Esztergom és Vidéke, 1902

1902-02-23 / 16.szám

/ ESZTERGOM és V1UEKE. (16. szám.) i: 2. február 23. válaszoltam: Én kedves barátom nem tudom ! Hamiskásan mosolyogva felelt vissza: »A nem mussáj7< Mondott valamit, talán többet a kelleténél, mint e sorok irója. Ver us. Esztergom, február 20. Lapunk legutóbbi számában emlékeztünk csak meg arról, hogy közgyűléseink tanácskozási színvonala nagyon is kezd alá szállani, hogy az elnök többszörös rendreutasitásokkal kénytelen a közgyűlés tekintélyét megóvni, s ma még sajnosabb dologról kell beszámolnunk, a nyers erőszak duhajkodásairól. Az értelmi kissebbség viselkedése, elviselhetlen jellegűvé kezd már fajulni. Érthetetlen és értelmetlen felszólalások, indokolatlan opponálások, sőt már ujabban durva sértések azok a fegyverek, melyekkel az értelmi kissebbség harcolni kezd. Bízunk benne, de óhajtjuk is, hogy polgármesterünk erélye kérlelhetlenül fogja a burjánzó fattyúhajtásokat lenyesni. A két és fél órán át tartott ülés első pontja a belügyminiszter azon leiratának ismertetése volt, melyet kiküldöttje által a városban észlelt, egészségügyi mizériák orvoslása tárgyában intézett a megye közönségéhez. Ezen leiratban tudatja a miniszter, hogy a kis-Duna kikotrását állami költségen fogja eszközöltetni, egyben elrendeli, hogy az ároksor medre rendeztessék, hogy a kis Duna partjára szemetet lerakni nem szabad, ezzel kapcsolatban az utcák és terek tisztán tartását, majd végül, között susogta remegve Hiacinthus nevét és álmában a párnát ölelvén, csókolta. — Jönnie kell — mondta dacosan, Hiacinthusra gondolván. VI. — Szeretem, ime, ezt szabad. A szerelemnek jogai vannak — lázadt föl a fiatal ember szive. — A szerelem jó és én szeretek. Tovább gondolkodván elkeseredett. — Meg fogom ölni magam. Igy élnem nem lehet, nem szabad. Egyáltalában nem tudom miért vagyok itt, el volt hibázva a születésem, a pályám még inkább. Proserpina háromszor hivatta. Nem ment. A vén kocsist, aki a levélváltást közvetitette, összeszidta, lehordta, durva, sértő feleletekét adott Proserpinának. De éjjel sohasem aludt, sirt, verseket irt, nappal meg az erdőt bújta. Egyszer azután elment hívatlanul is. Késő délután — a báró először hagyta magára a feleségét, erőt vett rajta a vadászláz, fácánokat ment lőni — vékony, összefagyott havas ruhában kopogtatott Proserpina szobájába, — Eljöttem — monda. — Meg fogok halni, méltóságos asszony, jelenteni jöttem. Megcsókolták egymást, Hiacinthus el sem eresztette a vékony asszonyt, aki didergett a karjai között. — Szeretlek — súgta rekedten Hiacinthus. — Minek szeretsz és minek hívsz? Meglásd, meghalok, Átmenet nélkül hirtelen szerelmes, gyöngéd lett. hogy a kis-Duna vize, és a nagy Dunának a kis-Duna torkolatától egész Sztgyörgymezőig terjedő szakaszán a viz ivóvízül nem használható. A rég húzódó Helcz-féle ügy végre annyiban dűlőre jutott, hogy a felelősség kérdésében határozott a közgyűlés. Felolvastatott a megye alispánjának értesítése a piac rendezési szabályrendeletre vonatkozólag, melyből megtudjuk, hogy a győri kereskedelmi és iparkamara elfogadva a helybeli kereskedelmi társulatnak a piac rendezésére vonatkozólag beadott fellebbezéséi en felsorolt indokokat, azt véleményezi a miniszternek, hogy a gabona piac régi helyére, a Széchenyi-térre helyeztessék át. Ugyancsak a kereskedelmi társulatnak és az ipartestületnek fellebbezésében felhozottak figyelembevételével azt javasolja a kamara a miniszternek, hogy a sertés piac régi helyén, a Csillag-utcában helyeztessék el. Ezután került szőnyegre az öreg tónak halas tóvá leendő átalakítása, mi a városnak elég szép jövedelmet biztositana, a beadott és ismertetett ajánlat szerint. Általános helyesléssel találkozott a tanács előterjesztése, csak Tátus