Esztergom és Vidéke, 1903

1903-06-04 / 45.szám

különféle szenzációt egyszerre fölül multa és az érdeklődés, amelyet az előbt esetek ébren tartottak, egyszerre lelo hadt a különleges bűneset hatása alatl Lázas izgatottságai tárgyalták az embe rek az esetet, amely ilyen különleges ségekhez nem szokott közönségünk kö rében nem csekély megdöbbenést kel tett. A hirt — a dolog titokzatosság miatt — alig merték tovább adni a emberek s egyelőre csak annyit lehe tett kihámozni, hogy a katonai lövőgya korló épületből valamely ismeretlen ide gen egy legújabb szerkezetű ismétlőfegy vert lopott el, amelyet a legfelsőbb had vezetőség azért adott ki a helybe] helyőrségnek, hogy a gyakorlótéren an nak használhatóságát próbálják ki é aztán ha a vele végzett kisérletek ki elégitőknek bizonyulnak, majd a gyakor latban is érvényesítsék. A fegyverre tényleg végeztek is Iövókísérleteket pün kösd napjáig, azonban ez a féltve titkol modell ezen nap éjjelén elveszett. Amin beszélték, nevezett nap estéjén egy őr mester jött vizsgálni az ottani kirendelt s^get, ki az őrséget vezető káplárt an nak távolléte miatt lehordván, miután a későn került elő s igy az őrmester városba menni nem akart már vissza felszólította a káplárt, hogy csináljoi neki fekvőhelyet. A káplár ezt meg i cselekedte és mindnyájan elaludtak Reggelre kelve az őrmester eltűnt, di ve'e együtt a féltve őrzött fegyver mo dell is. Világos volt, hogy a fegyver az őrmester ellopta. Ekkor kezdtek ; katonák eszmélni, hogy az őrmeste nem is lehetett őrmester, hanem vala roely áruló, aki a fegyvermintát értéke sités végett orozta el. Jelentették a dol got az á'lomás parancsnokságnak, melj is szigorú vizsgálatot rendelt el. Tisztát megvolt állapítható tehát, mint beszélik Tiogy az ismeretlen őrmester valamely ide gen hatalom spíónja lehetett, ki a monar chia egyik legcsöndesebb garnisonjá használta fel az árulás keresztülvitelére Igy keletkezett tehát Esztergomban egj legfrissebb Dreyfuss ügy. Beavatottab bak már arról is beszéltek, hogy az őr mestert előtte való este egy magas délceg és pikáns megjelenésű, de fágyol talán hölgy kíséretében látták a Ferenc József uton és a Vörös sarkán és a hölgj idegenszerű németséggel beszélt az őr mesterrel. Igy álltak a dolgok egés tegnapig, érthető nyugtalanságot keltv< az esztergomi társadalom minden rétegé ben. Tegnap aztán az ügyben meglepc fordulat állott be. A több oldalró beérkezett tudósításokból a valód tényállást a következőkben ismertetjük Junius hó i-én Dorogh község hatá rában, egy szőlő melletti pásztó kunyhóban Pfluger János ottani mező őr egybehalmozva a következő tár gyakat találta. Egy katonanadrágot melynek belsejében a 76-ik ezre( ezen bélyegzése látható : 76. Reg n-te Comp, s a bevarrott vászondara bon ez olvasható: Steiner. Egy katonai kabátot (blus), melyen a 76ik ezred haj tokája van s az ezred bélyegzője. A kabát zsebében egy ku'cs volt, amelyről lecsüngő rézlemezen ez olvasható : 35. N. Egy deréköv két tölténytartóval, oldallegyver nélkül, majd végül egy még nem használt egészen uj szerkezetű Manlicher fegyver, melynek száma 2369—26. R. vagyis a 26-ik eu-ed fegyvereiből való, amely fegyverekkel csak néhány ezred van még eddig s azok is csak egy-két darabbal ellátva, a többek között a huszonhatodik ezred is, mely azokat wieni tartózkodása alatt kapta s amely fegyverrel rövid idő alatt az egész hadsereg el lesz látva. A kabát egyik zsebében egy papírdarab, nyitott levél volt, mljus 29-iki kelettel és Steiner Pál aláírással, melynek egyik oldalán felvan jegyezve, hogy az azokat elhagyó mi mindent hagyott