Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-05 / 54.szám

2 ESZTERGOM es 4'IDÉKE. (54. Ш аш. 1 '>3. július 5 éreznie kell, hogy az élet küzdelmei­ben bármely fáradsággal sem képes megszerezni azt, ami vágyait csak némileg is kielégítse, kedély­hangulata beteggé és élete vergő­déssé válik. Vergődésben van a család, mikor a családfő szorgalma sem képes a napi szükségleteket fedezni és tengésbe megy át mi­kor mindentől megvonva, csak annyi jut s nem több, hogy éljen, hogy éhen ne veszszen. És ha mindehhez a bizonytalan­ság, a tört remények hulladéka já­rul, a vergődés bizony sokszor sö­tét gondolatok hátterével teljesen a boldogtalanság révéhez vezet, a hol az ingatagság vesz kísérletet a szenve­dőn, a vergődés, hogy vájjon szembe szálljon-e az élet azon kíséretében a boldogtalansággal, vagy megsemmi­sítve azt, egy bizonytalan életnek vesse magát oda; vagy néma meg­adással tűrjön el mindent, de mindent — teljesen érzéketlenné válván az élet édessége iránt. Az élet és boldogság! Az élet édessége és vergődés ! Minő hatalmas problémája a lé­lek munkásságának, megnyilatkozá­sának szenvedelmének s mindenének, amely nélkül nincs élet, nincs boldog­ság, nincs vergődés. És mert nincs, azért édes az élet és édessége, hogy öntudatosabbá váljék, keresi az állandót, a boldogoságot a vá­gyak kielégítésében. Ezért küzd s s hajtja rabigába önmagát keresztül töretni mindenen, a mi őt boldog­ságának elérésében gátolja. Tudjátok-e mi az ismét ? A socialismus nagy problamája ! Ugyan hol van ember^ kinek az élet édességéről ne volna fogalma, ne volna tudata ? Hol van ember, ki élni ne szeretne ? Élni, ami a teremtés felülmulhatlan gyönyörű­sége. Gyönyör az egy protoplaz­mában megnyilatkozó élettől, a teremtés koronájáig, az emberiség, kinek élete az Istenség leheletétől az istenségben van képében és hasonlatosságában. Élni barátaim, mert az élet való ,• való, mert érzékeimmel felfogha­tom. S hogy az ismét édesebb, mi­nél kellemesebb legyen rendelteté­sem bármely alakban is küzdéssé van téve ama életvágygyal, hogy a vergődésből vagy semmi, vagy minél kevesebb részem legyen. Vagy semmi, vagy minél keve­sebb, s nyitjára jövünk a socialis­mus problémájának kielégítő meg­oldására. S vájjon Esztergom városának vezetői gondolnak-e arra, hogy vá­rosunk minő beteg s mint vergő­dik az élet küzdelmeiben. Felis­merték-e valójában lakóik beteg­ségének, vergődésének valódi okait. Mert, hogy beteg a város és vergődik mi sem bizoayitja jobban, mint az anyagiakban előre haladt erőtlensége és tehetetlensége. Ez pedig a legveszedelmesebb sociális tünemény ! A legveszedelmesebb, mert a szükség minden téren korhaszt. A korhadás pedig a szerves életnek bomlása. Ami ha bekövetkezik Esz­tergomban, akkor beszélhetünk dicső múltról, nyomorult jelenről, de a jövőre nézve ábrándjainknak sem lehet alapos reményű keleté. Mert hát tulajdonképpen mije is van a városnak ? Rengeteg adós­sága, magas községi pótadója, drága élelmiszerei, még drágább piaca; lelket szállító kövezete, szabad für­dő-telepe a Dunán stb. stb. S mije nincs. A székesfőváros concesztráló törekvése ellen fellépő erélyes erő­től duzzadó decentráló törekvése, minők a gyárakkal való benépesí­tés, szakiskolák felállítása; keletre gravitáló iparágak meghonosítása; téli kikötő, a székes fővárossal ösz­szekötő villamos, nyaraló telepek, idegen forgalom, ingatlainak