Esztergom és Vidéke, 1902

1902-02-16 / 14.szám

a zöld asztalnál intézni. Tessék kö­rébe vegyülni az iparosságnak, an­nak egyes bajait kitudni és ha le­het, gyógyítani. A számos bajok közt kiemeljük például a kaució kérdését. Az ipa­ros magánosoktól ma alig nyer munkát. Az állami és városi mun­kálatok elvállalására pedig kaució kell. Ily viszonyok közt hiába irják ki a pályázatba, hogy csak kisipa­ros vehet abban részt, olyan kis­iparos bizony kevés akad, kinek kauciója és forgalmi tőkéje is van. Nem lehetne e ezen a téren a kisiparosokat támogatni ? Akként például, hogy a kormány utasítaná a postatakarékpénztárt, hogy a szo­kásos kamatláb mellett betéteket adjon az olyan pénzintézeteknek, melyeknek nem derogál kisiparos kisebb dolgaival bíbelődni. Az ilyen állami betét ellenében akárhány budapesti pénzintézet akadna, mely­lyek elvállalnák akár az ilyen kau­cióknak az iparos helyett való le­tevését. Kellő restringálás mellett az állam károsodása ki volna zárva s a kisiparos helyzete a valóságban meg volna könnyítve. B. A„Gazdasági Egyesületiből Hinta parasztgazdaságról. A sok alkotás közt, mely különö­sen a kis gazdák javára a jelen­legi földmivelési miniszter által léte­tában még ott volt a leány hajának kedves és szelíd illata és elhallgatván, mi ketten, láttuk is és meg imádtuk őt. A Kabai asszony! — ijesztett föl saját németünk szemrehányó hangja. Az ibolyát, a kedves ibolyát a po­haramba téve, ittunk. Ah, itt kezdtem elkeseredni: a herceg halála, szív ügyek, ez az ibolya a poharamban, bántottak. Nagyhomlokú a vállamra borult és egy női batisztzsebkendővel, a mit az előző estén lopott, a szemét törülgette. — Szeretlek — súgá a fülembe kissé bizonytalan hangon és a zsebéből ki­vette az én szép, dupla szekfűmet. — Tőle kaptam — susogá ábrándo­san. — Nagyhomlokú, hazudsz — figyel­meztettem szelíden — tőlem loptad. Nagyhomlokú szemrehányóan nézett rám. — Ez az én boldogságom — monda átszellemülten. Saját németünk órájára tekintvén, figyelmeztetett: — Itt a végső pillanat ! — Oh, Karnevál, — sóhajtottuk kar­ban. A Kicsi Pál a divánon feküdt és sirt, Nagy homlokú kétségbeesetten üvöltött: — Karnevál bácsi! Ne haljon meg ! A brácsát, a kedves és szeretetreméltó brácsát önhatalmúlag kineveztük Karne­válnak. A legszebb, a legmelegebb téli kabáttal leborítottuk, az asztalra tettük, rá egy szomorú kalapot helyeztünk. Nagyhomlokú ráborult. — Nincs már nincs! Mindjárt meg fog halni! — Oh, Karnevál! Isten veled! Mély csöndben, mélyen megilletődve, vártuk az éjfelet. Hangtalan és komor némaságban, a szerelmes sóhajokkal, des, forró csókok illatával teli éjszaká­sittetett, egyik rendkívül jelentő­séggel biró az államilag segélye­zett minta paraszt gazdaságok fel­állítása. Ilyen nemcsak megyénkben, de a közeli szomszéd megyékben sincs még jelenleg. Ezen minta paraszt gazdaságok célja, hogy a régi, nagyon is egy­oldalú gazdálkodás helyett az ok­szerű talajmüvelés, belterjesebb gaz­dálkodás előnyei a kis gazdáknak bemutatva legyenek, hogy meggyő­ződést szerezzenek, miszerint a kis birtok is jövedelmezőbbé válik, ha szakítva a századokon át mindig egyformán űzött ^gazdálkodással — a haladás útját követik. A gazd. népies előadások kétség­telen, hogy nem meddő kísérlete­zések, de kis gazdáink nagy része csak akkor hisz el valamit és ak­kor követi a jó példát, ha annak hasznáról közvetlenül meggyőződést szerez, erre pediglen legalkalma­sabb a minta paraszt gazdaság fel­állítása. Egy ily mintagazdaság létesíté­séhez kell, hogy a kis gazda bir­toka legalább 8—io holdból egy tagban, álljon s bírjon megfelelő épülettel és lehetőleg tehermentes le­gyen. Ezen a birtokon csak a vi­déken termesztett növények lesz­nek termelve, mert az a cél, hogy a talaj okszerűbb művelése, a jó talaj eszközök igénybe vétele, jobb vetőmag és tenyész