Esztergom és Vidéke, 1903

1903-04-16 / 31.szám

ez a fölösleg nemcsak papiroson fog szerepelni, hanem csengő ércben kerül a város pénztárába. A közönséget bizonnyára érdekelni fogják azok a számitások, melyek alapján a Ganz-gyár a várható jövedelmet combinálja. — A számítás szerint az első évben a statisztikai adatok alapján minden magánlámpa után átlag 14 korona évi bevételt várnak, mig a következő években a lámpánkénti bevétel évi 12 koronában van megállapítva ; — a közvilágítást pedig a város ingyen kapja. E szerint a városnak az első évben az egész amortisatiót: 18600 koronát fizetnie kell, de a' második évben 11500 koronát kap haszonrészesedés cimén, ugy hogy amortisation csak 7100 koronát fizet, a negyedik évben pedig már fedezetet nyer az egész amortisatió s a városnak nyerességkép még 2160 koronája marad. A villamos telep várható mérlegét feltüntető számsorokat az alábbi tabellában adjuk. Az utolsó számoszlopot összeadva 167800 koronát kapunk, miből ha levonjuk az első év 2600 koronáját, 16320 koronában állapitható meg a város mérlegének 10 év alatt elérendő javulása, ami évi átlagban 16^00 koronát jelent s ezzel az eredménynyel Esztergom városa nagyon meglehet s bizonynyára meg is . lesz elégedve. R. F. Édes Margitom, mit jelentsen ez ? monda Béla hirtelen — Ön remeg, valami különös borzongás futott végig egész lényén keresztül, éreztem; az arca is olyan sápadt, az Istenért mi lelte ? — Béla ... én édes Bélára! . Mintha minden azt súgná fülembe, hogy ezek az utolsó percek, melyeket mi együtt töltünk s aztán . . . ketté szakad boldogságunk Örökre! Ugy-e nem ? ugy e csak képzelődésem csaljátéka az egész? — aztán zokogva borult Béla kebelére. — Soha, soha! A távol, a messzeség sem fogja kiölni belőlem azt az égő szerelmet, mely lelkemnek éltető ereje. — És hően ölelte magához Margitot. Aztán egymás oldalához simulva hagyták el a hervadásnak indult kertet • valami különös, sűrű köd ereszkedett le és szép csendesen permetezett belőle Еду hó közigazgatása. április 14. A közigazgatásnak március hóban történt menetéről számolt be mai ülésén a közigazgatási bizottság. Az alispáni jelentés kiemelkedő mozzanataként a párkányi járásban előfordu't gyakori tüzeseteket említhetjük fel főleg a nagy ölvedit, hol száz háznál több égett le. A tüzek, miként arra biztos nyomok következtetni engednek, gyújtogatások eredményei. Az innenső járásban a szociáldemokraták népgyűlést tartottak március havában, mely rendben folyt le. A községi élet köréből felemiitette a jelentés a főispán elnöklete alatt, a városházán tartott értekezletet, mely a város érdekeinek hathatós előmozdítását tűzte feladatául. Jelezte, hogy az ipar telepek és gyárak üzeme az esztergomi járásban némileg fellendült. Brucsy János a gyakori tüzesetek megakadályozása végett, a vagyonbiztonság megvédásére hivatott közegeknek szaporítása és erélyes tevékenység kifejtése érdekében, majd a tekintetben szóllott a jelentéshez, hogy a fegyelmi ügyek befejezése igen hosszú időre szokott nyúlni. Reusz József azon óhajának adott ki fejezést, hogy a községi tűzoltóságok szervezésére, s általában magára az intézményre nagyobb gond volna fordítandó. A tüzekre vonatkozólag az alispán, mig a fegyelmi ügyekre a főispán adott megnyugtató választ, kijelentvén, hogy a fegyelmi ügyek hosszúra nyultának maguk a felek az okai, kik minden közbenső határozatot a legfelsőbb hatóságig támadnak meg jogorvoslattal. A tanfelügyelő referádájábs.n a bajnai rom. kath. elemi iskola fejlesztésének kérdése volt az, mi hosszabb és érdekes vitát provokált, melyben dr. Csernoch János, dr. Fehér Gyula és a tanfelügyelő vettek részt. A