Esztergom és Vidéke, 1902

1902-10-16 / 82.szám

zösség öntudata, mely erkölcsi tényezőket kellő előkészítés és kiképzés adhat csak meg az iparos-osztálynak. Félrendszabályokkal, kuruzsló szerekkel a kóros állapotban sínylődő iparosság meg nem gyógyítható, hanem meg kell adni az iparos osztálynak a módot, hogy saját kebeléből az oda nem való illetéktelen elemeket kiküszöbölje, illetve be se bocsássa. E tekintetben fő kívánalom és elengedhetlen föltétel legyen, hogy csak tanult és szakképzett iparos kaphasson jogot önálló ipar űzésére és pedig csakis tanult iparága körében. Ezzel a követelménynyel egyenes ellentétben áll a mai jogállapot, midőn bárki, tehát nem tanult iparos is nyerhet iparjogositványt, ha iparüzletének vezetésére képesített szakmunkást jelent be. Elméletben talán felhozható ezen intézkedés mellett égy és más, nem igen nyomatékos ok ; gyakorlatban azonban egész más képet mutat a látszólag humánus és szabadelvű intézmény. Tanulatlan és megbizhatlan elemek lérkőztek ezen a réven az iparűzés terére, elzüllött, részeges és dologkerülő munkásokat bérelvén kJ csekély összegért a végből, bogy az iparjogositvány megszerzése idejére nevüket és könyvüket a tanulatlan egyénnek oda engedjék, ki azután rendszerint csakhamar túlad rajtuk és folytatja a kinyert jogosítvány alapján iparát szakképzett vezető nélkül. Igaz, hogy a személyváltozásnak esetről esetre való bejelentését rendeli a törvény, mi azonban kellő ellenőrzés hiányában többnyire csak írott malaszt marad. Ezen kóros állapot megszüntetetésére csak egy gyökeres mód van: nem adni önálló iparjogositványt senkinek, aki iparát nem tanulta és szakképzetségét iga zolni nem tudja. Ezzel rokon és kapcsolatos baja iparunknak és panasza iparososztályunknak a kontáripar elterjedése. Ennek meggátlása és kiirtása végett fel kell jogosítani az ipartestületeket nemcsak az ellenőrzésre, hanem arra is, hógy az iparjogositvány nélkül dolgozó iparosokat az ipari foglalkozástól eltilthassák. Ilykép megszabadulna és megtisztulna az iparos osztály a körébe nem tartozó illetéktelén elemektől, megerősödnék önérzetében, ismét meghonosodnék kebelében a kölcsönös tisztelet és Összetartás, mert minden iparos tudná és érezné, hogy társaival egyenlő alapon és jogon élvezi saját ipari minősítésének jogosítványát s ezen erkölcsi megtisztulás és fölemelkedés nem maradna hatás nélkül az iparosság anyagi helyzetének javulására nézve sem. De az ipartestületi intézmény működésétől úgy a törvényhozás és kormány, mint maguk az iparosok sokkal többet vártak és reméltek, mint amennyit az eddigi eredmény igazolt s nem is tagadható, hogy e részben ma már a csalódás lehangoló és elkedvetlenítő érzete kapott lábra az érdekelt körökben. Szerény vélekedésem szerint ezen ki nem elégítő eredmény egyik fő oka abban lelhető fel, hogy az ipartestületek hatáskörébe nem tartoznak oly ügyek, melyek minden egyes iparos egyéni helyzetét, anyagi érdekét és jólétét közvetlenül és állandóan érintve, úgyszólván mindennapi kapcsolatba hoznák az iparosokat az ipartestülettel s ennek szervezett működésével s ily módon erőteljes testületi szellem és élet kifejlesztésére adnának alapot. Iiyen hatást gyakorolna meggyőződésem szerint a nyugdíjpénztári intézménynek az ipartestületek hatáskörébe utalása, mert ezen intézmény oly közelről érdekelne minden iparost, oly sűrű és állandó érintkezést hozna létre az iparos testületek és tagjaik között, oly életbe vágó érdekek nyernének általa az ipartestület kebelében elintézést