Esztergom és Vidéke, 1902
1902-01-30 / 9.szám
Esztergom, 1902. XXIV. évfolyam. 9. szám. Csütörtök, január 30. A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA“-NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Felelős szerkesztő és kiadó : KEMPELEN FARKASLaptulajdonosok : Dr PROKOPP GYULA és társai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyilttereR és hirdetések küldendő Szécljepyi-tér, 330. szán).-•♦•i Kéziratot nem adunk viasza. !4- Még egyszer gáz, vagy elektromosság ?*) Esztergom városának, mint második szülő földemnek világítási ügyét már hosszabb idő óta figyelemmel kisérve, nem mertem hozzá szólni, nehogy mint elekrotechnikust részre- hajtás vádja érjen. Az Esztergom és Vidéke f. hó 23-iki számában megjelent nagyon is megfontolásra méltó cikk azonban arra indított, hogy az abban foglaltakat még egy pár megjegyzéssel támogassam. Nem lehet célom e két világítási rendszer összehasonlítása, a mi minden mérnöki zsebnaptárban feltalálható s ép ezért egészségügyi szempontból is csak Cohn Herrmann »Lehrbuch der Hygienie des Auges < híres művére utalok. Egész másról van itt szó! A gázvilágitásnak legnagyobb előnye ugyanis az Auerfényben van, *) Mai vezető cikkelyünket egy minden tekintetben előkelő állású és elfogulatlan szakember irta. Hz .Esztergom ii Vidéke* tárcája. Koncert után. Irta: HAJAS OLGA. — Isten hozott benneteket lányok ! — E szavakkal futott ki Edith az udvarra, hogy mielőbb karjaiba szoríthassa három jó barátnéját, kik ma ismét összejöttek egy kis fűszeres pletykát főzni tűzhely nélkül, sugárzó pajzán kedvvel. Egy szempillantás — és mindnyájan kabát, kalap nélkül szélednek el. Piroska az ujonan érkezett kártyákat nézi sorra, Lili a tükörben nézegeti rakoncátlan tincseit, Klárika meg a varróasztalkán félben hagyott poén lész munkát vizsgálja műértő szemekbe!. Kinek készül ez a szép munka ? — szól oda Edithnek. Születés napomra csinálom magamnak meglepetésül, mert karácsony óta megszűntem a Jézuska révén dolgozni a rokoni körnek. —- Kérlek Edithkém — szólt Piroska — ne a poén lészszel töltsük most drága időnket; — a múltkor azt határoztuk, hogy koncert után traccs partit rendezünk. — Beszéljetek hát valamit Edith, Lili, tik ott élveztetek, mi meg Klárival mit sem tudunk a részletekről, epizódokról. — Pedig hej, be sajnálhatjátok, hogy részt n n 'vettetek ! — beszélt lelkesülten Edith — micsoda fenomenális muri volt. Annyi táncos serénykedett körülöttünk, hogy matematikai tudományuna mivel a jelenlegi elektromos izzó lámpák egyáltalában nem versenyezhetnek. Tény az is, hogy Esztergomban nagyobb nyilvános helyek s üzletek nem lévén, a fogyasztás úgy szólván kizárólag izzó lámpákból fog állani — de figyelembe veendő ugyanekkor, hogy ép e téren igen nagy változás előtt állunk. Németországi utamon ugyanis több ízben volt alkalmam Nernst új izzó lámpáját, mely az Auer gáz fénynyel bátran kiállja a versenyt, üzemben látni. Hogy ezen lámpa még nem terjedt el jobban, annak oka abban található, hogy a szabadalom német országi tulajdonosa idő előtt adta ki a piacra — mig magyarországi tulajdonosa — a szolidságáról ismeretes Ganzgyár még tökéle- | tesitésén fáradozik. De, ha ez nem sikerülne, akkor j is itt van az Auer égők zseniális fel! ------_------------ ----j ká t kellett előrántanunk, högy a meg- ’ számozott túr táncosokat kielégítsük. jUgy-eLili milyen pazarul lumpoltunk reggel 5-ig ? — Igen gyerekek a koncert j remekül sikerüli mindenféleképen. — Beszéld el Lili a programmot, hosszan tartott ? — kérdezte Klári.-— Istenem mit is mondjunk a concert- ről? — Az első szám katonazene volt, ) annyit tudok, de miután személyes kri- í tikákkal voltam elfoglalvs, eszem, sze- | mem a teremben vándorolt, ezzel meg- (fosztva füleimet rendeltetésüktől, néni I hallottam semmit. Csak a nagy dob , szerénytelen hangjaira tértem magamhoz, ; hogy legalább a végit halljam a kétség- ! télén szép darabnak. — Szép volt bizony — erősítette Edith — én hálásan füleltem végig, de a felolvasást csak megfigyelted ? — Elhiszem azt ! — de csekélységnek érzem magam róla véleményt mondani. Azért mégis megsúgom nektek, hogy az eddigiek egy jó adag ópium hatását tették a farsangoló publikumra, mig a múltkori rövid és szikrás előadás aranyos jókedvet gyújtott a sorokban. — Lili mondd csak, micsoda érzelmeket kolíett benned az énekszám ? — Gyönyört és mérget is egyúttal ! — De mit szóltok hozzá lányok, egy magyar fülemüle és németül csattog. A tisztán csengő hangok között mondhatom, disszonánsul hatott reám az a germán szöveg. — Bezzeg tapsoltunk a magyar