Esztergom és Vidéke, 1903

1903-06-07 / 46.szám

ESZTERGOM ti VJDÉKE. (46. szara. meg hálás utódokhoz és szabadsá­gunk nagy hőséhez méltóan Rá­kóczy fejedelmünk emlékezetét! Masque de fer. A gazdasági érdekek tömörítése. Esztergom, jun. 5. Az esztergom-vidéki gazdasági egyesület azon céltól vezéreltetve, hogy a különféle irányú társadalmi érdekeknek egyesítése, tömörítése a mai viszonyok között nemcsak célszerű, de úgyszólván szükséges is, megtette a kezdeményező lépé­seket arra nézve, hogy a megye központi mezőgazdasági bizottságá­val egyesüljön, ami által hatásköre megnagyobbodva, több irányban és nagyobb erkölcsi súlylyal működve, megyénk mezőgazgasági viszonyait előbbre vihesse. Az egyesülés feltételei, módozatai elkészültek, valamint a szabályrende­let is, melyet a kiküldött bizottság a más megyékben már létező ha­sonló szabályrendeletek figyelembe­vételével szövegezett. A megye tavaszi közgyűlésén tárgyalás alá véve a gazdasági egyesület kérvényét, az egyesülés ügyében aképen határozott, hogy mi­után a szabályrendeletben egy gaz­dasági előadói állás is terveztetik, azt, mint szükségtelent el nem fo­gadja, hanem felhívja a gazdasági egyesületet, hogy ezen tervbe vett gazdasági előadói állás mellőzésével egy másik szabályrendeletet ké­szítsen és azt terjessze be. A fontos kérdéssel a törvényható­ság bizottsága, nagyon röviden, a kelleténél rövidebben foglalkozott. Nem célunk a közgyűlés határoza­tát bírálat alá venni, de nem va­gyunk s lehetünk egy nézeten a tekintetben, hogy a gazdasági elő­adói állás felesleges volna. Gazdasági egyesületünknek midőn az előadói állást szervezni kívánta, nem az lebegett szemei előtt, hogy egy nem volt látható, Ottoványi segédtiszt előre lovagolt s az osztrák főtiszttel szóba eredt, de hogy mit beszéltek, az nem volt a hadsorban kivehető. Ez alatt egy hosszú másodperc folyt le. Ekkor egész váratlanul egy közhuszár jelent meg szürke lovon, és harsányan elkiáltá magát: »Bäcskaiak vigyázzatok! Mert mindjárt belesztek keritve !c Ezen figyel­meztetésre a zászlóalj be nem várva a vezényszót, a velünk szemben csekély távolságra állott ellenséges bataitonra tü­zelt, minek következtében az futásnak eredt, és mi szétszórtan gyors lövéseink által üldözni kezdtük. De a huszárnak igaza volt ! mert előnyomulásunk követ­keztében a bekerítésünkre kiküldött oszt­rák lovasság felénk nyomult, szerencsére azonban, hogy a nagy ködben nem atta­kirozhatott, mert nem álltunk tömegben, s a zászlóalj szakadatlan puskatüze a bekerítésre indult lovasság ellen fordult. Ezen megtámadásra a lovasság megzava­rodva hátrált, anélkül, hogy bennünk kárt tehetett volna. Csápán egy lebukott emberünk hátára lépett a ló. Az ellen­*éges gyalogság tüzétől is, csak egy emberünk sebesült meg, egy Kiss nevű Őrmester, kinek szájából négy fogat lőt­tek ki, aki szinte önkéntes és előbb kamarális főtiszt volt, igen intelligens ember, kit megsebesülése után többé nem láttam. Az osztrákoknak számos halottjuk és sebesültjük volt. Hogy a szomszédos hon­véd zászlóaljak mily mérvben vettek részt a csatában, és hogy tüzérségünk mily ered-s it