Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-16 / 57.szám

— A kereskedelmi társulat mi d. u. 4 órakor a városháza nagytermében kö/gyűlést tart, melynek tárgyai a kö­vetkezők : I. Titkári jelentés. 2. A vá­lasztmány beszámoló jelentése. 3. Az alapszabályok 13. §-a értelmében a vá­lasztmányból kilépendő tagok, valamint a hiányzó tagok 3 évre történendő választása. 4. Számvevő tagok jelentése a mult évi pénztári állapotról. 5. A­1903. évi költség megállapítása. 6. Há­rom számvizsgáló tag választása egy évre. 7. Az alapszabályok 16. §-a értel­mében be-érkezett indítványok. 8. A köz­gyűlési jegyzőkönyvet hitelesítő 3 tag kiküldése. — Terep felvételi gyakorlatok Doro­roghon. A budapesti m. kir honvéd Lu­dovica akadémika Il-od évfolyamának egy nagy csoportja Dorogh község kör­nyékén I főtiszt s I tiszt vezetése alatt július 26-tól augusztus 15-éig terepfelvé­teU gyakorlatokat fog végezni. Az aka­démiai növendékek részben Doroghon; részben pedig Leányváron és Csolnokon lesznek elszállásolva. — Jegyzők szabadságon. Ohrt Zsig­mond táthi körjegyző egészségi állapo­tának helyreállítása véget több heti sza­badságra ment, mely idő alatt a kör­jegyzői teendőkben Herczegh Józseí ot­tani segédjegyző helyettesíti. — Ugyan­csak 6 heti szabadságidejét élvezi BenhS János csolnoki körjegyző is, kit Szoláry János tokodi segédjegyző helyettesit. — Hazai műemlékeink védelme. A műemlékek országos bizottsága Forster Gyula miniszteri tanácsos elnöklésével üiést tartott, amelyen első sorban Schulek Frigyes műegyetemi tanár a temesvári régi Hunyadi-kastély restaurálásáról tett jelentést. Ezután a jáki templom újjá­építésének befejező munkálatai, a nagy­karolyi, gácsfalui és gccelfalvi templo­mok helyreállítási ügyei kerültek szóba. A bizottság köszönettel fogadta Gróh István tanárnak városunk je'es szülötté­nek a felső magyarországi középkori fal­képekről készített művészi becsű iöl­vételeit. — Halálozás. Tihanyi Kálmán, az Esztergom-Szászvárosi bányatársulat de­rék mázsamestere f. hó 13 án szívszélhű­dés következtében 45 éves korában hirte len elhalálozott. Nagyszámú családja s rokonsága gyáizolja. — A város vásárrendtartása ügyé ben alkotott szabályrendeletet a minister azzal küldötte vissza, hogy az, az általa tett észrevételeknek megfelelőleg módo sitassék. A minister rendeletéből kie meljük a kővetkezőket. Az árusítási sorrendre vonatkozólag, a város autonom jogát lehetőleg csorbítatlanul fenntartan dónak mondja, s e tekintetben felsőbb beavatkozást csak rosszhiszeműség ese tén lát helyén valónak. Jelzi már eleve a minister, hogy a gabona piacnak a Széchenyi térről a Simor János utcába való áthelyezése elé akadályokat nem gördit. A szabályrendeletnek a vásári rendről is intézkedő részének már címe sem helyes, de tartalma sem, il­letve igen hiányos, mivel az orszá­gos és heti állatvásárok rendjére nézve abban intézkedés jóformán alig van. Kifogásolja, hogy a szabályrendelet terve­zet a törvényhatósági állatorvosnak szak­vélemény kikérése végett kiadva nem lett, majd a büntetőjogi rész is kifogás alá esik. Végül pedig a szabályrendele­tet igen hiányosnak tartja. — Zárlat feloldások. Mivel a Nyer­ges-Ujfaluhoz tartozó Puazta-Maróthon a ragadós száj és körömfájás megszűnt, az alispán a