Esztergom és Vidéke, 1903

1903-05-28 / 43.szám

egyéb közvetlen adók szedése Párkány területére kiterjesztetik. Röviden ezek volnának a terv előpóstái. Kivánatos, hogy az egyesítés eszméje a városi munkaprogramba pótlólag felvétessék. Élelmi szerek eladása és vétele. Május 25. Ha igaz az a közmondás, hogy akit nagyon szidnak, annál egészségesebb, akkor rkapitányunk ugyancsak egészséges lehet attól a sok szidástól, ami szombati napokon neki kijár, még az urinők részéről is, kik kemény bírálatban részesitik a rendnek fejét, a miért benemtiltja a kofáknak a kilencóra előtti vásárlást. Pedig az a rendőrkapitány absolute nem szolgált reá arra, és sokkal helyesebben tennék azok az urinők, ha férjemuraimékat arra buzdítanák, hogy ők indítsák meg a zöld asztal mellett a mozgalmat a kofák visszaéléseinek meggátlása iránti intézkedés megtételére. A rendőrség még 1892-ben szabályrendelet-tervezetet készített az élelmi szerek tovább eladása és a városból leendő kivitele céljából való vásárlásának korlátozásáról, s azt megerősítés, illetve elfogadás céljából beis terjesztette a tanácshoz, a következő — a mai viszonyokra tökéletesen ráillő — indokolással : эÁltalános és jogos a nagyközönség panasza, hogy városunkban a közfogyasztás alá eső élelmi szerek a viszonyokhoz képest túlságosan drágák. Ennek indoka abban keresendő, hogy piacunkon a fogyasztó a termelővel közvetlen nem érintkezhetik, mert a termelők által a piacra hozott élelmi cikkek már kora reggel, többnyire mielőtt a piacra beérkeznének, az úgynevezett kofák által, — kik azután az árakat tetszés szerint határozzák meg — továbbá különösen a nyári hónapokban az úgynevezett aprómarha és baromfi, Pilis-csaba, Dorogh, Leányvár, Solymár, Pilisszántó, Visegrád, Szob, Nagy-maros, Verőce és Zebegény községek lakosai által nyerészkedésíszempontból való kivitel céljából, tömegesen összevásároltatnak. Ezt megszüntetni lesz hivatva a jelen javaslat, hogy azonban annak a közérdek szempontjából! üdvös intézkedése mielőbb életbe léphessen, javasoltatik : hogy a város közönsége az 1879. évi 40. t.-c. 6. §-ában biztosított jogával élve, a szabályrendeletet a ministeri jóváhagyás megadása előtt, megszavazása után azonnal életbe léptesse. Minthogy pedig különösen a Duna túlsó feléről piacra hozni szokott élelmi szerek már Párkányban, Víziváros és Szenttamás községek területén vásároltatnak össze a kofák által, kivánatos lenne: hogy a város közönsége felterjesztés útján felkérné Esztergom megye törvényhatóságát, hogy e szabályrendelet hatályát Párkány, Sztgyörgymező, Szenttamás és Víziváros községek területére is terjessze ki.« A rendőrség ebbeli javaslatával a város tanácsa nem értett egyet, mert a 2940/893 sz. alatt hozott végzé seben ezt mondja: »A beterjesztett szabályrendelet tervezetet azon javaslattal terjeszti a tanács a tek. képviselő-testület elé, hogy azt a napirendről levenni és I levéltárba helyezni méltóztassék. Indokolja ezen javaslatot az, hogy a városra, mint jogi személyre nézve 1 a forgalom fokozása a cél, és en'nek elérése a hatóság legelső kötelességei közé tartozik stb." Ez a tanácsi javaslat előbb bekerült a kriptába s innen 1895-ben reggeli után azonnal folytatandja útját, és • bevittek bennünket Tatáig, hol szíves köszönet és kézszorítás után bevártuk az utánunk haladó pesti nemzet- j őrséget, és szállást keresvén, mi is a pesti nemzetőrök közé vegyültünk. Gazdánk jómódú tatai molnár volt, kii jó vacsorával látott el bennünket, j Minden részvétünk mellett lehetetlen volt, nem mosolyogni a pesti nemzetőrök felett, kik mindannyian siettek lábvizet venni, és a talpaikon élénk fájdalmat okozó törési hólyagokat pálinkába mártott rongygyal locsolni; de . az tünt fel nekünk, hogy pár magyar káromkodáson kivül, csakis német beszédet hallottunk. Másnap reggel Tatát elhagytuk s mi mindig az avantgárdot képeztük, és utánunk nyomban a pesti nemzetőrség jött. Utunk Komáromba vezetett, de se a várba se a városba nem hatoltunk be ; hanem az országútról letérve, az előttünk