Esztergom és Vidéke, 1902

1902-10-02 / 78.szám

Az előbb említett problémákkal a tudomány és irodalom alig foglalkozott eddig; ellenben az utóbbi problémákat különösen a legújabb időben ugy elméleti, mint gyakorlati közgazdák igen elmésen tárgyalták. Mi köze van a modern teknikának a modern gazdasági élethez ? Ezt a kérdést igy boncolhatjuk részekre : mi módon befolyásolták egymást a mai teknikának és gazdaságnak fejlődései, mint hatnak egymásra és mit várhatunk mindkettőnek fejlődési tendenciájából a jövőre nézve ? Ez a hármas kérdés, amint azt értekezésében Beck kifejti, nemcsak a p-azdasáo-nak és teknikának minden kölcsönös viszonyát öleli fel, de — amit ezen látszólag száraz fejtegetésekben alig keresne az ember — felöleli néhányát korunk gyakorlatilag legfontosabb kérdéseinek is. Szinte triviálisnak hangzó tény, hogy a modern teknika az alapja a modern gazdaságnak. A gép- és épitő-teknika nagy vívmányai nélkül nem váltak volna lehetségesre az ipar óriás üzeme, a tömeges fogyasztás s a világforgalom gyorsgőzösök, posta, telegráf és telefon utján. Képzeljük csak el korunkat a gőzgép feltalálása nélküls ugyebár a szükségletek kielégítésének oly rendszerét kapjuk, mely teljesen különbözik a modern világgazdaságtól és a világnak mai munkamegosztásától. Nem azért, mintha a gőz oka lett volna a gyáraknak és vasutaknak, a villamosság és mágnesség az elektromotornak, dinamógépeknek vagy telegráfnak ; hanem ezen erők hatásának felismerése és célszerű hasznosításukat szolgáló berendezések feltalálása közvetetlenül gazdasági fejlődésnek váltak okaivá, sőt úgyszólván előfeltételeivé. De másfelől el kell ismerni azt, — Az Istenért Gedeon ne menj ! jöjj vissza rögtön! kérlek öcsém ! — De miért ? Mért vagy oly izgatott, hiszen te reszkedsz. Mi baj van Herta ? — Várj egy kissé mig elmosódnak a szivembe vésett fájdalmas emlékek. És kezét a szivére szorítva bánatosan elmerült gondolataiba. — Hertuskám ne légy oly szomorú, ezt megint én idéztem elő és ez ugy fáj nekem. — Nem Rózsim, semmi, csak az életem történelének, boldogságom, rég elmúlt boldogságom utolsó akordjai csengtek fülembe. Gyertek ide ! Üljetek mellém majd elmondom az én történetemet. * — Én is ilyen gondatlan fiatal lányka voltam mint te, és én is voltam szerelmes . . Egyszer ép igy mint most mink, feljöttem ide vőlegényemmel. A fenyő ép ily zöld volt, a viz ép igy zuhant le és a szikla is ép ily merészen nyúlt ki a mélység fölé és virág, óh az nagyon sok volt rajta. Dezső a vőlegényem, nagyon derék jó fiu volt. Itt ültünk ezen a fatörzsön és kéz a kézben beszélgettünk, tervezgettünk jövőnkről, hiszen előtte való nap volt az eljegyzésünk és annyi mondani valónk volt . . . Nagyon boldogok voltunk ... Még ő mondotta nekem, hogy mennyire érdemetlen erre a nagy boldogságra. Én pedig egy fiatal lány és a legboldogabb menyasszony meggondolatlanságával hogy egyfelől gazdasági rendünk nek és intézményeinknek tökélete sitése, megfelelő fejlesztése jobbár kifejlesztené teknikai tudásunkat lappangó erőket felébresztene, : teknikának bizonyos még meg nen mivelt ágaira utalna és más felől Í teknikai tudás fejlődése át fogj; alakítani és tökéletesíteni fogja gaz daságunkat. Érdekesen mutatja ki dr. Beck az otthon ülő munka aktuális prob lémáján, hogy a munkásvédő szo cíálpoütikai intézkedések is mii) nagy mértékben sarkalják a tek nika fejlődését. Mert a munkaidc megrövidítése, a gyermekmunka el tiltása, az egészségügyi követeimé nyéknek jobban megfelelő munkatermek kötelezővé tétele által gyarapodó termelési költségeket az ipar teknikai fejlődésével, tökéle tesebb gépeknek alkalmazásával és a munka jobb szervezésével igyekszik ellensúlyozni, minthogy a nemzetközi verseny nem tűri az áraknak lényeges emelését. Hasonló problémát vett fel a vállalkozók truszt-, kartel-, ring-, stb. egyesülésének fejlődése is. Ez egyesülések korlátozzák a termelést, ragaszkodnak a teknika bizonyos formáihoz stb., tehát gátolják a teknika fejlődését. Ez