sok évi verejtékes munkáját ölte a földbe, hogy a filloxera által elpusztított I régi hegyoldalukat, valamint a hasznavehetlen homok buckákat termő szőllőkké alakítsa át és ez által magának szerény polgári existentiát, az államnak pedig az elveszett helyett uj adóalapot teremtsen. Mostoha talajviszonyaink folytán hosszú, fáradságos és költséges kísérleteik után, de kitartó munkával és nagy áldozatok árán végre oda jutottunk, hogy zöldéinek ismét a hegyoldalak és volna mit szüretelnünk. Nagy és keserű azonban csalódásunk, mert óriási befektetésünk és nagy fáradságunk gyümölcsében nincs köszönet, nem kiséri áldás ember feletti munkánkat! Itt a termés, de nem tudjuk még előállítási árban sem értékesíteni, és telt pincékkel, de kifáradtan, üres kézzel' és reménytelenül tekintünk az új szüret elé. Nincs országos fogyasztásunk Megölte a magas boritaladó ! A szegény nép a mérges pálinka ivásnak adja magát, a módosabb osztály sört iszik mert a testet, lelket üdítő bor fogyasztását a már szük és nehéz viszonyok között megbénítja a magas boritaladó. Van elég jó minőségű, nagy Iz „Esztergom és Ш tárcája. Ábránd. 1 Egy kintorna tzól az ablak alatt; Öreg, vak ember hajtja egyformán ; Egy régi, bús keringő dallama A tört hajóról, melyen nincs kormány. Csak hallgatom a mélabús danát S a sok letűnt álom eszembe jut: 1 Ifjúság, ábránd, elhervadt virág .... De ni . . . szemembe égő könnycsepp [fut . . ,'| A kedves arca újra fölmerül, j Az ajk, a szem mind újra rám nevet És fájni kezd e sziv . . . sirok ... de [ugy • • . Oh, hagyd már abba azt az éneket! Kormányveeztett hajó volt életem, Küzdve a sorsnak bősz hullámival. S mig én szétfoszlott álmom siratom, Ott kinn még egyre szól a régi dal. . . Olaszból: Kárpáti Aurél. 1848. évi nemzetőrt és honvédkori élményeim. Irta: HORYÁTH GÉZA. Folytatás (XX.) Ezen tényéből méltán lehet azt következtetni, hogy a főhatalom elérésének ^ vágya volt itt is a főmozgató erő, mert saját creaturáinak előtérbe tolása által akarta a hadsereg feletti feltétlen rendel kezesi jogát biztositani, mit el is ért, mint ez a Komáromnál, a kormány és közte lefolyt keserű következményű színjátékból látható, minek következménye az volt, hogy a jobb és hazafiasabb érzelmű tábornokok, nevezetesen Klapka és Nagy Sándor tanácsa, ellenzése da« cára a bevonulást, és az alsó hadsereggel még lehető egyesülést kellő időben nemcsak lehetetlenné tette, hanem utóbb határozottan abbeli szándékának is adott kifejezést, hogy a kormányrai tekintet nélkül, Önálló lag szándékozik működni. Szóval, Kossuth iránti gyűlölete és irigy nagyravágyása oly nagy volt, hogy képessé vált saját nemzete ellentállásának megtörésérc. Annak vitatásába nem bocsájtkozom, hogy a hazánkba nyomult óriási muszka hadsereg ellenében, erőink egyesülése folytán képesek lettünk volna-e ügyünket győzelemre vezetni, de azón meggyőződésemnek nyíltan merek kifejezést adni, hogy Gőrgeínek nem lett volna szabad, a kormány irányában még akkor sem megtagadni az engedelmességet, ha állását nem Kossuthnak köszönhette volna is. Továbbá — állítólag — határozottan ellene volt az april. 14-én kimondott függetlenségnek, holott a Budán kiadott proclamátiója, melyben a dinastia iránti hűségnek máglyán tőrtént elégését hangsúlyozza, hogy lelkében maga is elfoI I gadta, vagy a győzelem és bosszú pillanatától elragadtatva annak határzott kifejezést adott, de nem lehetetlen az sem, hogy ezáltal a július i-ére egybehívott képviselőház többségének támogatását óhajtotta a legfőbb • hatalomra juthatás végett megnyerni, mit eléggé bizonyít azon törekvése is, hogy Komáromnál minden áron az osztrák haderőt kívánta megtörni, talán azt remélte, hogy amennyiben az sikerülend, a két ! császár hadserege közt fenállott benső • ellenszenv és antagonismus következtében! még is célt ér, és lehetővé válik nem! magának az ügynek, hanem személyé- h nek megmentése. Miután azonban be1

' látta, hogy Haynáu gőgjétől ezt nem í, remélheti akkor fordult csak az ; oroszokkali alkudozáshoz és ott elérte' azt, mit az osztrákoknál nem remélhe- , tett, ez által fosztva meg az osztrákokat j a szabadság harc leverésének dicsősé- ; gétól, s ezáltal a nemzet nagyjai és tábornok társai faláldozásával szolgáltatott alkalmat. Ezen eljárásánál is, az . önzés tagadhatlan ténye nyilvánult nála, ! mert fel nem tehető, hogy a fegyverek- > nek az oroszok előtt történt lerakása 1 által, kizárólag csak magának és testj véreinek szerezhetett volna kegyelmet, . ' de úgy látszik б többre nem is töre- . kedett. ! E kitérés után visszatérve az előttem lefolyt hadi eseményekre: felemlítem mi szerént hadtestünk június 15-én Pata és Sopornyó elé érkezett. Azon csatában mi ujabb szárnyat képeztünk s zászlóaljunk rohanva tört Pata felé s nyomban követett a 26-ik zászlóalj. Heves támadásunk által sikerült az osztrákokat erősebb ellentállás után a faluból kiűznünk, de Sopornyó felől az osztrákok szívós ellentállást fejtettek ki s csak midőn tüzéreink a falut felgyújtották, kezdte meg az ellenség Sempte felé a visszavonulást s mi a helyett, hogy üldöztük volna — igaz már este volt — Patára húzódtunk. Junius i6-án Scmpténél újra megtámadtuk az ellenséget és mig zászlóaljunk, szóval a Mariasy dandár a faluelején benyomulva az ellenséget visszaszorította, azalatt balszárnyunkat az ellenség sürü rakéta lövései megbontották, sőt egy ütegünk lovait teljesen elpusztították, minélfogva parancsot kaptunk újból Patára visszavonulni. Itt történt velem az, hogy egy közelemben szétpattant gránát kavicsot vert fel s egy darabka a felsőajkamhoz vágódott, melynek következtében felül hat, alul pedig őt fogam megmozdult. Az ütésre érzékeny fájdalmat éreztem, de az ütés nyomán csak csekély vérzés mutatkozott. Midőn annak következtében visszahúzódtam, ugyanakkor a 26. zászlóalj zászlótartóját láttam felém halálsápadt arccal közeledni. Ez Toldi Pista vadkerti illetőségű fiu és iskolatársam volt. — Láttam, hogy köpenye és atillája a szive körül meg van szaggatva, hozzá siettem, azonban vért nem láttam, ki-