Nyerges-Újfalu, Lábatlan, Bajóth és Nagy-Sáp községek területére elrendelt zárlatot feloldotta, illetve nevezett községekbe a hasított körmű állatok felhajtását megengedte. Hasonló­képen miután Köbölkuton a rag. száj és körömfájás megszűnt, a Köbölkút Sár­kány, Gyiva és Kisujfalu községekre vonatkozólag elrendelt zárlatot felol­dotta. Végül pedig Kicsind községe, mi­vel az ott fellépve volt sertésorbánc meg szűnt, a zárlat alól szintén feloldatott. — Anyakönnyvvezetö helyettes. A minister Szentmiklósy Szilárd okleveles jegyzőt a süttői anyakönyvi kerületbe a születési és halálozási esetek anya­könyvezésére vonatkozó hatáskörrel annyaköny vvezető helyettessé nevezte ki. — Városi közgyűlés volt tegnap dél­után, melynek napirendjére a következő tárgysorozat volt kitűzve. 1. >Földmivelés­ügyi m. kir. minister úrnak leirata Eszter­gom szab. kir. városban téli kikötő be­rendezése tárgyában. 2. Esztergom vár­megye alispánjának értesítése a katona beszállásolási pótagó alapból a város javára eszközölt 87.607 К 56 fillér ki­utalásáról. 3. A pénzügyi bizottság ja­vaslata a városi tartozások konvertálása tárgyában. 4. Tiefenthal Gyula városi mérnök előterjesztése a Kis utcának jár­dakövezéssel leendő ellátása iránt. — 5. Ugyanannak előterjesztése a Simor János utca nyugati oldalának járda kövezéssel leendő ellátása iránt. 6. Dr. Vándor Ödön kórházi II. orvos kérelme szabadságidő engedélyezése iránt. 7. Os­vath Andor tanács jegyző kérelme sza­badságidő engedélyezése iránt. 8. Dr. Földváry István főügyész törlési javas­lata Horváth Lajos volt tanácsjegyző terhén vezetett házi pénztári tartozás törlése iránt. 9. F. évi június havában megtartott pénztárvizsgálatról felvett jegyzőkönyvek.* A közgyűlés lefolyásá­ról lapunk legközelebbi számában szá­molunk be. — Háziezredünk zenekara Győrből egy havi időtartamra Bécsbe ment. — Árviz. Bar aggodalommal néztük a Duna vizének rohamos emelkedését, arra azonban, hogy medréből kifog lépni, ki sem gondolt. Hétfőn azonban oly rohamosan kezdett növekedni, hogy — polgármesterünk szükségét látta a vész bizottság öszzehivásának, mi d. u. 3 órakor meg is történt, mellyen előadta hogy a vízrajzi osztály értesítése szerint a viz városunknál 15-én éri el legna­gyobb magasságát 6*00 méternél. Majd a városi mérnök a sáncok és gátak álla­potáról jelentett, mellyek a fenyegető veszélyt kiállják. Nehogy a Bottyán és vörös ér közvetítésével a víz a várost megkerülje s a szérűs kerteket és az alacsonyan fekvő Tabán városrészt el­öntse, 20—30 főből álló munkás csa­pat kirendelését, majd a közlekedés akadálytalan fenntartására szükséges tal рак, dereglyék és csónakok beszerzését rendelte el. Kedden ismét ülésezett а bi zottság, midőn a gazd. tan. helyet tesitő főjegyző bejelentette, hogy a felső szigete ken 40—50 boglya széna van még, mellyek egy részének megmentésével foglalkoz­nak. Bejelentette, hogy a sáncoknál 20 főből álló katonaság áll ört egy tiszt vezérlete alatt. A bizottság ked­den esti 9 órától permancntiában van. Hétfőn dobszóval lettek az alacso­nyabb fekvésű földek tulajdonosai a ter­ményük biztosítására felhiva. A viz az alacsonyabban fekvő földeket és a szi­getet hétíőn éjfélkor öntötte el s kedden éjfélig folyton nóttt, midőn 5*94 m magasságot ért