Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-19 / 58.szám

1903. július 19 ESZTERGOM és VIDÉKE. (58. szám.) sek lesznek azonban a város követelését jelzálogilag biztosítani. Dr. Vándor Ödön kórházi H-od orvosnak, majd Osváth Andor tanácsjegyzőnek 4—4 heti szabadság engedélyeztetett. Néhai Horváth Lajos tartozásának törlése után, jóváhagyólag tudomásul vette a képviselet a június hóban megejtett pénztárvizsgálatról felvett jegyzőkönyvet. — f. — Kinevezések. A hercegprímás Arany Nándort komáromi, Poór Sándort püspöki, Ivicsics Rajnert csejthei, Puhán Ferencet sopornyai, Vozák Ferencet óturai, Düben Sándort szölgyéni, Svarba Józsefet kóhidgyarmati, Zsiflca Pált ürményi segédlelkészekké; továbbá Duffels Antalt komáromi, Kerekes Bélát, Répás Józsefet, t Szokol Antalt, Juhász Bélát és Krizs Árpádot budapesti hitoktatókká nevezte ki. — A kaszinó második jourja tegnap volt a Kovácspataknál. A sikerült mulatságról tudósítónk legközelebb számol be. — Kiküldetés a conversió ügyében. A képviselőtestület azon határozata folytán, hogy a conversió ügyét újbóli es személyes utánjárás után eszközlendő előkészítés végett a tanácsnak viszszaadta, a tanács nyomban másnap, vagyis csütörtökön ülést tartott s a polgármester vezetése mellett dr. Helcz Antal és dr. Horn Károly urakat kérte fel a személyes utánjárás eszközlésére, kik a csütörtök éjjeli vonattal mentek Wienbe, hol a három legnagyobb pénzintézetet keresték fel, nevezetesen a »K. k. priv. allgemeine oesterreichische Boden Credit Anstalt Wien« t, a »Central Boden Kredit bankt-ot, majd a »Wiener Bank Vereint«, mellyek közül a két előbbi csupán jelzálog kölcsönügylettel foglalkozik, s igy azoktól ajánlat beszerzése meddő volna. A Wiener Bank Vereintől távoztak a kiküldöttek némi kilátással, mely azonban nem maga adná a kölcsönt, hanem egy nagyobb budapesti intézet utján, mellyet azonmal telefonon hivott iel arra, hogy a városnak ajánlatot tegyen. A kiküldöttek hétfőr a budapesti nagyobb pénzintézetekel keresik fel. — Vivó tanfolyam bevégzése. Lovas Gyula fővárosi vívómester három hóré hirdetett vivó tanfolyamát az elmull napokban fejezte be. — A kereskedelmi társulat évi rendes közgyűlését csütörtökön tartotta meg, melyen többrendbeli üdvös hatá rozat hozatott. Igy a többek között ha tarozatba ment, miszerént a társulat felír a kerü'e i kamarához a kereske deími tanulók minősítésének kérdésében nevezetesen, hogy tanulóvá csak háron közép iskolát végzett egyén legyen fel vehető, hogy a kereskedők társulása kö telezővé tétessék. Hogy a társulat kö telekébe való belépést megkönnyítse kimondotta, hogy az eddigi 20 kor behatási dijat egészben törli, majd el határozta, miszerént felhívja az Össze! kereskedőket, hogy figyelmeztessék Í velük üzleti összeköttetésben levő cége ket, hogy a »Gran« címzéssel érkeze postai küldeményeket felbontatlanul visz szaküldik. — A város évi jelentése. Több ol dalról intéztek lapunkhoz felszóllitást « a város évi jelentése ügyében, mel) mindez ideig nem látott napvilágot Utánjárásunk folytán arról értesülünk hogy az évi jelentés elkészítésén seré nyen folyik ugyan a munka, melynél azonban érezhetően útját állja a hivatal teendők jelenlegi azon beosztása, mely : gazdasági tanácsosnak hivatalátóli fel függesztése folytán vált szükségessé Valóban óhajtandó volna, hogy a hosz szúra nyúlt fegyelmi ügy egyszer má végbefejezést nyerjen. — Aratógép verseny. A íőkáptalai nánai gazdaságában csütörtökön kév< kötő és marok rakó arató gép verseng volt, mellyen a fókáptalani és az érsek uradalmi főtiszteken kivül, magángazdáin! közül is számosan jelentek meg. val hallgatom e majd, mint beszél az ifjú generáció örök érzelmekről, melyek