ráadásra, — szólt Edith égó tenyereink bizonyították. — Jól tettétek, de most halljuk tovább — sürgette Piroska. i találójának welsbachi Auer Károlyinak uj izzó lámpája, melynek piacra (kerülése a legközelebb várható, s melyről igen sok jót lehet hallani. Ha már most ily módon a mosdani izzó lámpa hátrányai, tulsá- | gosan centrikus vöröses fénye és rossz ökonómiája megszűnnének, . ez által a gázvilágitás főelőnyeit veszti el. j Ezen lámpák előbb utóbbi tökele- tesitése biztosra lévén vehető, Esztergom városa elhamarkodott dön- : téssel annak tenné ki magát, hogy ■ ép akkor készíttetne magának egy berendezést, a mikor az elavult, s j hogy a világítás terén nagyobbat lépett volna hátra, mint előre. Ha pedig egyszer a gázberendezés megvolna, azt hiszem, a villam- világitás bevezetését fiatalkorom dacára aligha élném meg s ha még . is létre jönne, úgy az állana be, a mit több vidéki városban tapasztaltam, hogy t. i. mindkét vállalat — A cimbalom játék kritikán felül sikerült— folytatta Lili, — a »vihart« követte csak a legcsattogóbb tapsvihar. Higy- jétek el, rögtön ráösmertera, hogy valami zivatar télit kreál a művésznő, mert hasonló motívumok szerint játszódnak le a szűkkörü családi viharok is, melynek nem egyszer én vagyok éltető eleme. — Gratulálunk a kis »prókátornak« ! — szólt Klári — azért játszottad oly hűen a kaszinóban ezt a szerepet, mert gyakorlatában vagy ! — Természetes, »gyakorlat teszi az embert mesterré« 1 De had meséljek tovább. Az utolsó piéce megint katona zene volt, fülbemászó ugyan, de mégis a lábunkba szaladt, mert a legmelódiku- sabb valcerek egyikét játszották, — Még 10 óra sem volt — vágott bele Edith — és már Pali húzta a lassút, mert csárdással kezdtünk a tánchoz. — Ami azért nem ütötte helyre a gerina- nizmust a programúiban : — prókátoros- kodott Lili — különösen azoknál a lányoknál nem, kik csak honleányi bámu- lói voltak a mi hazafias ugrálásunknak. Nem ám igy a négyeseknél! — Még a a serduló gardedámokat is vis-á-viért ostromolták. Körülbelül 50-en táncolhattuk az elsőt ugy-e Lili ? — Igen. Két kolonnban táncoltuk; emlékezetes marad nekem ez a négyes pár hétig ! — Miért ? — nem tetszett a táncosod ? — huncutkodott Piroska. — Sőt! — De igazán azt hittem már, hogy megsütnek a »Fürdő« vendéglő jól befütött sütőjében, értem alatta a egymás üzletét rontva, egyik rosz- szabbul világitana mint a másik. De még egy nagyon meg fontolandó oldala van a dolognak s ez a rég várt villamos vasút. Hivatalomból kifolyólag hazánk úgy szólván valamennyi nagyobb városát bejárva, tapasztalatból mondhatom, hogy a villamos vasút vidéken egymagában esetleg létre jöhet, de prosperálni sohasem fog, A magyar földmivelő nép tartózkodását mással megmagyarázni nem I tudom, minthogy a szegény drágálja. I a vagyonosabb része meg lenézi ' s inkább saját kocsiján megy. Nem fejtegetem a vasút szüksé- 1 gességét — lett az már tárgyalva ' eleget s beláthatja azt mindenki maga is. — I Végtelenül fájlalnám azonban, ha Esztergom egy ránézve oly fontos intézménytől elesnék, j Ha a hévvizben tényleg annyi munka van felhalmozva, mint azt e termet! Hallom, hogy ott volt Lolla, sokat táncolt ? — kérdi Klára. — Én biz nem tudom, felelt Lili — hanem érdekes látvány volt, mikor csárdás közben villany szikrákat szórt az ajtófélfához támaszkodó Béldy ügyvéd felé ! — Azt hiszem — szólt Klári — elég jó szigetelő az ilyen szikrák ellen a fiskális uram őszülő haja és viharedzett szive. Általánosan nevettek Klárika találó ötletén. — Mindent megvitattok lányok, csak az uj aljegyzőről nem szól az ének — beszél Piroska. — Még meg is énekeljem ? — Képzeljétek csak — szörnyüködött Edith — az első tánc után benézek az étterembe és kit látok ? — Te láttad ót ? — csodálkozott Lili — én azt hittem ott sem volt! — Bár ne lett volna ! Amint mondtam az elébb, bepillantok, és egyszerre siilyedni éreztem illúziómat. Kimagasló pulyka szárnyak társaságában iddogált a mi Adóniszunk. Plogy faraghat pulyka csontot egy fiatal ember, mikor a többiek táncolnak ? — méltatlankodott Piroska. — Igazán klasszikus, — kacagott Lili — bosztont reméltem vele táncolni, és ő, a prózai lélek pulykát eszik a legnagyobb flegmával, mi meg a remény tengerében úsztunk, kitűnő táncosnak gondolva őt. — Nem, soha többé nem leszek idealista — tört ki Edith — eszem, iszom, legalább meghízom. — Es nem fogsz többé megbotránf^egjelepik Vasárpap és csütörtökön. jfiLÓriZETÉSI ÁRAK \ Egész érre — — — — 12 kor. — ül. fél évre — — — — — 6 bor. — fii. .legyet! évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 ül.