el, amely idő óta stagnál, majd lassú apadásnak indult. — Bérletbiztosítás a cs. és kir. kato­naság részére. Felhívjuk az érdeklődő közönség figyelmét lapunk 54 és 56 szá­maiban közzétett és lapunk jövő számá­ban megjelenő hirdetményre, mely sze­rint a cs. és kir. katonaság, komáromi, győr-szabadhegyi és esztergomi állomásai részére, széna-, szalma-, fa- és kőszén­nek 1903. szept. i-töl 1904, aug. 31-ig való szállítására, /. év július hó 23-án d. e. 10 órakor a komáromi es. es kir. élelmezési raktárban Írásbeli ajánlat tár­gyalás tartatik. A közelebbi feltételek a tárgyalás napjáig ugyanott megtekinthe­tők, a feltételeket tartalmazó füzet iven­kint 8 fillérért beszerezhető. Akit senki se siratott meg *) Nem állt a ravatalánál szerető férj, nem zokogott árván hagyott gyermek, nem siratta rokon, nem siratta senki! .. Mikor meghallottam halála hirét, én sem könynyeztem, pedig egykor szeret­tem őt őszintén, igazán. Csupán egy mély sóhaj tört elő szi­vemből s a többiekkel ezeket mondám : — Jól járt szegény ! Végre megszűnt szenvedése! . . . Pedig élte virágában volt még. ös­merték sokan, hisz szép volt, szellemes volt, s előkelő családi körhöz tartozott. Midőn még leány volt nővéreivel együtt ők voltak a város legszebb leányai. A három gráciának nevezték őket. A középső beleszeretett egy szép, nagy képzettségű férfiúba, akinek min­den hibája az volt, hogy szeretett mu látni, szeretett vig lenni. A szülők e hibája miatt nem akarták leányukat hozzá adni. De mennél na­gyobb ellentállásra talált, annál forróban szerette kedvesét, s megfogadta történ­jék bármi, ő még is az övé lesz ! Az is lett. Éppen akkor keltek egybe, midőn az első hóvirág előbújt a fagyos földből. Miként a hóvirág élete, oly rövid volt az ő boldogságuk, az б szerel­mük is . . . A fiatal férj nem tudott mindjárt le­mondani arról az aranyos vig életről. A jóbarátokat nem lehetett oly hamar feledni, s oly jól esett azontúl is azok­kal a vig cimborákkal mulatni, hogy eszébe sem jutott miként б már nem az a független fiatal ember többé, hanem nős, a kire otthon egy kedves szép asz* szony vár ... Oh ha akkor, midőn eleinte igy meg­feledkezve későn ment haza, az a szép asszony gyöngéden figyelmeztette volna hibájára : mi minden máskép lett volna. De a helyett, hogy szeretetteljes gyön­gédsége által megszerettette volna vele az otthont, s elfeledtette volna vele a vig barátokat, gyöngédtelen kíméletlen szavaival inkább elűzte otthonról. Mi volt természetesebb, mint az, hogy ment ismét oda, ahol a poharak közt elfeledte bánatát . . . S ez igy tartott sok, sok évekig; mig végre a szerencsétlen asszony egy nagy betegségbe esett ; a féltékenységbe. Annyira ment féltékenysége, hogy megfeledkezve magáról, cselédeit kéme­kült használta fel férje ellen. Azok ösmerték gyengéit, mindenfélét hazudoztak, hogy ezáltal nyerjék meg tetszését. Most már türhetlen lett az élet köz­tük. A nő az éjeket sírással, a férj — szórakozást keresve, tölte. A világ az utóbbit okozta egészben. Pedig igaztalanul. A kik ösmerték csa­ládi életüket, azok egész másként Ítéltek. Én akkor ismerkedtem meg velük, midőn már igen-igen boldogtalanok vol­tak. Megkísértettem a szegény nőt gyó­gyítani, de már késő volt. Szegény asszony már annyira bizal­matlan