Esztergom és Vidéke, 1902

1902-12-11 / 98.szám

Az utcai világitás azonban itt is csak ott szép, hol Ívlámpák vannak, vagy ahol a 32-es izzólámpák 20 méterre állanak egymástól, a többi utcában, főleg a pályaudvarhoz vezető úton, hol a régi kihasznált izzók alkalmaztatnak, bizony szintén igen gyenge. A villamáram általában 6 oldalú deszkalábazattal ellátott fenyőfa oszlopokon, — de a központban a föld alatt vezettetik. Az üzem 3 évig a Ganz gyár által vezettetett, jelenleg azonban a városi mérnök felügyelete alatt házilag kezeltetik, de további fejlődés esetén egy elektró technikus alkalmazása kikerülhetetlennek látszik. A városi mérnök elismeri, hogy a villám drága, az utcák világitása ívlámpák nélkül gyenge s hogy az Auer égős gáz sokkal olcsóbb és az utcák megvilágítására alkalmasabb, mindennek dacára a villámot ajánlja, mert ez a közönségnek kedvesebb, ez által jobban igénybe vétetik és igy a városi világitás drágább volta a közönség nagyobb fogyasztásából fedeztetik; de véleményünk szerint meggondolandó, hogy egy város drága és gyenge közvilágítása a szintén drága magánvilágítás által fizettessék meg akkor, midőn egy kevés kényelmetlenség és rizikó árán olcsó és fényes városi és magán világitás létesíthető. Ez okból utinaplóm lezárása előtt indokoltnak tartom a gázvilágítás terén néhány hó előtt Komáromban szerzett tapasztalatokat is röviden újból közölni. A komáromi gázgyár 1901. évben 360.000 korona költséggel épült, az utcákon 294 darab, magánosoknál kezdetben 1700, fél év múlva 2120 drb egyenként 50 gyertyafényű lánggal, a gáz ára óránkint 3*2 fillér, a világitás utcán és magánosoknál egyaránt fényes, az Uzleteredmény pedig már az első fél évben 15.033 K. volt, leütve ebből a fél évi 10,000 korona amortisatiót, mutatkozik 5,033 korona fél évi tiszta haszon, mely megközelítőleg fedezi az utcai világitást. Ez adatokból könnyen kiszámítható, mit jövedelmezhet a vállalkozónak, esetleg a városnak egy régi üzemben álló gázgyár, melynek 4-szer ötször, esetleg 10-szer nagyobb magán fogyasztója van. Bleszl Ferenc. A villanyosfény diadala Pápán. Ezen a cimen az >Esztergomi Közlöny* legutóbbi számában egy közlemény jelent meg, melynek a a címből következtetett célja, a villamos fény ujabbi diadalának zengeni dicshymnusokat. Az érdekes cikk a Dunántúl Athénjével, Pápával foglalkozik, elmondja, hogy annak polgármestere mily szeretetre méltó, hogy hetenként kétszer összejöveteleket rendez, melyen a várost érdeklő kérdéseket beszélik meg, felsorolja, hogy hány jótékony egyesülete, kollégiuma, jogakadémiája, theológiája, algimnáziuma stb. stb. mi mindenféléje van. Hogy ott csak két lap van, könyvtára, irodalmi, színházi önképzőköre, dalárdája, zenedéje, állandó színháza stb.je. Magasztalja aszfaltjárdáját, kitűnő kövezetét, mely nem olyan »otromba*, „esetlen" és > kriminális kövezési unikum", mint amilyent nálunk a fŐ közlekedési vonalakon láthatni. Elmondja, hogy a várostól 6 kilométerre fekvő Tapalcafő határában fakadó forrás táplálja vízvezetékét, majd egy fordulattal áttér — mi külömben nála megszokott — Esztergom város > évszázados ázsiai maradiságának sürü iszapja* felkavarására s e mellett isteníti a megyei főorvost, ki annyira rajongója a kötelességtudásnak, hogy még saját maga alatt is vágja a fát, ha az a fa korhadt, de akit mi esztergomiak meg nem értünk. Szóval sok mindenféléről ír s a három hasábos cikkben, néhány sorban a villamos fény pápai diadaláról is. Városunk közegészségügyeivel kiválóan foglalkozik s szemére lobbantja annak, hogy miért nem esi nál előbb vízvezetéket a világitás helyett, mondván: *Mert ha kevés a szegény ember pénze és beteg, akkor előbb orvosságot vesz és csak azután lámpát ha futja rá a pénze. Feltéve persze, hogy ha betegsége nem az agyban székel, mert akkor megeshetik hogy petróleumot vesz, megissza orvosság helyett és azt képzeli hogy ő már most gázlámpás.