V: 3 június 7 új állást kreáljon, hanem, hogy más megyékhez hasonlóan,— hol az egye­sülés már megtörtént — a megyei gazdasági dolgok vezetését szak­ember kezébe tegye le, mely állás nyilvános pályázat utján, elméleti és gyakolati szakképzettség tekin­tetbe vétele mellett oly egyénnel töltetett volna be, ki tudását és egész idejét a megye gazdasági ér­dekeinek szentelte volna. Azon ok­adatolás, hogy az uj álással járó kiadások viselésére nincs a me­gyének pénze helyét meg nem állja, mert ez ügynek jóakaratú felkaro­lásával, a megye megterheltetése nélkül lehetett volna erre módot találni. Nem gáncsoskodásból, de kérdjük, mikép volna a kérdés másképen megoldható ? Talán egy, vagy több tisztviselőre bízatnék, a szakképzett­séget és egy egész ember idejét igénybe vevő munka ? Ugy halljuk, hogy a gazdasági egyesület az egyesülést ily körülmé­nyek között tovább nem fogja for­szírozni, hanem megmarad a jelen­legi állapotában. Gazdasági egyesületeink, melyek­nek hivatása, hogy mint a gazda társadalom érdek képviseletei a gaz­daközönség érdekeit érintő kérdé­seket tanulmányozzák, a gazda tár­sadalmat tömöritsék, boldogulásának útjait egyengessék, minden megyé­ben ujjá alakultak. Nálunk, mező­gazdaságunk tapasztalható hanyat­lása dacára, sajnálattal nélkülöztük eddig azon egységes törekvést, mely a pusztulás okainak felderíté­sét s azok megszüntetését célozta volna, pedig mily kívánatos dolog volna ha léteznék egy erős, szerve­zett gazdasági szerv, mely a mező­gazdasági anyagok és eszközök be­szerzésének és a termény értékesí­tésének szövetkezeti szervezését ma­gára vállalná, ez azonban megyénk­ben, úgy látszik csak pium desi­derium marad. Az, hogy a megye a leg­kisebb, s hogy szegény, épp ménnyel működött, azt meg nem mond­hatom, mert a köd az áttekintést lehe­tetlenné tette, de az ellenség balszárnyá­nak visszavonulását mi idéztük elő és úgy­hiszern ez döntő befolyással birt a esata kimenetelére. Schlik előnyomulásunkat megakadályozandó, egy rakéta állványt küldött ellenünk. Akkor történt azon komikus dolog, hogy egy Rigó nevű pa­lóc honvéd, ki Isten tudja miként került hozzánk és velem egy században szol­gált, a lehulló röppentyű léc által meg­érintetvén oda kiáltott hozzám: „ir­mester úr ! a nimet már sziiő karóval is hagyigál." De az ellenség rendszeres elő­nyomulásunk következtében megfélemli­tetvén, megállapodás nélkül hátrált, azon­ban a nagy köd miatt nem volt a lovas­ság által üldözhető. Hogy a csata eldön­tésére mily befolyással volt zászlóaljunk magatartása, kitűnik abból, hogy Tarcal városa zászlóaljunknak három napig in­gyen húst és bort ajándékozott, s őrna­gyunk előtt küldöttségileg elismerését nyilvánitá. Azt hiszem, hogy a fő érdem még is Csákós Sándor kapitányt illeti, a ki mint őrsparancsnok az ellenség előnyo­mulását 3/4 óráig megakadályozta, s ez által időt nyertünk a hadvonal felállítá­sára. Végre meg kell jegyeznem, hogy a szürke , lovas huszárt még egyszer Láttuk a tokaji csatában, a mint a fel­égetett tiszai hídfőnél áll, az ellenség iűrű tüzelésének kitéve, de hogy ki volt ? it soha sem tudhattuk meg, de annyi