el, a másik oldalán pedig néhány sor olvasható, melyekben az illető elmondtja, hogy oldalfegyverét napokkal előbb, maga sem tudja hol elvesztette s hogy öngyilkossági szándékból szökött meg, de meggondolva magát Budapesten jelentkezni fog. — Előzménye mindezeknek az, hogy Steiner Pál nevű közember, ki a 76 ik gyalogezred Komáromban fekvő 11-ik századnál folytonos büntetésekből már a nyolcadik évet szolgálja, május 10-én Komáromból megszökve eljött Esztergomba, hol a Strázsa hegy környékén barangolt katona ruhában. Szemtanuk vallomása szerént hajtókáján három = Szombat az az június б án háziezredünk, a 26. gyalogezred zenekara a »Fürdoc szálloda kerthelyiségében hangversenyez. Kezdete este 8 órakor. Séta a Quarnero-oböl mellett. Közli: R. F. Korábbi közleményemben leírtam Fiúméra vonatkozó futólagos tapasztalataimat. Anyám és S. A. úrnő, kiknek Esztergomtól kezdve garde monsieurjeként szerepeltem — mielőbb Abbáziába jutni óhajtván — velők Fiumébe érkezésünk utáni napon a déli órákban Abbáziába induló hajóra szálltam, mely helyet rövid s

/

4 órai hajózás után értük el. A tengerpart melleti hegyoldalra terrasseszerüen épített, s szebbnél szebb villákból álló város kedves látképén kivül ott fogadott Т. O. úrnő és aranyos két gyermekének szívélyes üdvözlete, kiket hónapokig tartott súlyosabb betegség után, orvosi rendelés enyhébb éghajlat alá utasított. Az emiitett úrnő gondoskodott egyúttal mindnyájunk részére a Rudovits féle villában megfelelő szobáról. Szállodásunk tősgyökeres magyar ember volt, kiről később szólni fogok. De most magáról Abbáziáról. Az egymástól egyenlő távolságra fekvő nyaralók, vendéglők és magán házak valamennyije az ujabb kor izlése és kényelmi * igényeinek megfelelóleg épitvék, a házak nagyobb részben olasz építkezés szerint lapostetejüek, s a nálunk szokásos padlás tetőzet helyett a vastag aszfalt rétegből álló fedélzetet dió nagyságú szép fehér kavics réteg borítja. Ily lapos fedélzet nem ugyan Semiramis féle függős kerteknek, hanem prózaiabb célokra, u. m. szőnyegek porolására és szellőztetésére, valamint ruhák szárítására szolgál. Az épületek közti terek a legszebb bokrokkal, virágokkal dúsan vannak beültetve úgy, hogy a város egy sűrűen beépített parkhoz hasonlít, melynek minden talpalatnyi területét üde növény z;t borítja; a pázsit szőnyegen, a bokrok hüsében a szárnyas dalosok egész serege szelíden bizalmasan üdvözli a járó kelőket. Ha mindezekhez hozzáveszem a verőfényes kék ég alatt sétáló közönséget, tarkázva szebbnél szebb toilettekkel, ha kiegészítem a képet az arcokról lesugárzó nyugalommal, a gyermekvilág pajzán csevegésével, — azt vélné az ember, hogy e hely megadja mindenkinek azt, a mit attól várt, remélt. Mindenekfölött azonban Abbáziát az tette előttem oly rokonszenvessé, hogy lépten nyomon édes hazai nyelvünk hangjait hallottam, lévén az ott időzőknek talán két harmada magyarországi. E közleményt a kereskedői leleményesség ki is aknázza, mert alig van üzlet, hol magyar szóval ne fogadnának, hol magyar feliratok ne édesgetnék a honfiakat. E szép, ez andalító nyugalommal telt helyen mégis éreznem kellett az emberi szervezet gyarlóságát. Ugyanis elviselhetetlen fogfájás leDett meg; szédítő fájdalmamban rolantam az ottani fogorvoshoz, ki egy lumei fogorvosnak abbáziai filialisát íezeli. Az előkelően felszerelt rendelő szobában magyar nyelven fogadott az orvos, si dicséretére legyen mondva, fájdalom léikül, úgy értve ezt, hogy nemcsak neki, ie nekem sem fájt, — eltávolította a beteg fogat. Mielőtt Abbáziával végeznék hálátlanság lenne meg nem emlékeznem vendégszerető