és gondozást, hogy mindebből szükségképpen a legbensőbb kapcsolat, a legszilárdabb kötelék képződnék egyrészt az iparosok, másrészt az ipartestületek közt, s ez a bensőség, az együvé tartozás, az érkezik közösségének érzete önként termékenyítőleg hatna az ipartestületek hatáskörébe tartozó egyéb feladatok sikeres megoldására is. Ezen a nyomon és a testületi összetartozás szellemének fellendülésével könnyebben és biztosabb alapokon alakulhatnának egyéb ipari célokra és az iparosok anyagi helyzetének javítására szolgáló szövetkezetek is, mint pl. a nyers termények beszerzésére, kész áruk elhelyezésére és •darusítására

1 stb. hivatottak, melyeket az 1884. évi XVII. t.-c. 136. §. e) pontja sorolt az ipartestületek céljai közé. Amint azonban kétségtelen, hogy a jelzett módon az ipartestületek életrevalósága és üdvös mnnkássága nagyban fokozódnék: másrészt az is bizonyos, hogy az iparosok nyugdíjintézményét csak az ipartestületek kebelében és pedig a belépés kötelezővé tétele által lehet biztos alapon és óhajtott eredménynyel létesíteni. Igénytelen vélekedésem szerint, nem ütköznék semmi különös akadályba a nyugdíjpénztárnak az ipartestület kebelében való létesitése és szervezése. Az ipartestületi alapszabályok jelenleg is bizonyos tagfelvételi dij befizetését követelik a testületbe lépő uj tagtól ; ezt a dijat, minden nagyobb nehézség és aggodalom nélkül oly összegre lehetne emelni, hogy az egyben nyugdijpénztári törzsbefizetés gyanánt is szolgálna, mig egy szerény összegű nyugdíjnak megfelelő további évi járulékokat, minden munkaképes és keresetéből élő iparos némi, jóakarattal nagyobb erőfeszítés nélkül megfizethetné. Ezek után csak határozati javaslatom i. és 3 pontjai, melyek az V. országos ipartestületi gyűlés elé terjesztett javaslatomban elő nem fordultak, igényelnek némi új megokolással való kiegészítést, habár mintegy önként folynak a fent előadottakból. A I. pontban azt javaslom, hogy az ipartestületek létesitése kötelezővé tétessék s minden szakképzett iparos a lakhelye területén szervezett ipartestületnek kötelezett tagja legyen. Kétségtelen, hogy ipartörvényünk egyik legfontosabb intézkedése az ipartestületek alkotása, s az eddigi tapasztalat szerint elég üdvös eredményt is szült. Az intézmény hatását gyöngíti azonban az a sajos körülmény, hogy nem mint a törvény által szükségkép megkövetelt szervezet, hanem csupán az érdekelt iparűzők belátására és tetszésére hagyott szabad egyesület szerepel. Ez okozza, hogy még ma is számos iparos van testületi köteléken kivül, sőt attól a csekély anyagi áldozat miatt idegenkedik is. Minthogy pedig a lefolyt tizennyolc év tapasztalata az ipartestületi intézmény életrevalóságát és célirányos voltát kétségtelenül igazolta, s az iparos osztály szakképzésére, erkölcsi fejlesztésére és nevelésére való üdvös hatása kézzel fogható : ez okból tartom kívánatosnak, sőt szükségesnek, hogy mindenütt, a hol elégséges számú, pl. legalább száz iparos találtatik egy-egy iparhatóság területén, az ipartestületek megalakítása s azokba való belépés kötelezővé tétessék minden iparosra nézve. Javaslatom 3) pontja azt a fontos újítást tartalmazza, hogy az ipartestületek ruháztassanak fel a tanonctartási jogosítvány megadásának jogával. Ezen messzeható jog gyakorlása lehetővé, tenné, hogy csak oly iparosok tarthassanak tanoncot, kiknek szakképzettsége és erkölcsi színvonala biztosítékot nyújt arra nézve, hogy tanoncaikat szakmájukban alaposan kiképezni és erkölcsileg és társadalmilag is nevelni