Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-26 / 60.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. •ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Eséw érr — — — — 12 kor. — fii. Fel évre — — — - — 6 kor. — fii. Negyed érre — — — — 3 kor. — fii. Езде» «гам ára; 14 fii- <* Dr. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoYaakéziratok, előfizetések, nyütterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). Kéziratot nem adunk'vissza. м£­A szigeti kertek lecsapoiása. Julius 25. Akkor, midőn még a , nagydunai hídfeljáró töltése nem szelte ketté a szigetet, s kígyózó irányával nem bántotta a jobb ízlést; áradá­sok esetén szigetünk alsó felének vizét a kerteken áthaladó csatorna vezette le a primási vashíd köze­lében a Dunába. A nagy-dunai vashid építése al­kalmából a mindent absorbeáló köz­érdek, mi tekintettel sem volt a jogos magánérdekre. Elvették egyes kerti tulajdonosok gazdasági kijá­róját, minden kárpótlás nélkül, el­töltötték a kertek vízlevezető csa­tornáját anélkül, hogy a víznek más iránybani levezetéséről gondoskod­tak volna. Két hete már annak, hogy az áradat a szigetet elöntötte, s annak alsó felében ott rothad, poshad a víz, fertőzteti bűzös párolgásaival c gy*düli sétahelyünk üde levegőjét és sem a város, sem a megye egészségügyi hatóságának figyelme a szükséges és gyors egészségügyi hogy az úttest vízaknájából lefolyó víznek adjon lefolyást, mely árok rendes körülmények között beiszapo­lodva, elgazosodva s jelenleg cser­jékkel benőve van, s az ily elha­nyagolásnak volt köszönhető, hogy évekkel ezelőtt egy zápor alkalmá­ból az úttest nagymennyiségű vize nem tudván lefutni az eliszaposo­dott árkon, viz alá bontotta a közeli kerteket. Bár a sajtó feladata nemcsak a köz, hanem adott esetekben a ma­gánérdek portálása is, mi a fősúlyt felszólalásunkban a közérdekre fek­tetjük, s felhívjuk a városi valamint az erélyes és ügybuzgó megyei köz­egészségügyi hatóságnak figyelmét ezen állapotokra. — a. Tiz év *) Folytatás (III.) E tartalmas beszéd után Bartal Rezső, kir. tanácsos és kir. tan­felügyelő szólalt fel s az egyház­megyei tanfelügyelő beszédének *) Az esztergomi érseki kisdedővőnő-képzö inté­zet 1901—1902 és 1902—1903 iskolai évekről ki­adott értesítőjéből. A izerk. Iz „[sztepp is Vidéke" tárcája. 1141. éli nemzetőrt és honvédkori élményeim. Irta: HORVÁTH GÉZA. Folytatás (XVIII.) Végre elérkezett május 20-nak éjele s mi legnagyobb csendben hatoltunk előre és éjfél után mintegy fél háromkor megkezdtük a bástyák alá a felvonulást. Az út nehéz és terhes volt, mert kisebb falmagaslatokon kellett feljutnunk az oda fektetett létrákon, úgy, hogy csak j is, két hosszú hágcsót sikerült a falhoz támasztani, de az egyiken igen kevesen haladhattak fel, mert a köröndből reánk. irányzott ágyuf olyó azt több darabra j törte, és a már rajta levők lehullottak, j Ily bajjal kelle küzdenünk. Azonkívül az, ellenséges gyalogság puska tüzén felül J kézi gránátok is dobattak közénk, de ennek dacára a felmászás folytonosan; ment és az utánunk nyomuló zászlóalj! erős és szakadatlan tüzelése a védők ellenében nagy segítségünkre volt, mertj ezáltal a védők a falaktól eltávolitattak. j Midőn a létrára felléptem, eszembe i jutott, hogy hátha szülőim a félhomály dacára látnak bennünket a Svábhegyről. Kivettem zsebkendőmet és egy rövid pillanatig a Svábhegy felé lobogtattam, hogy a látcsővön hátha felismernek. Mi higgadtan megfontolva, teljesen lehetet­I I intézkedések megtételére ki nen terjed. Az, ki a terep viszonyokkal tájé kozott, beláthatja, hogy az egye erejét a levezetés munkálata é költsége, de főleg a gyökeres or voslásé messze meghaladja, de nen is jogos és méltányos követelmény hogy az egyes egyedül hozzon áldó zatot a köznek. A vízzel borított kertek közöt 'van a torna egyesület, melynél [egyleti célokból fekszik legelső sor I ban érdekében, hogy a viz mielőbl j levezettessék, s igy a saját érdek< j vezette arra, hogy a hatóságot I mulasztásait, tétlenségeit helyn hozza, hogy a vizet lecsapolja, mi meg is tett. S ha a lecsapolássa csak a maga érdekében hozna áldoza tot, nem volna indokolt felszóllalásunk I de, mint a legmélyebben fekvő kert tu lajdonosa, a környékbeli vagy tiz ker vizét kénytelen akarva nem akarví levezetni előbb, hogy aztán a saját jából is eltávolithassa a vizet, j A hídfeljáró építése alkalmábó diekussió tárgyát képezte a neve volt. Felmásztam tehát és a bástyár: hasalva úgy vetettem be magamat ; bástyafal mellé. A pillanat kedvező volt mert az ellemséges gyalogság nem birví a sűrű puskatüzet, az ott szemközt álloti j magas épület, talán kaszárnyába húzó­j dott és úgy az emeleti, valamint a föld­szinti