Esztergom és Vidéke, 1903

1903-03-29 / 26.szám

irányában egy kis jóakarattal lesz, elfogy az a fa és nem kell abból egy ölet is a depóba rakni. A faváltás ideje itt van, ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat, vegyünk a város iájából, hogy mind, egy szálig elfogyjon, amivel nem csak azok nyernek akik hatalmas erdei öleket fognak kapni a rendes árban, hanem a város is, s e réven újból a vevők is, a pótadó csökkenése által. A munka Programm» Esztergom március 27. Ismeretes mindnyájunk előtt, hogy főispánunk, midőn magas állását e megyében elfoglalta, ünnepélyes fogadalmat tett, hogy a megye és város érdekeit annak felvirágzását, mindenkor szivén fogja hordani. Eme enuntiátiónak folyománya azon átirata is, melyet Esztergom város polgármesteréhez intézett s amelyben kijelenti, hogy részt kér magának abból a munkából, mely a város felvirágzását tűzte ki czéljául. Viszont ennek következménye az alábi meghívó, mely minden magyarázatot kizárva, megadja a kellő felvilágosítást s amelyből különösen ki kell emelnünk azt a passust, mely a nagy munka kivívásában a satónak is ad teret. A helyi sajtó a köznek érdekeit mindenkor figyelemmel kisérte s támogatta, a hol és amint csak lehetett, s ezen feladatának hatványozottabb mertékben fog megfelelni akkor, ha látja, hogy munkásságával a köznek hasznára is lehet. A meghívó, melyben a polgármester e hó зо-ára hívta egybe az értekezletet igy szóll: Meghívó. Főispán Ur Ő Méltósága székfoglalója alkalmával méltóztatott kijelenteni, hogy úgy a vármegye, mint a szab. kir. város érdekeinek előmozdításában erejéhez képest részt óhajt venni. Bár ezen őszinte készséggel társult igyekezetében a kezdeményezést illetőleg gondosan körül kellett tekintenie ; be kívánta várni a városházán eszközölt számviteli és ügykezelési vizsgálat s rendezés eredményét; figyelemmel kisérte О Méltósága ugy az egyesek, valamint a sajtó megnyilatkozásait is, várván az időpontot, hogy egyesült erővel a megoldásra váró közkivánalmak rendszeres egészbe foglalását és a működés megindítását eszközölhesse. Bár az általános közgazdasági helyzet s a szab. kir. város súlyos megterheltsége egyrészt, másrészt a megoldásra váró nehéz országos kérdések az igen tisztelt kormány tevékenységét túl igénybe véve, a helyi érdekek gyors kielégítése tekintetéből törekvéseink sikerére vérmes reményeket nem nyújthatnak, a cselekvés megkezdésének idejét mégis tovább elodázhatónak nem tartja. Mindezekbői kifolyólag arra kegyeskedett Ő Méltósága felhívni, hogy a szab. kir. város képviselőtestületéből, továbbá az abban ezidő szerinti helyt nem foglaló más ügybuzgó s a közügyek iránt érdeklődőkből, a sajtó képviselőinek is meghívásával értekezletet hívjak egybe, arról Ő Méltóságát is értesítsem, illetve részvételre Őt is meghívjam s ezen értekezlet programm-pontozatait vele közöljem. Főispán Ur Ő Méltóságának ezen lekötelező meleg érdeklődése és nagybecsű ! szives felhívása folytán van szerencsém T. Uraságodat Esztergomban, a város székházának tanácstermében 1903. évi márczius hó 30ik napján délután 5 órakor megtartandó értekezletre tisztelettel meghívni. Vimmer Imre polgármester. szeretem halálosan, erős szerelemmel. Ez az érzés nem múlik el, mint a hogy elhangzik egy dal, eihal egy sóhaj, ez az érzés egybefont a lelkemmel ez nem fontolgat, ennek nem tudnak gátat vetni árjai az indulatnak, ez csak szeret, habár minden remény és minden öröm nélkül is. Oh én nem kérdem sem az ég csillagaitól, sem a százszorszép szirmaitól, vájjon gondol-e rám, ne is tegye meg