Esztergom és Vidéke, 1903
1903-06-28 / 52.szám
A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. M e £felei)ik Vasárnap és csütörtökön. EzéiE évr Fel érre — Negyed érre jpLŐFIZETÉSI ÁRAK —- — — 12 kor. — — — — 6 kor. ______ 3 kor. Ex 1 *s teáin ára: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hovaakéziratolc, előfizetése., nyiltterek ós hirdetések küldendőit) Kossuth Lajos (azelőtt Buda) utca 485. szán?. Kéziratot*nem adunk vissza. A kereskedelmi miniszter utja. Junius 27. Három hete mintegy annak, hogy a kereskedelmi minister különvonata a Dorogh—ó-budai vonalat bejárta. Akkortájt a minister utjának semmi különös fontosságot sem tulajdonítottak. De, valaminthogy titokban mi sem marad az ég alatt, azonképen pattant ki a titok, melyből megtudtuk, hogy nevezett vonalat villamos vasút vonalnak akarja a minister kiépíteni, illetve azzá átalakítani. Tervbe van ugyanis véve, bár nem a közel jövőben, hogy az öszszes vasúti vonalakat villamos vasuttá alakítják át. Az első kísérlet a jelzett vonalon tétetnék, s hogy épp azon, s nem a fővonalak egyikén, annak egyszerű és természetes oka, hogy a vicinális vonalak forgalma alkalmasabb az esetlegességekkel járó gyakorlati tapasztalatok szerzésre, de meg az is, hogy a hegyet völgyet átszelő pályatest bő tapaszitalát szerzésre alkalmat nyújtó sa'játos viszonyai egyebütt nem találhatók fel ily hálásan csoportosítva. I I ! A tervbe vett villamos vasút, a ' város érdekeivel semmiféle összejköttetésbe nem hozható, építésének í célja, érdekkörünkön kivül áll. De, bár mennyire is álljon azon kívül, 1 ' maga a tény városunkra való ki\ hatásában, nagyon is érdeke^ mert ! még közelebb hozza a fővárost hozzánk. i Optimisták, pessimisták egyaránt egy nézeten vannak a tekintetben, hogy városunknak már mi sem árt'hat. S ha ez való, úgy az ellenkezőt kell feltennünk, mely esetben j örömmel kell üdvözölnünk a minister tervezetét. Egyelőre azonban a kérdésnek nem ezzel az oldalával akarunk foglalkozni, hanem azzal, mit az városunkra közvetlenül gyakorolna. Kettős szempontból kelti ugyanis az fel figyelmünket, j Esztergom ma azon ponton áll, hogy százezrekre menő költséges befektetéssel egy emberöltőre kösse ! le magát egy drága s bizonytalan j világitásnak, a villámnak. Alkalmasabb időben nem is történhetett volna a minister utazása, mint épp ( most. A sors kezének intelme ez !, Még nincs késő, gondolkozzunk, s foglalkozzunk azzal kissé komolyan. J Ha a villamos vasút kiépül, mi' természetesebb, minthogy a hajtó \ erő produkálására hatalmas gépezetek lesznek felállítva, melylyek bizonnyára sokkal olcsóbban látnák el a város köz és magán világítását, mint a tervbe vett nagy befektetést igénylő telepek. A másik, a Duna két oldalán lévő vasúti vonalnak régóta tervbe vett villamosvonattali összeköttetése, mire az alkalom magától kinálkoz1 nék. Megszivlelésül általános és nagy körvonalakban pendítettük meg az eszmét, melynek fonalát felvenni és tovább szőni ajánljuk az intéző körök, a tizenkettes bizottság figyelmébe. —a. A Esztergom, június hő 26. A helyi lapokban időszakonkint: ismertetett rendőrkapitányi évi jelentésekből látjuk, hogy azok nem egyedül a száraz adatok, a statisztikai numerusok felsorolására szorítkoznak, hanem van azokban a város közügyei iránti meleg érdeklődés, mert itt is, ott is felcsillan bennük egy egy életre való u eszme, amelynek gyakorlati megvalósítása nemcsak hivatali, de közéleti szempontból is egyaránt kivánatos. Kezemben van az a lap, amelyben a rkspitány a rendőrségnek 1900. évi tevékenységéről számol be, a hol is széles mederben tárgyalja és pedig egyrészt rendészeti, másrészt gazdálkodási szempontból az őrségek mikénti elhelyezését. A tanács, mely első sorban van hivatva arra, különösen ha megtakarításokról van szó, hogy ily kérdéseket megérleljen és a képviselő-testület elé vezéreljen, erre tudtommal még csak nem is reagált, pedig ha tény az, hogy a rendészeti kiadásoknál, legyenek azok akár személyiek, akár dologiak megtakarítás érhető el, úgy vétek azt figyeláltal meglepetve megfutamodott, s így az ágyúknak könnyű szerrel birtokába estünk. Mielőtt azonban az ágyúknak bármi hasznát vehettük volna, egy divizio vasas attakba jött reánk, és miután szétszóródva voltunk, és időnk nem volt tömeget képezni, az erdőszélbe vontuk meg magunkat. E pillanatban bontakozott ki az erdőből a 28-ik honvéd zászlóalj zárt sorokban. A lovas attak tehát ez ellen irányult. Az emiitett zászlóalj lövéssel fogadta a lovasságot, melynek egyrésze az ágyúk felé vágtatott, és az erdőszélből történt sűrű lövéseink dacára azokat magával vitte. A lovasság másik részéből két ember, a kapitány és egy őrmester vált ki