Esztergom és Vidéke, 1903

1903-04-09 / 29.szám

És á megnyugvás ? A feltámadásban való hit: az örökélet tudata. Bertalan Vince. Fordulat a közvilágítás kérdésében a gáz javára. — Pénzügyi bizottsági ülés. — Ápril 7. Azokban a hónapokig tartó előcsatározásokban, mellyek a villamvilágitás biztos győzelmének útját egyengették, ma fordulat állott be a gázvilágítás javára. Délután négy órakor ült egybe a pénzügyi bizottság s esti 7 óráig tanácskozott, mely tanácskozásnak egyetlen tárgya, a közvilágítás kérdése volt. Tiefenthal Gyula városi mérnök felolvasta és ismertette a Gans és a Hazai legújabb ajánlatát, majd a Sukkért művek napokkal előbb beadott ajánlatát. Ez utóbbi felett gyorsan napirendre tért a bizottság, mert eltekintve az ötven évi concessiótól, mit ezen cég kér, ajánlata és felfeltételei olyanok, melyek mig egyrészt homályosak, másrészt súlyosak, s igy ezzel a bizottság rövidesen végzett. Maradt tehát a Gans és a Hazai ajánlata, melyek közül választani kellett. Eltekintve a garantiálís kérdéstől, az általános hangulat a hazai mellett látszott megnyilatkozni, ajánlatának számottevő olcsóságáeál fogva. Mielőtt azonban a döntés megtörtént volna, egy incidens adta magát elő. Bleszl Ferenc bizottsági tag ugyanis felszóllalása közben a többek között igy szóllott: »ha már a jól jövedelmező gázvílágitást végleg elejtettük* stb. mire dr. Helcz Antal közbe szóllott, hogy: »ahhoz még majd szó fér* ! Dr. Helcznek ember, akit a publikánusok közül, a vám mellől szólított maga meüé az Ur és aki tudott az idegen hóditó méltóságos nyelvén is. Az egyik görögül szólott, a másik latinul, mig a szegény Péter nem tudott, csak héberül, azt is parasztosan ejtette, foghegyről, mint a galileusok. Az б szava csak arra való volt, hogy ne vegyék semmibe, az érzése csak arra, hogy elfojtsa és megtagadja. Az ő fiatal, vértől duzzadó szive akár hányszor megszólalt, ezek ketten csak letorkolták. Ezek ketten, akik közül az első elárulta az Urat, mint valami latrot, a másik pedig a kis ujját sem mozditotta meg, mikor a poroszlók nekiestek a Mesternek . . . Ő, Péter, volt az egyetlen, aki szablyát rántott az Ur védelmére, holott az Ur soha semmi dolgáról vele nem szólott, mindig csak Judással, mindig csak Pállal . . . E?ek, akik egy kiélt élet keserű seprőjével, kiégett szívvel és lemondó lelkiismerettel menekültek az Úrhoz, kinevették és kigúnyolták a szegény Pétert, ha ez mélázva, egymagában vissza-visszasirta boldog halászéletét, amikor még nem kereste a mennyek országát és nem kerülte az asszonyt . . . Ezeknek nem kellett asszony. Maga az Ur nem volt e világból való és ha meg is bocsátott a parázna asszonynak, a bűnbánó Magdolnának, ölelésre a karja sohse tárult, csókra az ajka sohse vágyott, ha száz asszony törülgette is selyemhajával fáradt lábait. Pál is egyre ezen mondása szikra volt, mely gyújtott. Kevéssel utánna elsőnek állott fel szóllásra Dóczy Ferenc s kérdést intézett, hogy mi az oka annak, hogy dacára a gázvilágítás ismert előnyeinek, azzal a bizottság nem is foglalkozik. Nézete szerint mindkét világítási nemnek paralel kell tárgyaltatnia. Brucsy János a város elvitázhatlan érdekében állónak tartja, hogy a gázvilágítás vezettessék be, mint amely a városnak számot tevő anyagi előnyöket biztosit. Dr. Helcz Antal a gáz jövedelmezősége mellett szólló meglepő tapasztalatokat döntőknek tartja, mi elől a bizottság nem zárkózhatik el, s a város nem utasíthatja el egyszerűen csak magától azokat. A világitás kérdése — úgymond — nem égető, s igy azt véleményezi, hogy terjesztessék a gázvilágítás kérdése még egyszer a bizottság elé. Frey Ferenc szintén a gáz mellett foglalt állást, majd id. Brenner József is. Vimmer Imre polgármester és dr. Földváry István főügyész kijelentették, hogy ők ab initio a gáz hívei voltak, s ők a villám mellett egyedül azon okból foglaltak állást, mivel a gázfogyasztók nagyrésze, kik t. i. magukat annak bevezetésére kötelezték, visszaléptek, már pedig ha a magánfogyasztók nem támogatják a vállalatot, úgy az nem létesíthető. A bizottság azzal oszlott