Esztergom és Vidéke, 1902

1902-03-16 / 22.szám

Én hiszem, hogy ha a községenként felállított Nőegyletek hazánkban e valódi szegény ügyet kezükbe ven­nék, igen sokat enyhülne a nyo­mor és szenvedés. Társadalmi súr­lódások, felekezeti harcok helyett tér­jünk vissza az elhagyott, igazi ösvény­re, melyet Krisztus jelölt ki nekünk: az egyszerűség, a szánalom, a meg­bocsátás és felebaráti szeretetnek az üdvösséghez vezető ösvényére. Pólya Lajos, ev. ref lelkész. Igazgatósági jelentés az esztergomi tak. pénztár ötvenhetedik évi rendes közgyűlésén előterjesztette Reusz Jósef igazgató. Tisztelt közgyűlés ! Intézetünk 57. zárszámadásait sze­rencsénk volt a tisztelt részvénye­seknek megküldhetni, s hisszük, hogy azokból mindnyájan beigazoltnak fogják találni azon közelismerést nyert tényt, miszerint társaságunk az eddig követett irány nyomdokain haladt; haladt pedig óvatosan, biz­tosan. De nem szorítkozott egyedül a jelen korban annyiszor megtáma­dott tőkének rideg pénzügyi műve­veletek körében felhasználására, — hanem méltányolva egyrészről azon humanisztikus eszméket, melyek a hazánkban alakult hasonló intézetek létesítésének indokait képezték, — követve továbbá ama feladatokat, melyeket e társaságokra a földmi­velés, ipar és kereskedelem élénki­tésekörüli kötelmek eléjük tűznek,— és figyelve a nagy tőkének azon ne­mes hivatására, hogy azt * ne csak hitel műveletek és üzletek utján közvetve, hanem közvetlenül is for­galomba hozza, — intézetünk oda törekedett, hogy ténykedését e há­rom irányban érvényesíthesse. egy évben 365 nyilat kell rád pazarolni, mig nálam talán egyszerre kellene ennyit tűzni ivére és még akkor is nem tudom — nem vallana-e kudarcot velem ő Istensége ? Lakonikus feleletei végre is kihoztak sodromból, két jó barátnémmal tanácsot ültem, hogy lehetne Ellát tudtán kivül megfogni abba a kelepcébe, melynek a nyitját még eddig mindég kikerülte! Mentő eszmém unoka bátyámban akadt meg, a ki igen csinos fiu, ő lesz tehát igen, az a boldog ember — esetleg ál­dozat — a ki általunk kiküldetik Ella meghódítására. A tanácsot szétosz­lattam és sürgönyileg hívtam meg Bar­csay Aladárt a vakáció hátralévő idejére. Foglalkozására nézve orvos növendék és már egyszer tartott nekünk lányoknak előadást az Ő speciális tanulmányozásáról a szerelmet illetőleg. Ugyanis azt állítja, hogy nyáron minden sziv gyorsabban hajlik a szerelemre, mint bármely évszak­ban. Már magában véve a természet har­monikus szépségei oly irányban hatnak a fiatal szivre, hogy megtelik jóleső me­leg érzéssel és ekkor a legcsekélyebb alkalom is elég arra, hogy két ilyen szimpatikus lélek egymásba szei essen. Mi tehát közös erővel reménykedtünk, hogy Aladár augusztus elején — azaz a legmelegebb nyárban — vizsgát tesz előttünk tanulmányozásából Ella meghó­dításával. Készítettünk is már előre egy fénye­sen kiállított diplomát, felül aranyos be­tűkkel kiírva: Barcsay Aladár mint dr. amorózó, tudorrá avattatik stb. S ezt, hisszük, el is értük, mert a takarékosság filléreinek nyugodt és biztos elhelyezést nyújthattunk, — a hiteligényeket előzékenyen ki­elégíthettük, — a rendelkezés alatti tőkékből pe­dig részint nagyobb mérvű építke­zések által, melyek a 40 év előtt létesített intézeti székházzal Eszter­gom városának az első palotaszerű kétemeletes házat adták, a közeli években befejezett Lőrinc utcai pa­lotasorral pedig városunknak nemcsak szépészeti értékét és központi for­galmi színezetét emelték, hanem a köz­kereset jelentékeny emeltyűjéül szol­gáltak. Ezeken fölül a jótékonyság terén évek hoszu során át oly alapítvá­nyokkal és adományokkal járult közintézeteink gyarapításához, a nem­zetiség, a hazafiúság emeléséhez és ápolásához, az inség enyhítéséhez, — a milyeket kevés s talán nagyobb és szabadabb rendelkezés alatt álló tőkék sem vezéreltek közcélokra ! Mindezek oly tények, melyeket