Esztergom és Vidéke, 1903
1903-04-02 / 27.szám
A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. М е й1 с 1 е1 № Vasárpap és csütörtökön. jpLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Ezést évr — — — — 12 kor. Fél évre — — — — — 6 kor. Negyed évre — — — — 3 kor. Egyee ezáiu ára: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hoyaakéziratok, előfizetései, nyiltterek ós hirdetések küldendők) Kossuth Lajos ( aze lőtt Buda) utca 485. szán?. Kéziratot nem adunk vissza. A herczegprimás papságáért. Esztergom márczius 30. (A.) Mult évi július hó első napjaiban tanácskozásra hivta össze a hercegprímás főpapságát városunkba, hogy régi és hő óhajtásának megvalósítására nézve véleményét nyilvánítsa. Hallani akarta a papság nézetét a nyugdíjintézményre vonatkozólag, melynek életbeléptetését rég elhatározta. A terv ime megvalósult. Folyó évi márczius 22-én kibocsátott körlevelében tudomására adja papságának, hogy a főegyházmegyei uj nyugdij-intézmény folyó évi január i-től kezdődőleg életeibe fog lépni. A tartalomdús, történeti becscsel biró körlevélből közöljük az alábbi különösen magasztos és érdekes részleteket. »Tisztelendő lestvérek ! Szemeink előtt lebegvén az isteni Üdvözítőnek szavai * Di gnus est enim operarius mer cede sua*, kedves papságunk anyagi helyzetét mindig legfőbb gondjaink közé számítottuk. Tudjuk, hogy a tisztességes megélhetés napjainkban súlyos küzdelmekkel van összekapcsolva. A mostoha viszonyok folytán mérsékelnünk kell a legszerényebb igényeket is, hogy zavarok ne mutatkozzanak a szükségletek és fedezetük egyensúlya körül. Ezen nem csekély feladat mellett alig lehet reményt táplálnunk az iránt, hogy az előre haladottabb kor érdemlett nyugalmát és anyagi gondoktól való mentességét biztosítsuk. Pedig a munkaképesség nappala folyton rövidül és észrevétlenül következik be az az idő, midőn kénytelenek vagyunk visszavonulni a tevékenység küzdő teréről és annak a pihenésnek ál-, dozni, amelyet a természet örök rendje korábban vagy későbben, de egyszer mindnyájunktól megkövetel. Különös buzgóssággal áldhatjuk a jóságos Istent, ha a kötelmeink teljesítéséhez megkívántató erőt és rugékonyságot mindaddig megőrizte számunkra, mig munkálkodnunk kell! Mily sokan vannak azonban, akik testi vagy szellemi erőik megfogyása következtében, legjobb akaratuk dacára is, korábban kénytelenek odahagyni az Úr szőlőjében munkálkodók sorait, mint azt buzgóságuk és odaadásuk folytán tenni óhajtanák ! Szükséges ennélfogva, hogy meg felelő ellátásukról, megélhetésük eszközeiről ebben az esetben is gondoskodva legyen. Előrelátó, gondos őseink már századokkal ezelőtt számoltak az élet • parancsoló körülményeivel. Bölcseségük és nagylelkűségük intézményeket létesített, amelyek a a nyugalom kikötőjét e vonult oltártestvérek biztos menhelyéül szolgáljanak. A haladó kor megváltozott viszonyai, az élet súlyosabb gondjai, a szokás követelményei, a fokozódó igények azonban elódázhatlan módosításokat sürgetnek. Ezek elől nem lehet elzárkóznunk, ha csak nem akarunk megszűnni annak a kornak gyermekei maradni, amelyben a Mindenható élnünk engedett. Komoly megfontolás tárgyává tevén ezeket a nyomós körülményeket és bizonyítékát óhajtváa szolgáltatni abbeli gondoskodásunknak amellyel kedves papságunk anyagi helyzetét atyai szivünkön viseljük: elhatároztuk, hogy a nyugalom éveinek ellátására létesített egyházmegyei intézményünket új alapokra fektetjük. Ezen forró óhajtásunk minél sikeresebb megvalósítása céljából hivtuk össze azt az egyházmegyei tanácskozmányt, amely a mult 1902. évi július 3. és 4. napjain székvárosunk falai között általános helynökünk Boltizár József püspök úr ő méltóságának elnöklete alatt folyt le és behatóan megvitatta az általunk tervbe vett uj nyugdíjintézmény alapszabályait. A tanácskozmány megbizottainak cezeiből 1902. évi augusztus hó s6-án személyesen átvévén a fon-! :os munkálatot, felkértük esztergomi '©káptalanunkat, hogy a szabályzat ervezetére vonatkozólag véleméíyét tudomásunkra adni sziveskedék. A főkáptalan szokott gondosságával és alaposságával négy ülésen it foglakozott a nyugdíjintézmény i gyével. Nevezetesen 1902. évi október' ló I. és 17-én, november 28 án és de-1 :ember 6-án behatóan megvitatta a.z[ ilapszabály tervez et minden egyes j >ontját és véleményét deczemberj 3-án tartott üléséből kimerítő inlokolása kíséretében juttatta kezenkhez. Miután ily módon a legilletéke:ebb tényezők nyilatkoztak az inézmény életbe léptetésének nagyj íorderővel biró kérdéséről és be-1 íatóan