soha, ha nem tud rám gondolni szeretettel. Óh én tudom megfogja engedni, hogy belepusztuljak a sivár reménytelenségbe, habár érzem, hogy szivemhez való sziv, lelkemhez való lélek, mely hánykolódik, az óriási lelkesedés és a végtelen cinismus között és nem tud megállapodni, mint a hogy én sem tudtam eddig még soha, mint a hogy én sem tudok sem megnyugodni, sem lemondani. En csak arra kérem, ne beszéljen rólam senkinek soha és ne mosolyogjon ha emiitik előtte, hogy nekem mennyire oda az életem . . . Es engedje arra kérnem, hogy ha talán valaha miattam része volt keserűségben, ugy bocsásson meg nekem, mint ahogy én is meg fogok bocsátani mindenkor mindazoknak, kik hozzám fordulnak a szeretetnek örökké szent nevében! Mint a hogy én is irgalmas leszek mindazokhoz, kik miattam szenvednek, mint a hogy én is igyekszem majd csókjaimmal felszárítani az értem hulló könnyeket. . . ... Én meg, meghajtva büszke makacs fejemet, kérem a hatalmakat a melyek ott lebegnek az egekben, hogy maga boldog és áldott legyen én édes szerelmem! gungs-Anstalt« konszolidálása és reorganizációja megakadás nélkül haladt előre, sőt bizonyos tekintetben befejezést is nyert. Miután tagjaink nagy része reformtörekvésünket nem kiséri a kívánatos figyelemmel és mindazt, amit ennek előrehaladásáról közleményeinkben jelentettünk, valószínűleg már elfelejtette, mindenek előtt ismételni fogjuk itt — kor szerinti sorrendben —> a reformmozgalom kezdete óta életbelépett fázisokat és rendszabályokat. 1. Az 1824-ben kelt alapszabályoknak szerkezete szerint a tagok csupán azokra a kamatokra tarthattak igényt, a melyek a járadéktőkék után az illető osztályokra estek, magára az intézet vagyonára azonban nem. Az elhalt tagok járadék tőkéi arra az osztályra estek vissza, a melynek az elhalt tagja volt, a kihalt évi társaságokéi meg áttétettek a korosabb évi társaságokhoz, de csupán haszonélvezet céljából; míg a tőkét magát eltekintve az úgynevezett »tizedes jogtól* — érintetlenül kellett hagyni. Számos értekezlet és harc után, a melyekben az akkor fönnállott reformpárt élénk részt vett, végre elszánta magát az osztrák kormány 1885-ben arra, hogy elismerje a tagok tulajdonjogát az intézet vagyonára s megengedte, hogy ez a vagyon, egy beterjesztendő terv alapján s a fönnálló jogok épségbentartása mellett, fölemésztethessék. 2. 1898-ban az akkori adminisztráció a »Wiener Zeitunk с június 9-iki számában egy, az új alapszabályokat tárgyazó tervezetet mutatott be. De, mert ennek az alapszabályváltoztatásnak az volt a célja, hogy az 1850-ig belépett tagok vagyoni és jogi viszonyát a II. osztályéival még szorosabb és károsabb kötelékbe hozza, mint azt az 1862. alapszabályok már tették és mert a II. osztálylyal »Allgemeine Rentenanstalt« cím alatt egyesítendő »Versorgungs Anstalt« sókoldalú biztosítási ügyletek vállalatává tétetett volna; a reform-párt ezt a tervezetet, mint teljesen elfogadhatlant visszautasította. Kivívtuk báró Fellner akkori elnök visszalépését, mert láttuk, hogy az intézet újjászervezése iránt ellenszenvet mutat. 3. Kivívtuk az elévült póthatározatok és több §§ korszerű átváltoztatását, mert tapasztaltuk, hogy ezek tagjainknak, különösen a közgyűléseken való szavazójoguk körül, nehézségeket okoztak. 4. tapasztaltuk a korosabb, de olyan fiatalabb tagoknak, akik betétüket teljesen befizették volt, a lölött való nem jogtalan panaszát is, hogy 8000 »Interimschein« egészíttetett ki 210 frt-ra, a melyekre — csekély kivétellel — csupán 10 frt. p. p. lett befizetve. 