Esztergom és Vidéke, 1902

1902-10-26 / 85.szám

es A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA"-NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. egjeleplk Vasárnap és csütörtökön. »ii <£ J^LŐFIZETÉSI ÁRAK: : EgésA érre — — — — 12 kor. — fii. fél évre— — — — — 6 kor. — fll. Hegyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes «Kam ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a Kéziratok, előfizetések, nyiltterek és üirdeíésefe küldendő Kossuti} Lajos (azelőtt Buda) utcza 485. szám. -4M Kéziratot nem adunk viasza. MÉ~ K városi vadászati jog bérbeadásához.*) Tanulmányozva a város költségvetéseit és egybevetve a zárszámadásokkal a nyelcvanas évek derekáig visszamenőleg, látjuk, hogy nincs a város vagyonállagának oly része, mely annyira jövedelmező lenne, mint a régi királyi városi vadászterület, mely bérbeadás utján értékesíttetik. Valóságos aranybánya, melyet a város vagyonának kezelői ügyes módon aknáznak ki, a közérdek javára. A nyolvanas évek bérleti ciklusában 640 koronát jövedelmezett, mig 1890-ben oly bérlőre akadt a város, ki évi 1300 koronáért fogadta ki hat évre. Meg is ragadták az intéző körök az alkalmat, s módját ejtették annak, bogy a következő bérleti ciklusban, 4840 korona évi bért ajánlott meg a gavallér bérlő, ki igy tizenkét éven át bérelte a vadászterületet, melynek értékét, uri passióival oly magasra emelte, hogy ezért, csak elismerés illetheti. *) Lapunk mult számába késve beadott ezen cikknek, most adunk helyet. A szerk. • A községi törvény, a község vagyonának bérbeadás utján való értékesítésére azt irja elő, hogy az rendszerint nyilvános árverés utján eszközlendő. Hogy az ily módon való bérbeadás mily eredményre vezetett, láttuk fennebb. i Jött ekkor a bécsi bérlő, ki az árverés mellőzésével, magán uton í éppen kétszeresét adta meg annak j az összegnek, mely árverés utján éretett el. j A város, mert a törvény a magán uton szabad kézből való kiI adást kivételesen megengedi, ha azt a község érdeke javalja, mellőzte az árverést s elfogadva az ajánlatot, megkötötte a szerződést, melyet a miniszter is — természetesen — jóváhagyott. Ez évben lejárván a bérleti idő, a volt bérlő az utóbbi hat éven át fizetett évi 4840 koronát továbbra is megajánlotta, s megkötötte a várossal a szerződést, melyben az eddig bírt vadász területet ujabbi hat évre vette bérbe, az Önként megajánlott 4840 korona évi bérért. Két bérleti cikluson át hagyta jóvá a minister a magánegyezkedés ujján létrejött bérletet, mig a legutóbbitól megtagadta a jóváhagyást azzal, hogy az árverés mellőzésével, a magán uton való bérbeadásra, elegendő indokot fennforogni nem lát. Sajátszerű, hogy dacára, hogy a nyilvános árverés utján való értékesítéssel szemben a magán uton való bérbeadás folyton emelkedő oly szép eredményt ért el, a miniszter a jóváhagyást megtagadta. A város újból felirt a ministerhez és újból hangsúlyozta, hogy a város evidens érdeke a magánutoni egyezkedést javalja, de a minister hajthatatlan maradt. A megtartott árverés eredményét tudjuk. Az eddigi bérlő, kivel a szerződés már meg volt kötve, az árverésben részt venni nem volt hajlandó, s az eredmény az lett, hogy a szerződésileg már biztosított évi 4840 korona helyett, a városnak jól felfogott érdekében, 4520 koronáért adatott bérbe. A városnak, mely minden fillérre rá van utalva, évi 320, és a hat év alatt 1920 korona vesztesége van és hozzá oly vesztesége, mely részére szerződésileg már biztosítva volt. Nem tudjuk, nem is kutatjuk az okokat, melyek a város nyomós érvekkel indokolt kétszeres felterjesztésének mellőzésére a ministert reá bírhatták, de, hogy az előadottak után a minister akkor, midőn ; az eredményében a városra káros ' határozatát meghozta, nem volt j kellőleg informálva, ahhoz kétség jnem fér. j Gamma. i • A kereskedők képesítésének és kötelező társulásának ugye. I A győri kereskedelmi és iparkaI mara évi rendes közgyűlését f. hó 14-én tartotta meg, melynek egyik, kereskedőinket közelebbről érdeklő igen fontos tárgya, a kereskedők képesítésének és kötelező társulatának kérdése volt. Nem lesz érdektelen, ha a kamara álláspontjának ismertetése okából, közöljük az ülésről felvett jegyzőkönyv vonatkozó részét, mely a következő : A kamara a fővárosi kis- és köVégzet. Hiszed, hogy álmod teljesül, S reményeid betelnek f — Kit szenvedésre hitt az ég, Harcol sókat, de vége még Nem lesz a küzdelemnek. Csak futsz előre útadón, Bolyongva messzeségben, Kergetsz vakon egy csillagot, S mig kergeted, nem gondolod, Hogy elbuksz a sötétben. Kifáradtan, remegve bár, Úgy vágyod már a réget, S mégis, ha ütne végórád Kétségbeesve mondanád: Ne még l Oly szép az élet! Fülöp Zsigmond. j — Hát, csark olyan, mint más, felelt j elfeledve szunnyadoztak lelkében azok a ! rá Tom egykedvűen — feketébe volt, fájó emlékek. öltözve. I Miért emlékeztette most vissza a niultI — Csak olyan, mint más! Tcrringet- ra ennek az isme

retlen nőnek a látogatét, Tom gazda, maga nagyon váloga- tása p g

s miért tünt fó

i neki ez a látoI tós ! szólt Robert. — Semmi kétség, 1 gatás va

i

oságos eseménynek ? . . . Miért j kedves bátyám, ez az a szép asszony, szorul el ugy a szive> mint

h

a veszedelem j akivel a hidon találkoztunk és aki ne- j köze

i

e

dését érezné ? . . . Miért nem tudja jkem ugy feltűnt. — Csak olyan, mint levenni a szem

