Esztergom és Vidéke, 1902

1902-09-28 / 77.szám

2 ESZTERGOM es VlDEKE. (77. szám.; 2 szeptember 28 fütyölnek az iparosra, hanern egy­részt szivükön viselik a vidéki ipar föllendülését, másrészt tehetségük, kedvük is van az iparosokat olyan irányban vezetni, amely legjol ban megíelel a vidéki ipar érdekeinek, de csakis ennek. S a humoros föl­olvasások helyett sokkal célszerűbb volna az ipari törekvések legújabb vívmányainak népszerű, ügyes is­mertetése olyan módon, hogy a tanultak gyakorlati alkalmazása ne ütközzék nehézségekbe s ez az al­kalmazás megfeleljen a vidék érde­keinek. Az inasok képzése szintén fontos körülmény; természetesen nem a gyermekdajkálás elemeibe kell őket beavatni, hanem a mesterségbe lés ha a céhszerű vallásos-erkölcsös irányra is lesz gondja a mesterek­nek, majd az ujabb nemzedék na­gyobb bátorsággal szegül ellene a tisztességtelen törekvéseknek, s majd akkor a vidéki iparos is emelkedni fog megbecsülésben. A közönség pedig bölcs dolgot fog művelni, ha nem a vidéki iparos le­szólásában keres érdemeket, hanem egyes hibák gyöngéd elnézésével inkább arra törekszik, hogy a vi­déki ipar felvirágozzék, s igy a fel­virágzó vidéki ipar is hatalmas tá­mogatója legyen a vidéki városok megerősödésének. (H.) .Városi közgyűlés. Esztergom, szept. 26. Bár napok óta suttogtak arról, hogy a mai ülést egy csiklandós természetű interpellatió fogja érde­kessé tenni, honatyáink mindamel­lett nem tanúsítottak valami nagy érdeklődést iránta. résnyés rétest. Tehát az az ur rendelte a málnás palacsintát. Végre előkerül vele a pincér és az ur nagy élvezettel lát az elfogyasztásához, mi közben át át nézeget a s omszéd asztalnál ülő asszonyra, aki már megebédelt és lapot olvas. A szélesre kiterített >Egyetértést mögül nem látszik más belőle, csak a nagy tömött szőke kontya. — A feleségemnek is éppen ily szinű haja volt lánykorában, gondoljan a férfi, aztán ő is elővesz egy újságot és ugy tesz mintha olvasna, mert egyre átné­zeget az asszonyra, aki arra gondol, hogy milyen mamlasz férfi lehet ez, aki­vel már napok óta étkezik itt együtt, egyedül és mégsem keres alkalmat a megismerkedésre. — Ha nem tartanék tőle, hogy a fe­leségem minden percben meg'ephet, is­tenbizony megbarátkoznék ezzel a szép asszonynyal! — gondolja magában. Az eső pedig szakad, ahogy csak bir. A tetők levezető bádog csővei ontják a vizet, mintha versenyezni akarnának a kénforrás zuhatagával. — Hogy imádtam a feleségemet, mi­kor még ilyen szép aranyba átmenő szőke haja volt, hányszor csókoltam azt az illatos hajsátort. Ah, hogy minden mulandó ezen a földön ! — Bizonyosan már nem szereti a fe­leségét, mondaná az asszony, ha kita­lálná a férfi gondolatát, de csak azon csodálkozik, hogy miféle érdekes olvasni való lehet abba a négy oldalas vidéki A várt interpellatió megtörtént, azonban nem talált valami nagy viszhangra, mi polgármesterünk ta­pintatos eljárásának tulajdonítandó, ki igyekezett a felszóllalást a szigorú tárgyilagosság keretén belül tartani. A tárgysorozatnak két fontos pontja a vágóhíd és a függő köl­csön törlesztésének kérdése volt, mely mindkét tárgy teljesen lebilin­cselte a jelenlévők figyelmét. Interpellatió. A napirend előtt Tátus János szóllalt fel. Azzal kezdette felszólla­lását, hogy kérdést intézett a polgár­mesterhez, van-e tudomása azon erkölcstelen eljárásról, melyet a vá­ros szolgálatában lévő egyik alkal­mazott azáltal tanúsított, hogy be­hatolt a családi szentélybe, s egy család boldogságát dúlta fel. Mielőtt éles kifejezésekkel füszer­zett felszóllalását tovább folytatta volna, polgármesterünk figyelmez­tette, hogy kifejezéseire vigyázzon, s ne illessen egy elitéletlen egyént oly súlyos vádakkal. Es habár fel­szóllaló nevet nem emiitett, de mi­vel egy tudomására jutott esetből kifolyólag sejti, hogy a felszóllalás