Esztergom és Vidéke, 1903

1903-08-02 / 62.szám

A választmány a következőképen volt megalakítva. Elnök volt a főispán, szavazattal biró tagjai voltak: dr. Csemoch János, Frey Ferenc országgyűlési képviselők, Vargyus Endre kir. tanfelügyelő és Thaly István műszaki tanácsos. Előadó volt B. Szabó Mihály főjegyző, mig jegyzője a bizottságnak dr. Thuránszky Lajos volt. A vádat dr. Hulényi Győző tiszti főügyész képviselte. Megnyitván a főispán az ülést, előadta miszerint a gazdasági tanácsos ellen folyamatba tett eljárással nem a tisztviselő üldözése volt célja, hanem az az ellen intézett hirlapi támadások folytán egyrészt, hogy a tiszti dekórumot megóvja, másrészt pedig, hogy a nagyközönségnek a tisztviselő iránti bizalmát fokozza. Ezután B. Szabó Mihály főjegyző ismertette az ügyet, a vádat, a bizonyítási eljárás folytán kihallgatott tanuk va omását majd a védelmet, melynek során a gazdasági tanácsos azt adta elő a •öbbek között, hogy azért nem tett megtorló lépéseket, mert nevezett lap köztudomás szerint a hercegprímást, a miniszterelnököt, a főkaptalan tagjait sem atallotta meghurcolni, kik szintén aem látták szükségét a megtorló lépéseknek. A vád az eljárás megindításának szükséget főleg azzal indokolta, mivel sem a gazdasági tanácsos, sem felsőbbsége a hir api támadásokat tudomásul nem vette, azuií ellen semmiféle megtorló intézkesek nem tétettek, már pedig egy minis téri határozat már magát azt, ha egy köztisztviselő a nyilvános, hirlapi megíámadtatással szemben megtorlást igénybe nem vesz, fegyelmi vétségnek minősiti. Ki lévén meritve az ügy ismertetése, következett a vadhatóság javaslata, mely az 1886. évi XXII. t. c. 90 §-ának c) pontjába ütköző vétség fennforgása miatt 500 korona pénzbüntetést kért kiszabni. A választmány szavazó bírái ezután visszavonultak, s egy félórai tanácskozás után az elnöklő főispán kihirdette az egyhangúlag hozott határozatot, mely szerént a gazdasági tanácsos az 1886. évi XXII. t. c. 90 § ának c.) pontjába ütköző fegyelmi vétségben bűnösnek mondatott ki, s ezért öt 200 korona pénzbüntetésre itéli, figyelmen kivül hagyásával az 500 koronára vonatkozó javaslatnak azért, mivel már eléggé súlyosan bűnhődött nevezett által, hogy a felfüggesztés időtartama alatti időre járó fizetésének két harmadát elveszti. Elnöklő főispán kijelentette, hogy tekintettel az indokolásra, a maga részéről jogorvoslattal nem él. A tiszti főügyész szintén megyugodott az Ítéletben, Ezután Rídly István nyergesujfalui körjegyző fegyelmi ügye következett, ki ellen az eljárás egy anyakönyvezést tévedés folytán tétetett folyamatba. A választmány az eljárás abbanhagy asa mellett döntött. A hozott határozattal a kínos ügy végre lekerül a napirendrő s a gazdasági tanácsos elfoglalja állását. Nekünk csak egy megjegyzésünk van, s ez az, hogy hosszú pórázra eresztése (hét hónapig tartott) az ügynek mig a tisztviselővel szemben nem méltányos, addig a közügyre nézve csak karos. — r. tTii I iw fi I rSw — A herceg primae Rómában, Mint értesülünk a bibornok-herezegprimás igen jól érzi magát az Örök városbán. Pénteken d. u. 5 órakor vonult be a konklavéba, ahová dr. Andor György titkár és komornyikja kisérte. — Uj albiró. Kathona Sándort, a komáromi kir. törvényszék jegyzői karárának ezen törekvő tagját a király a nagyigmándi járásbírósághoz albiró vá I