indokolja azt, hogy az egy és ugyan­azon cél felé törekvő erők egyesi­tessenek. — b. Évzáró vizsgák a városi iskolákban. A városi iskolaszék legutóbb tartott ülésén az évzáró vizsgák napjainak és sorrendjének megállapításával foglalkoz­ván, azt a következőképen eszközölte. Hittanvizsgák. Junius hó 8 án d. e. a Duna-utcai elemi fiúiskola III—IV. osztályaiban, — továbbá a Szenttamási fiúiskola III—VI. osztályaiban. Jnnius hó p-én d. e. az elemi leány­iskola III—VI. osztályaiban. Egyéb tárgyakból és vegyes vizsgák: Junius hó у-én. Vasárnap d. e, 10 Órakor a gazd. ism. iskolákban. Junius hó 10 én délelőtt a kenyérme­zői iskolában az összes tárgyakból. Junius hó 12-én d. e. a budautcai fiú iskola I—II. osztályaiban az összes tár­gyakból. Junius hó Ij án d. e. a budaulcai fiú­iskola III—IV. osztályaiban az összes tárgyakból. Junius hó 15 én d. e. a szenttamási fiúskola összes osztályaiban, és pedig : az I—II. osztályokban az összes tár­gyakból, a III—VI. osztályokban a hit­tanon kivül egyébb tárgyakból. Ugyanaz nap d. e. a sztgyörgymezői fiúiskola összes osztályaiban az összes tárgyakból. Junius hó ló-án d. e. a dunautcai fiú­iskola I—II. osztályában az összes tár­gyakból. Junius hó 17-én. d. e. a dunautcai fiúiskola III—IV. osztályaiban a hittanon kivül egyéb tárgyakból. Junius hó i8-án d. e. az elemi leány­iskola VI. osztályában hittanon kivül egyéb tárgyakból. Junius hó jp én d. e. az elemi leány­iskola V. osztályában a hittanon hivül egyéb tárgyakból. Junius hó 20-án d. e, az elemi leány­iskola III. osztályában a hittanon kivül egyéb tárgyakból. igaz, hogy a tarczali csata eldöntésére előttünk történt megjelenése és figyel­meztetése nagy horderővel birt, és ebből látszik, hogy néha a csaták sorsát az Isteni gondviselésen kivül csekély ténye­zők befolyásolják. Másnap, vagyis január 23-án Schulz Bódog dandára keméuyen visszaverte Schlik támadását Bodrog Kereezttúrnál, mi pedig térdig érő hóban követtük a visszavonuló Schlik hadtestét és az éjet Mádon töltöttük. Lehetetlen, hogy meg ne említsem, miszerint én Szepesy György nevű úri embernél lettem pár legénnyel beszállásolva, ki azzal fogadott : »hogy hivnak öcsém, és melyik zászlóaljnál szolgálsz ?c és midőn megmondám ne­nevemet és zászlóaljam számát, és azt, hogy őrmester vagyok, igen szívesen fo­gadott, és mikor a szobába léptünk, reá mutatott a falon függő csákóra, tarsolyra és kardra, s büszkén monda az öreg úr: Lásd én is őrmester voltam a francia háborúban a József huszároknál, hal­lottad-e hírüket ?" és az orrára mutatott, melyen erős kardvágás forradása látszott. »Igen uram bátyám ez a Simonyi ezred volt, és azt is olvastam róluk, hogy a franciák azokat vörös nadrágjuk és hősiességük következtében mészáros legé­nyeknek nevezték.