ki ellen irányul, kijelenti, hogy ne­vezettnek fegyelem ellenes viselke­dése miatt az eljárás már folyamatba van téve és, hogy a tankerületi fő­igazgatónál is a jelentés megtéte­tett. Ezzel ezen ügy véget ért. A vágóhíd. Évek során át foglalkozik a vá­ros már e kérdéssel, melynek út­ját csak egy állja, — a pénz. S ez volt indító oka annak, hogy a képviselőtestület egy nagyobb sza­bású vágóhíd építését elejtette, mivel az arra szükséges pénzzel nem rendelkezik. Három alternativa előtt állott a képviselőtestület. Az első a 300.000 koronás, melyet végleg elejtett, mivel a je­len viszonyok között nincs kiáltás arra, hogy az amortisationális há­nyad megtérülne, s igy a város újságban, amit Olyan áhitattal olvss, hi­szen már a reggelinél is egyre azt ol­vasta. — Ugyan mi baja lehet ennek a szép asszonynak, hiszen olyan étvágygyal eszik mintha egész nap' kapálna, pedig csak a zongorán kalimpál, még pedig meglehetősen, olyan gyönyörűen játsza azt a dalt, >A fonóba szóll a nótac. Legközelebb elhuzatom a cigánynyal ezt a gyönyörű nótát. Ej, csak a feleségem bene toppanna! ( Az ass-cony olvasás után kinéz az abla­kon, mert kocsi állott meg a ház előtt. Egy csukott kocsin négy vendég érke­zett. Egy sovány ur, egy kövér hölgy, egy csinos fiatal leány és egy nyurga fiu. Bizonyosan egy család lehet. Az apa sántit és botra támaszkodva megy. De ni — bizonyosan atyafija a vendég­lősnek, mert nagyon melegen ölelkeznek vele. — Tehát nem vendégek, hanem csak rokonok, jegyzi meg néhány pincér és egymásután elszélednek. Rokonok bizony, még pedig érdekes rokonok, egyenesen Amerikából jöttek. A vendéglősnek bátyja a férfi, aki évek­kel előbb, mint péncér megszöktette a főnöke feleségét egy csomó pénzzel és most ime itt vannak váratlanul. Csókoljatok kezet a bácsinak ! — mondja a kövér hölgy angolul a gye­rekeknek, azok engedelmeskednek és gé­piesen kezet csókolnak a bácsinak. Majd előjönnek a többiek is, a két sógorné csak a pótadó felemelésének tenné ki magát, míg másrészt a szedendő magas vágatási dijak, elviselhetet­len teherként nehezednének a mé szarosok és hentesekre. A második a 90.000 koronás, mellyet szintén nem fogadott el, nem pedig azon okból, mert az a köve­telményeknek meg nem felel. Elte­kintve egészségügyi fogyatékossá­gaitól, ami miatt a felsőbbi jóváha­gyás kieszközölhető nem is volna, ezen kivitel mellett, a jövedelem is jóval kevesebb lenne. A harmadik a 7000 koronás terv, a mellyet a képviselőtestület elfo­gadott és amely szerént a legszük­ségesebb pótlások és átalakítások lesznek eszközlendők, ami által úgy az egészségügyi követelmé­nyeknek, mint a mészárosok és hentesek 1 igényeinek addig elég tétetik, mig a város azon helyzet­ben lesz, hogy nagyobb költséggel egy modern vágóhidat fog épít­hetni. A 7000 koronás tervezet szerént a jelenlegi helyiség csak a nagy marha vágására használtatnék, mig a kisebb állatok leszúrására egy uj helyiség készülne, mely két épü­let födött folyosóval köttetnék egybe. Ezenkivül a talaj mindkét helyiség­ben járdakővel rakatnék ki, majd egyébb apróbb átalakitások és ja­vítások lennének eszközlendők. Az ideiglenes jellegű építkezések tervezete figyelemmel van arra, hogy a nagy vágóhíd épitése ese­tén, a már meglevő épületek fel­használhatók legyenek. Berán Antal a 7000 koronás ter­vezetet élnem fogadja, maradjon in­kább szerinte úgy minden miként van. Felemlíti, miszerint Léván van egy vágóhíd, mely teljesen meg­felelő, s amely 10.000 koronába kerül csak. Niedermann József a 7000 koro­nás tervezet mellett foglal állást. Függő kölcsön. A különféle városi alapoktól és alapítványoktól kölcsönvett és függő kölcsön elnevezése alatt ismeretes 97.900 kor. visszafizetése ügyében akép határozott a képviselőtestület, miszerént 14.000 kor. a mezőőri alapból azonnal visszafizettetik, mig a fennmaradó 83.900 kor. törlesz­tésére a költségvetésbe évenkint 628 kor. 42 fillért vesz fél, ami ál­tal 50 év leforgása alatt a tartozás végleg ki lesz egyenlítve. , Különfélék. A szt.