nevezte ki. I — Léva kegyelete. Léva város tanáI csa Esztergomba küldte Ktrályfalvy Károly fiatal festőművészt Simor János hercegprímás arcképeinek tanulmány0I zása végett, hogy azután a boldogult egyházfő arcképét a városi székház díszterme számára elkészítse. A jeles fiatal festőt műpártoló közönségünk figyelmébe ajánljuk. — Veni sancte. Pénteken a pápa választás megkezdése napján d e. 9 órakor a basilikában Isteni tisztelet volt, mellyen főispánunk, a megye és város tisztikara, a katonai tisztikar és nagyszámú közönség vett részt. Ugyanakkor volt Isten tisztelet a város kegyúri templomában, mellyen a város tisztikara vett részt. — Ritka vadászzsákmány. Megemlékeztünk arról, hogy december havában Eltzenbaum Sándor, háziezredünk Boszniában lévő zászlóaljának főhadnagya a Rézsétniea patak mentén egy éneklő hattyút lőtt. A ritka szép példány, mellyet a főhadnagy kitömetett, jelenleg Brucsy Gyula üzletének kirakata ban látható. — Városi közgyűlés. Szerdán d. u. 4 órakor a város képviselőtestülete ülést tart, melynek egyetlen tárgya a conversió. — iskolaszéki ülés volt csütörtökön délután, midőn is az elemi iskolai tanítóknak az iskolákba való beosztása intéztetett el. mely szerént Maros Antal a Kossuth Lajos-utcai iskolából a dunautcaiba, Bardos Gyula a szenttamásiból a Kossuth Lajos utcaiba, mig Szoleczky János a szenttamási iskolába osztatott be. Ezenkívül az üresedésben lévő tanítónői állás betöltésére a pályázat kiírása határoztatott el. — A budai dalárda, az ország legelső férfi-dalegyesülete ma, vasárnap délután a Kovácspatakba rándul. Ez alkalommal programmjának néhány szebb darabját fogja előadni. A kik gyönyörűségüket lelik a művésziesen előadott férfi karban, azok figyelmét felhívjuk ezen nagyhírű egyesület délutáni kirándulására. — Éjjeli gyakorlatok. A helyben állomásozó 76-ik gyalogezred két zászlóalja pénteken éjjel Mogyorós tájékán éjjeli gyakorlatot tartott az ezrednek Komáromban és Sopronyban állomásozó zászlóaljaival, mellyekkel azután egyesülve tegnap délben vonult be az egész ezred zeneszóval. A gyakorlatot lovag Sprecher dandárparancsnok is végig nézte, s aztán nyomban elutazott. — Szemle. Winsor hadosztályparancsnok Pozsonyból holnap érkezik városunkba, hogy a helyőrség felett szemlét tartson. — Társas vadászat. Városi vadásztársaságunk ma kezdi meg a vadász évadot a felső szigeteken tartandó társas vadászattal. — A barakkaszárnya ügye. Az építészeti bizottság pénteki ülésén foglalkozott a barakkaszárnya ügyével. A városi mérnök által készített költségvetés egységárait a bizottság megfele'őknek találta. Kimondotta, hogy a téglafalból készült favázas építkezést ajánlja parafakő burkolatú tetőzettel. A beérkezett ajánlatok közül Kürner ajánlatát, mint a pályázati feltételeknek meg nem felelőt figyelmen kivül hagyandónak véleményezte, ugyanígy annak pótajánlatát, s amennyiben a pályázat a kellő eredményre nem vezetett, t. i. csak egy szabályszerű pályázat adatott be, azt véleményezte, hogy hirdessen a tanács ujabbí pályázatot. — A conversió. Két ülésen át tárgyalta a város pénzügyi bizottsága a nagy kölcsön ügyében beérkezett ajánlatokat, melynek eredményeképen kimondotta, hogy dacára annak, hogy a pesti kereskedelmi bank ajánlata a takarék ajánlatánál előnyösebb, mivel az annuitási összeg évente 4844 koronával kisebb, mégis