egy uj szempont a kartel-probléma megítélésének és teknikusaink kongresszusa jól tenné, ha nézeteit erről a kérdésről alkalmas formában kifejezésre juttatná. Sok téren hiányzanak még teknikai tudásunk gazdasági előfeltételei és határozottan lehet hinni és vallani, hogy bizonyos teknikai fejlődések gazdasági életünk jövőjére nagy befolyással lesznek. A »teknika és közgazdaság* problémája egész csomó gyakorlatilag is jelentős kérdést ölel fel, amelyeknek megvitatása a jövőben mind nagyobb fontosságra fog szert tenni. Ebből pedig következik, hogy a közgazdaság terén működő szakférfiaknak mind nagyobb teknikai tudást is kell szerezniök, teknikusainknak pedig alapos gazdasági intelligenciára kell szert tenniök. Sajnos, mindkét tekintetben hazánk nagyon elmaradt. Vannak kiváló közgazdáink, akik azonban a teknikai tudományoknak még a-b-cjével sincsenek tisztában; mérnökeink és műszaki embereink gazdasági tudása pedig még fogyatékosabb. E bajon segíteni kell s ha a teknikus-kongresszus csak e tekintetetben értékes útmutatást fog adni, már akkor sem ülésezett hiábaÄ Kath. Legényegyesiilet szüreti mulatsága. Esztergom, 1902. szejt. 28. Nagy erkölcsi, de csekély anyagi siker koronázta a legényegyesület rendezőségének buzgalmát, a melylyel időt, fáradságot és pénzt a legmesszebb menő határokig nem kiméivé : széppé, élvezetessé és feledhetlenné óhajtotta tenni ezt a szüreti mulatságot. S mindezt az ügyes körültekintő rendezőségnek sikerült is elérnie. Ám én a csekély anyagi eredményről tettem emlitést és itt mielőtt a mulatság részleteinek leirásába bocsátkoznám, néhány szerény szavam volna ahhoz az esztergomi közönséghez, amely e mulatságtól feltűnően távol tartotta magát. Általában feltűnt például, hogy a kath. helybeli papság, e kath. egyesületi mulatságon csak két tagja által volt képviselve. Feltűnt továbbá, hogy az esztergomi intelligenciának hire hamva sem volt. Mi, minden egyes iparos ifjúban miveltséget, a társadalmi érintkezésben való finom modort szeretnénk feltalálni. Ám kitől tanuljon, ha nem az intelligenciától ? Szociális jelentőségéről az iparosok mulatságain való részvételnek, azt hiszem, fölösleges értekeznem. Szavam van ti hozzátok is nagy hangú demokraták, kik állítólag nem ismertek válaszfalat tanult ember és iparos között. Nem láttunk benneteket sem ! Ugy látszik, hogy mikor az első alkalom kínálkozik arra, hogy érzelmeiteknek kifejezést is adhassatok : cserben hagyjátok az érzelmeket és elveket. De szó esik itt — a mi a legfájóbb, — magukról az iparosokról is. Fájó, mondom, mert ha az iparos maga nem, a kinek legelső sorban kellene, — hát ugyan ki pártolja az iparos mulatságokat?! Erre több szót vesztegetni csakugyan nem érdemes. E keserű, de igaz szavak után hadd szóljon az ének a mulatság részleteiről a melyről leírásunk a következő : Gyönyörű verőfényes őszi nap kedvezett a mulatság lefolyásának. D. u. 5 óra tájban rengeteg nép lepte el a Széchenyi-teret, kíváncsian várva a szüretelők bandérialis fölvonulását. Végre fól 6 órakor megindult a pompás látványt nyújtó menet, élén egy lovassal, a ki nemzeti zászlót is vitt. Utána több lovas és a beláthatlan hosszú kocsisor, amelyen ültek a szüretelő pásztor leányok és pásztorok díszes nemzeti ruházatban. Az első kocsiban a szép, kackiás biróné Ibermasszer Mariska ült, méltó párja volt Rothnagel László biró. Igen élénk derültséget keltett a nagy pipáju kántor (Pozman) kocsiján egy toprongyos muzsikus cigány, (Jankus^ jóizű mókáival, de a szamáron ülő fütyülős zsidó méla bús nótáin is nem kevesebbet kacagott a menettől az egész úton meg nem váló néptömeg. Végighaladva a Jókai utcán, az impozáns menet a Kossuth Lajos-utcába fordult, hol mindvégig élénk bámulat tárgya volt. A menet eképen a legnagyobb erkölcsi diadallal a Fürdőszálloda elé ért, kol a feldíszített teremben az ifjuság várta az érkezőket. A terem meglepő kellemes látványt nyújtott keresztül-kasul húzott szőllő levéllel és szőllő fürtökkel bőven megrakott