képesek. Az iparos osztály fejlődése, emelkedése és jóléte elengedhetlen föltételéül a kellő szakképzettség és egyéni tisztesség, megbízhatóság és erkölcsi érzület tekintendő. Hogy az iparos a gondjaira bízott tanoncot ily irányban képezhesse és nevelhesse, magának is birni kell az említett tulajdonságokkal. Sajnos, ez nincs mindig így, és nem tehető fel már előre minden önálló iparosról minden körülmények között. Ezért kell annak megbírálását, melyik iparos képes és érdemes arra, hogy a tanonc, a leendő önálló iparüző polgár képzése és nevelése kezére bizassék, az egyéni tulajdonságokat és viszonyokat legjobban ismerő' iparostársak, vagyis az ipartestület hatáskörébe utalni. Ennek a kissé keménynek tetsző rendszabálynak üdvös hatása lenne maguk az önnálló iparosok fegyelmezésére, viseletük és életmódjuk nemesítésére is, mert érdek és becsületérzés egyaránt érzékeny fenyítést látna a tanonctartási jogosítvány megvonásában. Ezekben igyekeztem az előterjesztett határozati javaslatot szerény tehetségem szerint megokolni, melyek után annak elfogadását a mélyen tisztelt országos ipartestületi gyűlésnek tisztelettel aján lom. Kelt Esztergomban, 1902. augusztus hó 30 ik napján. Dóczy Ferenc az esztergomi ipartestület elnöke, előadó. Esztergom város iparestülete részéről Dóczy Ferenc elnökön kivül Dudás János, Iványi Géza, Draxler Alajos, Wanitsek Rezső és az egyesületi titkár vesznek részt a gyűlésen. Ülések a megyénél. Esztergom, okt. 15. Tegnap és ma, bőven kijutott az ülésekből a megyénél. Közigazgatási b. gyámügyi felebbviteli, fegyelmi választmány, állandó biráló vál., számonkérő széki és öszi rendes közgyűlések voltak azok, melyekről beszámolni feladatunk lenne, ha nem mentene fel attólrészben, az azokon előfordult ügyek kevésbbé fontos volta, s igy csak kettőről emlékezünk meg, a közig. biz. és az őszi rendes közgyűlésről. A közig. biz. kedden d. e. tartotta ülését, melyen a szokott jelentések olvastattak fel s vétettek tudomásul. Felemlitésre méltó egyedüli tárgya az ülésnek, a dr. Thuránszky-Szlávi féle párbajügyből kifolyólag hozott s a bizottsághoz áttett bírósági Ítélet tudomásul vétele volt. Az előadó az Ítéletnek egyszerű tudomásul vételét javasolta, mig dr. Hulényi Győző tiszti főügyész, a törvény álláspontjára helyezkedve, a fegyelmi eljárás megindítását indítványozta, hangsúlyozván, hogyha a községi és városi alkalmazottakkal szemben a törvény a maga szigorában lesz alkalmazva, ne tétessék kivétel a megyei központi tisztviselőknél sem. Nem fogadta el különösen az előadói javaslatnak azon megokolását, hogy a birólag már megbüntetettek, kétszeresen bűnhődnének, mivel a biróság, mint egyén felett mondott Ítéletet, mig a fegyelmi biróság, „a tisztviselői tisztességgel való összeférés tekintetében" mond bírálatot. Dr. Biró Kálmán komáromi kir. alügyész, az előadói javaslattal szemben, szintén a fegyelmi eljárás megindítása mellett foglalt állást. Andrássy János alispán, az előadói javaslat mellett érvelt. Nézete szerint ha a bizottság a törvény rideg álláspontjára helyezkednék, úgy jelen esetben beigazodnék az, hogy „summum jus, summa iniuria." Horváth Béla főispán az előadói javaslat mellett emelt szót és ismertette a törvényt, mely a bizottságnak nem teszi kötelességévé a fegyelmi elrendelését, hanem ellenkezőleg belátására bizza. Az előadói javaslat mellett érveltek még B. Szabó Mihály és Héya Tivadar, míg dr. Prokopp Gyula a javaslat ellen szóllalt fel. Felszóllalásában hangsúlyozta, hogy a felfüggesztést