* Az öreg úr nyilat­kozatom folytán úgy megszeretett, hogy családi körülményeim után kérdezőskö­dött, úgy látszik válaszom kielégítette, mert azt kérdezte vannak e jó barátam ? és midőn igennel feleltem, azt monda: Jumus hó 22-én d. e. az elemi leány­iskola IV. osztályában a hittanon kivül egyéb tárgyakból. Junius hó 2j-án d. e. az elemi leány­iskola II. osztályában az összes tárgyak­ból. Junius hó 24. én d. e. az elemi leány­iskola I. osztályában az össxes tár­gyakból. Junius hó 25. és 26-ik napjain : Ma­gánvizsgák. Junius hó 28-án reggel 8 órakor: Te Deum.c Az iskolaszék a-zon óhajának adott kife­jezést, hogy vajha tagjai a vizsgálatokat megjelenésükkel minél többször és minél számosabban tisztelnék meg, hogy ilyké­pen az iskolák állapotáról, a tanerők működéséről és a növendékek előmene­teléről közvetlen személyes meggyőződést szerezzenek, a ebből kifolyólag tagjait az iskolaszék képviseletében a vizsgála­tokra kiküldötte, eleve meghatározván, hogy mely napokon és vizsgákon kik lesznek kiküldve. A kereskedelmi tanonciskolában. Junius 17-én 2—3 ig. II. o.-ban. Olvasás reáloktatással és fogalmazással. III. o.-ban Váltó isme és levelezés. 3—4 ig II. o.-ban. Földrajz. III. o.-ban. Könyvvitel. 4—5-ig. I. o.-ban. Olvasás reáloktatással és fogal­mazás. 5— б-ig. Keresk. számtan és irod. munkák. Junius ip-én. 2—3-ig II. o-.ban. Könyv­vitel. III. o.-ban. Keresk. számtan és irod. munkák. 3—4-ig. II. o.-ban. Keresk. szám­tan és irod. munkák. III. o.-ban. Olvasás reáloktatással és fogalmazás. 4—$-ig. I. o.-ban. Földrajz. 5— б-ig. Könyvvitel. Junius 21 én. 3—4-ig. Rom. kath. hit­tan. 4—5-ig. Bizonyítvány kiosztás. тшвввш ШЛ1 «имжие^ и n i шпи ц еанн1£рм1 я4д!» шХш тЛтва&я V iIIIMIIHÍ шАтНаатт — Kitüntetés. A király Kakass Kál­mán közalapítványi kir. jogügyi tanácsost évek során át szerzett kiváló érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi címmel tüntette ki. A jeles férfiú kitüntetéséhez őszinte örömmel gratulálunk. — Kettős menyegző. Roznáky Lajos főkáptalani gazdatiszt és Pirhala Imre főkáptalani intéző, tegnap délelőtt ve­»nohát menj és hívd meg őket barátsá­gos vacsorára*. Nekem sem kellett többet mondani, mert azonnal meghívtam öt al­tiszt társamat és az estét barátságosan és vidáman, az éjbe benyúlólag töltöttük el. Másnap pedig reggelire hívott meg bennünket. Az étkezés után levezetett pincéjébe, s borait, — mellyek felsége­sek voltak, kis pohárba — kóstoltatta meg velünk. Midőn a levegőre feljöttünk, akkor vettük észre a bor rendkívüli ha­tását, főleg én, a ki honvéddé létem előtt, noha az apámnak öt-hatszáz akó bora is volt pincéjében sohasem ittam meg egyszerre egy pohár tiszta bort. Ennek hatását rendkívül éreztem, az öreg úr úgy ezen körülmény, valamint borai magasztalásakor csak kedélyesen mosolygott. Jó indulatát annyira éáez­tette velem, hogy azt monda : »fiam ha netán megsebesülsz, egész bátran hozasd magadat hozzám, ígérem, hogy úgy fog­lak ápoltatni, mintha vérszerinti fiam volnál*. En elérzékenyülten köszöntem meg a szíves ajánlatot, de többé a jó öreg huszárral sohasem találkoztam az életben. Ezután ismét Tályára, majd vissza Tarczalra és Tokajba mentünk. A hideg állandóan igen nagy volt. Itt láttuk a Tiszát, a tiszai hid felégetett maradvá­nyait, az imitt-amott elszórtan heverő hídgerendákat, és átkelvén a Tisza jegén, Rakomázra mentünk, hol beszállásol­tattunk s pár napig itt tartózkodánk. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents