Esztergom és Vidéke, 1903

1903-05-10 / 38.szám

mesternek a miniszterhez intézendő elő­terjesztése olvastatott fel, egy országos gyermekmenhelynek Esztergomban leendő létesítése tárgyában. A város viszonyait hűen ismertető és a polgármester szakavatott tollából eredő jelentést, harsogó éljenzésekkel vette tudomásul a közgyűlés. Niedermann Pál indítványára a kép­viselőtestület jkvi köszönetet szavazott a polgármesternek a nagy szorgalom és tudással szerkesztett felterjesztésért. Frey Ferenc bejelentette a közgyűlésnek, hogy a gyermenhelyek ügyének referensét, Ruffy Pált felkereste, ki reményekre jo­gosító választ adott s egyben megígérte, hogy a viszonyok tanulmányozása vé gett eljő Esztergomba. Felkereste továbbá Széli Ignác államtitkárt is, aki azonban kijelentette, hogy amennyiben Komárom­ban gyermekmenhely felfog állítatni, mivel Komárom az árvatári tartalék­alapból az építkezésre 200000 koronát, mig a fentartási költségekre évi ioooo ko­ronát ajánlott fel, ennek folytán, legalább a közel jövőben kivan zárva, hogy a Ko­máromhoz oly közelfekvő városunk is kapjon gyermekmenhelyet. A pénzügyi bizottságnak az 1902 évi gyámpénztári, ugyanez évi árvás letét­pénztári, majd 1900 és 1901 évi tűzoltó egyleti számadásra vonatkozó javaslatá­nak elfogadása után következett A közvilágitás. Altalános izgés mozgás, halk moraj közepette ismertette Tiefenthal Gyula városi mérnök a tanács javaslatát, mely után Frey Ferenc a pénzügyi és a vilá­gítási bizottság véleményét kérte felöl vaeni, mi nagy zűrzavarra adott okot. Az előadó keresgélte a jkveket, a polgármester a felolvasást szükségtelen nek tartotta, mivel a tanácsi javas lat indokolása azt felöleli. Végül azok mégis felolvastattak. Dr. Prokopp Gyula szólalt ezután fel elsőnek a gáz mellett. Felemiitette, hogy mily animositással és személyeskedés­sel pertractáltatott a világitás kérdése szó­val és a sajtó egy részében. Az „Esz­tergomi Lapok с vezető cikkéből idézett, mely a gáz híveit a legszebb tervek el­lenségének, a sötétség apostolának, s a maradiság copfos mandarinjainak nevezi, kik a gáz érdekében a közgyűlésen csak azért fognak s?ót emelni, hogy a szent meggyőződés nevében, egyéni hiúságukat legyezgessék. Felemiitette, hogy a vilá­gítási bizottság a közgyűlés által reá ru­házott feladatának csak részben s egy­oldalulag fejelt meg. Bírálat alá vette a tanács javaslatát, mely dacára, hogy jelentésében a gáz­nak a városra háramló nagy és kétség­telen pénzügyi előnyeire és ezzel szem­ben a villamos világítással járó nagy kocká­zatokra mutatott reá, mégis a mestersége­sen szított közhangulatnak engedve, a villa­mot javasolja. Felolvasta kivonatosan a világitás tanulmányozására kiküldöttek je­lentését, bemutatta és ismertette a komá­romi gázmű évi jelentését, s ezen, valamint egyébb positiv és kétségbevonhatlan ada­tok alapján kimutatta, hogy a gáz a vá­rosra évi 26000 koronával előnyösebb. Szembeállítva a villamos ajánlatokat, reá mutatott egyrészt azok számításai és feltevéseinek a lehetetlenséggel határos voltára, másrészt pedig azon eshetősé­gekre, mellyek ellen a város magát nem biztosithatja, s amelyek ha bekövetkez­hogy készítessen az egész városra ki­terjedő csőhálózatról tervel, ennek alap­ján költségvetést, jövedelmezőségi ki­mutatást, hirdessen pályázatot, s az igy előkészített, s tiszta képet nyújtó ügyet terjessze döntés alá. Bleszl Ferenc annak előrebocsájtásávab hogy az általa, mint egyik kiküldött ál­tal szerzett tapasztalatok szerint, habár