János és társai szemében nem. Az idegen nyelvű idézésekkel fűszerezett, nagy hatásúnak vélt frázisokkal megspékelt színpadi jelenetnek gócpontja egy durva sértés volt, mi a többek között az volt, hogy Tátus uram a tanácsi előterjesztést szük korlátok közé szorított felfogásnak és oktalanságnakjellemezte, mely csak a földműves nép érdekei ellen tör, annak, a mezőgazdaságnak existentiáját támadja meg. A közgyűlés erélyes tiltakozásán kivül, a felszólalónak ugyancsak kijutott érdeme szerint az elnöki rendreutasitásból. A kórháznál felmerült többlet munkák fejében Pfalcz József vállalkozónak 5000 koronát szavaztak meg. A Páva-féle ház megvétele ujabbi közgyűlésre tüzetett ki. A buda-utcai laktanya körüli csatornázás és kövezés elszámolása végre, évek hosszú sora után megtörtént. A gazdasági tanácsos, néhány városi földnek bérbeadására vonatkozó jelentésének tudomásul vétele után, az izgalmas ülés 6 órakor véget ért. — Vigy el innét — suttogá hevesen, gyorsan az asszony. — Hamar, most menjünk, én itt nem maradok. VII. Ágakból tákolták össze a saroglyát, azon hozták a bárót. Élt még. Rettenetesen káromkodott. A kis, fehér házakban megmozdult a nép és a hegyi úton lassan, hosszú, fekete kigyóvonalban törtettek a kastély udvaráig a tót parasztok. Levett kalappal, halkan suttogva állták körül az urat. Néhány úriember fölsietett, beszélni az asszonynyal. , — Annak vége — mondták. — Nem találta el a medvét, nekiment késsel, az meg eltörött. Rettenetes nagy barom volt. Csak végig húzta a talpát a fején, oszt összeesett. A húst leszedte róla. Biz az belehal. Proserpina elkábulva hallgatta. — Jobb lett volna neki, ha egészen végez veié, de az erdész, a szamár, lelőtte a medvét, A bárót már hozták fölfelé a széles gránitlépcsőkön. Két orvos — itt vadásztak szintén — állott mellette, borogatták, havat raktak a fejére. Nem lehetett megismerni, a vér közül csak az egyik szeme csillogott ki. Fölvitték, lefektették, ott egy kicsit megnyugodott. — Talán — szóltak a doktorok — tán két napig is elbírja. Másnap észretért. Agyon akarta lövetni a vendégeit, azt az embert akarta látni, a ki lelőtte a medvét. — Állat! Buta paraszt — ordított rá — nem tudtad hamarébb lelőni? Nyilatkozat a propeller ügyben. A következő sorok közlésére kérettünk fel, a melyeket mi saját részünkről minden kommentár nélkül adunk közre. Tekintetes Szerkesztő Ür! Mint a >Helyi gőzhajó r. t.< felügyelő bizottságának elnöke, tiszteletteljesen kérem, miszerint a közérdek szempontjából e levelemnek becses lapjában helyet adni szíveskedjék. Mindenek előtt kötelességemnek tartom mindazon indokolatlan és kíméletlenül sértő kifejezéseket, a melyeket némely urak, különösen pedig a helyi lapok néhánya társulatunkkal szemben maguknak megengedtek, — mint alaptalanokat tudatlanság, — vagy rosszakaratból eredőket a leghatározottabb módon visszautasítani. Első sorban társulatunk részvényes tagjait kívánom megnyugtatni (a közgyűlésig) az iránt, hogy az eredeti 60.000 koronás alaptőkénk teljes összegében, — csorbítatlanul meg van és a hatalmunkon kivül álló, némi veszteségek a tartaléktőkéből fedeztettek. Merő rágalom az > Esztergomi Lapoknak c az a kifejezése, miszerint társulatunk vezeDe elfeledte hamar a haragját, íélt, nyöszörögve a medvéről kezdett beszélni. — Nem is medve volt az. Nekem jött nem fogta a golyó, késre kaptam. A torkát kitátotta. Tele volt vérrel, meg habbal ; láttam, hogy nevetett. Nevetett, aztán rám nézett. Huh ! Keresztül döfött a szemével, megigézett. Akkor rám csapott. Valahogyan, nagy nehezen megetették, tejet itattak vele. Lecsendesült, a feleségét hivatta. Megfogta a kezét. — Szeretlek — hörögte. — Mondd, hogy szeretsz. Proserpina undorodva fordította el a fejét. — Gyere édes közel hozzám és mondd, szeretlek. Meg fogok gyógyulni. Simogasd meg a fejem, attól meggyógyul. Élni fogunk ! VIII. A folyosón futkostak, a másik szobából átjött a két orvos. — Meghalt — jelentették. — Hosszú vontatott hangon, mint a holtat érző kutyavonítás, sirt végig a folyosón néhány reszketős, öreg cseléd jajgatása: — Meghalt . . . Csend lett. Fojtó, nyomasztó hallgatás. Sirni sem mertek, most is féltek a bárótól. Egy vén parasztasszony átkozódott az udvaron, száraz kezeit rázta a kastély felé. Annak az urát egyszer nyomorékká verette a báró. (Folyt, köv.) tése oly sáfárok kezébe került legyen, — a kik vagyont, anyagi hasznot szereztek maguknak és a vállalatot a tőnk szélére juttatták ! Mert társulatunk igazgatósága, az egyedüli vezérigazgató kivételéve!, a kit szerény évi iooo koronás fizetése még a szenvedett időveszteségért is alig kárpótolhat, — évek óta teljesen díjtalanul és mégis kellő gonddal és lelkiismeretes becsületességgel működik, — minélfogva a közönség részéről jobb elismerést is érdemel. Senki sem épített magának Kovácspatakon villát a nélkül, hogy az arra felhasznált anyagok árát, vagy egyéb szolgálmányokat kellő időben meg ne fizette volna. A helyi gőzhajó társaságot 17 évvel ezelőtt Esztergomnak azon lelkes, bátor és áldozatkész polgárai létesítették, akik városunknak az akkori szánalomra méltó közlekedési viszonyain akartak és tudtak telhető módon segíteni s ez valóban sikerült is, — de nem haszonlesésből (miként ezt némelyek hangoztatják) mert az előirányzati számitások éppen csak annyit Ígértek, hogy talán kár nélkül lesz a vállalat fenntartható. Ezen társulatnak az érdeme volt, hogy a félmértföldre eső nánai vasútállomás helyett, a hova 1 frt 50 kros bérkocsiba került a menet, — gőzhajónkon 20 krért juthatott a közönség a kövesdi határban ugyanazon vasúthoz. Koronáját képezte azonban társulatunk érdemeinek — az a bátor elhatározása s cselekedete, raely szerint a Dunán való téli közlekedést a legveszedelmesebb jégzajlásban is oly biztonsággal és meglepő gyorsasággal teljesítette gőzösével, hogy azért a közlekedők a legmelegebb elismeréssel áldották a társaságot. Utánozott bennünket Váczott is egy részvénytársaság, a mely több éven át jól teljesítette ott télen nyáron a révszolgálatot, de elégtelen kereset végett kénytelen lett volna feloszlani, Vácz város polgárai azonban oly méltányosak voltak a társaság iránt, — hogy megvették vállalatukat és azóta a város házilagos kezelésben folytatja a gőzhajóval való révszolgálatot. A mi helyi gőzhajó társulatunknak az a baja, — hogy keresete az állandó Duna hid és az Esztergom-budai vasút által nagyon megcsökkent, — az általános üzleti pangás következtében az erdei villatelkeinek eladása is szünetel, — minél fogva a hasznos befektetésekre felvett kölcsöneinek kamatai és törlesztése súlyosan nehezedik vállaira s igy méltán megérdemli az ideiglenes támogatást, a melyért szerénytelenség nélkül fordulhatott a megkeresect hatósághoz. Kiváló tisztelettel Vimmer Ferenc 1. b. elnök. — Gyászmise. Néhai Ballentovic János ezredesért f. hó 17-én tartatott a 76-ik gy. ezred gyász Isten tiszteletet. A belvárosi plébánia templom szentélyében egyszerű katafalk feküdt, rajta a katonai jelvényekkel. Az istentiszteletet dr. Fehér Gyula cs. és kir. udvari káplán, belvárosi plébános teljesítette. A gyászmisén az «gész katonai tisztikar megjelent. A főpapság részéről Boltizár József püspök, érseki helynök, a vármegye részéről Andrássy János kir. tan. alispán és a város részérói Vimmer Imre polgármester a tanács élén jelentek meg. — Nagylelkű alapítvány. Blümmelhuber Ferenc prelátus, apátkanonok a helybeli érseki tanítóképző tápintézete javára 20,000 koronás alapítványt tett. A nagylelkű adomány méltatása nem a