szokatlan vehementiával támadnak, magukkal ragadják a lelket és egészen a sirig tartanak. Végzetes tévedésnek fogom-e tartani akkor azt a kijelentést, vagy telve lesz e szivem még mindig végtelen keserűséggel, mert még akkor is oly emésztően fog fájni mindaz, a mi fájni most nem szűnik meg egy pillanatra sem. Ki tudja, talán akkor fájdalmamat még elviselhetetlenebbé fogja tenni az a tudat, hogy nincs is mit megbánnom, hogy én csak szenvedtem és sokkal jobban szerettem, semhogy magával bűnt követtettem volna el . . . Semmit sem megbánni! Vájjon az erősek és bátrak vagy a gyengejelleműek jelszava e ez? Semmit sem megbánni mindabbéi, a mit elkövettünk, tekintet nélkül arra, hogy az mily következményekkel járt, hogy az jó, vagy rossz, nemes, vagy erkölcstelen cselekedet volt e. Én nem bánok semmit sem soha ! Feltétlen megnyugvással viselem következményeit tetteimnek, teljes tudatában annak, hogy semmi körülmény között nem tartozom felelősséggel senkinek tetteimért, hogy nem vagyok köteles számot adni senkinek semmiért ! Mi jogon is kívánhatnak tőlem valamit azok, a kik nekem nem adtak semmit. Én feláldoztam ifjúságomnak minden percét, testemnek erejét, agyamnak tiszta gondolatait, szivemnek jobb érzéseit és cserébe csak végtelen szenvedés adatott nekem. Oh nekem nincs mit bánnom, ha volna, akkor sem tenném, de elviselhetetlen volna rám nézve az a tudat, hogy magának miattam van mit bánnia. Nem tudnám elvise'ni a gondolatot, hogy emlékembe majd vegyül keserűség, hogy bánata lesz én miattam dacára annak, hogy szivem vére árán is boldognak akarnám tudni. Nem akarom, hogy vádoljon érte ha csak titkon is, hogy én elkövettettem magával valamit, a mit feltétlenül meg kell bánnia a logika örök törvénye szerint ... És csak azért a maga nyugalmáért, tiszta lelkiismeretéért, csak azért, hogy ne gyötörjön még az a ludat is, hogy én miattam kénytelen lesütni a maga becsületes, nyilt szemeit, nem engedhetem meg, hogy boldoggá tegyen, még ha azzá akar tenni még akkor sem . . . Szivem vérzik, szemeimbe nehéz könynyek tódulnak, ajkamra bűnös szavak miket már nem tudok visszafojtani, аз érzelmek hatalmába kerítik minden idegemet és minden érzékemet és én siratom Önmagamat. Tudom nem leszel boldog soha, de igyekszem erősnek ma radní, erős akarattal fogom legyőzn önmagamat és magának nem lesz mii bánnia, legalább én miattam drágán: nem I Mikor szinte öntudatlanul kerülőt azokba az utcákba a hol maga jár, mi kor elmerülök gondolataimba, a melyei — Az árvíz. A Duna vize, mely az ilacsonyabban fekvő határbeli földeket, •ajd a szigetet egészben elöntötte, zerda óta rohamos apadásnak indult igyannyira, hogy már mintegy két méerrel szállott le a volt legmagasabb dzállás színvonala alá. Csütörtökön reggel i sáncok őrizetére kirendelt katonaság s visszavonult a kaszárnyába. Hatósági ntézkedés folytán a zsilipek megnyíltak, j lOgy a bűzös vizet eltávolítsák, minek

: ryors levezetése igen óhajtandó, főleg zigetünkről, mely a városnak ugyszóllván ígyedüli közelfekvő árnyas sétánya. — Szívszélhűdés érte. Potovszki János 9 éves csizmadia legény csütörtökön :ste a megáradt Duna vizében lábát' íztatta, miközben szívszélhűdés érte s a dzbe esett, honnét már csak hulláját bgták ki. — Mérgezés lugkővel. Simcsik Anna, játorkeszi születésű cseléd már egy éve szolgált ifj. Simon József hentes mester- j léi, kinek viseletével gazdája meg volt j ílégedve. Egy hónappal előbb történt, i tiogy Simon kávéjában lugkövet talált,! mit cselédje tett abba tévedésből. E hó [6 án, midőn Simon neje a kisgyermek- \ lek tejet akart az edényből a merőkanalai kivenni, észrevette, hogy a tejben ugkő darabok és valami szappan ki-! lérésű puha