Esztergom és Vidéke, 1903

1903-07-02 / 53.szám

A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. M

e

£letei)ik Vasárnap és csütörtökön, jlLOFIZETÉSI ÁRAK '. Ееешв érr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed érre —- — — — 3 kor. — fii. Egyes azáui ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetései, nyütterek és hirdetések küldendő*) Kossuth bajos (azelőtt Buda) utca 485. szán)Kéziratot nem adunk vissza. Pályaválasztás. Diákok boldogsága, a vakáció immár beköszöntött s a szülők gondja növekedik. Az ember életének egyik legfontosabb mozzanata az, midőn gyermekének jövője fölött dönt. Az egész emberiség érdekében kívánatos lenne, hogy minden szülő elsőrendű emberismerő, sőt lélekbúvár legyen, hogy alaposan ki tudja ismerni fiának hajlandóságait és képességét. Sok pálya szenved hajótörést mindjárt az elején, csak azért, mert nem annak nevelték a szülők gyermeküket, amihez hajlamuk és tehetségük van. És számtalan tehetséges, okos ember van, aki nem tud a pályáján boldogulni egyszerűen abból az okból, mert a foglalkozáshoz nincsen kedve és türelme. Más pályán sokra vitte volna, de azon, amelyre a szülői kényszeritették, kedvetlenül és sikertelenül rója le életét. Óva intjük a szülőket: ne ők vállasszanak pályát gyermekük számára. Bízzák ezt gyermekükre. Ne legyen előttük irányadó az a szempont, hogy ez, vagy az a pálya tul van zsúfolva, vagy ez, vagy az a 1848. évi nemzetori és honvédkori élményeim. Irta: HORVÁTH GÉZA. Folytatás (XI.) Itt azonban meg kell jegyeznem Gracza állításával szemben először azt, hogy Zákó dandár nem létezett, hogy továbbá zászlóaljunk nem volt visszavonulásban, hanem a horvátok megfutása és üzése következtében szétszóródva nyomult előre, s a váratlanul történt lovas attak ellenében, a 25 lépés távolságra lévő erdő védelme alá húzódott, továbbá az sem való, mintha Isaszeg ellen sikertelen rohamot Intéztünk volna, mert zászlóaljunk a falu elleni rohamban nem is vett részt, mivel mi a horvátokat az erdőből szorítottuk ki és a legszélsőbb balszárnyat képeztük, valamint azt sem láttam, de nem is hallottam, hogy Klapka visszavonulni akart volna a hadtest bármelyik részével, ezt csak Graczánál olvastam, kinek munkáját egyébbként kitűnő munkának tartom, de személyes tapasztalatom folytán a valóságnak megfelelőleg kénytelen vagyok a fentieket helyreigazítani, azon, az igazságnak megfelelő diploma nagyobb jövedelemmel kecsegtet. Manapság már minden pálya tul van zsúfolva, de egyúttal minden pályán meg tud élni az, aki jól megtanulta a mesterségét és kedve van hozzá. Ez életigazság. Akik tagadásba veszik ezt, azok a szürke elmélet emberei, akik a nagy általánosságról alkotott véleményüket az egyesekre alkalmazzák s igy nincs igazuk. Higyjék el nekünk, hogy sokkal kevesebb lenne minálunk a diplomás proletár, ha a szülői kényszer nem olyan pályára szorította volna az ifjút, amelyhez nem volt kedve és hajlama. Ezért van óriási aránytalanság az értelmiségi pályákon. Jegyezzük meg tehát jól: nem a szülőn áll a pályaválasztás, hanem a fiun. Nem az a pálya, amelyen sok pénzt keresnek mások, hanem az, amelyhez kedvünk van s amelynek ismereteit jól elsajátítottuk. Ne érveljenek a szigorú szülők azzal, hogy nekik több Ítéletük és tapasztalatuk van, mint a fiataloknak. A maturáns manapság már nem naiv gyermek, hanem intelligens gondolkodó ember, hajlamokkal, szenvedélyekkel és bizonyos életmegjegyzéssel, hogy Klapka lehetett nagy theoretikus, de még akkor hadtestvezetésére kevés jártassággal birt, mi leginkább Tápió-Bicskénél tünt ki, mig személyes bátorságát mindenki elismerte. Igazolja állitásomat az, hogy Dipólt, dandárunk állását az ellenség soraiban kereste. Az idő, a hadvezetésbeni jártasságát is meghozta, mint a komáromi kiütések tanúsítják, hazafisága pedig kifogástalan volt s ambitiója soha sem hozta őt a kormány üdvös intézkedéseivel ellentétbe, mi szerintem már magában nagy érdeme, mert ez által bebizonyitá, hogy Görgeivel szemben tudott és akart is önállólag gondolkozni. Bocsánatot k<*rek, hogy néha talán merész áilitásokba bocsájtkozom, de célom, hogy szorosan az igazsághoz ragaszkodjam s bárkivel szemben kimondjam azt, még akkor is, ha az reám a vagy zászlóaljamra hátrányos lenne. A váci csata, és egy kis erdei rekognoscirozás. Másnap századunk parancsot kapott, hogy az erdőkön haladjon keresztül, és az ellenség hadállását, a mennyiben ott mutatkoznék, igyekezzék kipuhatolni, de sehol, még szórványos lövésekbe se bocsájkozzék egész a kerepesi erdők végéig. A század csendben indult meg, sem ének, sem dobszó nem kisérte felfogással. A kivételek mint mindenben, ugy itt is csak erősitik a