szét, hogy terjessze a polgármester a világitás kérdését újból a közgyűlés elé. Referens. Felhívás Magyarország paedagogesaihoz! A tanítók és tanárok, az ország száz ezrei lelkületének, jellemének, képesséazt hirdette, hogy jó a férfiúnak asszonyt nem illetni és lekorholta Pétert, mikor ez azt mondta, éljen a férfi az ő asszonyával, mint illik értelmes emberhez, az asszonyi edénynek, mint erőtlenebbnek tisztességet tévén ... És Péter nem mert többet mondani, csak titkon, loppal gondolt Leára, az ő szépséges kedvesére, akitől elszakadt, hogy vakon kövesse a Mestert. \ III. És a hideg éjszakában Péternek szivébe szállott a mámor és eltöltötte a keserűség az Ur ellen, aki még azt sem engedi meg, hogy hivséges tanítványa szablyával oltalmazza a poroszlók ellen. Annyit se adnak rá, mit egy kuncsorgó ebre — azért hagyta ő oda kenyerét, hazáját szépséges mátkáját ? Szétzüllöttek, szerte futottak, egyikök elhagyta a másikat, az Ur elhagyta valamennyiöket. Pétert nem köti többé hozzájok semmi. Ma még itt jár a hideg éjszakában, holnap túl lesz a határon, holnapután otthon lessz a hálójánál halászsajkájánál. A hajnal is közel lehetett, mikor nagy zsivajra riadt fel. A főpap háza elé ért, aholott füstös fáklyák fényinél sürgő ttforgott a sokaság. Valami nagy bűnösről beszéltek, istentagadóról, pártütőről aki most áll a főpap Kajafás előtt. Péter bekerült a kapun és keresztül törte magát az udvaron nyözsgő népségen, fel a főpap háza tornácába. Megállt, hogy kürülnézzen. Végig a tornácon geinek megteremtői, fejfesztői lévén: tőlük függ a nemzet erkölcsi és anyagi jövője. Ebből a tudatból fakad a paedagogusoknak hivatásukért való határtalan lelkesedésük, melyet az elismerés és méltányolás hiánya nem volt és nem is lesz képes soha megtörni! Hivatásunk nagyszerűségének érzete adja kezembe a tollat, hogy a honi ipar érdekében pár eszmét s azok keresztülvitelét talán némi új színezettel a magyarországi paedagogusok ismert nemes buzgalmába ajánljak. Mélyen Tisztelt Kartársak! Szerencsésebb államokban a nemzeti célokért kormány, társadalom, köz és magán egyesületek karöltve, szabadon tehetnek bármit. Nálunk, mig egyrészről tenni vágyó társadalom alig van ; mig egyesületi életünk s a közszellem főként nemzetgazdászati szempontból nem hasonlítható megdöbbenés nélkül más, még kisebb államok egyesületi szervezetéhez s ebből fakadó közszelleméhez sem : addig abból a dualísmusból kifolyólag, mely Ausztria és Magyarország között fönnáll, kormányaink kezei is kötvék! Nem a nevelők kötelessége-e ily vigasztalan helyzetben rendithetetlen kitartástal, el nem lankadó buzgalommal azon lenni, hogy a közömbös társadalom helyébe nemzeti ideáloktól áthatott, azokért tenni kész társadalom lépjen, miben a szervezett egyesületi életnek is biztos záloga rejlik ? Hazánk közgazdasági viszonyai elszomorítók! Magyarország ezer és ezernyi iskolájának összes tanszer szükséglete az utolsó irontól, tolltól föl a szertárak drága berendezéséig százezreket tesz ki. Ennek az összegnek itt tartása a paedagogusoknak nemcsak akadályokba nem ütköző joga, hanem kötelessége is. Oly kötelesség, melynek ereje ledönti a nemzetiségi és felekezeti válaszfalakat is. — Jogunk van meghatározni minő tanszereket használjanak a tanulók; eddig is a hazait ajánlottuk, csakhogy a magyar iparnak a piacon a helyzetből eredő félénk megjelenése, kereskedőinknek az egyelőre kisebb haszonban gyökerező előítélete, a külföldtől hosszú asztal állott, fehér abrosszal leborítva, tele üres kancsókkal, félig telt kupákkal, otthagyott eledelekkel. A pogácsás vecsernyét ünnepelték itt is, annak maradékai állanak az asztalon. Péter dermedt ujjal kapta fel az egyik kupát és egy hajtásra kiürítette. Minden vére a fejébe tolult az erős bortul és egy oszlophoz támaszkodott, hogy el ne dőljön. Lehunyt szeme előtt vérvörös színben forgott valami idegen világ, kék hegyeket látott és kék tengert és látta Leát a kis halászlányt, amint gügyögve hívogatja : Gyere vissza Simon, hadd el a földönfutó kóborokat, légy az én jó uram ! Nehéz léptekkel botorkált