elterülő rozsén tábort ütöttünk. Ekkor láttam 21 darab lovast a sátorhely felé befordulni, és a vezetőben felismertem Körmendyt, a Tök községi jegyzőt, kinek kis csapata igen harciasnak látszott, mindegyiken magyaros szabású bekecs és gombos, a pestmegyei pandúrokéhoz hasonló nadrág volt, karddal az oldalukon és pár pisztoly a nyeregkápában, kerek kalap a fejükön, és önkénytelenül eszembe jutott Rákóczi lovassága, hogy kezdetben az is akként lehetett adjustálva. De ez alkalommal azon meglepetés is ért, hogy az elvonuló gyalogüteg egyik tüzérében Havelka Józsefet ismertem fel, ki házunknál több évig zongora mester volt, a ki cseh származása dacára, az ujonan felszerelt ütegnél, mint önkéntes tüzér szolgált. Felismervén egymást, pár szives szót váltottunk, és többé az egész 1848/49 hadjárat alatt nem találkoztunk. Tehát e szerint a kijelelt táborhelyre érkezénk; de leülni nem mertünk, mert a sik táborhelyet igen nedvesnek találtuk. Oh Istenem! később, mint honvéd hányszor pihentük ki fáradalmunkat a sáros, havas földre fekve, csakhogy ez volt az első éj, mit táborban kellett töltenem; de észrevéve azt, hogy ugy a pesti, valamint más csapatok nemzetőrei zsuppot cipelnek a táborba, azért Gyula és én alkonyatkor szintén Ó-Szónyre mentünk és a Zichy uradalom szérűjéről két-két zsuppot felnyalábolva, visszatértünk a táborba, és ágyat vetve, a körülményekhez képest kényelmesen elhelyezkedénk ; de alud nunk nem lehetett, mert a közvetlen szomszédságunkban táborozó pesti nemzetőrök szűnni nem akaró énekétől zavartatánk ; az éneklés kizárólag német nyelven folyt, s leggyakrabban hangzott ezen dal : Wass macht der Jelasícs Wass macht der felasícs Sza-Sza Jelasícs — stb. több féle változatban. Éjfélre járt már az idő, midőn a Duna másik felén fekvő komáromi várból három ágyúlövés dördült el. E váratlan hangra, az egész tábor azonnal talpra ugrott, s nyomban azt egy lovas tiszt megjelenése is követte, a ki a pesti exhumálták, a mikor is beterjesztették a képviselő-testülethez. A város képviselő-testülete 1895 szeptember 20-án tartott ülésében a rendőrségnek adott igazat, megalkotta a szabályzatot s állott ez a következő három szakaszból: >Esztergom sz. kir. város piacán utcáin és határában, élelmi szereknek tovább eladása céljából való vásárlása, naponként délelőtt 9 óráig megvan tiltva. Tovább eladónak tekintetik mindenki, ki élelmi szernek ipari feldolgozás nélkül, piacon, vagy házalás utján való darusításával foglalkozik. Élelmi szereknek, melyek alatt borjuk, bárányok, malacok és a baromfi is értetik, a város területén kivitel céljából való vásárlása, délelőtt 9 óráig szintén tiltva van.« 1896. év július havában érkezett le a belügyministeri leirat, a mely a szabályzattól a jóváhagyást megtagadta, mondván : „Ennélfogva az elővásárlási tilalmak, minőt Esztergom város közönsége is tervez, közgazdasági szempontokból teljesen indokolatlanok lévén aszóban levő szabályrendeletet a kereskedelmi minister úr véleménye alapján megerősítendőnek nem találtam.« Ez a rövid története a rendőrség által megindított eljárásnak. Ezekből látható, miszerint az állapotokon segíteni csak ugy lehet, ha a kérdés újra szőnyegre hozatik. A város képviselő-testülete bizonynyára ismét hozzájárul ahhoz, hogy a kofák 9 óra előtt ne vásárolhassanak s meglehet, hogy a kereskedelmi minister ezidőszerint más véleményen lesz, de a rendőrség mindazideíg nem intézkedhetik a kofákra nézve, mig akár jogerős határozat, akár felsőbb helyen jóváhagyott szabályzat nem lesz. — s. A rendőrség 1902. évi jelentése. Folytatás. (IV. XIV. nemzetőrökhöz érkezve, — elkiáltá magát, hogy csatárláncot küldjenek ki; — a felszólított nemzetőr parancsnok oda kiáltott hozzánk, hogy „a tábori vadászok előre csatárlánczba." Mi rögtön csatárláncba oszolva előbbre nyomultunk fegyvereinket lövésre készen tartva. Azonban szembe velünk bizalmas hangon magyar társalgást folytató emberek jöttek; Gábor oda szólt hozzám с Géza mit gondolsz lőjünk ? »En az egyikben a pátyi ispán hangjára