a rokonszenv hiánya sem mer intéze­tünktől megtagadni. — Ezeket előre bocsájtva a közzé­tett zárszámadásaink megvilágítá­sánál az elmúlt év üzleti viszonya­ira kell röviden kiterjeszkednünk. Reménynyel és bizodalommal kez­dettük meg az uj század első évét az 1901-ik esztendőt. A nagyobb fokú pénzkereslet, a a forgalom élénkülése, reményeink bizodalmunk megvalósulását hinnünk engedé. Ámde az aratásnak kedvezőtlen eredménye és az ebből fejlődött köz­gazdászati nehéz helyzet, e kedvező kilátásoktól megfosztottak. Mert bár az egyes üzlet ágak jelentékenyen emelkedtek, — az általános forgalom még is hanyatlott. Igaz, hogy a forgalom az üzlet ered­ményével szoros kapcsolatban nem áll, — de a tapasztalt apadás még Végre megérkezett. Mindennap Ellá­nál voltunk, aki mit sem sejtett a mi hamis fondorlatainkról. — Aladár oly ügyesen mozgott az általunk kieszelt szerepkörben, mintha tudomása volna róla, hogy mi felfogadtuk Őt a nyári szezonra Ella udvarlójának. Mi meg hár­man szívszorongva lestük a mi civakodó kis barátnénk minden mozdulatát, vájjon megtelt e már melegséggel az ő közöny­nyel vértezett szive — a kánikulában ? Némi változást már tapasztaltunk nála, például egy délután, a mint halkan beléptünk a rózsa illatú kis szentélyébe, Heine verses könyvét lapozta, első lé­pésre az is elég, hogy poézissal foglal­kozik \ — Össze néztünk a lelkes trium­virátus és próbaképpen a szerelmet kezdtük tárgyalni, de nem szólt beíe, hallgatott és ezzel árulta el leginkább, hogy nincs rendén a szive tája. Napról-napra láttuk átalakulását lé­nyének. Már szerelmes, hála Isten ő sze­ret ! Kétségtelen jelek: a kedvenc fe­kete cica hiába duruzsolt oly hívoga­tóan a selymes kereveten, nem hallja ő azt . . . nem cirógatja szokás szerint . . hogy is jutna az most eszébe ? ... Ki öntözgetné meg a szép rózsákat az ablakban, mit Aladártól kapott ? Elmehetsz mar fekete cica, úrnődet mostohává tették a rózsák . . . pedig még pár héttel ezelőtt is mindenekelőtt a te bársonyos bundádat dédelgették azok a pici kacsok, amik most ábrándozva si­mogatják az illatos rózsa szirmokat is azt mutatta, miszerint az elmúlt év üzleti életében hiányzott azon elevenebb lüktető erő' mely a fej­lettebb viszonyok jellegzőjét képezi. De nemcsak a forgalom, hanem az üzleti eredmény is az előző évi mögött maradt, mert 3428 kor. 18 fillérrel kevesebb tiszta nyereséggel záródott, a mi természetes magya­rázatot nyer abban, hogy még egy részről a 9 milliót meghaladó be­téteknél szükségessé vált általános kamatemelés közel 45000 koronával terhelte meg intézetünket, — addig más részről követeléseinknél történt kamat emelés, miután ez csak utó­lag érvényesülhetett, de némely adósainknál e kamat emelés lehető­ségét a körülmények kizárták, — ennélfogva jövedelmeink ezen eme­lése a fenti terhet nem volt képes ellensúlyozni. Egyébként a tiszta nyereségnél mutatkozó csekély különbözet sem a részvényesek igényeit nem csonkí­totta, sem az intézetet a közjótékony­ság terén eddig gyakorolt nagylelkű­ségében nem gátolja. Áttérve zárszámadásaink szám­adataira, azokat az 1900 éviekhez hasonlitvakövetkezőkben mutatjuk ki. Az általános forgalom 1900. évben . 23,308.156*12 kor. 1901. > pedig 19,695.270*94 kor. tehát 3,612.885-18 kor. kevesebb volt. A betétek 1901 évben . . 9,553.261*89 k° r­1900 > pedig 9,026.00451 kor. és ekként 527.257*38 kor. szaporodást tüntetnek fel. A kötvények állaga 1901. évben . . 7,702.463*82 kor. 1900. » pedig 7,442.731*96 kor. és igy 259.731*86 kor. nagyobb elhelyezéssel számolha­tunk el. A váltó tárca 1900 évben . . 1,023.484*24 kor. 1901 » . . 986.515*10 kor. itt tehát 36.969*14 kor. apadással találkoztunk, épen úgy a zálogállománynál, mely az 1900 évi . . . 131.158*60 kor. 1901 évben . . 114.414*60 kor. volt, végeredményé­ben tehát . . 