házigazdámról Rudovitsról. E derék győri születésű férfiú már 7 éves korában szakadt el szülővárosától. Értelmiségénél, tanulékonyságánál fogva 7 nyelvet sajátított el, melyeken folyékonyan társalog. Fiúméban kezdett balsikerű egy vállalkezása után Abbáziában vásárolt egy 150—160 négyszög ölnyi nagyságú területet, melyért ha Budapesten valamely forgalmasabb helyen is van, nem adták volna meg az érette fizetett 38000. frt. vételárt. Ezen kőzetből álló talajon épitteté a három emeletes diszes, szép s egyik részével a tengerre, a másikkal a hegységre nyiló villáját mely „Pension Rudovits" név alatt ismeretes és mely nekem s útitársamnak oly kedves és kényelmes tartózkodást adott. Az árak mérsékeltek ugy, hogy hasonló ellenértéket ily árért Esztergomban sem lehetne kapni. Egy első emeleti szobáért, beleértve a reggelit, 5 fogásból alló ebédet és 3 fogásból álló vacsorát fizettem naponként 7 koronát. E mérsékelt árakhoz véve a figyelmes kiszolgálást, mely felett a háziúrnak pozsonyi születésű derék neje gondosan őrködik, honfitársunkat mindenkinek ajánlhatom. De különös köszönettel tartozom neki az esténként folytatott csevegésekért, melyekkel engemet szórakoztatott. Fogadja e köszönetet otthonomból azon kívánalommal, hogy minden vendége oly örömmel, mint én — gondoljon vissza a házában töltött napokra. Fiume és Abbáziánál az Adria öblét a körülfekvő szigetek határolják s azért inkább egy nagy tóhoz hasonlít. Én sik tengert óhajtottam látni, hol a láthatár szélén a víztükre az éggeí összevegyül! Ezért egy kirándulást terveztem a zord telet alig ismerő s a szabadban tenyésző délszaki növényzettel biró Lussin szigetére. A Fiúméból hetenként egyszer odajáró »gyors gőzöse fél 9 órakor kötött ki Abbáziánál. Noha a megelőző nap és éjjelen volt szelídebb bóra felkorbácsolta a tengert, én rövid elhatározással beszálltam a hajóra, melyen mintegy 60—70 főnyi leginkább női közönség gyűlt egybe. A morajló tenger, a borús ég ко mórrá tette a hangulatot, s a beszéd leginkább a tengeri betegség feletti aggodalmakat hajtogatta. Hajónk a parttól mintegy 600—800 méternyi távolságra haladott s Lovránából csónakon hozott néhány utassal gyarapodva folytatta déli irányát, balkéz felől hagyva Veglia szigetét, IV. Béla királyunknak a tatár járás ideje alatti menhelyét. Cherzó szigetét elérve a borús ég kiderült, a felhők szétfoszlottak s az azúrkék égboltozatról fényesen tűzött le a ragyogó nap. A kedélyek komorságát derült hangú lat váltotta fel s a női közönség pajzán célzásokat tett az eddig sehol sem jelentkező tengeri betegségre. A pillantásokból következtetve én is tárgya lehettem oly megjegyzéseknek. Ugyanis eltökélve a tenger rosszakaró követelményeinek meg nem felelni, — egy karos székben hátradűlve oly helyzetet választottam, milyen a hajó ingásainak kellemetlen hatása ellen magamat biztosítottnak hittem, E helyzetemből, valamint gyakrabban behunyt szemeimből a reám lövellő gúnyos hölgypillantások aggodalmaimat vélték eltalálni. Kiérve a szigetcsoportból hajónk, oldalát súlyosan döngették a habok s járművünk ide oda himbálása mutatta, hogy a siktengerre jutottunk. Ennek hatása rövid idő alatt be is csillag volt, habár a talált kabáton csillagok nincsenek, s a varrás nyomai sem láthatok. Május 24 én (vasárnap) megfordult az üveggyár előtti vasúti őrházban, majd esti 11 óra tájban (mint akkor még ismeretlen) a katonai lövöldébe nyitott be, megkérdezvén, hogy az (ottlévő állandó) őrségből mind odahaza vannak-e ? Az őrség egy káplár és két közemberbői áll, kik közül a káplár nem volt hon, mig a két közember virrasztott. Az