Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-16 / 57.szám

A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. JVlegjeleijik Vasárnap és csütörtökön. pLŐFIZETÉSI ÁRAK I Esés* érr — — — — 12 kor. — fii. Fái évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed érre — — — — 3 kor. — fii. Egyes »tarn ára: 14 fii. —£ - Nyilttér sora : 40 fillér. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hOYaakézíratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendői) Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Hr* Az ifjúsági tanulmányutak ról. Julius 14. Az ókori nevelés a fősúlyt a test edzésre helyezte azt tartván : hog) csak ép testben lehet ép lélek. A modern paedagogia legujabt vívmánya a testedzés cultusa, mely г kellemeset, a szépet, a jót a cél szerűvel, hasznossal és .szükségessé párosítja. Előttünk fekszik a budapest-vi déki tankerület kir. főigazgatójának átirata a gymnásiumi igazgatóhoz melyben az arról értesiti az igazgatót, hogy a közoktatásügyi ministei értesítése szerint Kolozsvár városa a szorgalmi időben 30—50, a szünidőben pedig 100—300 tanulónak elhelyezése, ellátása és kalauzolásáról gondoskodik napi egy koronáért, egyben pedig Kolozsvár városára a minister a tanuló ifjúság figyelmét az igazgatóság utján felhívja, mint oly városra, mely történelmi emlékeivel, főleg pedig kulturális intézményeivel az oda ránduló tab „Esztergom fe fiié" tárcája. 1148. évi nemzetori és honvédkori élményeim. Irta: HORTÁTH GÉZA. Folytatás (XV.) Mi azonban a vett utasításhoz képest Uj-Szöny felé. vettük utunkat és a derengő félhomályban három sáncot fedeztünk fel. Schveizer József százados, ki hallgatólag átvette a parancsnokságot, a mi századunkat csatárláncba küldte, a fedezetet pedig az ő százada képezte. Az! egyik sánc a falu hátterében palizádokkal volt ellátva. A temetőtől balra szinte egy magas földfallal védett sánc feküdt. Először is rövid csatártűz után annak vezetett bennünket a nevezett kapitány, de ennek őrsége rohamunkat be nem várva, reánk irányzott rendetlen tüzelés után a sáncot elhagyva megszaladt, ellenben a pauzáddal ellátott sáncba lévő gránátosok erősen tartották magukat. Micijüket a palizád fáira tették fel, s ez által a homályban félre vezettek, mert a mi lövéseinket a micikre irányoztuk. Agyúi a két sáncnak nem voltak. A félhomályból a 19-ik honvéd zászlóalj bontakozott ki és támadását ezen sáncnak irányitá, mi pedig a középen a jóval hátrább álló sáncnak nyonulóifjuságnak sok tanulságosat nyújthat. Az ifjúság szünidei tanulmányútjai magukban véve kevésbbé bírnak általában fontossággal, de ha azoknak kettős eredményét tekintjük, méltán képeznek azok oly fontos kérdést, mellyel foglalkozni hazafias kötelesség. A tanulmányutaknak célja kettős. Elsőben edzi a testet, másodsorban pedig nemesiti a lelket. v A mai ingerlőén olcsó utazázi alkalmak mellett százával, ezrével özönlenek az utazni vágyók a külföldre, kik bámulják, csodálják a külföld nevezetességeit, áhittal hallgatják annak történetét, gyönyörködnek annak elragadóan szép tájaiban anélkül, hogy előbb megismerték volna a hazait. Ha már most figyelembe vesszük, hogy a tanulmányutak, mellyeket az ifjúság gyalogszerrel szokott legnagyobb részt megtenni, mennyire edzik a testet, s hogy édes hazánk történelmi eseményekben és nevezetességekben gazdag városainak, multunk és azt, a parancsot be nem várva megrohantuk. A roham oly heves és lelkes volt, hogy az ellenség szuronyaink döfését be nem várva folytonos lövések között hátrált. Azonban alig hogy az ellenséges gyalogságot a sáncból kiűztük, velünk szemben egy osztrák tábori üteg mozdonyzott le és megkezdte a kartácsolást. Nem tehettünk mást, mint lefeküdtünk a sánc fala mellé, s onnan folytattuk lövéseinket, mellyek egyike másika, miként hallani lehetett, az osztrák ágyúkon kopogott. Eletemben illyen erős kartács tűzben többé soha sem voltam. Szerettem volna olyan lapos lenni, mint á garas, hallva annak berregését s látva, hogy közvetlen közelemben miként verte társaimat. A menekvésre is gondoltam, de méltán tarthattunk attól, hogyha felkelünk, biztosan ér a golyó. Schvaizer kapitány is minduntalan kiáltá: »Maradj fekve.<! Valóban gondolkodóba estünk a további teendők iránt miközben öt Koburg huszár fedezete alatt két vetágyú (haubicz) érkezett meg segítségünkre, és az osztrák üteget oldalba fogva megkezdte működését és oly bámulatos sikerrel lőtt, hogy az osztrák ágyúk között robbantak el gránátjai, ami által az osztrák üteg körül nagy zavar támadt és lövéseit beszüntette. Ekkor Schvaizer a vezénylő kapitány a ki 19—20 éves lehetett, (bányász akadémikus) elkiáltotta magát: »Utannam fiúk rohamra!« s mi is vérhelyeinek a közvetlenség melegével történt megismerése és a gazdag tapasztalat a fogékony ifjúi eljmében mily maradandó nyomokat па