a helybeli takarókpénztár ajánlatát véleményezi elfogadásra. Okul pedig erre az szolgált, hogy a számbeli összegben kifejezett direkt előnynyel szemben, figyelemmel volt a p. ü. bizottság azon közvetett előnyökre, melyek abból származnak, ha a takarék ajánlata fogadtatik el, igy a többek között a jövedelem utáni pótadóra, mi egy-két ezer Koronát teszen ki évente, amitől a város külömbeu elesnék. Javasolta pedig a bizottság csak azért is a takarék ajánlatát az elfogadásra, mivel az késznek nyilatkozott egy kötelező okmányt a város részére kiállítani arra vonatkozólag, hogy az amortisationális ötven évi időtartamra évenként legkevesebb 4000 koronát fizet pótadó cimén még akkor is, ha ennyi pótadóval nem is rovatnék még. — A városi kör választmánya tegnap d. u. a conversió ügyében értekezletet tartott, s kimondotta, hogy a takarékpénztár ajánlata mellett foglal állást. — Honvéd ezred Komáromban. Miként értesülünk a hadügyministeriumban komolyan foglalkoznak azzal a tervvel, hogy Komáromban egy ezred honvéd gyalogságot helyezzenek el, amely célra szükséges kaszárnyát az állam építtetné. — Vörösmarty Album. Kultuszmisszió teljesít a >Pesti Napló mikor minden esztendőben, díszes ingyenes ajándékokban közelebb hozzá a nagy közönség szivéhez a nagy örök becsű irodalmi és művészi alkotásokat és azzal hogy megismerteti, egyúttal meg is szeretteti a művészetet. Ev-év után gyönyörű műv-sd ajándékokkal, ritka diszművekkel lepi meg karácsonyra olvasóit a »Pesti Napló* ez a szó legnemesebb ér elmében független, szabadelvű és szókimondó lap és most Vörösmartynak, a Szózat és a Vénczigány óserejő költőjének életrajzával egyben legkiválóbb alkotásait (Szózat, Szép Iionka, Csongor és Tünde és számos mást) foglalja diszes albumba és adja karácsonyra ajándékul A Vörösmarty-Album a Zichy Mihály-Album alakjában és nagyságában késiül és e tartalmas diszkönyvet 20 vagy több színben nyomolt műmelléklet, továbbá 40—5° szövegkép fogja díszíteni. E gyönyörű könyvet karácsonyi ajándékul megkapja a »Pesti Naplóc minden állandó előfizetője és díjtalanul megkapja mindama uj előfizetője, aki egész éven át fél- vagy negyedévenkit vagy havonkint, de megszakítás nélküí fizet elő a »Pesti Napló«-ra, Hogy lett egy átkos név áldotta. Irta: Bártfay Portell Róza. Egy kedves Ösmerősünk látogatott meg. Csinos, szelid természetű fiatal ember. Minden szelídsége mellett még is volt már vagy tiz párbaja. A párbajra az okot mindig egy „átkos* név szolgáltatta, egy olyan név, a melynek hallatára minden szelídsége mellett is majdnem tigrissé változott. Legtöbb párbaja G . . . i rehabilitása idejében volt. Ha valaki csak távolról is azt merte gyanittatni, hogy ő nem tartja egészen hazaárulónak G ... it, bele kötött s a vége — párbaj lett. Volt is vagy hét beheggedt sebe, de ő is adott egy pár kitűnő vágást ellen feleinek. Édes anyjával és nővérével már évek óta nem beszél, mert azok más véleménynyel vannak az ő átkos név viselőjének működése felől; azok nem tartják hazaárulónak. De nem is csoda, mert nővérét egy szent érzelem fűzi a G . . . i névhez, a hitvesi érzelem. Ugyanis férje közeli rokona a hires G . . . inek. Édes anyja leányánál tartózkodik s minden nap tanuja leánya boldogságának, tehát, hogy átkozhatná б azt a nevel, amely az ő szemében szent név, hisz gyermekét annak a névnek