ismerek* válaszolám. Én is hallom, hogy magyarok, tehát ne lőjünk. Gábor csakugyan jól sejtette, mert a szembe jövők egyike valóban Szabó Sándor volt, s megkérdeztük tőle, hogy mit jelentett a három ágyúlövés. Azt felelte, hogy azzal egy dunai gőzhajót állítottak meg, mely Bécsfelé lőport volt szállítandó. Ezen értesülés után mi is visszatértünk táborhelyünkre. Ha most elgondolom ! Mi a legbiztosabb helyen is, az ellenséggel való találkozást vártuk, mi arra mutat, hogy az ellenség hollétéről magunkat tájékozni nem tudtuk, csak a vezetőség lévén a hadállásba beavatva; mert különben könnyelmű eljárásnak kellene tartanom, hogy a meglepetés ellen előőrsöket ne állítottak volna. Az iméntieket tapasztalva másnap reggel Uj-Szőnyön kocsit fogadtunk, és a Győrhöz közel fekvő szentjánosi pusztára szándékoztunk menni, melynek akkori bérlője Szűcs István volt, mint már érintettem Hegedűs Miklósnak az ipa. Mikor Ácsára érkeztünk, reggelizni akarván megálltunk a korcsma előtt. Abban a Szegényügy. A szegéuyügy rendezését tárgyazó szabályrendelet 8 § ának azon célzata, hogy azon egyének, kik aggkorúk és testi foglalkozásuknál fogva munka és keresetképtelenek, a városi szegények házában helyeztessenek el, — az elmúlt évben kezdődött fokozottabb mérvben teljesedésbe menni. Az elmúlt év január havában ugyanis a kórház régi helyiségéből kiköltözködvén, ez az épületrész is a szegényház céljaira engedtetett át. Egyelőre azonban ezen épületrész tényleges használatba azért nem volt vehető, mert a szobák piszkosak voltak, a padlózat is kijavítást igényelt, nem volt ágy és az ehhez szükséges felszerelés. A szegényügyi bizottság tekintettel úgy az aggok, mint a szegények szerzeménye alaptőkéjének elégtelenségét, a felszerelési költségek fedezése iránt О Eminentíája, a Bíboros Hercegprímás és a Méltóságos főkáptalanhoz fordult kérelmével és eme kérelme mindkét helyen meghallgatásra is talált, amennyiben úgy ő Emineutiája, mint a méltóságos főkáptalan 500—500 koronát juttatott a szegényügyi bizottság elnökének kezeihez. Ebből, hogy a sürgős javítások mi előbb foganatosíttassanak — fedezetet nyert az udvaron levő akácfák kivágása s helyükben részben díszfák, részben gyümölcsfák ültetésével felmerült kiadás. Ebből fizettetett ki az épületi kertnek léckerítéssel történt ellátásával felmerült követelés, ugyancsak a kertben elültetett gyümölcsfák ára, három szobának uj padlózata, a szobák elválasztásával járó kőműves és ácsmunka, az egész épületrésznek belső és külső kijavítása, egy nagy ruhaszekrény, ugy a munkateremben a szükséges asztal és székekre fordított kiadás. pillanatban léptek onnan ki a Johann dragonosok tisztjei, és az ott útkészen álló svadron élére álltak tovább indulandók anélkül, hogy az ellenséges érzület nyomait észlelhettük volna náluk, velünk szemben. Mi sem voltunk irántunk ellenségesek; mert akkor még a rác lázadokon kivül, csak a bán hadesapatait tartottuk nyilt ellenségnek; és mi kis emberek kivűle újságok hiányában a Camarilla kártya keverését annyira kifejlettnek nem is tarthattuk. Szentjánosra érve igen szívélyesen fogadtattunk, bár az öreg Szűcs és neje Győrött voltak, a házat távollétükben a bájos Lujza, a kedves Katica és Riza kisasszonyok vezették. Az egyetlen fiú testvér Pista, ha jól emlékszem már ez időben henvéd volt. Itt kinyugodván, másnap reggel kocsin Győrbe utaztunk, részint azért, hogy a Guyonnak adott légyott szerint együtt reggelizzünk, de főleg azért, hogy az arra vonuló csapatokhoz csatlakozzunk. Guyonnal csakugyan n órakor együct reggeliztünk, de róla keveset szólhatok, mert a társalgás németül folyt, miből egy szót sem értettem; — valamint arról is csak ott értesültünk, hogy Jelasícs seregével a legnagyobb csendességben elvonult, és ott hallottuk hirét a pákozdi ütközet szerencsés kimenetelének. Erre felsiettünk a tűztoronyba, hol nagy álló lálcsővön látható volt a bán utóhadának gyors elvonulása. Itt olvastuk a bán hires fegyverszünetét, és a bekövetkezhető megtámadás előli vitéz megszökését. (Folyt, köv.)