16.744*00 kor. apadást mutat. Értékpapír készletünk 1901 évben 1,044.240 kor. az előző évitői 1380 koronával tér el, mely többlet az évközben szerzett regale kötvények egy címletének szerzéséből keletke­zett, mely vétel azért töréént, mert e kötvények állagát a régi 100.000 kor. névértékre óhajtottuk kiegészí­teni. Az ingatlanokban fekvő vagyo­nunk 20,151*69 fillérrel növekedett, mit a Széchenyi-téri Mihalik-féle ház vétele eredményezett. Folyó számláink állaga, mely 1900-ban még a 102.985 kor. 99 fillérrel a teher, tehát tartozási rova­tunkban állott, 1901-ben 220.313*33 fillérrel van felvéve és ideiglenesen elhelyezett feleslegeinkből kelet­kezett. A jótékony adományok eddig a vagyon rovatában szerepeltek, a menyiben a nyugdíj járandóságok a társulat jövedelméből fedeztettek ; miután azonban a nyugdíj alap már annyira megizmosodott, hogy e ki­adást a 208.541 kor. 25 fill, alapnak további gyarapítása iránti kockázat nélkül ezen alapból fedezhettük, ezen okból a nyugdijakat a nyugdíj tőke terhére átutaltuk. Ezek után még kiemelni tarto­zunk, hogy intézetünk vagyona, melyet tartalékainkban gyűjtünk az 1900 évi .... 344,363-14 1901 évben . . . . 36,613*13 fillérrel gyarapodott és 1901 évbe .... 380,976-27 fillérrel állott rendelkezésünkre. És csodák csodája! Könnyet is láttunk úszni azon a mélyen beárnyékolt ten­gerzöld szemeken . . . Egy köny! . . . Melyben a boldogság fénye megtörve, leolvasható öröm sugarakkal hintette be átszellemült szép kis arcát. Most már csak alkalomra vártunk, hogy vissza mondhassuk gúnyosan: — Szerelmes vagy ? De alap nélkül nem mertük fel­venni vele a harcot, csalhatatlan bizo­nyítékra vártunk. És be is következett egy váratlan kézcsók alakjában. Gyönyörű est volt, illetőleg a nap még nem vonta meg végső sugarait tő­lünk, — mikor Elláéknál a kertben sé­táltunk, minden oly szép volt körülöttünk, szinte éreztük, hogy ha ma nem kerül a diploma rendeltetési helyére, akkor fel­sültünk ! És igen jól számítottunk. Egy futó rózsából alakult lugas hátteréből domborodott ki Ella plasztikusan szép alakja, mellette Aladárral, aki éppen ab­ban a pillanatban szolgáltatta nékünk a tényleges bizonyítékot, mikor az utolsó napsugár ott incselkedett köztük, még jobban hevítve amúgy is perzselő szi­vüket. Egy hatalmas — > éljen c! — kiáltás­sal megrohantuk a rózsa-lugast, maga­san lebegtetve az aktuálissá vált fényes diplomát. Aladár kíváncsian olvasta fel a legújabb doktorátusi oklevelet, amit nem az egyetemen szerzett meg. Ott aligha ismerik ezt a nemét a tudorság­nak, — és ő mégis Örült ennek, szívből örült, mert a medicina közé — úgymond — mindig vegyit majd egy kis amorózót, hogy megédesítse a különben sok kese­rűséggel járó hivatását. Mielőtt Ella belevágott volna a tények elvitatásába, keresztkérdések közé fogtuk őt: Miért vagy oly zavarban ? — — >Ilyen jelen­téktelen illemszokás felette nincs miért pirulni, — ne, ne is próbálj mentege­tődzni édes, amit piciny ajkad kimon­dana, szemed meghazudtolná szavadat, mert tudd meg, hogy aki szerelmes, an­nak nagyon nehéz dolog a füllentés, mert az arc mindent letükröz leplezet­lenül. Aladár, neked még egy fontos kijelen­téssel tartozunk : vedd tudomásul, hogy hármas tanácsunk határozata folytán let­tél felsürgönyözve, hogy tudtodon kívül a mi tervünknek szolgáljál. Jegyezd fel emlékedbe törülhetlenül páratlan hódí­tásodat, — Kérlek Ellus ne szólj bele dikciómba, mert még bele sülök — és fogadd tőlünk hálánk jeléül kitüntetéskép­pen ezt az aranyos kis szivet, hord ma­gadnál talizmánképpen, mint dr. amorózó jelvényét. — Remek ötlet — kacagott fel Aladár, — denikve: ti engem doktorrá avatta­tok sub-auspiciis !! Nos Elluska mit szól mindezekhez ? — Fogadja gratulációmat! Ellát legyőztük. Nem gyógyulhatunk többé, ha elkövetjük azt a nagy hibát, hogy ábrándozunk és szerelmesek va­gyunk !! ! Hajas Olga.

Next

/
Thumbnails
Contents