állatok alkalmazása által követő példát nyújtson a vidék kisgazdáinak. Ha* a magas kormány a minta­gazdaság felállítását engedélyezi, ak­kor az illető kisgazda kap jobb eszközt és meglévő haszonmarhá­ját esetleg jobbal kicserélheti, az ban mintha — valahonnét, messziről — de szivettépően zokogott volna valami. Egy egész tömeg, millió és millió lény, de alig hallhatóan. Mintha a sóhajtások, édes és piros kis ajkakról elszálló vá­gyódó sóhajtások, az elhangzott, de még forrón a légben áramló csókok, a bűvös — és ah, íájó — farsangi emlé­kek zokognának: a herceg elröppenő lelke rezgett végig a levegőn. Azután, mintha hirtelen minden meghalt volna, hideg és fagyasztó szürkeség suhant át a levegőn. Néma és szigorú: a böjt szele. Lehajtottuk a fejünket és a lámpa meglobbant. Huh; hideg szél zörgette meg az ablakot, amint halkan, kissé re­kedten, nem egészen tiszta hangon éne­keltük Karnevál búcsúdalát: »Meghalt a Karnevál, A Karnevál halott . . ,c — Karnevál kiszenvedett — suttog­tam. — Búcsúra — emelte poharát saját németünk. Komolyan és fázva, megilletődötten, kissé talán félve is ittuk ki a poharat. Nagyhomlokú azonban nem tisztelte a pillanat magasztosságát és rémes ordí­tással kapott a torkához. — A szekíűm — hörögte. — Nincs! — Nagyhomlokú, te javíthatatlan Nagyhomlokú, — intem őt bánatosan, de nem hallgatott rám. — Megittam — suttogta iszonyodva. — Az én boldogságom — zokogta meg­semmisülve. — Csitt! Itt a böjt. Szürke és hamvas árnyékok másztak lustán a íöldön. Sár, sár és piszok min­denütt, köztük, oh, boldogság semmi, csak egy emlék, az is bús: a borszagú, a hervadt, az összeszáradt ibolya . . . Pista. épületek átalakítására némi pénz segélyt nyer, azonfeíül tiszta vető­magot, műtrágyát, faj baromfit és gyümölcsfát kaphat. A minta gazdaság tulajdonosa pedig kötelezi magát, hogy 5 éven át a felügyelettel megbízottnak út­mutatásait, rendelkezéseit és taná­csait követri fogja, a megalapított vetőforgót szigorúan betartja, az előállított takarmányt és szalmát, úgy a trágyát csakis a minta gaz­daságában fogja elhasználni. Ve­gyünk egy példát: Egy kis gazdának van 12 hold földje, ebből 9 hold egy darabban, egy darab rétje, kertje, a belsőség­ben rendes lakás, istálló, szekér szín, és sertés ol. A birtok a leg­szükségesebbel fel van szerelve, az élő leltár áll 2 darab igás Ökör, 2 db. magyar tehén és 3 tinóból, a gazdálkodás rajta eddig három nyo­mású volt, trágyázni 4—5-ik évben birta. Ha most ezen birtok állami se­gélyekben minta paraszt gazda­sággá alakittatik át, ez esetben re­mélhető, hogy az eddigi felszereléshez kap egyszer és mindenkorra 1 db. 2 tagú fogast, 1 db. magválasztót, 1 db. szecska vágót, 1 db. kuko­rica morzsolót, esetleg darálót ; a meglevő ökör és tehenek kicseré­lésére, valamint az épület, illetve istálló átalakítására néhány száz korona segélyt, továbbá megfelelő faj baromfit. A 9 hold beosztatik rendes for­dára, 3 hold pedig fordán kivül ta­karmány, (lucernás, csalamádé) eset­leg fél holdon szőllő alá kerül.. A kis gazda ha lelkiismeretesen betartja az elé szabott irányt, rö­vid idő alatt tapasztalni fogja, hogy kis birtoka mennyivel több jöve­delmet hoz, állatjai a helyes takar­mányozás mellett mennyivel jobb erőben vannak s a baromfitenyész­tés is szép pénzt hoz a konyhára. Ezen jövedelem emelkedést s igy a jobb létnek világos jeleit látja a szomszéd, a falubeli kisgaz­dák, eleinte kíváncsiak arra, hogy mi történik a minta portán ?, Ké­sőbb irigykednek s végre, hogy ők is elérjék azt, hasonlólag fognak gazdálkodni és épen ez által van nagy hatása a minta paraszt gaz­daságnak, mert a kisgazda saját szemeivel látja, arról meggyőző­dést szerez, hogy a kisbirtokos is emelheti jövedelmét, ha tiszta ve­tőmagot, okszerű művelést ad föld­jének s gondos állattartást űz. Gazdasági egyesületünk kérelmet