&У% u

gy közönnyel az ifjúság tanulmányutai iránt nem lehetünk. Ennek tudatában intézett az erdélyi kárpát egyesület a tavasszal felhívást az iskolai intézetek igazgatóihoz, igy főgymnásiumunk igazgatójához is a turistaság, a tanulmányutak előmozdítása céljából, vájjon kaphatnának-e városunkban is lés mily mérsékelt áron az ifjú tu'risták ellátást. A főgymnáziumi igazgató érdeklődése akkortájt a közöny szirtjein hajótörést szenvedett, aki most a város hatóságához intézett beadványában ezen kérdésnek hatósági ügykörbe való bevonását és rendezését kérelmezi. Á kérdés megoldása inkább érdeklődést és jóindulatot feltételez, mint anyagi áldozatot, s igy reméljük, hogy a város hatósága kezébe ! f°gj

a venm

* a kérdést, melynek helyes 'megoldásával nemcsak kettős célú ' szemet kaptunk és rendszeres hadoszlop ' alakitása nélkül az elnémult ágyúk felé rohantunk, de két ágyúnk ez alatt is hatalmasan dolgozott és az időközben j rendbe szedett gránátosokat ismét szétszórta. De az ellenséges tüzérség is fel1 mozdonyozott rémületében és az ácsi j erdő felé vette futását két vetágyunk üldözése közt, mi alatt megérkezett ra! kéta állványunk is, mely a szétszóródott gyalogságot sistergő hangja által vad' futásnak inditotta. ! Ezen a napon, egymáshoz közeli rakásokban annyi halott és sebesült feküdt, amennyit még nem láttunk, kikjnek számát, — fajdalom — hússzal mi is növeltük. Mi is gyors futásba követtük őket, és az ácsi szőllők magaslatán, még egy kis sáncot fedeztünk fel, mely azonban védelem nélkül állt, s a benne talált 18 fontos ágyút birtokunkba vettük. Töltényeink azonban akkor már teljesen elfogytak. Egész éjjel nem aludva, fáradtan a sáncköré heveredtünk, mit annál is inkább megtehettünk, mivel két komáromi zászlóalj kezdte meg mellettünk, illetőleg közel hozzánk a hajóbóli kiszállást, de másrészl láttuk a Donmiguel I zászlóaljnak a futó granátusok elleni ' nyomulását, s igy azt gondoltuk, hogy azok majd folytatandják az ellenség üldözését, mint pihent erők. Nagyon ^csalódtunk azonban, mert Görgei a 'stábjával a harc színhelyére ért s azon i kérdést intézte hozzánk, hogy mellyik nemzeti ügyet istápol, hanem a majdan ide özönlő ifjúság a város élénkítésére és forgalmára közvetlenül, de közvetve is csak előnnyel lehet. — a. Tiz év.*) Folytatás I. A köznépnél az atya, kit foglalkozása távol tart a családi körtől, kit az élet gondjai terhelnek, gyermekeink nevelésénél úgyszólván szóba sem jön; az anya pedig, még ha jut is ideje, nem boldogul kisdede nevelésében, azért, mert nincs tisztában a nevelés elveivel, nem ismeri a helyes eljárás módját; gondozza gyermekét úgy, amint egykor őt gondozták és amint ő látta. Számtalan kisdedről elmondhatjuk, hogy nem nevelik hanem nevelődik, hasonlóan az erdő fáihoz, melyeket senki sem öntöz, nem nyeseget, nem egyenget. Még a közép osztályuaknál is annyi fonákságot látunk naponkint feltűnni a *) Az esztergomi érseki kisdedóvőnö-képző intézet 1901—1902 és 1902—1903 iskolai éveiről kiadott értesítőjéből. A szerk. zászlóaljhoz tartozunk, mire önérzetesen feleltük, hogy a 34-ik zászlóaljhoz. Azt kérdezte továbbá, hogy miért nem nyomulunk előre, s midőn mondánk, hogy éjféltől fogva állunk csatában és töltényünk elfogyott, azt válaszolá: >Van szurony, előre !< Mire megindultunk, az összekötött szőllő venyigétől akadályozva anélkül, hogy az ellenfél által reánk irányzott csatár tűzre válaszolhattunk volna. De ugyanekkor oda fordult a hajon ép akkor oda érkezett komáromi zászlóaljparancsnokához tudakozódólag, ki azt válaszolta ha jól emlékezem, hogy az a 70, vagy 71 ik zászlóalj, mire úgy folytatá, hogy: >Gyorsan előre őrnagy ur, mert levágom a fülét!« Több biztatás nem is kellett, mert észnélkül kezdették meg a csatártüzet és e'óre nyomulást. Ekkor ért utol bennünket zászlóaljunk négy százada mely először foglalta el, — mint már érintem — az erődökkel szemben eső sáncot, és mely azalatt az elfogott osztrák zászlóaljat, mint foglyot Komáromba kisérte, dacára annak, — mint a fiúk mondák, — hogy Görgei Zakóhoz ezt a kérdést intézte: >Alezredes Úr! örökké akar élni? Előre!* Ezen szives buzdításnak köszönhettük, hogy zászlóaljunk utolért bennünket. Az ellenséges gyalogság a szőllőkből kivonulva az Ácsi erdőbe húzódott meg. Mi a szőllőből kiérve az erdőtisztás háromszögénél négy osztrák tábori üte-