ét arról a névjegyről ? . . .; j más ! Dehogy is olyan ! Szép, fiatal, | Mertj hiá5a mon

d

0

tt Róbertnek akár-' ; előkelő! Tudja-e, kedves bátyám, hogy I mit is? az a nőj mik6r me

H

e

tük elhaladt, i |nagy kedvem volna most lelkipásztor -1 magára vonta a figyelmét ... Inak lenni és oltalmamba venni ezt a! ^ .. , , , , ! , _ Es mikor Tom belépett a dolgozoszo- • ; baránykat ha csakugyan ő az ? , T . , , .J.«,. . í ' SJ bába, hogy jelentse a vacsorát, Olivier j — Robert, viszonzá szigorúan Olivier,! gépiesen rejtette el a névjegyet, amelyet j I tudod, hogy milyen kevéssé vagyok ba- még akkor is a kezében tartott. rátja az ilyféle tréfáknak . „ . Tom, ha az a hölgy holnap eljön, elfogadom. Azután ismét Róberthez fordult. Hallgatagon ültek a vacsora mellett. í Robert több izben kísérletté meg, hogy, ráterelje a beszélgetést az ismeretlen i — Fáradt lehetsz édes öcsém. Menj ! látogatóra, de Olivier mindég más tárgyra ' Lynna. Irta: FREDERIC FEBURE II. Olivier elvette a névjegyet s azt vasta rajta : Mrs. Lynna, — Ismeri? kérdé Robert. — Nem ismerem, viszonzá a pap. — Mrs. Lynna ! Nem emlékszem, hogy hal lottam volna ezt a nevet volt ez a hölgy ? . pihenni. En addig a vasárnapi prédikációmon elmélkedem. — Jöjjön segiteni Tom, szólt Róbert, mialatt a szobájába rendet szeretnék csinálni. Engedjük át ' James bátyámat az ő kegyes eimélkedéisének ! Olivier nyugtalanul, nem tudva Folytatás ma

g

anak számot adni arról az érzésről amely benne támadt, leült a dolgozó-asztalához s szórakozottan levelezett a bibliában. Szeme nem tapadt a szent igékre. Lelkében fájdalmasan éledtek föl a mult napjai. Nagyon szeretett, vagyis nagyon szenvedett régente. Szenvedését az a leány . . és milyen' okozta, aki nem akart az övé lenni. De ' mind e mai napig csöndesen, csaknem tért át. Tiz óra felé kiki a szobájába vonult, Tom legelőször látott most világosságot Egy kis I késő éjszaka is a gazdája szobájában. j — Vájjon min tűnődik ? okoskodott! magában a derék szolga. — Ugy sejtem, j hogy ez az asszony bajt hozott a házba, j olKorán reggel Tom a nappali szobában találta Oliviert. Robert már elment hazulról, horgászni. — Nagy szükség van rá, hogy egy kis gondja legyen a bútorzatra, Tom ... Nézze, micsoda rendetlenség van itt mindenfelé. És a vázákban egyetlen szál virág sincs ... Ne sajnáljon mindent rendbehozni. Tom nem szólt semmit, csak nagyot sóhajótt és rakosgatni kezdett, mialatt Olivier a kertben sorra járta a rózsafákat és egymásután metszette le a legszebb rózsákat. Az illatos aratást azután bevitte a szobába s gondosan helyezgette el, nagy álmélkodására Tómnak, aki kiváncsi és nyugtalan tekintettel nézegette. — Ni, Tom mintha csöngettek volna . . „ . szólt egyszerre Olivier megállva. — Dehogy, tiszteletes uram, én nem hallottam. — Ugyan hány óra ? kérdé magától Olivier, az órájára pillantva. — Kilenc ! Elment az eszem . . . Azután fenhangon szólt: — Tom, ugyebár azt mondta, hogy Sir Róbert nem jön haza ebédre ! — Igenis, tiszteletes uram, Sir Róbert horgászni ment, és azt mondta, hogy ne várjuk, Ebéd után Olivier, aki sehol sem találta helyét, elindult egy fasoron mely a kertnek- legfélreesőbb helyére vezetett. Kedves, árnyas, szinte rejtelmes hely, volt ez, amelyet Olivier különösen szeretett. Leült majdnem leroskadt az alacsonymohos kőpadra, amelyen estenden el, mélkedni szokott. A keritésfal ezen a helyén terrász volt s odakönyökölt ki az útra, amelyen a ház kapujához lehetett jutni. Néhány kő levált és az útra esett ott sárga és piros virágok lepték el, kék nefelejcscsel vegyesen. Az ódon fal repedéseit pedig befutotta a repkény. Csöndes, kellemes hely volt. Olivier sokáig ült ott mozdulatlanul, FERENCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ t^fr^tL^l^V^.