intéz a földművelésügyi minisztérium­hoz, hogy Kőhidgyarmat község­ben egy minta paraszt gazdaság felállítását engedélyezze, s ha ez sikerülni fog, annak jótékony ha­tása nem csak a helybeli, de a környék kisgazdáira is befolyással lesz. Sz. G. közül csak igen kevés százalék for­radhat össze s a megmaradottak közül is csak kevésnél oly tökéletes a forradás, hogy állandó tőkét adhatna s igy a szőlős gazda tete­mes veszteséget szenved. Azért ily oltványoknak állandó helyre való kiültetésétől a szőlő­gazdák saját érdekükben is tartóz­kodjanak. Megjegyeztetik, hogy az ily olt­ványokkal való telepítés az 1896. évi V. t.-c. alapján adandó szőlő felújítási kölcsönök igénybe vételé­nél semmi esetre sem engedtetik meg, sőt a már rendes módon ki­telepitett területekben mutatkozó hiányok pótlása sem történhetik ily oltványokkal. A földmivelésügyi minisztérium leirata folytán a következőkre figyel­meztetjük a gazdaközönséget: a szőlőoltványok elárusitásával foglal­kozó egyének akként és azzal az ajánlattal hirdetnek eladásra és hoz­zák forgalomba a szőlőoltványokat, hogy azok a beoltás után azonnal, esetleg mohában történt előhajtás után, de iskolázás nélkül is állandó helyre ültettessenek. Ez azonban teljes rossz eljárás, mert iskolázás nélkül szállított oltványok A kaszinó orfeum estélye. Esztergom, 1902. február II. A Kaszinó termei teljes fényben ra­gyognak újra. Frakkos rendezők min­denütt, a kik a tömegesen érkező ven­dégeket kalauzolják helyeikre. Óriási a látogatottság, a mely ez előkelő egye­sület mulatságai mellett minden eset­ben tüntetően megnyilvánul. A pazar diszités és fényes toilettek szemlélődése közben egyszerre megszólal a kis csön­getyű, a halk morajlás elnémul és a kis plüss függöny méltóságos lomhasággal felemelkedve, a kis remekművű színpa­dot láttatja, a melyen elsőnek Décsi Imre jelenik meg, a ki mint Dé Chyetti karmester az ő ismert virtuozitásával nyitányt dirigál és játszik. Utána dr. Bacillus Szvetozár {Marosi Ferenc) a csévi egyetem r. tanára tar­tott tudományos felolvasást a sebészet és fogászatból, a természetes gyógymód alkalmazásával, melynél az amputálás már konyhakéssel és kalapácscsal, a fogtömés suszter-csirizzel, a foghúzás egy három kilós hatalmas harapó fogóval stb. stb. történik. A kik ismerik az ő kitűnő maszkirozását és komikus tehet­ségét, azok képet alkothatnak maguk­nak arról a sikerről, mely e szabad elő­adást követte, a jelenvoltak pedig sűrűn felhangzó tapsaikkal adták tudomására a jeles úttörő tudósnak, hogy előtte a halhatatlanság kapui minden percben nyitva állanak. Most Csuhaj Dani {Suhajda János) az alföld rónáiról ez estére elhozatott ma­gyar népénekes az ő csikós ruhájában Hajas Nacza zongorakisérete mellett szép baritonhangján énekelt csodás szép­ségű népdalokat, melyek nyomában ma­dárfütty és virágillat szállt a termekbe. Mindkettőjüket hatalmas éljenzéssel ho­norálták. Majd Nyifero és Magyarik {Niedermann Ferenc és Magyarász Béla) tót duettis­ták és vándorkomédiások jelentek meg. Magyarász verklikisérete mellett Nieder­mann melodramatikus módon arról sza­valt, hogy mi a külömbség feleség, nő és hitves között. A németbői átültetett e kedves előadás a közönséget őszinte ka­cagásra ragadta, a mely az elis­merés őszinte megnyilatkozása volt. Mig Magyorász Béla tréfás magyar dalai elhangzottak, addig már Mister Nyifero {Niedermann Ferenc) angol állatidomitó­nak átöltözve jelent meg a szinen, az ő szabadon idomított, és szabadon előve­zetett fenevadjaival. Ez egy monstre­hangverseny volt, melyen az oroszlán, a medve, és a macska más-más és hibás verklin játszott, a tökéletességig idomított komédiázásokkal. (Hete Ernő, Helly Béla és Magyarász Béla.) A hallgatóság jól mulatott e kedves számon és tapsokat juttatott a szereplők mindegyikének.

Next

/
Thumbnails
Contents