tartalmas és tárgyilagos felszóllalásokért a főispán köszönetét is fejezte ki. A műszaki tanácsos az utak rendbehozásáról számolt be. A tiszti főorvos jelentéséből kiemelendő, mely szerént Esztergom városában а Ш. kerület kivételével, az esztergomi járásban a pilismaróthi kör kivételével és a párkányi járásban a párkányi kör kivételével az egészségügyi viszonyok elég kedvezők. A gazdasági előadó jelentése szerint a tél korai beköszöntése folytán sok helyütt fedetlenül maradt szőlő szemeinek megfagyása folytán, nincs kilátás jó bor termésre, mig a gyümölcs termés szépnek ígérkezik. Végül a törvényhatósági állatorvos adta elő jelentését, melyből megtudjuk, hogy a ragadós állatbetegségek csak szórványos jellegűek. — n. az eső. Mintha talán az ég is siratta volna annak a két szerelmesnek az egymástól való elválását. III. A vonat — az a rémes szörnyeteg — elrobogott Bélával arra, messze Erdély felé. Margit, az első hetekben sürü egymásutánban kapta a kedves leveleket. Majd ritkán . . . mig végre semmit. Hirét sem hallotta többé Bélának. A boldogtalan leány majd megőrült; nem tudott feledni s egyre küldte leveleit ... és hiába... hiába. Szegény, már belebetegedett; ott j sirt az ágyában éjjel, nappal; zokogott' mint egy kis gyerek. Már könnyei sem voltak. Azok is kiapadtak az örökös sírástól. Édes anyjának majd a szive repedt meg egyetlen leánya siralmas helyzetén. Már az édes apja is kétségbe esett s csak nyugtatni iparkodtak ezt a hű leányt. — Igaz . . . igazuk van jó anyám ! Béla, az én édes Bélám lehetetlen hogy elfeledjen engem . . . Ah, nem . . . nem hiszem . . .! — Ezt mondogatta és csak keservesen sirt, igy áltatta magát napról-napra. Pedig ugy volt. Béla elfeledte őt, el talán Örökre. Mert boldogabb volt, mint régen, boldogabb, mert neki százszor szebb volt a szép Viktória — hozzá még principálisának leánya, — kinek szemei sötétek, mint az éjszaka s benne látta a föld minden holdogságát, minden gyönyörét. Azok a szép szemek, az a karcsú termet, az a piros pozsgás arc megbabonázták Bélát, ellopták a szivét, II rendőrség 1902. éli jelentése. Közöljük a rendőrségnek mult évi jelentését egész terjedelmében, amiből olvasóink nemcsak a rendőrség tevékenységéről szerezhetnek tudomást, de amely jelentésben több rendbeli érdekes és hasznos adatra bukkanunk, melyek ismeretének megszerzése indokolja a jelentés közlését. Tekintetes Tanács! Eleget teendő a szervezési szabályzat 45 § ának, a rendőri hatóság mult, 1902. évi tevékenységét tárgyazó jelentésemet következőkben terjesztem elő : kitörültek egy áldott lelkű teremtést onnan s elvették az eszét egészen s Béla elfeledve a multat, rabja lett szenvedélyének s újra szerelmet vallott. Hetek multak. Margit, az a testben, lélekben megtört, meggyötört s már már javulni kezdő leány egy levelet kapott, amit olyan mohón, olyan izgatottan tört fel, mert az irás olyan szép, aranyos, olyan ismerősnek tünt fel. Aztán olvasta : Kedves barátnőm ! Ne vegye zokon, hogy eleddig hallgatók ; meg volt az oka ; mert ilyen magamfajta vőlegénynek már nem illő előző viszonyokról levelezni. A végzet határo zott sorsunk felett. Tehát én — egy más — szintén szeretetre méltó hölgynek a kezét nyertem el, mit rövid idő múlva házasság követ. — Igaz ugyan, hogy . . . hogy önnek ... de hát dobja a feledés leplét a múltra s bocsássa meg elhibázott tettemet és feledje: — Béláját. Ez a levél halált hozott. Az a jó lélek most már örökre hervadásnak indult, mint a virág, melyet korán megdermeszt a halált lehelő fagyos szél. A szivet megdobogtató édes álmok, a sok, sok tarka emlék mindenüvé követték, kisérték, elringatták szivét, mintha még