darabok vannak, mi már, ilig lehetett a véletlen avagy tévedés műve. A gyanú a cselédre esett, sí első tettét tévedésnek tulajdonította. — A megejtett nyomozás folyamán i cseléd mindent tagadott. Az ügyet a •endőrség áttette a büntető bírósághoz. — Vízbefult. Riska Péter 20 éves, nőtlen, koltai születésű Sátorkő pusztai Rhenes e hó 15-én a d. u. órákban a levezelt puszta mellett lévő téglagyár lAyaergödrének vizébe ment fürödni, s Dele fult. A fuldoklónak, ki a viz mélységét nem ismerte, segítségére siető téglagyári munkások, annak már csak hulláját húzták ki. — Állategészségügy. Búcs községben a sertésörbánc szórványosan fellépett. Vallomás. / (Részlet a »Tört remények«-ből. Irta: Herczeg Szerén. . . . Mialatt a fájdalomtól vonagló szívvel azon igyekszem, senki észre ne vegye, hogy bennem mi dúl ; látszólag teljesen nyugodtan egykedvű arccal nézem a nyüzsgő embersereget titkon remélve, hogy talán m^gis csak látom és lopva törülve le a szemeimbe tóduló könnyeket, mert már oly régen, oly nagyon hiába várom, azon tűnődöm, hogy vájjon évek múlva is fog e majd annyira fájni mindaz, a mi most oly nagyon faj ? ! . . . Vájjon ha élni fogok mig fekete hajamat ősz szálak váltották fel, sima arcomat össze-vissza szántották a ráncok, mik megmaradtak elmoshatatlan jeleként a hosszú évek küzdelmeinek és szemeim már elhomályosultak a sok, sok kihullott könnytől, vájjon fog e még akkor is szendvedni szivem ? Vájjon mosolyogva csendes rezignátiómagával vannak telve, erőt vesz rajtam az a meggyőződés, hogy én nem tudok érzelmeket támasztani a melyek elég erősek volnának ahhoz, hogy feledtetni tudnák mindazt, a miért meg kellene bánnia, hogy szeretett. Nem hiszem, — oh ne nehezteljen érte, hisz magamnak sem merem bevallani — nem hiszem, hogy szeret. Ilyenkor mikor egész lényemet hatalmába keríti a magára való emlékezés, mikor lázasan betegen kívánom és várom, úgy érzem, hogy mindaz a mit rántam érez, csak elmosódott, halvány visszfénye az én érzelmeimnek. Különben hogyan is volna lehetséges, hogy ne lássa mi megy végbe bennem, hogyan is lehetne, hogy ennyire magamra tud hagyni, hogyan is történhetnék, hogy ily nagyon soká nem jön el. Félek, hogy majd ha teljesen elmúlottak az elérzékenyülés gyenge pillanatai, ha már teljesen megszokta és igy közönyösen hagyja, hogy zokogva borulok le én, a ki nem szoktam sirni, sajnálni fogja, hogy engem szánt és akkor jobban ejtene kétségbe a maga kétségbeesése, mint most szivemnek minden gyötrelme. Nem akarok terhére lenni, nem akarom, hogy kötelességei legyenek velem szemben, hogy tartozni véljen nekem valamivel és én kérem összetett kézzel és őszinte szívvel, irgalmatlanul gázoljon keresztül rajtam, ha útjában vagyok annak, hogy boldog legyen. Részvétét megérdemlem, ha nem tehet mást, bánjon velem mint egy beteg gyermekkel, vigasztaljon, bátorítson, akkor talán megnyugszom, én magam is igyekezni fogok, hogy enyhet nyerjen szivem. Nem panasxkodom soha ; azt ték tőlem boldog voltam e már azt feleltem, hogy most élem legboldogabb napjait. Maga tudja nemde, mennyire boldog és megtudja érteni mennyi okom van magának kívánni, hogy soha ne legyen ennyire boldogtalan. Maga tudja mennyi okom van óhajtani, hogy lelke birtokában legyen annak a békének, a mit én nem fogok ismerni soha, mert szeretem, nagyon szeretem tudatában annak, hogy nem lesz részem egy boldog percben sem! kérdezés én életem vagyok Rohitschi ,Stiriaquelle

4 Gyógyvíz Orvosilag ajánlva. Gyomor-daganat és görcs, Bright féle vesegyulladás, Torok- és gégefő hurut, Gyomor és bélhurut, Vizeleti-bajoknál, 1 Cukorbetegségnél, Székrekedésnél, Májbetegségnél. — Kitűnő gyógyeredmény. Raktár Esztergomban: Iieiíaeli Jánosnál.