viselője teszi boldoggá! Ismerősünk eme nagy ellenszenve pedig nem alapszik személyes meggyőző^ désen, mert a »nagy napokban* még ő kicsiny, pólyás gyermek volt. О is, mint annyian, a történelemből meritetette a gyűlöletet azok iránt, akik szegény hazánkat elárulták. Egy derék jó magyar nevelője volt, ki mint honvéd százados küzdtc keresztül ama szomorú gyászos napokat. Ez sokszor elmondta neki ama «nagy napok* eseményeit a kivégzések borzasztó napjait. Az ifjú szivébe vésődtek mind e szavak s ő lelkéből hitte, hogy az örök emlékű napok gyászos eseményeit egyedül G . . . i idézte elő. Mikor nálunk volt, éppen levelet kaptam édes anyjától, amelyben ujolag panaszkodik fia hidegsége miatt s azzal végezte levelét, hogy csak akkor lesz teljesen boldog, ha másik gyermekét is szivére ölelheti. En örültem, hogy alkalmam van vendégem szivére beszélhetni. Minden erőmből iparkodtam rá beszélni, hogy menjen haza, béküljön ki édes anyjával, nővérével. Rábeszélésem sikertelen volt. Ha vendége van az embernek, a legnagyobb gondot rendesen annak miké*ti szórakoztatása okozza. Mi most fel voltunk mentve a gondtól. A »híres* párkányi vásár ép az nap volt. Elvittem vendégünket Párkányba, hogy gyönyörködjék a mi százszor szépeink szemlélésében, a kikre méltán büszkék lehetünk, mert ritka városban van annyi szép, kedves leány mint nálunk. A >fő-uton« százszor is végig mentünk, mig végre egyik középület előtt megálltunk, hogy az arra menőket jobban szemügyre vehessük. Midőn egy-egy szép nő elment előttünk, vendégünk lelkesedve kiáltott fel: — Gyönyörű leányok! Igazán ritkán látni ennyi szép hölgyet együtt, s mily szép termete van mindannyinak. Egyszerre az én kis leányom elkiáltja magát: — Nézd mama, ott-ott а К , . .akisasszony ! En hirtelen abba az irányba néztem, a mely irányba kis leányom mutatott, kíváncsi voltam az ő legújabb kedvencei egyikét megösraerni, a kiről már nekem annyit beszélt. Igazán kedves arc, mondám halkan, amint К ... a kisasszony szende arcát megpillantani. — Hol, melyik az — kérdé kíváncsian vendegem ? — Magának nem szabad őt látnia, — felelt em tréfás komolysággal. — Miért nekem nem ? Ki az a hölgy, hogy nekem nem szabad látnom? — Egy fiatal, kedves, szép teremtés, a kinek a legtisztelendőbb állása van, egy olyan egyéniség, a kire legdrágább kincsünket: gyermekünket bizzuk. — Ah! Tanítónő? — Igen. — Most már csakugyan kíváncsi vagyok, hogy miért nem szabad látnom ? Nem felelhettem, mert kis leányom egy hangos »kezeit csókolom*-mai figyelmessé tette az éppen előttünk elhaladó К ... a kisasszonyra. — Ah, mily kedves arc, suttogá vendégünk halkan ; nézze csak kérem azokat a szelid szép szemeket, ilyen benyomást még soha sem tett reám egy aő tekintete sem . . . A kocsik összetorlódtak s К ... a kisasszony kíséretével kénytelen volt előttünk megállani; éppen ugy álltak, hogy К ... a kisasszony arca félig félénk volt forditva. Vendégünk [elragadtatva, szónélkül nézte a kedves üde arcot. Mikor elmentek, mi is hazafelé vettük utunkat. Vendégünk felsóhajtott: — Igaza volt, hogy nekem nem szabad lett volna látnom e kedves leánykát, monda busán. Talán soha sem fogom többé látni s mégis érzem, hogy ez angyal arcot nem fogom elfeledni soha ! . . . — Dehogy nem felejti, felelém vidáman, hisz csak ef у szavamba kerül és gyűlölni fogja az ősmeretltn hölgyet.