sodronyaival, a melyekről szabad volt a lopás, de a tetten ért tolvaj csekély pénzbírságra lett ítélve. A bakter érdekes szereplése, a kántor hagyományos szüreti toasztja s sok-sok egyéb, falusias cécó közül, fényesen vált ki az ünnepség gyöngye : a magyar kör, ez a klassikus és specialis gyönyörű magyar tánc. Tizenkét csinos leány és 12 ifjú járta ezt a táncot olyan precizitással, a mily csak díszére válik az egyesületnek s becsületére Rotthnagel László háznagynak, ki azt sok faradsággal betanította. Majd a szép »szollökoronac árverése következett, melynek folyamán az Krizmanits gyümölcskereskedő kezére lett leütve. Ugy a >korona* összeállításához, valamint a terem feldíszítéséhez igen sx:ép szőlőt ajándékóztak az egyesületnek : Treitter Emma k. a., Mohaesek Vencel, Berán Antal, Matus Gyula, Draxler Alajos, Krizmanich Já-nos és Uhlartk János urak, mely kegyes ajándékaikért az egyesület ez úton is hálás köszönetet mond. Igy folyt le ez a mulatság, vígan, fesztelenül. Julius. hogy a modern teknika következménye, hatása a modern gaz daságnak, azaz egész gazdasági rendünk és intézményeink mai for« májának. Képzeljük el korunkat a magánkapitalisztikus gazdasági szervezet nélkül s képzeljünk annak helyébe pl. kollektivista vagy szocialista gazdasági alkotmányt, amelyben a javak előállítása és megoszlása nem a szabad forgalomtól függ, hanem valamely központból van szervezve. Képzeljük el, hogy az individuális önfentartási ösztönt, a kereső- és nyerészkedő vágyat a kötelességérzet és büntetés helyettesíti ; képzeljük el, hogy a szabadverseny ingere s azon kényszerűség helyébe, hogy embertársainkat nagyobb szorgalommal és élesebb észszel felülmúljuk, egy ily gazdasági állam felügyelői és szabályzatai lépnek : a modern teknikát ezen keretben aligha tudjuk elképzelni. Amíg a találmányoknak nem nyújtottunk védelmet, kiaknázásukat nem tettük pénzügyileg lehetővé, amíg nem volt szabadalmi, jegy- és minta-védelmünk és a feltalálót csak tisztelettel és becsülettel fizettük: mindaddig a teknika alig fejlődött. Csak a magántulajdon és magánörökösödési jog általában, aztán a kereseti, forgalmi és kereskedelmi szabadság, a tőkegyűjtés és tőkeelosztás számtalan intézményei, a bankok és börzék, a vállalkozásnak, a tőke és munka egybekapcsolásának modern jogi formái tették lehetővé a vasutaknak, hajóknak, gyáraknak és gépeknek építését és előállítását. Csak a tömeges termelés pénzügyi lehetősége eredményezte a munkamegosztás által legnagyobb diadalait arató teknikát, a speciális gépeket, stb. Az önzés, a keresetvágy ingere nélkül ma minden bizonnyal más és valószínűleg kevésbé tökéletes teknikánk volna. S ha ez igaz, akkor igaz az is, ezen sziklára mutatva, amit a lemenő nap ntolsó sngara bágyadt rózsaszinre festett, mondottam neki, ha meg akarja érdemelni boldogságunkat, hozza le azokat a virágokat nekem. És még most is mindig hallom fátyolozott hangját . . . — Mind — mind leszedem neked Hertám ! . . . És felment a virágokért . . Én itt álltam, néztem kedves arcát és minden virág után csókot dobva köszöntem meg merész udvariasságát. Már csak egy pár ciklámen volt még a sziklán és azt is leszedve, rám dobta mind a virágot ... de ő Dezső a vőlegényem nem volt sehol ... — Oh gyermekek liagyjatok sirnom , . . Amint a virágot ledobta, egy vigyázatlan lépéssel, rombadölt az életem, a boldogságom, . . leesett a mélységbe. Körüöttem mélységes csend volt, csak az erdő susogása és a patak zúgása halatszott . . . Ezután beteg lettem, sokáig nem tud:am magamról semmit — lázálmaimban áttam Dezsőt, akit az én balga kívánságom küldött a halálba. Oh ez elviselíetellen volt sokáig . . és most újra itt fagyok megsiratott vőlegényem sírjánál. — Látjátok gyerekek, mi a boldogság ? Egy árny csupán! * — Szegény Herta mennyit szenvedtél. . ^em Gedeon ! Ne hozza le a virágot. — Rózsika édes kis Rózsikám olvassuk 1 levelet! A két gyermek átölelve egymást könyíyes szemekkel olvasta, hogy »szeretlek*. Kriegs-Au Mella.