a gáz határozottan előnyösebb a vá­rosra, mégis mivel az az ellen utóbb megnyilatkozott nagy ellenszenv folytán kellő számú fogyasztókra számítani nem lehet, kényszerűségből a villámra, szavaz de kijelenti, hogy a villámmal a polgárok önmagukat adóztatják meg. A gépekre vonatkozólag indítványozza, hogy 3 darab 420 küo wattos állíttas­sák fel. Dr. Helcz Antal a tanácskozási rend­hez szóll, s a tanács javaslatát 3 pontra véli külön választani. Első sorban dönt­sön a képviselet a felett, hogy vájjon gázt avagy villámot akar-e, s ha a villám mellett foglal állást, úgy másodsorban, hogy 2 avagy 3 gépet; s harmadszor, hogy a két vállalkozó közül, mellyiknek ajánlatát fogadja el. Bártfay Géza a villám mellett szóllaít fel, mig dr : , Földváry István a* tanács védelmére kelt. Pach Antal a gáz mellett foglalt állást felszóllalásában, mig dr. Horn Károly a villám mellett hozott fel érveket. Frey Ferenc személyes kérdésben kért nek, nagy kalamitásoknak teszi ki ma-! szót, mig Brucsy János a gáz mellett vagy ritkábban, annak életéből egy mozzanat van fehér márványból meg örökítve. Nagyon szép ez! Páratlan látvány. De most - veszem észre, hogy a rész­letezésbe nagyon is belemerültem, mi, ha igy folytatódnék, bizony estig sem lennénk készen a felolvasással. Reá térek tehát a födologra, mely tulaj donképen minket Rómába vitt. A kath. tanítók ezen zarándoklatának pe­dig főcélja az volt, hogy a közoktatás munkásai tegyenek hitvallást Krisztus helyettesének lábainál. Ez volt a főcél s valóban ez izgatta lelkünket már na pókkal a fogadtatás előtt. Mielőtt azonban a szt. Atyát meg­láthattuk volna, előbb a szt. Péter templomban meggyóntunk és megáldoz­tunk. És másnap, azaz 1902. okt. hó 27-én virradt fel a nevezetes nap, a pápa látás napja. Korán reggel lázas sietséggel szerez­tük be a megáldatni szándékolt apró emléktárgyakat, majd hasonló gyorsa­sággal öltöztünk át fekete szaionru­ruhánkba, hölgyeink szintén feketébe, fejükön kalap helyett egyszerű fekete csipkekendővel. 10 óra tájban megindult a zarándoksereg, élén amagy. orsz. kath. ta­nítók fehér selyem zászlajával, melyet az olasz törvények szerint a Vatikán be­járatáig nem volt szabad kigöngyölni, a hol azonban a zászló kibontását annál nagyobb éljen riadallal fogadta a za­rándoksereg. A zászlót ez alkalommal е ёУ jól megtermett széles vállú földink, Hencelmann collega úr vitte. Hevesen dobogott szivünk, mikor a Vatikánnak Rafael által festett gyö­nyörű folyosóin haladtunk az elfogadó terem felé, a melyben a pápa diszes öltözetű testőrei már fel voltak állítva. Mi utánunk, magyarok után, jöttek még ruthének, lengyelek, Írországiak, olaszok és a jó Isten tudja csak, hogy miféle nemzetbeliek, mig egyszerre zsúfolva lett a terem. Meglehetős hosszis vára­kozás után, mi alatt sokszor kíváncsian tekintettünk a pápa lakosztálya felé, jelentették végre, hogy jön a pápa. Nagy csend támadt a teremben de csak azért, hogy mikor a hordozható trónu­son illő Szentatyával a menet belépett, gát. Előadta, hogy habár hive a gáznak, most még sem szavazza azt meg, mert nincs az ügy ugy előkészítve, hogy lelki­ismeretesen dönteni lehessen, s igy in ditványozta, hogy adassék vissza a vi­lágítás kérdése a bizottságnak azzal, annál tombolóbb lelkesedéssel, szűnni nem akaró erővel riadjon fel ajkunkról: éljen, éljen! evviva! zsivivo! vívat papa rex ! Vivát! A különböző nemzet­béliek által oly kitörő, őszinte lelkese­déssel fogadott ősz pápa nyájasan te­kintett végig a szorongó sokaságon. Mi