Esztergom és Vidéke, 1902

1902-03-27 / 25.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (25. szám.) 1 ' 2. már czius 27 tekre, hanem szavazzatok arra, a kit szivetek jelöl. Akkor lesz még valami ebből a nagy beteg, ebből a szegény, ebből az édes szülővárostokból. A mily igaz lélekkel fogtok szavazni, Isten titeket úgy segéljen ! K F. * Kisiparosaink képzése. Örvendetes jelensége az ujabb magyar politikának kisiparosaink művelése. Sok mulasztást akarunk ezzel pótolni s ugy látszik, eredménynyel. Napról-napra olvassuk a kereskedelmi kormány abbeli szándékát, hogy iparosainkon segíteni akar, sőt, mint a tények igazolják, némileg segít is. Ott a hol szükségét látja, gépeket ad, kölcsönöket és segélyt nyújt, szóval : megadja a magyar iparosnak a lehetőséget arra, hogy ha kellő ügyességet, szorgalmat és szakképzettséget képes kifejteni, boldogulhasson is. Igaz, azt mondják és hallható mindenütt, hogy Magyarországon kisiparról nem beszélhetük, mert itt van a közös vámterület.. . továbbá a nagy gyáripar. Elejétől kezdve ez mind igaz. Tudja a magy magyar birodalombanmindenki, magyarok, horvátok egyaránt, hogy a külföldi áruk és a nagy gyáripar nagy csapás a magyar iparra. És a mint a bajt mindnyájan ismerjük, a mint tudjuk, hogy hazafias kötelességünk iparunkat támogatni és azt előbbre vinni, összedől. Jöttek a szülők, a férfi szülői, kik nem egyeztek bele gyermekük házasságába. Miként ők mondták: szegény leány nem való az ő fiuknak. Az ő magas röptű szellemét nem szabad a létért való küzdelemnek megbénítani. Fényes tehetséghez fényes házasság való. Mennyit szenvedett az a »derék jó fiu,c hogy le kellett mondania Lónájáról. Róla, kit mindenek fölött szerelett, de szülőivel szemben tehetetlen volt még az ő nagy szerelme is. A szép menyasszony halvány lett és szomorú; nem játszott az utcagyermekekkel, nem járogatott el a postára, volt türelme bevárni, mig a levélhordó a >fölvég«-be ér levélcsomagjával, hisz minden levél csak a nagy veszteség feletti elviselhetlen bánatot ecsetelte, melyet ő is magával hordozott. Nagyon szerette vőlegényét, nem tudott be'e nyugodni a válásba. Hiszen Jenő nem is volt semminek oka, csak a szülők tiltó szavának engedelmeskedett. Oh, hogy csak az eljegyzés után jutott eszébe szülőit megkérdezni! Szegény leány hitt és bizott, de egy napon ezt is elvesztette, mikor meg tudta, hogy Jenőt, az ő ibecsületes* vőlegényét külföldi tanulmányújában egy csínos tánezosnő kisérte. Lóna könnyei felszáradtak, szép fejét magasra emelte, a szerelem elröppent csalódott sávéból; nem maradt meg benne egyéb a vágynál, szellemileg magasra emelkedni; munka után, nagy, fárasztó munka után vágyott, a mely képes lesz vele feledtetni keserű csalódását és mivel eljegyzése előtt a matúrát letette, beiratkozott az egyetem bölcsészeti fakultására. Ezen a téren is lehet nagyokat művelni, magát hasznossá tenni: hidegen, sziv nélkül, csak józan ész kell hozzá. Lr. Erzsi. ^P u

&y szükséges, hogy számoljunk a mai helyzettel és a mennyire csak lehetséges, és módunkban áll, enyhítsük a fájó sebeket, melyeket iparosaink érdemtelenül bár, de mégis viselnek. A külföldi ipar csak ott tud meghonosodni és talál magának kedvező piacot, a hol a nép ősfoglalkozásu. Az iparosok ily országokban maguk is külföldről származtak, mint ez Magyarországra is áll. A magyar nem megy iparosnak. O a hazának ura, tehát földbirtokos. De a kik az utóbbi évtizedekben mégis az iparra adták magukat, azok legnagyobb része nem eléggé iskolázott, (hisz ezért is adták erre a foglalkozásra, ( mert nem tanult) s igy ne csodálkozzunk, hogy Magyarországban mindenről, csak iparról nem beszélhetünk. Szakiskolák széles ez országban nem voltak, alsóbb ipariskoláinkban pedig egy kevés nyelvtanon, számtanon és rajzon kivül semmit sem tanultak. Már most igy állván a helyzet, látván, hogy iparosaink nem voltak oly tényezők, a kikre a nemzet -— önálló vámterület esetén — számithatna, kérdés, mi legyen a teendőnk ? Mert azt a tételt könnyű mondani, hozzuk be az Önálló vámterületet, és akkor lesz iparunk is. Ha mai fejletlen iparunk mellett az önálló