tovább. A tornácon szenes serpenyők előtt melegedtek az emberek, kufárok, nagyszakállú zsidók, bozontos római poroszlók vegyest. Az izzó szén néha, egy-egy percre, homályos pírral öntötte el az arcukat. Át az ablakon és a nyitott ajtón, keresztül a nyüzsgő farizeusok csürhéjén fegyverzörej, káromlás és vesszősuhogás hallatszott. A tornác egyik sarkából felfelrikitó vihogás vegyült bele. Az egyik leány nagyot sikítva ugrott el egy részeg katona csókja elől. A fellobbanó fény egy pillanatra arcára esett és Péter feldobbanó szívvel ismert rá: Lea volt, az ő mátkája. Odaugrott hozzá megfogta a karját : — Lea, te vagy itt ? kinél vagy itt, ki vagy itt, mi vagy itt ? Rossz személy lettél, részeg katonák szeretője lettél ? A leány ijedten nézett rá. Megismerte és kitépte magát a kezéből. való függésük, a társadalom közönye: együtt erősebbek, mint a tanár önzetlen hazafias ajánlata. Ebben azonban nem lehet megnyugodnunk, eszközt és módot kell keresnünk, mely az akadályok ellenére is biztosan célhoz vezet. Zsolna vá ros különböző iskoláinak tanerői megta lálták ezt a módot. Az összes zsolnai iskolák : az áll. főreál, rom. kath. és izr elemi fiu, és leány iskola, továbbá a magán polgári leányiskola vezetősége társadalmi uton már megállapodott abban — tehát befejezettnek tekinthető, — hogy mindegyik iskola még e tanév folyamán Írásban értesiti a város összes tanszer kereskedőit, hogy az iskolás gyerekeknek kizárólag csak magyar tanszereket adhat el. Ezen eljárást évente megújítják a zsolnai paedagogusok. Eddig csak iskoláikban működtek különkülön, de egy célra, most a nemzet jövője érdekében egyesülnek, határoznak egyöntetűen követésre méltóan. Zsolnán ez év augusztusában iparkiállitás nyilik meg; a rendezőbizottság sajtóügyi osztálya ez alkalomból felhívást intéz a honi összes tanszergyárosokhoz, hogy saját gyártmányaikat védjegyeik feltüntetésével állítsák ki az ország összes tantestületeinek és tanuló ifjúságának tájékoztatására, illetőleg a magyar tanszeripar gyors, országos és hatályos pártoihatására pedig adjanak ki minél előbb: összes védjegyeiket tartalmazó ingyenes, vagy nagyon olcsó diák naptárakat. Ha ezt halogatás nélkül megteszik, már e tanév végén szolgálhatjuk s szolgálni fogjuk a magyar tanszer ipar fellendülését az intézeti értesítőknek a szülőkhöz intézendő részében. Ily módon, ily ellenőrző eszközökkel biztositható csupán az ország paedagogusai ügybuzgalmának foganatja. Ragadjuk meg tehát az eszközöket mindanynyian s vigyük velük keresztül erős szívvel, erős kezekkel azt az eszmét melyet szolgálni legédesebb, legszentebb kötelességünk. Ha a fönti eszmének országossá tételét teljes odaadással karoljuk föl, akkor közvetlenül százezrekkel pártoljuk a hazai ipart, közvetve pedig a társadalom — Ha az lennék is, mi közöd hozzá. Mátkád voltam, elhagytál. Búcsút se mondtál, csak világnak mentél, kóborló istentagadóknak lettél a cimborája. Annak a gailéusnak lettél az embere! — Nem igaz asszony, nem igaz, nem is ismerem . . . — Nem ismered? Nem te mentél vele ? Levelet sem írtál, izenetet se küldtél. Hagytál volna éhen veszni. Ha szolgálatba nem állok, el is veszthettem volna a te názáretbeli Jézusod miatt. A népség köréjük gyűlt. Rongyos gyerkőcök rángatni kezdték a Péter kopott köntösét. Cselédleányok a kovásztalan kenyérből galacsinokat gyúrtak és a setétben találomra dobták a Péter fejéhez. Egy katona rekedten rikkantott: — Csapjuk agyon ez is a Jézus emberei közül való ! — Nem igaz ember, nem is ismerem ! kiáltott Péter mámoros rémülettel. — Az ő embere vagy, a szavad járása is elárul, a galileus beszéded ! A sarokban álló katonák is figyelmesek lettek. Egyre fenyegetőbben tódultak a sötétben Péter köré. Lea is megijedt, féltette a kedvesét és a köntösénél fogva bevonta magával az első szobába. A másik szobából nagy világosság látszott, de Péter a sok embertől nem láthatott be oda. Az emberek olykor be-bekiabáltak: „Üssétek agyon az istentagadót, a hamis királyt." De Péter se látott, se hallott. Csak Leát érezte, amint odaszorul hozzá és szoron-