terv­szerű és hasznosító kezelése és sok e gyéb, amikről a lapok hasábszámra hoznak közleményeket, de a me­lyek rendszerint, talán ősi szokás szerint figyelembe se vétetnek. Hadd írjanak : igy fordul, meg for­dul, balra fordul, jobbra fordul, úgy még soha sem volt, hogy va­lahogy ne lett volna. Pedig a város folyton fel-fel só­hajt, élni szép, élni édes, élni gyö­nyör, de annál szebb, annál éde­sebb, annál gyönyörűbb, minél egészségesebb az ember, minél jobban kielégíttetnek vágyai, minél kevesebb a vergődés. Erről a vergődésről és a város állapotáról, nyomasztó szegénységé­ről és jövőjéről méltóztassék gon­dolkodni most, mikor aratni arat­nánk, de a készlet potya, a kenyér drága, a megélhetés nehéz és ver­godo. Bertalan Vince. I bányász sztrájk. Esztergom jul. 3. Egy hete annak, hogy az annavölgyi és doroghi kőszénbánya munkások a munkát megszüntették. A hatóság minden lehetőt elkövetett a sztrájk megszüntetése érdekében, azon­ban minden fáradozása eredménytelen volt. A munkások mereven ragaszkodnak a lapunkban már ismertetett követel­ményeikhez, viszont pedig a társulat engedményeket a bér felemelését és a munkaidő leszállítását illetőleg tenni nem hajlandó, mivel a bérfelemelés és munkaidő leszállítása évi 240.000 korona kiadást idézne az elő. A társulat ennnek folytán a munká­sokhoz az alábbi felhívást intézte. Hirdetmény. >A budapesti m. kir. bányakapitány­ság és az esztergomi járás szolgabirósá­gának alulírott kiküldöttjei a következő­ket hozzák az annavölgyi és új-doroghi bányák munkásai tudomására. Az esztergom szászvári kőszénbánya részvény-társaság üzemében lévő anna­völgyi és új-doroghi bányák munkásai folyó év június hó 24-én, illetve 27-én a mondott bányák üzemvezetőinek egy-egy előterjesztést adtak át, melyben az üzem­vezetőséggel szemben több követelést támasztottak. Ezen követelések között foglaltatott a mostaninál sokkal maga­sabb munkabérre és a tizenkét órás mű­szak helyett 8 órás műszakra vonat­kozó követelés is, mely követelések az előterjesztés leglényegesebb pontjait ké­pezték. — Mivel ezen előterjesztésre érdemleges választ a munkások az elő­terjesztésben kitű ött határidőn belül nem kaptak, a bányák összes munkásai folyó évi június hó 27-én reggel, illetve este a munkát megszüntették. A m. kir. bányakapitányság alulírott kiküldöttje folyó évi június hó 30-án és a mai napon megkísérelte a munkások és a munkaadó közötti békés kiegyen­lítést, mi azonban nem sikerült, mert egyrészről a munkaadó részvénytársaság teljhatalmú kiküldöttje Görög Gábor ki­jelentette, hogy a bányák nehéz viszo­nyaira, csekély hozamára a nyomasztó közgazdasági viszonyokra s a munkások­nak más bánya munkásainak kereseté­hez viszonyított kedvezőbb díjazására való tekintettel a munkások követelé­seit a részvénytársaság nem teljesítheti. Másrészről pedig a munkások követe­léseiktől elállni vonakodtak s a munkát megkezdeni ismételt hatósági felszólí­tásra sem akarták. Mivel a legnagyobb mértékben tűz- és vizveszélyes bányák mielőbbi üzembe­helyezése sürgősen szükséges, alulírot­tak ezennel íelszóütják a bányák összes munkásait, hogy a bányáknál eddig szo­kásos díjazás mellett f. hó 3 án pénte­ken este fél 6 órakor és f. hó 4-én reg­gel fél 6 órakor a bányák rendelő szobá­iban munkára jelentkezzenek s a je'ent­kezés után azonnal munkába álljanak, — lenti időpontra mérvadó a