őrségtől két tölténytartót kért, melyeket felcsatolt derékszíjára, melyen akkor még oldalfegyver is volt, s azt adta elő, hogy ő szolgálatban van s elleledte a tölténytartókat felkötni, azért adjanak neki, mert a lőporraktárhoz kell mennie vizsgálni, s ezzel eltávozott. Éjfél után újból visszajött, s megvárta mig a káplár is hazatért, s azon ürügy alatt, hogy nem megy vissza, künn alszik, mivel a felügyeletes kapitány nagyon rossz kedvű, mind a négyen lefe küdtek és az ismeretlen szakaszvezető kérésére a lámpást eloltották. Az őrség ezután elszendergett, s mire felébredt, a szakaszvezetőnek hült helyét találta, de meg egy uj Manlicher fegyvernek is. Steinernek katonai élete igen kalandos, erre vall a többek között az öt évi utánszolgálás. Egy alkalommal, jelenlegi kapitányának főhadnagy korában magára öltötte annak ruházatát, s vadász fegyvert véve vállára, ment a komáromi határban vadászni. A országszerte körözött katonaszökevény itteni viselt dolgai miatt, a katonai hatóság az eljárást folyamatba tette. Ez a való tényállás, mely felett napirendre tér a szenzátiót hajházó kíváncsiság, s Esztergom, a való tényállás felderítésével elesik attól, hogy véle, mint a legújabb Dreyfuss eset színhelyéről országvilág foglalkozzék. • — EskÜVŐ. Krivanek Rezső csévi tanító a legközelebbi — írja tudósítónk — napokban vezeti oltárhoz Eros Ilona csévi tanítónőt. A szere'em szőtte frigyet kisérje állandó boldogság. — Szemle a katonai barakkok ügyében. K.dden délelőtt tartotta a polgármester, a főjegyző, a városi mérnök és Verklién Márton huszonhatós őrnagyból álló vegyes bizottság a helyszíni szemlét. Az építendő barakk kaszárnya helyéül, a jelenlegi barakk kaszárnya megett elterülő városi földek szemeitettek ki. Megemlítjük, miszerint a favázas épület falai parafa téglákból fognak épülni, minek gyakorlati haszna abban van, hogy rosz meleg vezető lévén"a parafa, a helyiségek könnyebben fűthetők. — Iskolaszéki Ülés volt kedden délután, mely a vizsgák sorrendjét és napját állapította meg. — Inas és segédmunka-kiállítás. A kereskedelemügyi minister a Budapesten rendezendő és Szent István napján megnyitandó inas- és segédmunka-kiállítás sikere érdekében kivételesen megengedte, hogy a kiállítás megtekintésére legalább tíz főnyi csoportokban Budapestre és visszautazó iparosok, iparosinasok, segédek és ipariskolai növendékek s az utóbbiak tanítói az államvasutak összes vonalain és a kezelésük alatt lévő helyiérdekű vasutakon a lakóhelyükhöz legközelebb sső vasúti állomásról Budapestre és vissza — a szomszédos forgalom kivételeivel személy- és vegyes vonatokon a III. socsiosztályban féláru menetjegyekkel utazhassanak. — Ülések a megyénél. A megye köz. gazgatási bizottsága kedden, 9-én d. e0 órakor, a gyámügyi felebbviteli bíróság pedig ugyancsak e napon fél 12 Згаког tartja ülését. — Meghiúsult baptista gyülekezés. A aabtisták mindenáron arra törekednek, logy magukat megyénkben befészkeljék. Legutóbb Leányvárra hívtak össze gyüést, hogy a babtísta vallásnak híveket szerezzenek. Egy kiküldött meg is jelent Leányváron egy elegáns hölgy kíséretéэеп (énekesnő) s ott Gerstner Mátyás eányvári lakos házában jöttek Össze. VIegtudva a leányvári legények, hogy a >abtista vallás kiküldötte prédikációt ikar tartani, oly nagy lármát s zajt ;saptak, hogy a babtista térítő jónak átta menekülni. A legények még a fauból is kiüldözték őt mondván, hogy :öbbé ide ne jöjjön. Gerstner Mátyás, íinél a babtista vallás követői össze öttek, e miatt már bírságolva volt. — Sertésvész. Kesztölc községben a sertésvész járvány szerűen fellépett.