maga sem óhajtja, azt azonban igen, hogy illetékes birájától az ügy el ne vonassák, mert bizonyos tekintetben az illető tisztviselők érdekében lenne a fegyelmi elrendelése, s nem lenne annak a látszata, mintha az ügy a fegyelmi biróság Ítélete elöl elvonatni szándékoltatnék. Ezután a főispán és tiszti főügyész kőzött, a törvény értelmezését illetőleg hosszasabb jogi, illetve törvény magyarázó vita fejlődött ki, melynek befejeztével a közigazgatási bizottság dr. Hulényi, dr. Biró és dr. Prokopp szavazatának kivételével — kik a javaslat ellen szavaztak, — az előadói véleményt elfogadta. Ae őszi rendes közgyűlés szerdán d. e. 10 órakor volt, melynek 91 pontból álló tárgysorozata szintén nem tartalmazott valami különösen felemlitésre méltó dolgokat. Volt három névszerinti szavazás, nevezetesen a gyámpénztár és a vármegyei alapok tulajdonát képező fölös pénzek elhelyezésénél, mi a helybeli és párkányi takarékban, majd az iparbankban fog egyenlően elhelyeztetni. Ugyancsak névszerinti szavazással döntetett el, hogy a pénztári és számvevőségi személyzet államosítása folytán a fizetésemelési pótadóból felszabaduló egy-két ezer korona, részben a tisztviselők lakbéremelésére, részben pedig megyei építkezésekre forditassék. A harmadik névszerinti szavazás a jegyzői nyugdijalap forgótőkéjének emelésére fordítandó pótadó megszavazásánál volt. A jövő évi költségvetési tételénél dr. I Helcz Antal és Brutsy János, az állandó választmány javaslata ellenében, Lajszky Jánosnak indítványozták a nyomda munkákat kiadni. A megejtett szavazás folytán a bizottság túlnyomó többséggel az eddigi szállítónak, Gerenday Józsefnek adta át a nyomdai munkákat, mint ki minden tekintetben eddig tanúsított jó kiszolgálásával, arra reá szolgált. * Az alispán és tanfelügyelőnek az idegen ajkú iskolák látogatásáról szóló jelentése kapcsán, határozatba ment, hogy a megye közönsége a magyar nyelv terjesztése érdekében, felir az egyházmegye hatóságához. Dr. Prokopp Gyula fellebbezésének elfogadásával, a városi lakbérszabályrendelet a város közönségének visszaküldetett, a fellebbezésben felvétetni kért azon intézkedés pótlólagos bevétele végett, hogy a törvényes zálogjog megvédésére a rendőrség, ha arra felhivatik, közbelépni köteles. Dr. Thuránszky Lajos tb. főjegyzőnek, 4 hónapi szabadság adatott avégből, hogy a párbajvétség folytán reá kiszabott 4 havi államfógházat leülhesse. Esztergom város kérvénye folytán elhatározta a törvényhatóság bizottsága, hogy a katonabeszállásolási pótadó alapból származó elszámolás cimén 37.007 kor. 56 fillért, mig adomány cimén 50.000 koronát ad a városnak, melynek egy része a városi kölcsön apasztására, mig másik része barakkok épitetésére fordítandó. Az ülés három negyed egy órakor ért véget. S. A„Gazdasági Egyesületiből F. hó 14-én tartotta a gazd. egyesület választmányi ülését, melylyen több, érdemleges kérdés képezte a tanácskozás tárgyát. A megyei központi mezőgazdasági bizottsággal leendő egyesülés előmunkálatai ügyében egy bizottság lett választva, mely a szervezési és alapszabályzatot készíti elő, s azokat a megye törvényhatóságához felterjeszti. A tenyész szarvasmarha dij határnapját november hó 15-re állapította meg. Az ülésen a vidéki gazdák szép számban jelentek meg, mi tanújele annak, hogy a gazd. egyesület fontos feladatának megoldását komoly és céltudatos" munkálkodásuk által szivükön viselik. — Adomány. Szaczelláry György országgyűlési képviselő, a doroghi templom padjainak restaurálásához 50 koronával járult.