* Sajnáljuk, hogy térszüke miatt nem vehetjük át egész terjedelmében az »E. K. * érdekes cikkét, mely a most idéztünk sorokhoz hasonló csattanós passusokban nem szűkölködik. Kerestük benne a villamos fény diadalát s ime abban találtuk meg ; hogy Pápa városa egyhangúlag elhatározta, miszerént a várost villámmal fogja világítani. Ha ez már diadal, úgy még nagyobb a gázé, melyet az, a többek között Paris és Bécsben ül, mely világvárosokban a villám kiküszöbölésével egészen uj gázműveket létesítenek, amiről ugylátszik a pápai diadaltól ittas villamos hivek, tádomást nem szereztek még, vagy nem akarnak. Hát szép és könnyű dolog más zsebére modernizálni és idealizálni, de nem ugy egy anyagilag zilált viszonyok között levő városnak, melynek az ész és célszerűség kell, hogy legyen jelszava. Pápa ma diadalt ül, de vájjon annak a nagy fénynek, nem-e lesz majd nagy az árnyéka ?! Esztergom érdekeinek már sok álprófétája volt, akikről fel van jegyezve ; hogy azok ártottak legtöbbet önzetlenségükkel. Nem tudjuk, a villanyosfény, avagy a főorvos rajongó kötelességtudása hozta e annyira extasisba a cikk ismeretlen, külömben tisztelt íróját, de legyen nyugodt s higyje el nekünk, hogy nem még két Seyler Emilre — kinek tudományos képzettsége iránt mindig elismeréssel voltunk — van nekünk szükségünk, hanem pénzre, hogy teremthessünk. Ha a tisztelt cikkírónak van oly teremtő ereje, mint amilyen tolla a városi ügyek markáns kritizálására, érvényesítse azt e város hasznára, amiért nem csak az utó, hanem a jelenkort is mély hálára fogja lekötelezni. A pénzügyigazgató ezen kijelentése, jól eső meglepetést szült. Az államépitészeti hivatal főnöke az utak jó karban létéről, mig a kir. tánfelügyelő az iskolalátogatások eredményéről számolt be. A főorvos jelentéséből látjuk, hogy Esztergom városában és a párkányi járásban, a párkányi kör kivételével az egészségügyi viszonyok elég kedvezők, mig az esztergomi járásban kedvezők. A közgazdasági előadó fagykárokról és a gyorsan beállott hideg idő következtében némely munka elmaradásáról jelentett. A törvényhatósági állatorvos jelentésében a sertésvész és sertésorbánc megszűnéséről tett említést, majd arról, hogy a ragadós száj és körömfájás localisálva lett. Referens. Egy hó közigazgatása. dec, 9. A megye közigazgatási bizottsága december havi ülését ma tartotta meg. A mai lévén a bizottságnak utolsó ülése ez évben, az elnöklő főispán előterjesztést tett a bizottság jövő évi ülései határnapjának megállapítása ügyében, minek folytán kimondotta a bizottság, hogy ősrégi szokásához hiven üléseit az 1903 évben ugyancsak minden hó második keddjén fogja megtartani, miről tagjait azzal értesiti, hogy a közigazgatás egyszerüsitése folytán, az egész Évre előre megállapított napon tartandó ülésekre, külön meghívók nem fognak kibocsájtatni. Ezután következett a napirend. Az alispán november havi jelentésének felolvasása és tudomásul vétele itán Hey a Tivadar kir. tanácsos ügyész szóllak fel. Felszóllalásában a Vízivárosban nemrég volt tűzről emlékezett meg, melynél úgymond kevés tűzoltó jelent meg, szerek sem igen állottak rendelkezésre, 5 a vizet amennyiben Vízivárosban kevés a kut, a messzelevő víztoronyból kellett szállítani. A polgárok vagyonbiztonságának megóvása okából, valamellyes intézkedést kér. Az alispán felemiitette, hogy a városi tűzoltói intézmény önkéntes s nem fizetett tűzoltókból áll, ámbár részéről átír a városhoz, a tűzoltói intézmény tökélesbitése végett. Felolvastatott a tiszti főorvos fellebbezése, mellyet a közig. b. azon határozata ellen adott be, mellyel az tudomásul vette a városnak a vágóhíd ügyében tett azon jelentését, hogy amennyiben újnak építését anyagi viszonyai nem engedik, a jelenlegit 7000 korona költséggel bővíteni fogja. A fellebbezés irálya hasonló azon írásbeli jelentések, vélemények stbéhez, mellyeket a főorvos a városi egészségügyi dolgokban alkalmazni szokott. >Egészségügyi merényletéről, »közvágóhidnak nevezett faalkotmány*-róI, >tarthatatlan állapotok* ról beszél a fellebbezés, majd azt mondja, hogy a város a > szégyenfoltot megakarja duplázni.