magyarok voltunk legnagyobb számmal és úgy látszik, erre voltak tekintettel akkor, mikor Ő szentségét a mi sorfalunk előtt vitték el először, méltóságos lassú sággal. A menet a zászlóhoz ért, mely a sor­falnak körülbelül a közepén állott. Örökre szivünkbe vésett fönséges jele­netnek lettünk szerencsés tanúivá e pillanatban. Boldogan ragyogtak fel a Szentatya élénk, tüzes fekete szemei, mikor e jelét a hithüségnek és össze­tartozandóságnak, a Szűz Mária és Szt. István képeivel felékesített zászlót meg­pillantotta. Megfogta reszkető kezével a zászló fehér selymét simogatta, be­cézgette azt, majd elragadtatásai an ajkaival is érinté. Az áldás után pedig, melyben zászlónkat részesité, újból elemi erővel zúgott fel az „éljen." Ezen emlékezetes és páratlan szép­ségű jelenet után a pápa ő szenségét sorfalunk előtt elvitték, de egészen lassú tempóban, úgy, hogy minden zarándok­nak elég ideje volt a Szentatya trónu sához lépni és alabástrom fehér kezét megcsókolni. Stampay János köbölkúti kartársunk ez alkalommal nyújtotta át a Szentatyának díszkötéses és ezüst­csattos ima és énekeskönyvét. Ezen közben, mig a kézcsókhoz járultunk, a Szentatya megáldotta a kezünkben tar­tott kegyszereket. Zichy Gyula gróf, szolgálatot tevő pápai kamarás tolmá­csolta я Szentatya latin szavait. E sze rint Őszentsége nem csak a jelenlevő zarándokát, hanem azoknak távollevő csalágtagjait és rokonait is részesité pápai áldásában. Valamint azon tanítói körök és egyesületeknek minden egyes tagját, a melyek a zarándoklatban kép­viseltették magukat. Van szerencsém te hát szíves tudomásukra adni m. t. egye­sületi tagoknak, hogy a pápa áldásában ők is, mindannyian részesültek. Folyt. köv. hozott fel kézzel fogható érveket. Végre esti fél 8 órakor a polgármes­ter az ellajult vitát bezárta, s elrendelte a szavazást. A kérdés feltevése többek hozzászóllása után tisztázva lévén, fel­tette a polgármester a kérdést, eltogadja e a képviselőtestület a tanács előterjesz­tését, mely a villám bevezetését java­salja, igen, vagy nem? Igennel szavaztak. (A villám mellett.) Áldori Mór, dr. Balog László, Bábszki Ferenc, Bádi András, Bártfay Géza, Bleszl Ferenc, Beran Antal, Berényi Gyula dr., Buri József, Cserép János ifjú, Draxler Alajos, Eckstein Mór, Fehér Gyula dr., Feichtinger Sándor dr., Fe­kete Pál, Földváry István dr., Fritz György, Gabanitz Ferenc, Gere Antal, Gerendás János, Gerenday Jóxsef, Guz­venits Vilmos, Hamar Árpád, Helcz Jó zsef, Hegedűs József íd M Hegedős József ifj., Hoffmann Ferenc, Horn Károly dr., Huray Ferenc, Horváth Mihály, Iványi Géza, Jambrik István, Kaán Karoly, Kiffer József, Kiffer Jáno^.Kis István, Kohn Gábor, Lei^gebJános, Lőwy Lajos, Magurányi Jó­zsef Magyary László, Marosi József, Mészá­ros József, Nelhübel Gusztáv, Nieder­mann János, Niedermann Pál, Oltóssy Lajos, O'sváth Andor, Palkovics Jenő dr., Paulovics G4za, Perényi Árpád, Perger Lajos, Pfalcz József, Rochlitz Arthur, Rothnagel Ferenc, Rudolf Mihály, Simonyi Adolf dr., Sinka Ferenc, Stámusz János, Stcrnfeld Rezső, Stróbl Mihály, Schiller Mihály, Schleifer Lajos, Schrank Béla, Számord Ignác, Székely Henrik, Tátus János, Tiefenthal Gyula, Timer János, Tóth András, Tóth Ferenc, Tölgyessy Ferenc, Trexler An­tal, Viola Kálmán, Waldfogel József, Vörös Ferenc, Wimmer Ferenc, Wipp­linger Ödön dr., Wanitsek Rezső, Weisz Sándor dr., Vimmer Imre. Nemmel szavaztak. (A gáz mellett.) Adorján János, Brenner József, Brucsy Gyula, Brucsy János, Dóczy Ferenc, Erős József