volt mindenki iránt, hogy aki férje mellett egy jó szót kockáztatott, elveszte barátságát örökre. Egyszer arra a gondolatra jött, hogy házánál estélyeket fog rendezni s több jó ismerőst meghív, igy talán otthon marad férje, s megszokja az otthont. Csakhogy késő volt már akkor. A válaszfal sokkal magasabb volt köztük, mintsem azt le lehetett volna rombolni. Egypár hétig össze jöttünk minden kedden és csütörtökön. Egyszerű, barát­ságos thea-estélyek voltak azok. A megboldogult vigkedélyü »Franoi bácsi« s egy másik szellemes ügyvédünk, a ki akkor még nőtlen volt, de azóta kedves szép felesége van, mulattatták a kis társaságot. Azok, kik résztvettek ez estélyeken vissza emlékezhetnek még, hogy ven­dégei előtt is mily kíméletlen gunyoros volt férje iránt az a szerencsétlen ter­mészetű asszony. Már természetévé vált a szúrós gú­nyos modor. Mindenki előtt képes volt megalázni férjét. Aki ily alkalommal látta azt az elitélt embert, halál sápadtan a sértő szavak­tól : megszánta. Az 1876. évi árviz elmosta ez össze­jöveteleket, s a szerencsétlen házasfelek­nél még szomorúbban köszöntöttek be a napok. Végre a férj, megunva a rideg életet, keresett magának egy olyan helyet, a hol mosolyogva várták, a hol nem látta azt a szúrós gúnyos tekintetet . . . Most már nem kellett a cselédeknek hazudni. A féltékenységnek alapja lón. Ezt az egy tettét a férjnek én is elí­télem ; de — megbocsátom neki. Mert tizennégy évig szenvedett, tizen négy évig nem érezte a családi élet él­tető melegét, tizennégy évig nem simi­j totta gyöngéd, szerető kéz a homlokán megjelent redőket ; annyi éven át csak j gúnyos, sértő szavakat hallott, mig végre belefáradva a sok küzdésbe — egy kis , nyugalom után vágyott. Csak hogy azt a nyugalmat másként is meglehetett volna szereznie: önma­gához méltó módon! . . . A szegény boldogtalan asszonyra ez volt a végső csapás. Az úgyis izgatott, szenvedő lélek e csapás alatt végkép megtörött s innen, a hol bölesőjét rin­gatták, a hol annyi szép álom szövődött fiatal éveihez, testileg lelkileg megtörve távozott, hogy soha többé vissza ne jöjjön l Hosszú szenvedés volt rövid élete, mig végre megkönyörült rajta az a jótevő halál, s lezárta azokat a fényes szép szemeket, azt a gúnyos ajkat, a mik ál­tal olyan nagyon boldogtalan lett ! . . . Midőn férje a gyászjelentést megkapta, zokogásba tört ki. De nem azt a szerencsétlen asszonyt siratta, hisz az már boldog volt — ha­nem saját boldogtalanságát, saját vesz­tett életét! . . . *) Bártfay—Portell Róza, »Elbeszeleeekc cimü щ emrég megjelent kötetéből, A szerk. IbTyilttérJ 1 ) Rövid használat után nélkülözhetlen. Igen alkalmas utazásoknál. Egészségügyi hatóság által megvizsgálva Bizonyítvány kelt Bécsben 1887. jul. 3. nélkülözhetlen fogtisztit о szer. A fogak tisztántartásához csupán szájvizek nem elégségesek. A foghuson mindig újólag keletkező ártalmas anyagok eltávolítása csakis mechanikus tisztitáj sal kapcsolatban egy fris­sitöen és antiszeptikusaa ható fogtisztitő-szer­rel sikerülhet, minőnek a „Kalodont" már az összez kulturállamokban a legsikeresebb hasz­nálatra bizonyult (II.) •) Ezen rovatban közlöttekért nem vállal fele­lősséget. A szerk. Hirdetések jutányos áron felvétetnek a kiadóhivatalban.

Next

/
Thumbnails
Contents