bányáknál szokásos gőzsíppal való időjebés. — A mondott határidőig munkába nem álló munkások eljárása az általános bánya­tőrvény 203 és 204 §§-ai értelmében erőszakos munkamegtagadásnak fog minő sittetni s az illető munkások a szolgálat­ból fegyelmileg elbocsátottaknak tekin­tetnek s mint ilyenek folyó hó 4-én rög­tön leszámoltatnak, s minek folytán a bányahatóságiiag jóváhagyott társpénz­tári alapszabályok 4. §-a értelmében már szerzett társpénztári igényeiket is úgy személyükre, mint családjukra is el­vesztik. Egyben biztositjnk a bányamunkásokat, hogy mindazok, a kik a kitűzött határ­időn belül újból munkába állanak, szer­r.et jogaikban csorbát nem szenvednek s a strájk mozgalomban való részvételük következménye semminemű jog, hátrány, megtorlás vagy a többi munkásoktól való megkülömböztetés nem lehet. A hatóság már is gondoskodott, hogy a munkára vissza térni akarók személye minden bántalmazástól és fenyegetéstől, ha kell karhatalommal is megóvassék. A munkába állani nem akaró munká­sokat óva intjük, miszerint tartózkodja­nak nemcsak a bányaberendezések meg­rongálásától és minden zavargástól, hanem a munkába álló társaiknak akárcsak szó­val való fenyegetésétől is, mert ezen ténykedésük az általános bányatörvény 204. §. és az 1878. évi V. törvényczikk VII. fejezet 177. §a szerint a legsúlyosabb következményeket vonná maga után. Alulirt m. kir. bányabiztos felvilágosí­tásért folyó hó 4 ig (reggeli fél 6) a mun­kások közül bárki fordulhat, megjegyez­vén, hogy a munkába állásra fent kitűzött határidő semmi körülmények között meg nem változtatható. Végül ismételten felhívjuk a munkáso­kat, fontolják meg jól mostani magatar­tásuk itt felsorolt terhes következmé­nyeit, gondoljanak magukra, családjukra s a társpénztárnál mát szerzett igényekre, térjenek vissza ismét a munkaadó részvény­társaság szolgálatába, mely nekik és családjuknak eddig is szerény, de tisztes­séges és más bánya munkásaié mögött nem maradó megélhetést biztosított. Annavölgy, 1903. évi június hó I. Főszolgabíró szabads. : Palkovics László, s. k. Albert Ferenc, s. k. szolgabíró. m. kir. bányabiztos.« Dacára ezen felhívásnak a munkások hajthatatlanok maradtak. Elmúlott a péntek este, és a szombat reggel, el­hangzott a munkába hívó gőzslp hivó füttye, egyetlen egy ember meg nem mozdult, munkába nem állott, hanem a sárisápi mészkemencék mellett egybe­gyűlve, Budapestről vezetőket vár, hogy további elhatározásában azok tanácsához alkalmazkodjék. A hangulat izgatottabb kezd lenni a sztrájkoló tömegben, minek kisebb tünte­tésekkel ad kifejezést, ami elvégre is nem csoda, mert most már látja a borzasztó helyzetet, melybe önmagát sodrottá, látja, s fontolgatja azt, hogy most már igazán munkanélkül van s összes jogait, úgy a maga, mint családja részére a társulattal szemben végleg el­vesztette. Pénteken este érkezett meg az első kisegítő munkás csoport a salgó-tarjáni bányákból, számra mintegy huszonötén, kik katonai fedezet alatt mentek mun­kára. A doroghi munkásokkal szombaton reggel kezdődött meg a leszámolás, katonai fedezet mellett, az annavölgyiek­kel a jövő héten számol le a társulat, kik hétfőn kötelesek már a koloniókat elhagyni. B. Szabó Mihály főjegyző, mint a szabadságon lévő alispán helyettese teg­nap délután ment ki a helyszínére, hogy részt vegyen ama praevantiv intézkedé­sek megbeszélésében, melyek a jövő