5. Több mint 7000 holtnak nyilvánított „Renten és Interimschein" tulajdonosnak jogaikba történt visszahelyezését * 6. Pör útján kieszközöltetett a legfőbb törvényszék ítélete, mely szerint az alkalmazásban volt harminc esztendei osztalék elévülés helyett a három év multáni elévülés lépett életbe s hogy az így szabaddá vált Összegek fölemésztés (Aufzehrung) alá jöhessenek. 7. Eléretett az életjáradéktőkének (Leibrentenfonds) a jelenlegi életjáradékosok kihalása után leendő fölfüggesztése. Ezentúl nem fognak — mint eddig történt — önkényűleg újabb életjáradékosokat kinevezni, hanem a tagok az osztályvagyon értéke szerint osztálytársaik folytatólagos elhalálozásával a legmagasabb osztalék (Maxiraaldívidende) élvezetébe juthatnak. 8. Az eddigi tizedelés (Verzehntung) beszüntettetett s az erre eső összegek, úgy, mint az egyéb örökségek, az úgynevezett »fölemésztés* alá fognak esni. 9. Nagy birtokra nem adatnak többé kölcsönök. Az előbbi időkből származott kétes jelzálogkölcsönök lehetőleg gyor san lebonyolitatnak ; sajnos nem veszteség nélkül, mert az osztrák végrehajtási törvények majdnem lehetetlenné teszik, hogy a hitelező pénzéhez jusson. 10. A »Wiener 1 Sparcassa«-tól mosl már helyiség dolgában is végleg meg válva, az intézet hivatalos helyisége I. * De mert ezen túlságos visszahelyezések folytai az osztalék tetemesen csökkent volna, a jelenleg igazgatóság kénytelen volt csupán azoknak a vissza helyezését foganatosítani, a kiknek erre az alapsza bályok szerint joguk volt. Wipplingerstrasse 30. szám alatt lett megnyitva. п. A II. és III. osztálytól — ezeknek végkielégítése mellett — megszabadultunk. 12. Teremtettünk egy az előbbi létszámhoz képest tetemesen leszállított hivatalnoki kart, egy nagyon derék igazgató vezetése mellett. Az alkalmazottak között tizennégy nőhivatalnok van, mely intézkedés jól bevált. Ezen kivül számos részint, technikai, részint kezelési újjítások lettek életbe léptetve. Ezeket itt hosszadalmas voltuknál fogva, s mert sokak előtt érthetetlen is volna, nem soroljuk föl. Ezekben előadván a legfontosabb újításokat, kötelességünknek tartjuk annak a hangsúlyozását, hogy intézetünk emez újjászületése és konszolidálása körül a főérdem О Nagyméltóságát lovag Sagasser, valóságos belső titkos tanácsos, cs. kir. osztályfőnök urat illeti meg. Fáradhatlan tevékenységével követendő példát nyújt úgy az adminisztráció, mint az igazgatóság s hivatalnoki testület tagjainak. Az ő szorgalmának s egyedül az ő befolyásának köszönhetjük, hogy intézetünk alelnöki állása báró Rotky alelnök úr halála óta nem töltetett be, minek folytán intézetünk 5000 korona költséget takarít meg. Ezen kedvező körülmények dacára kilátásaink még sem olyan kedvezők, mint azt tagjaink nagyobb része reményű és kívánja. Hogy a túlvérmes reményeket a rendes mértékre szállítsuk le, az itt következő fölvilágositással tartozunk. A jelenlegi, valóban rendkívüli tevékeny s az érdekeltek javát mindenekelőtt szem előtt tartó adminisztrációnak legsúlyosabb baja, intézetünk régi címe: a »VersorgungsAnstalt c, mert mindazok, akik egyszer mindenkorra csak Ю p frtot fizettek be, azt várják — támaszkodva az annak idején kapott fantasztikus ígéretekre —, hogy ezért eltartást kapjanak. Ma már minden elemi iskolai tanuló kitudja számítani, hogy az lehetetlenség és mégis vannak sokan, akik 10 frt.-juk után aggkorukra teljes ellátást várnak. Az igazgatóság számjélentései világosan kitüntetik, hogy intézetünk jelenlegi vagyona 50 millió korona. Sajnos, hogy a kamatláb folytonos csökkenése folytán ez a vagyon alig hozott 4