nem veszett volna el egészen hite, reménysége. Eszébe jutott szerelmüknek rövid históriája, s mintha a csalódás törte volna össze szivét. De nem sokáig tartott az a bizonytalan élet. Valami nehéz, fojtó terhet érzett nehezedni kebelére, a mit alig birt, már lassan, A rendőrség területe és a népesség. I. A mult 1901. évről szóló jelentésemben részletezett területi és népesedési viszonyok 1902. évben sem változtak, amennyiben az egész évben két kivándorlási eset fordult elő. Kivándorolt pedig Kadner Raimundné szül. Győri (Gizella) Mária énekesnő Oroszországba, Nóvák Kálmán pincér Németországba, visszavándorolt pedig Erdélyi Béla mérnök Amerikából és Kohári Gyula betűszedő Németországból. Az 1901. évben megejtett népszámláslási adatok azok, a melyek arról nyújtanak felvilágosítást, hogy Esztergom sz. kir. város belterületén lakó népesség száma : 16673, a külterü'eten lakó népességé pedig: 327. Összesen 17000, hogy ezen mennyiségben a helyben állomásozó cs. és kir. katonaság is bennfoglaltatik-e vagy sem, arról a polgármesteri irattárban fekvő népszámlálási iratokból bizonyságot nem szerezhettem. Ezen lélekszám városrészek szerint következőleg oszlik meg: a. Érsekvizivárosi kerület lélekszáma: 1074. b. Szenttamásé ........ 2566. c. Szentgyörgymezőé .... 3059. d. A volt kir. város lélekszáma . 10.301. összesen 17000. Ha az 1891 ben megejtett népszámlálási adatokkal összehasonlítjuk az 1901-ben szerzett adatokat, úgy arra az eredményre jutunk, hogy a lejárt 10 év alatt 1. Érsekviziváros kerület lélekszáma 112-vei megkevesbbedett, ellenben 2. Szt. Tamás kerület lélekszáma 24-el 3. Szentgyörgymező kerület lélekszáma 259 el 4. A volt kir. város lélekszáma 952-vel megszaporodott. A házak száma 1584. Aminthogy magára a közönségre sem lehet előnyös azon körülmény, hogy még mindig vannak atcik a város területén, melyek elnevezve nincsenek és nagyon sok házon a házszára hiányzik, de még inkább hátrányos ezen állapot a rendőri hatóságra nézve, amennyiben a szükséges nyomozások és puhatolások az ezen állapotok mellett a kellő eredménnyel végre nem hajthatók, de ezáltal az idegenek nyilvántartása, a katonaság egyénenkénti elszállásolása sem eszközölhető oly módon, mint azt az eziránt rendelkező törvény és szabályrendelet megköveteli. nehezen cipelte s úgy érezte, ugy látta, hogy ő előtte olyan ködös, olyan homályos az élet. Mig más örül, nevet, vigad, addig ő sírni, keservesen tudna sirni. Megbetegedett. Ágyban fekvő beteg lett és lassan-lassan sorvadt . . . sorvadt a nagy szerelemtől, elégett a vágytól, a mi űzte hajtotta annak a hűtlennek nyomába. Meghalt. Az volt utolsó szava: — Talán ott . . . ott találkozunk . . . Ott nyugszik már a temetőben ; egy nagy kő, meg két szép szomorú fűz jelzi sírját. De Bélát utolérte a sors keze. Nejével folytonos egynetlenk édesben élt, a ki nem a békés családi tűzhely körül kereste a boldogságot, hanem csillogni, ragyogni vágyott fiatalemberek társaságában, a kiket egy-egy mosollyal, egyegy kézszorítással elbódított megbabonázott s mikor lábaihoz borultak, hát nagyot kacagott. Csak egygyel foglalkozott komolyan ; nem a férjével, nem, az már nem érdekelte ; hanem egy főhadnagygyal, a kiért még az életét is odaadta volna. A titkos viszonyt aztán családi botrányok követték, melynek az lett aztán a vége, hogy a szép, de kackiás és kacér asszony egy napon . . . elhagyta a puha, családi fészket s megszökött a titkos házibaráttal, aki az ottani gyalogezred tisztikarának egyik dendije volt. Az a szerencsétlen ember pedig ások családi és anyagi gondok, bajok, a mult és jelen miatt egy őrjögó pillanatában önkezűleg vetett véget életének