a sorból, és mindkettő a 28-ik zászlóalj sorába beugratott, s annak sorait, de csak pillanatra törte meg, azonban az ezáltal okozott zavar azonnal megszűnt, mert e két lovas észrevéve, hogy a svadron nem követi őket, visszafordulva futásnak eredt. A kapitány golyótól találva lováról lehanyatlott mig az őrmesternek, a visszatérés a sürü lövések dacára sikerült. És ezen incidensből beállott zavar miatt, az ekkor megérkezett 3-ik hadtestbeliek azt hirdették, hogy hadtestünk visszavonulni kezdett, azonban ez nem állott, mert a mi hadtestünk zászlóaljai voltak azok, kik Isaszeghből az ellenséget kiűzték, mint ez Klapka soha meg nem cáfolt jelentéséből is kitűnik. A mi zászlóaljunk pedig eredeti rendeltetéséhez hiven, az oldalról fekvő erdőben állást foglalt három határőr zászlóalj ellen fordult, kik erős tüzeléssel fogadtak bennünket, úgy, hogy mintegy 18 lépésig közeledve egymáshoz, még mindig álták a tüzet a fákmellé vonulva. Akkor sikerült nekem a szembenálló granicsárt lelőnöm, és • ezen sikertől elragadtatva előre rohantam, mire a század is nyomban és a zászlóalj is követett. Míg a honvédek az elesett határőr éppen nem tömött tárcáját ürítették ki, addig én emlékül a hosszú bakancs szijon függő siklósi ké, sét vettem magamhoz. Ezen előnyomulás folytán a granicsárok rémülten futás: nak eredtek, és a közben eső völgyeleI ten túlfekvŐ magaslatra húzódtak, és ' szakadatlanul tüzeltek reánk. Mintegy ' délután három órakor történt, midőn ! Klapka tábornok hozzánk érkezett s röI vid időre beszüntette a tüzelést azt í mondván. >Ne lőjjetek fiúk* mert a heI gyen Dipólt dandárának kell lennie. Mi j váltig erősitettük, hogy ott az általunk visszavert határőr zászlóaljak vannak, de ő a netáni tévedés felderítése végett kezébe ragadta zászlónkat, és a hegy felé fennen lobogtatá a trikolárt, de biz annak kedvező eredménye nem lett, mert a lövéseket az ellenség szünet nélkül folytatá, habár kevés sikerrel. Ekkor Klapka azt mondta : >Kimegy oda bizonyosságot szerezni ? az kap egy aranyat!* erre Mészáros Sándor (volt plébános) a harmadik század kapitánya szép magas barna ember azt monda Äz „Esztergom és Vidéke" tárcája 1848. évi nemzetori és honvédkor! élményeim. Irta. HORVÁTH GÉZA. Folytatás (X Az isaszegi csata. Másnap jókor reggel megindultunl Közel az erdőhöz panaszosok érkéz tek a faluból, hogy zászlóaljunkbeli hor védek pincét törtek fel és bort vittel el, minek folytán a parancsnok el rendelte a vizsgalatot, mi az elkülöni tett első századnál kezdődött. A kapi tány Benkner Gyula őrmestert utasitá hogy nyittassa meg a sorokat s úgy ; kulacsokat, valamint a borjukat felnyit tata és megvizsgáltatá. A szakasz tize desek eszközölték a borjuk felnyitását, Í a kárvallott emberek megízlelték a ku lacsok tartalmát s habár a legénység közül többen féikapatosak voltak, a boj ugyanazonosságát megállapítani nem le hetett. Midőn Raics Fülöp nevü közhon vedhez értünk, nem engedé borjúját fel nyitni, de én erővel felnyitottam, s ak kor fenyegetőleg fordult hozzám kije lentve, hogy az első csatában agyon lő mely fenyegetés oly indulatba hozott hogy nyomban ugy vágtam arcon, hog> az anélkül is pikos legény azonnal el esett s midőn feltápászkodott galléror ragadtam azt mondván neki, hogy id< állsz mellém, s ha én egy lépést elmaradói ! tőled, feljogositlak, hogy lőjj agyon, d< , ha te maradsz el tőlem, én foglak agyor [ lőni. Ennek folytán a fiú minden csata í ban mellettem volt, de soha sem vetteti • észre, hogy szándékába lett volna az I h°gy engem agyon lőjjön. A vizsgálai eredménytelenül fejeztetvén be, tovább I menetelésünket az isaszegi erdőkig foly> j tattuk, mikor Latinovics György kapitány kit már több hónap óta nem láttunk, s 1 törzskartól elválva hozzánk lovagolt ét elkiáltá «agát : »34 ik honvédzászlóalj . kivívtam számotokra a dicsőséget, hogy az erdőből rohammal űzzétek ki a hordátokat < s ezután az Őrnagyhoz fordult • és közölte vele az utasítást. Ezen utasitásnak megfelelőleg a zászlóalj két szá1 zadonként három colonba osztatott, A ! paracs az volt, hogy be kell hatolni az ' erdőbe s az ellenségre találva, lövés nélkül rohammal kell magunkat arra !reá vetnünk. Értesittetünk előre, hogy 'velünk szemben három határőr zászlóalj [áll. Mi tehát a vett parancs szerint, a reánk irányzott első lövések után roham! ban indultunk ezen kiáltással: » Rajta, j éljen a magyar !« de ők a szurony csa[tát benem várva visszavonultak, és a I faluval szemben fekvő terrénumról a tőlünk balra húzódó erdőben vonták meg magukat. Midőn mi kiértünk a szabad j térre, a velünk, illetőleg az erdővel szemben ; felállított üteg tüzérsége ágyúi hátrahagyásával úgy látszik gyors előnyomulásunk