megvitatták a kidolgozott ilapszabályok tervezetét: a lég ma-1 laraíról és a mezők virágairól is j bőségesen gondoskodó mennyei' \tya erősítő támogatásába és ter-j nékenyitő áldásába vetett rendit-, letlen bizalommal elhatároztuk és! ezennel elhatározottnak nyilvánítjuk, hogy az »Esztergomi Főegyházmegyei Papi Nyugdij-Intézet«-et az Üdv 1903. évének január i-től kezdve megalapítjuk és az alább olvasható alapszabályok intézkedései szerint életbe léptetjük, fentartván úgy magunknak, mint utódainknak az esztergomi érseki székben azt a jogot, hogy az intézmény szervezeti szabályzatát belátásuk és óhajuk szerint változtathassák, módosíthassák, javíthassák tökéletesíthessék, vagy sorsa felől bármily értelemben határozhassanak.* Ismertetvén ezek után főbb vonásaiban az uj nyugdíjintézmény ilapszabályait, a következőleg folyatja : „Midőn a ftdő papságot az új lyugdijintézmény felől a fentebbiekjen tájékoztatjuk, ismételten kijeentjük, hogy 2000, azaz kétezer koronával fogunk jövedeleméihez évenként hozzájárulni. Örömmel és főpásztori köszöneünk nyilvánítása mellet tudatjuk ovábbá, hogy az esztergomi főkápl alan ugyanezen célra évi 1600, azaz 'zer hatszáz koronát ajánlott fel. Meg vagyunk erősen győződve irról is, hogy valamint a múltban ;zámosan voltak a főkáptalan tagjai :özött, akik a főegyházmegyei papág nyugdíjazására szolgáló alapost jelentékeny adományokkal növelek : akként a jövőben sem fognak óraikból bőkezű Maecenások hiályozni. Hisszük azt is, hogy összes kedes papságunk különös gondjaiba Dgja venni ez intézményt és a köülményekhez képest támogatni fogja, setleg végrendeletében fog róla lepfemlékezni. Szólanunk kell még ezek után a yugdijintézmény rendszeres műkő-1 ésének megkezdéséről. Hogy az új intézmény minél rö-i idebb idő alatt megkezdhesse munásságát, egy évi időtartamra kieveztük a mai napon a középponti izottságot, melynek hatásköre az lapszabályok 9. 10. és 11. §§ ban an körvonalozva. A bizottság elnökéül Boltizár Jósef püspök, ált. helynök urat kérik fel. Előadójává: Palkovich Viktor omárom-kerületi alesperes, gútai ilkészt neveztük ki. A bizottság endes tagjai gyanánt a következőét választottuk: Gróf Pongrácz tdolf pápai praelatus, prépost, águjhelyi lelkész; Kurtz Vilmos pát, Budapest-Ferenc-városi lelkész ; ^karda József prépost, sasvári lelesz ; Pintér Károly apát, alespees, aranyosmaróthi lelkész; Nóvák , Lajos cimz. -kanonok, budapesti hitoktatási felügyelő ; Horváth Ferenc pápai kamarás, esztergomi theologiai tanár ; Machovich Gyula pápai kamarás, tardoskeddi lelkész; Fehér Gyula cs. és kir. udv. káplán, Esztergom kir. városi lelkész 5 Robitsek Ferenc pápai káplán, alesperes, nagymarosi lelkész ; Boda Gábor alesperes, endrefalyai lelkész ; Némethy Lajos alesperes, Esztergomvízivárosi lelkész; Ernyei Lajos szentszéki ülnök, modori lelkész ; Leszkay Sándor h. alesperes, nagyin agy ari lelkész •, Lőrincz Gyula nagyszombati főgymnáziumi tanár; Ottinger Gyula budapesti hitoktató. Póttagok lesznek: Ott Ádám szentszéki ülnök, Budapest-újlaki lelkész; Skrivanek Mór alesperes, bélaházi lelkész 5 Kudora János h. alesperes, hontviski lelkész ; К ovács József alesperes, malackai leik ész ; Bleszkány Ferenc pápai káplán, Budapest-Józsefvárosi segéd-lelkész. I Az elnök úr ő méltósága gondoskodni fog arról, hogy a bizottság a hatáskörébe utalt teendőket minél rövidebb idő alatt elvégezze és ily módon a nyugdíjintézmény szabályszerű működése kezdetét vehesse. Ezek után szívből kérjük a jóságos mennyei Atyát, halmozza el az új intézményt bőséges áldásaival és védelmezze hatalmas ótalmával, hogy szerencsésen megvalósulhassanak mindazon jogos kívánságok, amelyeket a keblek a nyugdíjintézmény szempontjából már régóta táplálnak с A nagy jelentőségű intézmény egyik legmaradandóbb emléke lesz a hercegprimás nevezetes alkotásainak. A hétfői értekezlet. Esztergom március 31. Köztudomású, hogy városunk kereskedelme, ipara pang, a jövedelmi források kiapadtak, hogy a közterhek súlya immár elviselhetetlenül nehezedik a társadalmi osztályok mindenikére s hogy az általános elszegényedés oly kétségbeejtő helyzetet teremtett, mi kell, hogy tettrehivja fel az intéző körök figyelmét. Ez adta meg az impulsust annak a mozgalomnak, mely a hétfői értekezletet eredményezte. Főispánunk, érdeklődve székvárosa sorsa iránt, maga is megbizonyosodott arról, hogy a közel jövő ecsetelte sötét színek nem a hangulat keltés mesterkélt motívumai, hanem a megdöbbentő rideg valónak élethű visszatükröződései, Az értekezlet lefolyását alább adjuk.