hétre feltétlenül megteendők, midőn a munkáslakások kiürítése fog végrehaj­tatni. Jelenleg harminc csendőr és egy szá­zad katonaság ügyel fel a személy és vagyonbiztonságra. — ref. — Főpapi kinevezések. A király a kultuszminister előterjesztésére Rajner Lajos, p. praelatus, honti fóesperest székesegyházi főesperessé, Pór Antal p. praelatus, mesterkanonokot honti és Komlóssy Ferenc p. praelatus mester­kanonokot pedig sasvári főesperessé lép­tette elő. Az ekként megüresedett mester­kanonoki javalmakat Molnár János p. praelatus, címzetes apát, Klinda Teofil címzetes kanonok és érseki titkár, majd Horváth Ferenc papnevelő intézeti teológiai tanárnak adományozta. — Dr. Walter Gyula p. kanonok érseki irodaigaigazgató tegnap délben Balaton­füredre utazott. — Változások a Szt. Benedek rendben. Л. pannonhalmi sz. Benedek rendben a 1903/4. iskolai évre vonatkozólag a kö­vetkező változások történtek. Pannon­halmán. Perjel: Vojnks Döme. Alperjel : Mórocz Emilián. Novicmester : Ruzicska Aurél. Központi számvevő : Bertalanffy Teodor. A főapáti iroda igazgatója és házgondnoka: dr. Kardos Celesztin. Se­géd házgondnok: Gödör Kapisztrán. Főapáti titkár: dr. Hetyei Modeszt. Győrött. Tanárok : Gailik Oszvald és Danka Piacid. Házgondnok: Németh Regináid tanár. Sopronban. Főgimnáziumi igazgató : Darvas Orbán. Tanárok : Serédi Dénes. Parcsami Henrik és dr. Boros Alán. Komáromban. Bagyary Simon. Kőszegen. Tanár és templomi hitszónok : Hofbauer Konstantin. Tanár: Nagy Balázs. Pápán. Tanárok : Csapó Antonin és éTakács Gedeon. Bakonybélben. Per­jel : Fekete Tivadar. A'perjel: Bálint Venánt jószágkormányzó. Nyugalomban : Perger Adorján. Kis-Cellben. Ideiglenes nyugalomban: dr. Haudek Ágoston. Tihanyban. Plébános : Ross Mór. Zala­Apátiban. Perjel: Fleischmann Jenő. Alperjel : Tóth Ince. Házi lelkiatya: Kisfaludi Tóbiás. Plébános : Hajós Benő. Hitoktató : Székely Damáz. Endréden. Plébános: Reznyák Albert. Aszófőn. j Plébános: Récsei Farkas. Nyalkán. Plébá­j nos : Simon Tádé. Bársonyoson. Plébános : j Molnár Béla. 1 — A kaszinó mulatsága. Kaszinónk j első nyári mulatságát tegnap tartotta a I kovácspataknál. A szépen sikerült kedé­j lyes mulatságról szóló kimerítő tudosi­I tást jövő számunkban hozzuk, j — „Hivatalos lap." A megye hivata­los lapjának első száma csütörtökön je­lent meg, mint a vegyes tartalmú »Esz­tergomi Közlönye melléklete. Előfizetési ára egy évre 10 kor. az »Esztergomi Közlöny*-nyel együtt 12 kor. Megfor­dítva pedig, az »Esztergomi Közlönye előfizetési ára 6 kor. az »Esztergomvár­megye hivatalos lapját-val együtt 12 korona. Hogy a két lap előfizetési ára miért van igy egybeállítva, arra legkö­zelebb visszatérünk. — Halotti menet. Miként előre jelez­tük, csütörtökön reggel érkezett meg vasúti állomásunkra Beness Gyula nyu­galmazott bányamérnök és műszaki ta­nácsos hullája, mit a halottszállító ko­csira téve, megindult a menet a kir. városi sírkertbe. A koszorúkkal borított koporsó mellett jobbról balról díszruhás bányászok haladtak, mig a halottas ko­csit a gyászolókat vivő kocsik hosszú sora követte. — Nyári mulatság Vichnyén. Vettük az alábbi meghívót. »Selmec- és Béla­bánya sz. kir. városok tisztikara a bá­nyászati és erdészeti akadémia ifjúságá­nak közreműködésével az ezen városok tulajdonát képező Vihnye gyógyfürdő­ben a f. 1903. év július hó 12-én esti 8

Next

/
Thumbnails
Contents