1

/з% k

a

" matot. Ha ebből V

3

% kezelési költségekre és egyéb kiadásokra számítunk le, marad 4%. Ötven millió 4% kamatja 2 millió. Az 1902. évre kiosztott osztalék ellenben körülbelül 3V2 millióra rúg. Látható tehát, hogy tőkénket most már erősen igénybe vesszük s nyilvánvaló, hogy minden olyképen fölemésztett millióval kamatjövedelmünk is fokozatosan fogy. Ez ideig e réven már 8 milliónk fogyott el. Kiszámíttatott, hogy intézetünk maid csak 1935-ben, mások szerint, hogy 1939—1945 ben fog a tagok elhalálozása folytán véget érni, a végső leszámolás tehát csak akkor történhetik meg, Miből minden matemctikai számítás nélkül kiszámíthatjuk, hogy a fölemésztés alá eső tőkénket az eddiginél nagyobb arányban nem szabad igénybe vennünk, Intézetünk elégedetlen tagjai szünetlenül azt emlegetik, hogy a csekély osztalékkal társaságunk mesésnek látszó 50 millió korona vagyon áll szemben. De az emiitettekből meggyőződhettek, hogy a többektől csekélyre becsült osztalék egymaga már mennyire megtámadja tőkénket. Hogy ezt a tőkét mjly mérvben szabad igénybe vennünk, e kérdés megoldása a »tőkefölemésztés* (Capl talsaufzehrung) jelige alatt már évek óta képezi tanulmányaink s küzdelmeink tárgyát. Eme matematikai remek igazságos megoldásán törik évtizedek óta szaktu dósok s laikusok egyaránt a fejüket de az eddig beérkezett javaslatokból azi látjuk, hogy mostani eljárásunk az 56. § és póthatározmányok szerinti tőkeföl emésztés a leghelyesebb. Szinte lehetetlen egy olyan fölemész tési módszer alkalmazása, a melynek a2 a főelve, hogy a »meglevő jogokat nen szabad megtámadni;« ez okból az a: álláspontunk, hogy mindaddig, míg nen találtunk valami egészen tökéletes arányt, amely minden igénynek megfe lelő legyen, nem szabad kísérleteznünk hanem eddigi eljárásunknál kell megma radnunk. Sok tagtársunk abban a telje sen téves nézetben van, hogy a töke fölemésztés alatt az értendő, hogy a; Hz „Allgemeine Versorgungs-Anstalt/' Öt év előtt indítottak mozgalmat az Alig. V. A. magyar tagjai, hogy az intézet ügyeit rendezzék és a tagok jogait biztosítsák. Az intézet 1824-ben alakult, az eredeti alapszabályok, a tagoknak csupán a járadéktőkék kamataira adtak igényjogot- A tagok érdekeinek védelmére alakult pozsonyi egyesület kivívta az alapszabályok korszerű módosítását, továbbá az elévülési idő javítását, az osztalékok emelkedését, az eddigi tizedelés (Verzehntung) beszüntetését, különválást a Wiener I. Sparcassától, а II. és III. osztályok beszüntetését, végül számos technikai és kezelési újítást. Az idei közgyűlés feladata a fölemésztési módszer módosítása, a százalék szerinti felosztás elvetésével. A följavitás minden egyes járadékjegyre egészen egyformán osztandó föl. Hogy e reform kivihető legyen, ahhoz két harmad többség szükséges, a mit férfitagok tömeges megjelenése biztosithat. A pozsonyi egylet felkéri tagjait, hogy a mennyiben az intézet közgyűlésén személyesen résztvenni óhajtanak, az igazolványjegyért forduljanak a vezetőséghez (Pozsony, Ventur-u. 16,) és ehhez járadékjegyeiket a szelvényivek nélkül beküldjék. A folyó évre esedékes tagdijakat pedig id. Stelczer Imre uhoz mielőbb befizetni szíveskedjenek. Közöljük a bécsi »Allgemeine Versorgungs-Anstalt« tagjai érdek cinek meg védését célzó pozsonyi egyesület alábbi közleményét, mivel városunkban sokan vannak, kik ezen intézmény által érdekelvék. „Mult év május második felében kelt egyleti közleményünk óta a »Versor-