-györmezei 141. számú ház­nak 2393 kor. összegben leendő felépítése, valamint egy úthenger­nek a megyétől leendő vásárlása kimondatott. A mérnöki hivatalnak áthelyezé­sére és az uj temetőhöz vezető ut kiépítésére vonatkozó tanácsi jelen­tés valamint az uti-bizottság azon ja­vaslata, mely szerént az Esztergom­kesztölci útvonalra az államépitészeti hivatal által tervezett beruházásokat, mint szükségtelent élnem fogadja, tudomásul vétetett, illetve elfogad­tatott. Az olasz borvám klausula eltör­lése ügyében a képviselőházhoz in­tézendő felirat elküldését elhatá­rozta. Majd egyébb, kevésbbé felemii­tésre méltó ügyek elintézése után, az ülés másfél órai tanácskozás után véget ért. sirva ölelgeti egymást. Az angol leány hideg arca is felderül, amint meglátja a vele egykorú leányrokonát, csak a fiu áll mereven és arra gondol, hogy : de csúf kerepelés ez a magyar beszéd. — A gyerekek nem tudnak magyarul, mentegeti őket az anyjuk. A magyar kisasszony megkérdezi, hát németül, franciául tudnak-e^? de csak a fejüket rázzák. — No, csakhogy az Isten ide vezé­relt, sóhajtja az apa könybelábadt sze­mekkel. Nem birtam már ki tovább oda át, a honvágy majd meg ölt, aztán, hogy a szerencsém is megfordult, az üzlettel tönkre mentem. — Erre a szóra jelen j tősen nézett össze a vendéglős a felesé­| gével, akik legalább is milliomosoknak nézték a hazatért családot. De mielőtt uj életet kezdenénk itthon, az a tervünk, hogy néhány hetet itt töltünk nálatok a j fürdőben, a fájós lábam miatt. Csak kér­lek testvér ne számits tul drágán, mert van ugyan pár ezer forintunk, de a jö­j vőre való tekintettel nagyon takaréko­san kell élnünk. J — Jó jó! — majd beszélünk még erről, jegyezte meg a vendéglős, de ér­zett a hangján, hogy a reménységéből kiesett milliókat sajnálja. A felesége sem j volt már annyira elragadtatva, csak ak­kor vidult fel ujra, mikor az amerikai asszony csinos ékszereket rakott ki az asztalra, amiket emlékül nekik hozott A vendéglős ezalatt kiment és felkereste; a doktort, akivel sokáig suttogva r/ e­Márványlapot Kossuth emlékének. — Levél a szerkesztőhöz. — Kérkedni nincs jogunk vele, de önér­zettel mondhatjuk, hogy Kossuth száz­éves születésnapját oly fénynyel, oly impozánsan, olyan lelkesedéssel ünnepel­tük meg, hogy nem kell tartanunk lelki­ismeret furdalástól. Ünnepünk minden­képen fényes volt, méltó hazánk legna­gyobb fiához. Nekem ugy tetszett, hogy e táj Ievegő­szélgettek és mikor elváltak, mind a ket­tőjüknek az arca szinte sugárzott valami nagy boldogságtól. És félóra múlva a doktor telefonon beszélgetett egy városi jóbarátjával, akinek örvendezve újságolta, hogy egy amerikai gazdag nábob csa­lád érkezett ma a fürdőbe, egy feltűnően szép fiatal lány is van velük. Pár nap múlva sokan tudták ezt a hirt a város­ban, még a helyi lapokba is belekerült, azoktól meg átvette néhány fővárosi lap és e hirek megjelenése után pár nap múlva, tömve volt a fürdő vendégekkel, akik megkülönböztetett tisztelettel néztek az amerikai nábobokra, akik hamarosan beletalálták magukat a szerepeikbe, a mi sokba került ugyan a vendéglősnek, de mégis kifuétte magát. Mikor azonban őszfelé már megcsap­pant a forgalom, egyszer valaki meghal­lotta, amint a .vendéglős mondta az an­gol fiuna^, hogy ha még egyszer két adagot i!ner rendelni valamiből, leüti a derekai/ A kisasszony meg keservesen sirt a/konyhában, mert az angol leány mindén ruháját elviselte a nyáron. —j Majd lesz másik vigasztalta a dok­tor, /aki most már igazán kapott öt. tiz kojronát egy vizitért. Könnyű magának, siránkozott a l^ány, de nekem az uj selyem blúzom fs oda van !

Next

/
Thumbnails
Contents