* Fellebbezésének célja, hogy a város egy rendes vágóhíd építésére köteleztessék. A pénzügyigazgató referádája kapcsán főispánunk arra kérte azt, hogy a szorongatott Bzegény adózókkal szemben, szokott méltányos eljárását, most, midőn a népnek jövedelme nincs, midőn bortermését, miből pénzt remélt, értékesíteni nem tudja, a kincstár érdekeinek veszélyeztetése nélkül, a szükséghez mérten gyakorolja. Felemi tette, hogy bár nem Írásban, csak szóval, félhivatalosan értésére esett, hogy a pénzügyigazgató kiküldöttének, Dombay Lajosnak eljárása ellen panaszok merültek fel. A pénzügy igazgató válaszában kijelentette, hogy az ügyhöz most még nem szóllhat, arról a jövő havi ülésen íog referálni, azt azonban ígéri, hogy az ügyet beható vizsgálat tárgyává fogja tenni, s ha látja, hogy kiküldöttének nem lesz igaza, annak jelentését a kellő értékre fogja leszállítani. Társaságból. A kaszinó estélye. Dec. 6. Valami színes, ragyogó fluidumba ki'ántam mártani pennámat, hogy méltóan rhassak arról a poétikus, kedves estéről, imely mult szombaton a kaszinó termeiben lefolyott. Üde, tavaszi hangulat, neleg, romantikus verőfény áradt az aceylen csillárok alatt, merész ellentétben 1 hófödött tájjal, melyre hivalgóan tekintettek le a kaszinó fényárban uszó iblakai. Már megszoktuk azt, hogy a kaazinó tnűked velő-társaságának minden vállalcozását a jól megérdemelt siker követi. Az a kis agilis csapat, mely ez estélyeket rendezi s mely társaséletünknek néltülözhetetlen faktorává vált, ezúttal isiiét egy kellemes eredményt jegyezhet fel tartalomdús annaleseibe. Ez estéken találkozik a város és vidék uri társasága, amelyet a fesztelen, de magas niveaun illó mulatság vágya hoz össze, s megadja annak a szellemi szórakozást a színészgárda az általa szinrehozott darabokkal és látványosságokkal. Némileg aj regime alá került a művész csapat, amennyiben a titkárság nehéz funkcióját dr Berényi Zoltán sok mű vész vihart átélt vállaira helyezte a műkedvelő társaság, ki amily odaadással ép oly igyekezettel látott hozzá, hogy tapasztalatait, kellő aikerrel érvényesítse, A legjobb auspiciumokkal néztünk tenát a szombati est elé, mely a megye 6s város előkelőségeit összehozta a kaszinó remek dísztermébe számtalan fes;ői csoportozatban. Pontban 8 órakor anegszólalt az ügyelő csengetyűje, a vöös bársony kárpit sxétnyillott és Fischer Ví László elmondotta a műsor első szánát, Jókai nagy dramatikus monológját \ munkácsi rab-ot. Fischer előadó képességéről nem írhatunk ujat, mindenki tudja, hogy igazán jól szaval, csengő tiangja a legnehezebb drámai feladatok megoldására is képesiti őt. Ez alkalommal is igazolta magát, s méltán osztozik az elismerésben, amely az estén az összes szereplőknek kijutott. Aki mer, az nyer, — Murai nagyon kedves jelenete volt a műsor második száma. Magda m szerepét Szenttamási Pannika urleány játszotta. Megkapó kedveséggel adta a szerelmes fiatal leányt ki elolvad ugyan ideáljáért, de a világért sem árulná el szerelmét, végre a merész udvarló, dacára az erélyes tiltakozásnak hangosan megcsókolja: az Istenért, csak halkan, mert meghallja a mama — mondással a boldog Laci keblére borul. Különösen a leirt zárjelenetet adta nagy sikerrel a kis művésznő aspiráns. Laci személyesitője Nagy Pál, uj ember a műkedvelők között. A gárda igen jó erőt