közép, Farkas Tivadar, Frey Ferenc, Gere Mihály, Grósz Ferenc, Helcz Antal dr., Heischmann Ferenc, Kerschbaummayer Károly, Kitzinger Jó­zsef, Matus Gyula, Pach Antal, Prokopp Gyula dr., Szenttamási Béla, Tóth Já­nos, Valch Mátyás, Zsiga Zsigmond. Villám mellett szavazott 79, gáz mel­lett 21. Ezután következett a második kérdés, két avagy három gép állitassék-e fel ? A képviselőtestület egyhangúlag a 3 gép mellett foglalt állást. Következett volna a harmadik, hogy t. i. a Gans avagy a Hazai cég ajánlata fogadtatik-e el ? Hosszas vita keletkezett a felett, váj­jon a kérdés felett lehet-e egyáltalában dönteni, mit kérdésessé azon körülmény tett, hogy a Hazai cég a közgyűlés nap­ján egy beadványt adott be, mellyel ajánlatát javította. Az egyik párt a beadvány figyelmen kivül hagyásával a statusqvó alapján szavazást kért, mig a másik, Bleszl Fe­r-nc akkép formulázott indítványát is kérte szavazás alá bocsájtani, hogy ha a Hazai cég a cautiót 50000 koronára egészíti ki, és ugyanoly magas száza­lékú részesedést biztosit, mint a Gans e égj ugy neki adassék a vállalat. Hosszas elkeseredett jogi vita, itt-ott személyes élü íelszóllalás keletkezett a kérdés felett, melynek vége az lett, hogy a kérdés a napirendről levétetett, s a kedden tartandó ülésen fog tárgyalás alá kerülni. *• Miként megbízható adatok nyomán értesülünk, a csütörtöki közgyűlést meg­előző estén, ajánlattevő mindkét cég hí­vei, a földműves és iparos osztályból értekezletre gyűltek egybe. Egyik tábor a Trexler-féle korcsmában, a másik a >Fürdő< vendéglő nagy termében. A Trexler-féle korcsmában számra vagy nyolcan ittak meg egy-egy kevertet, mig a »Fürdoc-ben mintegy negyvenen bé­csiszelet mellett beszélték meg az eshe­tőségeket. Regisztráljuk a száraz tényállást azzal, hogy az oly nagy horderejű fontos kérdés megvitatására alkalmasabbnak és illőbb­nek tartottuk volna a városháza tanácster­mét, s azt, hogy értekezletet a város ható­sága tagjainak támogatása mcl'ett sokkal megfelelőbb lett volna tartani, ha az ér­tekezlet célját a közérdek vezérelte. Referens. Úszás tanulás. Esztergom, 1903. május 8. T. Iskolai hatóságok figyelmébe. '(A) Azon újítások között, amelyek a gyermek egészségének ápolására nézve a külföldön észlelhetők, egyike a legér­dekesebbeknek Hamburg város azon kö­zelebb hozott határozata, hogy a tanu­lók nyáron tomázás helyett — úszni ta­nuljanak, illetőleg az úszóiskolákat lá­togassák. Hogy az úszás a leghasznosabb test­mozgások közé tartozik, a felett senki sem kételkedik. Edzi, ügyesiti, ellenál­lásra képesiti a gyönge szervezetet. Fo­kozza a lélekjelenlétet és növeli a bá­torságot. Hamburg orvosainak nagy érdeme, hogy agitációjuk által keresztül vitték azt az intézkedést, amelyről bátran el­mondhatjuk, hogy ahol csak lehet, Euró­paszerle, sőt világszerte rövid időn be­lül követni fogják. Nem hallgathatjuk tehát cl ennek a fontos újításnak a hírét közölni. Közöl­jük azt abban az erős reményben ; hogy t. iskolai hatóságaink módot fognak rá keresni és találni is, hogy a mi tanuló­ink is már e nyáron lehetőleg mind lá­togassák rendesen, tanulási idő alatt, a tornázás helyett — az uszodát, hogy akik még nem tudnak úszni, megtanulja­nak, akik már elsajátították ezt az ügyes­séget, агок még jobban gyakorolják ma­gukat benne és — amennyire csak lehet — oktatást nyerjenek abban is, mint kell esetleget szerencsétlenségek alkal­mából, vizbeeséseknél tenni és hogyan kell a mentési munkálatokat eszközölni.

Next

/
Thumbnails
Contents