példát. Esztendőkön keresztül azt prédikálta a legtöbb publicista és cikkíró, hogy csak kereskedelmi vagy ipari pályára neveljük gyermekeinket. Ebben sincsen igazság.Hazánk kereskedelme és ipara annyira hátramaradott és az utóbbi években anyira hanyatlik a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt, hogy nem több, hanem inkább kevesebb embert tud eltartani, mint ezelőtt. Hiába ágálnak ez ellen a bölcs tanácsadók. Ez tény, melyen semmiféle nagyképűség nem változtat. Neveljük gyermekeinket arra a pályára, amelyen azok a legjobban tudnak érvényesülni. És hogy melyik ez a pálya, azt csak gyermekeink tudják megmondani. Az annavölgyi bányász sztrájk. Julius I. Mult számunkban jeleztük' már röviden, hogy az annavölgyi kőszénbányában sztrájk van kiütő félben, minek hivatalos proklamálása e hétre várható. Meg is történt. A bányászok már hetek óta mozmenetelésünket. Midőn egy mélyen lenyúló völgy íölé értünk, a völgykebel átkutatására Városy Tivadar hadnagy vezérlete alatt félszázad csatárláncba oszolva haladt lefelé, mig a másik félszázadot Benkner Gyula százados a dobosokkal együtt visszatartá magánál Simíts őrmester társasagában, a ki igen jó, szelid és becsületes fiú volt, de ha csatába mentünk, az arcza a különben is csinos halvány fiúnak oly sápadta lett, mintha egy csepp vér sem lenne benne. Ez a fiú talány maradt előttem mindvégig, mert gyávasággal nem vádolhatom, megállta helyét, de semmi bátrabb cselekmény elkövetésével nem dicsekedhetett. Benkner Gyula százados úgylátszik hasonló természetű volt, mert ha nem mentünk csatába a bácskai bicskásokat szidta, ha pedig megszólalt az ágyú vagy puskatűz, némává lett, mint valami karthauzi barát. De elég a jellemzésből, felveszem ismét elbeszélésem fonalát. Mi tehát csatárláncot alkotva haladtunk le a völgyben, midőn egy Király nevű közhonvéd elkiáltotta magát : »Svalizserok vannak a völgyben* és visszafordulva ugylátszott, mintha futni akarna. Miután ez Városi hadnagytól, ki a jobb szárnyon ment távolabb történt, a csatárláncot megállítottam ; s odaszóltam a fiúkhoz : »Fiúk kinek van kedve lejönni velem ?< Az első szóra golódtak, szervezkedtek s csak vezetőkre és alkalmas időre vártak. Követeléseiket a következő pontokba foglalták : I. A vájó alapfizetése 3 kor. 20 fillér legyen. 2. Akkord munkánál a legkisebb kereset 4 korona legyen. 3. A 16—18 éves bányamunkás minimális munkadija 2 korona legyen. 4. A csilléző alapdija 3 kor. 80 fillér legyen, a minimális akkord kereset pedig 4 korona. 5. A mesterek alapdija 3 korona 60 fillér legyen, б. A munkaidő a föl és leszállást beleértve 8 óra legyen. 7. Tiszteségesebb bánásmód. 8. Követelik a vasárnapi munkaszünetet, kivéve ha a bányát tűz vagy vizveszedelem fenyegetné. 9. A bányavezetőnek ne legyen joga egy munkást, ki a társláda tagja, ok nélkül elküldeni. 10. A vajó 'aki fiatal éveit a bányában töltötte, öregségére csillézőnek alkalmaztassák. Vasárnap Palkovics László szolgabíró ment ki a helyszínére, hol a békéltető bizottság a sztrájkolok és a bányavezetősége között megkísérelte a béke helyreállítását, mi azonban nem sikerült. A sztrájkolok nem akartak semmiféle tárgyalásba bocsájtkozni vezetőik nélkül s igy a békéltetési tárgyalások megkísérlésére ujabb határidőül a keddi napot tűzték ki, mely napra Budapestről vezetőket vártak. Izrael Dániel szociál-demokrata vezető kedden meg is jelent Annavölgyön, mely napra a bányakapimintegy nyolcan követtek a völgykatlanba, lőkészen tartva fegyverüket. Meglepetésünkre ellenséges lovasság helyett, ott egy szekeret találtunk, melybe négy Ökör volt fogva és egy 10 akós hordó volt a szekéren. Midőn a szegény kerepesi tót megpillantott bennünket, ijedtében majd hányat vágta magát. Én biztattam, hogy ne féljen. Azt hiszem a szegény tót vagy saját borát akarta megmenteni a requisitió elől, vagy pedig az a futó ellenség tulajdonát képezte, s felhasználva az ellenőrizetlen visszavonulást, azt gondolta, hogy jó lesz az neki is, s az erdő közelségét íelhasználva, itt a völgyben húzta meg magát de embereim kérdésére, hogy mi van a szekéren ? rögtön bevallotta, hogy bor. Erre embereim a magyar baka találékonyságával tíz perc alatt oly növényt hoztak az erdőből, mellyel a hordóból a bort ki lehetett szini. Magam is megízleltem, de azután eltiltottam a borivást, nehogy kiéhezett embereink holt részegek legyenek s e közben a félszázad embereit is megindítottam kik a zsákmányról egyes felkiáltások által figyelmessé téve, gyorsan haladtak lefelé. Midőn a hadnagy is oda ért, megkértem, hogy küldjön fel a kapitánynak is bort. Az, egy tábori kulacsot teleszivatva küldött is fel, miről a másik félszázad is értesülvén, sietett le-