ablakokból folytatá tüzelését, mely , a keskeny, alig kétfelől széles bástya utcába, vagy, hogy nevezték, már az 1 ablakok magasságánál fogva sem volt jó és biztosan reánk irányozható. Ezalatt a zászlóalj legénységéből mind többen és többen mászták meg a falakat és lepillantva az idevezető uton, látható volt Nagy Sándor tábornok és törzskara több főtiszt társaságában. Már lehettünk mintegy 150-en a várban, de számunk egyre szaporodott, midőn ellenünk kisebb osztrák csapatot indí­tottak rohamba, de mi őket erős pus­katűzzel fogadtuk, mire futva vonultak vissza, s e szerint mi voltunk az elsők fent a várban, mint ezt Bajer ezredes is elismeri Buda bevételét tárgyazó mun­kájában. Azonban azon feltevése nem bír alappal, hogy onnan leszoríttattunk volna. Úr Isten! leszorittatásunk eseté­ben a bástya falán kellett volna leug­rálnunk, ami annak magasságánál fogva képtelenség lett volna, mert zászlóaljunk legénysége, habár nem tehette gyorsan, de egyre kúszott fel a létrán, Mi a fegyvertárnak csaknem szemközt bvő szük utcának nyomoltunk előre, azonban egy 18 fontos ágyú állta utun-j zett egylet kerti helyisége, melyrő a magasabb technikai tudomány hasból megállapította és kimondotta hogy ám viselje következményeit az egylet, a kert lemélyítésének, j A magasabb technikai tudomány .azonban miként említve volt a puszta szemlélődés folytán, positiv 1 adatok beszerzése nélkül és hasból j megállapított szakvéleménye a va­lóval homlok egyenest ellenkezik; j mivel nevezett egyesület, nemcsak nem mélyítette herthelyiségét, ha nem ellenkezőleg töltette. Ezen kitérés után visszatérve már most a tárgyhoz, meg kell emlékezni az igazságnak megfelelő­leg arról is, hogy készült ugyan egy vízlevezető árok, melynek azon­ban kiindulási pontja nem több, mint fél méterrel volt magasabb, a kertek talajánál, s még lejtőjének alja is vagy 10 cm. feküdt maga­sabban az árterületnél. De nem is az volt rendeltetése annak az ároknak, hogy a magán kertekből vezesse le az esetleges vizet, hanem egyedüli célja az volt, kat, csupán egy tüzér volt mellette égő kanóttal, kit oly szerencsés voltam, mi­előtt reánk süthette volna ágy uját, a sarokba lapulva lelőni és e szerint bát­ran és dicsekvés nélkül állithatom, hogy az első tüzért én lőttem le, mint ártó ellenséget a várban, s annak eleste után az ágyúhoz rohantunk és a még mindég ellentálló katonaság felé fordítottuk, de ezalatt a kanót elaludt és nem lőhet­• tünk. Ekkor érkezett hozzánk Mariasy ez­redes. Balhóna alatt ki volt szakadva a csurapéja, jobb lábszárán ki volt szakadva szürke nadrágja és sorakoztatván, a ki­rályi palota felé vezetett bennünket, de az onnan jövő erős tüzelés folytán visz­szavonultunk. Ezen időben a bástya körönd ágyúi, honnan még mindig, főleg a résen fel­törekvő honvédség ellen a leghevesebb tüzelést folytattak, elhallgattak és a Csekoperiak 30-an 40-én egy csomóba jöttek fegyvereiket elhányva és eviva Kossuth ! eviva Ungharia kiáltással közeledtek felénk. Egy más része még mindig tüzelt a résen feltörekvő zászlóal­jakra. Az előnyömuló'honvédek rohamosan siettek a várba, úgy, hogy ettől meg­ijedve az olaszok zöme is, további ellent­állás nélkül megadta magát, csak a bécsi kapunál és a királyi kertek felől hallat­szott még a harc zaja, mellyet végre az elősiető honvédség háttámadása meg­szüntetett és a benyomulás általánossá vált. Igaz, megvolt a hadvezértől paran­csolva, hogy a védők közül senkit se hagyjunk életben, mindazáltal a legény­ség az öldöklést meg sem kezdte. A mi zászlóaljunk üakénytesei és a velünk, vagy közvetlenül utánunk feljött honvé­dek ezután a fegyvertárba foglaltak ál­lást és zászlóaljunk teljes beérkezését ott vártuk, mi rövid időn bekövetkezett. Én az olaszok közé keveredtem és a schvarz­gelb rózsákat dobáltattam le csákójukról. Ezalatt tapasztaltam, hogy a kert felől előnyomuló zászlóaljak egyikéből egy csapat, négy vagy öt osztrák tisztet célul kiállítva lelőtt és azonnal kirabolta. Ez időben két osztrák tiszt közeledett hozzám, tárcáját és arany óráját nyújtva, életü­kért könyörögtek. Én a kinált zsákmányt visszautasítottam, és egy fiatal honvéd­hadnagyhoz fordultam, ki az izgalomtól remegve közel állt hozzám, és oda­kiáltottam ; эHadnagy ur ! kisérje le ezen foglyokat az első hadtest főhadiszállá­sára с ! A kis hadnagy távozott velük, de majd én adtam meg az árát, mert a prédára vágyó csapatból ellenséges in­dulattal szúrtak felém, azonban zászló­aljamnak több tagja védelmejere kelt s ennek folytán a megkezdett tiszt vadá­szat, a szaporodó honvédtisztek felszó­lalása és a honvédség kárhoztató zúgása következtében megszűnt. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents