Esztergom és Vidéke, 1902

1902-02-16 / 14.szám

Szünet után Miss Ellen Zukerli {Csukás Etel) következett, a ki a Suhanc operett­ből énekelt az ő ismert szép, kellemes és behízelgő hangján Décsi Imre zongora­kísérete mellett. Ezt a sokoldalú Signore Figoli imitá­tor és recitátor {Fischer László) fellépte követte, a ki egy beteglátogatást adott elő, a hol a megjelenő nyolc különböző látogatót egymaga képviselte Fregoli­szerűen. A beteglátogatók voltak az or­vos, bonvivant, intrikus, hős, szerelmes, részeg, Bódi (a Náni operettbeni szerep­léséből) és mint természetes ő maga. A sokoldalú művész a saját látogatása alkal­mából való mondókáját természetes han­gon kezdette, a melyből nagy hirtelen a » Hajótörése paródiájába csapott át, önönmagát gúnyolva ki, Ez előadást harsogó kacagás és hosszantartó taps kisérte és különösen azoknak tetszett, a kik őt a Nániban — Bódít játszani és a Hajótörést tőle szavalni hallották. Most Miss Bézen Eufrosine {Csukass Etel) angol chanteuse lépett fel és kosz­tümirozva a Csipkeszoknyáról énekelt, valamint az Ich bin so verliebter Natur kupiét. Csukass Etelkát, a Kaszinó csa­logányát már rég ismerjük, ismerjük szép hangját és biztos, bátor felléptét, a melyek részére növekedő sikere­ket teremtettek eddigelé s az a siker ez estén csupán fokozódottabb arányban nyilvánult mellette. Rögtön utána egy Csukass Etel imi­tátor {Berán Károly) jött és az előző számokat női kosztümbe játszva és tán­colva megismételte. Helyette a színfa­lak mögül Csukass Etelka énekelt, az imitálás azonban a csalódásig hűen úgy nézett ki, mintha Berán énekelt volna. Volt is olyan felzúgó és harsogó taps, amilyent a kisded színpad fölött játsza­dozó amorettek még nem hallottak. Végül a technika legnagyobb csodája Zsuzsi k. a. a mozgó, táncoló és beszélő baba {Szenttamási Sárika) bemutatása következett Sir Roberto direktor által. Ez a szám, amely a legfeno malis abb ha­tást érte el, megérdemelte azt a szűnni nem akaró tetszés megnyilatkozását, a mely annak bevégeztével harsogóan nyilvánult. Az orfeum társulat direktora, a hires * * Ä Szenttamási Sárikát, mint babát mutatta be, akit azután leültetett és pár kérdést intézett hozzája, amelyekre az, a gépezet felhúzása után válaszolt is. Pld: kérdezte tőle a direktor, hogy kik voltak a legnagyobb nemzetgazdá­szok. mire a felelete az volt, hogy Schmidt, Kapa Mátyás és Kollár Károly. Arra a kérdésre pedig, hogy kik vol­tak a magyar költők gyöngyei, azt a feleletel adta, hogy Arany János, dr. Földváry István, Petőfi Sándor és Pisuth Kálmán. Mikor a direktor a kérdések föltevését befejezte, a babát fölállította és vele körben táncolni kezdett és tán­colva a színfalak mögé vitte őt, hogy egy pillanat múlva tovább táncolva egy babával térjen vissza. Most következett a szenzáció. Ez a baba alakra, magas­ságra, ruházatra, hajviseletre, egyszóval mindenre hajszálnyira hasonlított Szent­tamási Sárikához és igy történhetett, hogy a cserét senki észre nem vehette. E babával is ugy tett a direktor, mint az igazival. Leültette, kérdéseket inté­zett hozzá, amelyre persze az igazi baba válaszolt a színfalak mögül. Egyszerre a baba repülni kezdett és a szufiták mö­gött eltünk, mikor is megjelent az igazi, a hamisítatlan, akit orkánszerű taps fo­gadott, amely percekig zúgott és a me­lyet a közönség szivéből juttatott az ő dédelgetett kedvencének. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a nagy fáradtságot igénylő és csodásan hasonlító babát Sternfeld Rezső készítette, aki a műked­velői-gárda csendes és titkos tanács­adója. Ssünet közben tréfás kosztümbe öltö­zött urak jártak az asztalok körül, álta­lános derültséget keltve úgy alakjaikkal, mint váltakozóan hol növő, hol forgó fejeikkel. A hajnali szürkület még folyton ke­ringőző párokat láthatott, akik a köd felengedtével a Kaszinó dísztermét a farsanggal együtt bezárták. Künn lesü­tött szemű hivők serege tódult a temp­lomokba, ahol áhítatos ima mellett zeng­tek böjti énekeket. A lezajlott esték fo­lyamán kötött selyemszálak pedig to­vább fognak szövetni, hol pókszerü las­súsággal, hol pedig expresz-gyorsasággal és mire a ködös atmoszféra eltűnik s a hideg fölenged, sok egymásért epedő sziv fogja áldani az elröppent Karnevált, a rövid farsangot. S. mkm mim mém mkm wiMHMiMia — A katonaság gyásza. Ballentovics János, a 76. ezred parancsnoka szerdán este Bécsben súlyos idegbajának áldo­zata lett, a leggondosabb gyógykezelés sem volt képes őt az életnek megtar­tani. Temetésén a helybeli tisztikar kép­viseletileg jelen volt. — A Kúria döntése. Ifj. hggenhofer József Nemesócsán megválasztott sza­badelvű képviselő mandátumát Pogrányi József megbukott Kossuth.párti jelölt petícióval támadta meg. A Kúria a pe­tíciót rövid tanácskozás után tegnap elu­tasította. — A kincsásó halála. Ki nem ösmerte Esztergomban Ritovszky Jánost, az öreg kincskeresőt, a ki nemes önzetlenséggel ásta a földet a Borzhegyen, hogy az ott rejlő kincsekből majd kifizeti a vá­ros adósságát ? Ma vettük a hírt, hogy a szegény hóbortos altruista 12-én meg­halt a városi új kórházban. — Hü cseléd kitüntetése. Vavrő Fe­rencz kéméndi pusztai lakos primási ura­dalmi cselédet 40 évi hű szolgálatáért a földmivelésügyi miniszter elismerő oklevéllel tüntette ki és részére 100 ko­rona jutalmat adományozott. Ezen jbtal­makat e hó 10-én Kéménd község házá­nál d. e. 11 órakor adta át Kakass László főszolgabíró az ünnepeltnek az öszegyülekezett elöljáróság, a képviselő­testület tagjai, a lakosság, a primási ura­dalom több gazdatisztje és a kéméndi pusztai cselédség jelenlétében. A képvi­selő testület ülésén Kakass főszolgabíró szép beszédet mondott. A beszéd után kapta meg az ünnepelt az elismerő •ok­levelet és a 100 kor. jutalmat aranyban. Vavró könnyes szemekkel mondott kö­szönetet a kitüntetésért. Ez után az egy­begyűltek üdvözlő, illetve köszönő távi­ratot menesztettek a földmivelésügyi miniszter és a főispához. — Ujabb lopások. A mi törvénykezé­sünk lasuságának ismét egy szép ered­ményével kell beszámolnunk. Emiékezhet­nek még lapunk olvasói az üveggyárnál megtámadott vörösvári kaptafakészitó esetére, a kinek kocsijáról az általa meg­fogadott cselédek a csizmákat és kapta­fákat addig dobálták le, mig ő az egyi­ket fejbe nem ütötte egy jóforma sámfá­val. A két útonálló egyike Takács Ágos­ton csavargó legény volt. Mivel bünpörük­ben az ítélet még meg nem hozatott, a jó madarak szadlábon voltak. Az egyik fel is használta ezt a szabadságot arra, hogy megszökjék, de a másik, Takács Ágoston most másodszor is a rendőrség kezei közé került ujabb turpisság miatt. Dőciy Ferencné és süteménykihordója, Izmodorovics Mózes a napokban említet­ték Erős Bernát terménykereskedőnek, hogy gyanús embert láttak hajnalban kijönni a Varjú utcai Horváth Ferenc féle házból, a ki vállán zsákot cipelt. Erős Bernát a hirt bejelentette a rendőr­ségnek, a honnan Hauslohner fogalmazó és Modrócky tizedes azonnal kimentek a Kerektemplom melletti fás térségre és onnan figyelték meg a gyanús házat. Majd naponkinti felváltással egy egy ren­dőr ügyelte, mignem 13-án reggeli 5 őra tájban Pándi József rendőrnek sikerült a zsákot cipelő emberben a rendőrség régi ösmerősét, Takács Ágoston, n. szölgyémi születésű, 24 éves csavargót elfogni. Neve­zettbevallotta a rendőrségnél hogy már no­vember hó óta űzi rendszeresen a gabna­Iopást Erős Bernát kárára, a kitől eddig 30 zsák gabnát és pár darab ruhaneműt lopott el. A lopás módja is regényes, mert az ügyes tolvaj a Szarka utcából előbb átmászott a Horvát féle ház kertjébe s onnan egy 3 méternél maga­sabb kőfalon át jutott csak be Eros ud­varába- Az ellopott gabnát egy közeli üzletben szokta értékesíteni. Állítása szerint első >próbaIopásánál< egy előtte ösmeretlen sovány kis fekete ember volt a társa, de már kősőbb csak a maga kezére dolgozott. Ez a fogás ismét di­cséretére válik a mi olykor szidott, de azért igen ügyes rendőrségünknek. — A baromfitenyésztők szervezke­dése. A Baromfitenyésztők Országos Egyesületének szervező nagybizottsága az alakuló közgyűlést március 9-én dél­előtt 11 órakor tartja. Elnökül Teleki Józsefné grófnét, ügyvivő alelnöknek Pirkner János m. kir. állattenyésztési felügyelőt, K. Lippich Gusztáv, jásznagy­kunszolnok vármegyei főispánt és Keg­levich Miklós gróf nagybirtokost jelöl­ték. — Baleset. Hajós Kati 47 éves ha­jadont Dömösön a Roheim-cég iparvo­natja elütötte. Súlyos sérüléseket szen­vedett. — Emelkedik a buza ára. A buza ára métermázsánkint a mult héten a bu­dapesti börzén elérte a 20 koronát. Ez Örömhír lenne a gazdáknak, ha már az őszön el nem adta volna nagy részük 14—15 koronáért. — Rejtélyes öngyilkos. Az Eggenho­fer féle fatelep előtt egy kocsis ember folyó hó 12-én valami emberformát látott a kis Duna piszkos vizében bukdácsolni. Azonnal jelentést tett a rendőrségnél s a kiküldött közegek egy körülbelül 20 éves­nek látszó s ruházata után itélve az uri osztályhoz tartozó férfi holttestét halász­ták ki. Másnap agnoszkálás végett kitet­ték a belvárosi hullaházba, de bár szá­mosan mentek megtekintésére, senki sem ösmert rá a titokzatos öngyilkosra. A hullán külerőszak nyomai nem láthatók s igy az öngyilkosságon kivül minden egyéb feltevés ki van zárva. Ingén és óráján L. M. morfogramm van. — Tenyészállat-kiállítás. Az Orszá­gos Magyar Gazdasági Egyesület már­cius huszadikán tenyészállat-kiállítást ren­dez. A közgazdasági bizottság minapi ülésén heves vita után a vásár megtar­tására az engedelmet megadták. — Öngyilkos öreg asszony. Szegedi Jó ­zsefné, szül. Ballá Rozália bényi lakos 76 éves öreg asszony hosszabb idő óta orbáncban szenvedett. E hó 13-ikán kora reggel hozzátartozói kimentek a barmo­kat ellátni. Egy negyed óráig lehettek kint, mikor látták, hogy Szegediné tán­torgó léptekkel kijött az udvarra és ott összerogyott. Odafutottak s ekkor vették észre, hogy Szegedinének nyaka át van vágva és dől belőle a vér. Csak annyi ereje volt, hogy meg tudta mondani, hogy ő vágta el nyakát konyhakéssel és bánja e tettét. Ez után meghalt. — A halak szaporítása. Darányi föld­mivelésügyi miniszter leiratot intézett a halászati társulatokhoz, fölhiván figyel­möket, hogy a hatáskörükbe vont vizek mellett elterülő holt ágak, erek és ártéri mélyedésekben ivóhelyeket és kiméleti tereket létesítsenek, a cél érdekében — ott, a hol az szükséges —- társuljanak erre szomszéd halászati társulatokkal. A miniszter kijelenti, hogy a szükséges munkálatoknak tervezését díjtalanul vé­gezteti illetékes szakosztályával és haj­landó a kiméleti terek berendezésére álló hitelt arányban fedezni, hogy a gazdálkodásnak ez ága lendületnek in­duljon. — Muzslaí csendélet. Mulattak a le­gények Muzslán farsang két utolsó nap­ján ; jól ment a mulatság, de kedden este jajveszékelés zavarta meg. Szentgáli István muzslai származású budapesti la­kos ugyanis a mulatózok közül el akart menni rokonaihoz. El is indult kedvesé­vel együtt, de alig mentek 20 lépésre, Szentgáli felkiáltott, mert valaki hátulról megszúrta. Hátra nézve látták, hogy Kutykó Zsigmond és Kucsera Iá nos muzslai legények voltak a tettesek. A hősök megfutottak, csak a csendőrség hívására kerültek elő. Szentgálit a jaj­gatására össszefutó szomszédság az or­voshoz vitte, ki megmosta sebét és be­kötötte. A szúrt seb a hátgerinc mellett van s igen nagy, nem tudni nem e ha­lálos. — A kisipar állami támogatása. He­gedűs Sándor kereskedelemügyi minisz­ter ujabb időben a kisiparosoknak gépe­ket és egyéb szerszámokat adományoz, hogy őket az ipari termelésben erősítse és a gyáripar mellett versenyképesebbé tegye. Egyúttal megbízta a kereskede­lemügyi és iparkamarákat, hogy az el­múlt évben adott gépek használatának eiedményéről neki jelentést tegyenek. A pozsonyi kamara legutóbbi teljes ülésé­ben őrömmel üdvözölte a miniszter ez akcióját és kívánatosnak mondta, hogy ez a segítés, mint a kisiparfejlesztés egyik fontos eszköze, az állami költség­vetés keretében még tovább fejlesztes­sék. — Élelmes szomszéd. Német Péter és Német János kőhidgyarmati lakósok régebb idő óta tapasztalták, hogy ba­romfiaik el tünedeztek s bár folyton figyeltek, a tolvajt nem sikerült meg­csípni. A muzslai csendőrség megindí­totta a nyomozást s kiderítette, hogy a szomszédban lakó Kocsis János a tettes. Kocsis uram padlásáról kukoriczát hin­tett a szomszéd baromfiaknak s felcsalta vele a padlására. Ekkor vett egy pat­kányfogó vasat és felállította. Ment a fogás szépen. Eddig 10 tyúkot fogott meg, most majd őt fogják meg. — Zsaroló cigányasszonyok. Mod­rőczky Mihály tokodi lakos felesége cigányasszonyok előtt arról panaszko­dott, hogy holdkóros. Több se kellett a cigánynak; e perctől fogva hosszú időn át állandóan zsarolták a hiszékeny asz­szonyt azon a cimen, hogy kiimádkoz­zák belőle a betegséget. Fehérneműt, edényt, ruhát, ágyneműt, baromfit, min­dent elszedtek a háztól s egyszer mikor a férj alsóruhát akart váltani, csak ak­kor hűit el, látva, hogy nincs már a háznál semmi elvinni való. Elkeseredé­sében jól elverte a feleségét s feljelen­tette az esetet a nagysápi csendőrőrsön, a hová a cigány javas-asszonyok valók, de a holmik legnagyobb részét akkorra már eladták. Folytatása a törvényszék­nél lesz. — Járhatlan Út. Szegény Bedő József temetésekor annyi áldás szállt a városi magisztrátus fejére, hogy elég lehet ne­kik örök időkre. Mikor a nagy számú gyászoló nép a primási palotát elhagyva a gépgyár tájékára ért, olyan egyensú­lyozása gyakorlatokat voltak kénytele­nek kifejteni, hogy mind nyakig sárosan érkeztek Szentgyörgyraezőre. Gyalog­járónak hire hamva sincs arra felé, a kocsiút pedig hasonlatos a szilvalekvár­hoz, de szürke színben. Bárcsak a fŐ-fő városatyáknak kellene párszor napjában megtenniök azt az útat; de hamar lenne járda is, meg Európába való kocsiút is.

Next

/
Thumbnails
Contents