vámterületet behoznók, a következő helyzet állana elő : betódulna egy csomó külföldi iparos, a kik szakképzettebbek lennének magyar kollegáiknál, olcsóbban is, gyorsabban is, ízlésesebben is dolgoznának, s akkor megint csak ott volnánk, a hol voltunk. Ha majd a szülők nem azzal fogják gyermekeiket ijesztgetni: >ha rosszul tanulsz, elmégy inasnak* hanem művelt iparosokká nevelik azokat, akkor követelés nélkül is meglesz az önálló vámterület. Kezdi ezt a kormány is belátni, és ezért különös gondot fordít ipari szakoktatásunkra. S megvallva, szép sikereket is láthatunk. Iparosaink java része fölhasználja a kedvező alkalmakat s a hol tanulhat, ott tanul is. A technológiai intézetben például, vasárnaponkint ipari előadások tartatnak, természetesen délután, a hol asztalosok, cipészek, szabók, vas- és gépesztergályosok, textilipari munkások sokat tanulhatnak. Bemutatnak szövőszékeket, a milyeneket a nagy angol szövőgyárosok a nép között kiosztanak, s mely gépek bámulatos gyorsan dolgoznak. Kedveltessük meg a néppel mi is az ily hasznos házi ipart, adjunk neki foglalkozást igy, hogy ne legyen kénytelen édes hazáját otthagyva, idegenbe vándorolni. Csak a szövő ipart virágoztassuk, egyelőre ez a legfontosabb. S itt örömmel kell megjegyeznem, hogy fővárosi kereskedőink textilipari tanfolyamot rendeznek, melyen ugy a főnökök, mint alkalmazottai részt vesznek. Benne vagyunk tehát a komolymunkában. Jó pár év fog elmúlni, mig iparilag megerősödünk. Igy előkészülve, felvértezve magunkat tudásssal, szakképzettséggel, valósithatjuk meg csak az önálló vámterület eszméjét s ha szakképzett emkerekkel redelkezünk, akkor malmaink, gyáraink, bányáink, kohóink magyar munkásokkal fognak dolgoztatni s nem lesz panasz arra, hogy sok az idegen munkás. — Megye és város. Egészségügyi bizottsági ülés. A megye egészségügyi bizottsága hétfőn délután ülést tartott, melynek egyetlen tárgyára lapunk egyik utóbbi számában, a bizottsági elnök választásáról hozott tudósítás adott okot, melyben mi, a törvény 163. §-ának szószerinti idézésével, törvényellenesnek jeleztük azt, hogy e'nökké a főorvos választatott meg. A főorvos bizottsági elnök az ülés a megnyitásával előadta az ülés egybehivásának okát s felemiitette, hogy habár a törvény rideg szavai szerint az ő megválasztása ki volt zárva, mindamellett, mennyiben a törvény idevonatkozó rendelkezése, a joggyakorlat folytán hatályát vesztette, mert tényleg számos vármegyében a főorvos elnöke a bizottságnak és amennyiben a volt elnök feltétlenül és végleg lemondott tisztéről, de engedve másrészt az általános közóhajnak, foglalta csak el az elnökséget, amiről azonban a történtek folytán lemond. A bizottság a lemondást el nem fogadta, mert az elnökség jobb kezekbe letéve nem lehetne, mint a szakértő főorvos kezeiben. A bizottság a bizalom nyilvánításával óhajtotta demonstrálni azt, miszerint a törvény elavult rendelkezését a helyes alapon álló gyakorlat által módosítottnak elismeri. Fegyelmi választmány. Egy régóta húzódó, kellemetlen ügy elbírálása végett ült egybe f. hó 24-én d. u. 3 órakor a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya. Mattyasóvszky Vilmos volt megyei tiszti főügyész ismert fegyelmi ügye került szőnyegre, mely még 1899. évben indult meg, az árvaszéknek a közigazgatási bizottsághoz intézett jelentése alapján. Teljes egy óráig tartott a már nagyra megnőtt akta csomó ismertetése, melynek utána visszavonult a választmány, hogy a határozatot meghozza. Három negyed órai tanácskozás után kihirdette a főispán az egyhangúlag hozott határozatot, mely szerint a fegyelmi választmány, az 1886. évi XXIII t. c. 1 § ának második bekezdése alapján, amennyiben Mattyasóvszky Vilmos az 1901. évi december 19-én megtartott tisztujitáskor meg nem választatott és amennyiben a vizsgálat végeredményekép nevezett ellenében vagyoni felelőség meg nem állapíttatott, a már folyamatban volt fegyelmi eljárást abbanhagyja, minek folyományakép, a felmerült 658 kor. 18 fillér költségek sem voltak nevezett terhére megállapíthatók. Az indokolás röviden benn foglaltatik a határozat imént jelzett rendelkező részében, nevezetesen, hogy amennyiben sem az árvákat, sem az árvaszéket anyagi kár nem érte, az anyagi felelősség megállapítható nem is volt, ami pedig a szabálytalanságokat és mulasztásokat illeti, azok feletti bíráskodás, a meg nem választás ténye által tárgytalanná vált. A határozat kihirdetése után a főispán kijelentette, hogy fellebbezési jogával nem kivan élni. Ezzel a kellemetlen ügy befejezést nyert. Városi közgyűlés. Gonda számtanácsos jelentése alapján, a város közönségéhez intézett főispáni leirat hétfőn délután került tárgyalás alá. Mintegy háromnegyed órai időt vett igénybe a leirat felolvasása, mely egyszersmind meghagyást is tartalmaz a teendőket illetőleg, határidőül június végét jelelvén meg, azon hozzáadással, hogy azok megtörténtéről személyesen szerzend a főispán meggyőződést. A tanács javaslata, hogy a leirat egyelőre általánosságban tndomásul vétessék és az észrevételekre adandó javaslatok a szaktisztviselők véleményének beérkezte után, külön-külön vétessenek tárgyalás alá, elfogadtatott. Brucsy János Gonda számtanácsos jelentéséből azt látja, hogy a hegyek egeret szültek. Egy hang : de nagyot! Óva inti a képviselőket, hogy a közelgő tisztújítás alkalmából vessenek számot önmagukkal, tegyék félre a koma és sógorságot, irányadó egyedül a minősítés, a szakképzettség legyen. Dócy Ferenc évtizedes mulaszásokat lát, melyeket már régebben kellett volna vizsgálat tárgyává tenni, s nem most egyszerre az évtizedes rossz gyakorlatért drákói szigorral a mostani tisztviselőket felelősségre vonni. Kérdést intéz a polgármesterhez való-e, hogy a leirat tartalmának időelőtti közlésével egy városi tisztviselő a hivatalos titkot árulta-e és hogy egy-két fővárosi lap panamás tudósítását egy tisztviselő játszotta a lap kezére. Vimmer Imre polgármester felemlíti, miszerint annak idején egy fővárosi hírlapíró n^la és az alispánnál járt informátiót szerezni, s annak alapján ígéretet tett, hogy tárgyilagos helyreigazítással fogja a panamás tudósítást reparálni, e helyett azonban még rá duplázott a városra, nem tartván a polgármester és alispán felvilágosítását érdektelennek. Doczy Ferenc a tudósításról szóló eredeti kézirat beszerzését, ha kell fegyelmi uton is kívánja. Brucsy János O'sváth Andor levéltári segéd személyében nevezi meg a gyanúsítottat, s kéri ellene a fegyelmit elrendelni. Osváth Andor felszólalásában előadta, miszerint el volt készülve a támadásra, mert van egy állandó ellensége, ki minden választás előtt igyekszik őt pellengérezni, hogy ez által a választók bizalmát tőle elvonja. Beismeri, hogy a távirati irodának ő a tudósítója, mit tekintélyes egyének unszolására azon okból fogadott el, mivel városunkból megbízhatatlan tudósítások mentek világgá, de határozottan állítja, miszerint a tendentiózus tudósításokban nincs része, minek kiderítése végett kéri a fegyelmit maga ellen elrendelni. Dr. Földváry István elismeri, miszerint hirlapirókra szükség van, mert volt már idő, midőn nagy momentumok zajlottak le városunkban anélkül, hogy arról a nagy világ tudomást szerzett volna. A fegyelmi megindítását ugy a város, mint a gyanúsított érdekében helyesli, melynek során az első ízben küldött sürgöny szövegéből meg lesz állapitható, volt-e abban tendentia. A vizsgálat elrendeltetett. Dr. Horn Károly ugy veszi észre, mintha egyik másik felszóllalás szerint a leirat keveset tartalmazna, holott nézete szerint az teljesen kimerítő. Három momentum az, mi figyelmét kivált megragadta : a tisztikar kötelességérzetére való hivatkozás, az ellenőrzés szigorú gyakorlása és a takarékosság. Bártfay Géza szerint Gonda számtanácsos vizsgálata csak administrationális dolgokra terjedt ki s ad útbaigazítást, de a város gazdálkodására nem terjed kí, mert különben — ugy mond — megkellene arról az abnormális állapotról is emlékeznie, hogy az egyik utóbbi évben a költségvetés keretén kivül 140,000 koronával több lett bevéve, amiből csak 83 korona maradt. Az erre vonatkozó mérleget egyszerűen hamisnak jelzi, mit a törvényhatóság számvevője sem vett észre. Vimmer Imre polgármester ezen fél-