Esztergom és Vidéke, 1902

1902-09-11 / 72.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JÍLÖFIZETÉSI ÁRAK: : Egész évre — — — — 12 kor. fél évre— — — — — 6 kor. Hegyed évre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. fll. öl. fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek ós hirdetések küldendő Buda-utcza 485. szám. -4M Kéziratot nem adunk vissza. t<»Az e. almás-füzitői vasútról. Esztergom szept. 9. Hasábokat írhatnánk azokról a panaszokról, melyekre okot az e. almás-füzitői helyi érdekű vasuttársulat ad, de nem* tesszük, nehogy ázzál vádoljon a társulat, hogy üldözzük, pedig rászolgál már csak azzal is, hogy legkisebb gondja a helyi érdek. Jelenleg is, nem mi tesszük a panaszt, hanem reproducáljuk a megye közigazgatási bizottságában felhangzott panaszt, mely általános viszhangra talált. Révffy Zoltán dr., komáromi kir. ügyész, a közigazgatási bízottság mai ülésén panaszt emelt a társulat ellen, s orvoslást kért abi-. zottságtól. Felszóllalásában egyrészt a vasutat használó közönségnek, másrészt pedig a társulat alkalmazottai érdekének kelt védelmére. Azzal kezdette a tárgyilagos igazság által vezérelt felszóllalását, hogy akkor, midőn a társulat az utazóktól a pénzt a szállitásért elfogadja, szerződést köt azokkal, hogy a menetrend értelmében fogja őket szállítani, ezt azonban egyébb üzleti érdekek következtében benem tartja s így szerződés szegest követ el, mi sokszor van és lehet az utasok kárára, kiknek panasza, orvosolatlanul hangzik el. A többek között felhozta, hogy e hó nyolcadikán Komáromból jövet, megütközéssel tapasztalta, hogy a vonat Lábatlannál negyvenöt percet vesztegelt a cementgyárnál, mivel abból cementtel megrakott kocsikat szállított, tolatott ki, mit nézete szerint más mozdony alkalmazásával, avagy más időben végezhetne akép, hogy a vonat késést ne szenvedjen. Negyvenöt perc késéssel érkezett be a vonat, mi tűrhetetlen állapot nemcsak a közönség, de a vasúti alkalmazottak érdekében ls, kiknek amúgy is rövid pihenési idejéből — mivel már fél háromkor fel kell kelniük — majdnem egy órát rabol el. ••ggg«»gL-''.' MII .1 • „ j Hi .Esztergom és Vidéke* tárcája. A csecsebecse. Irta: GOTTFRIED KELLER. (Második folytatás.) Mikor a vőlegény egy év multán a gyarmatról hazatért és a szivet nem látta menyasszonya nyakán, ez áz igazsághoz hiven megmondotta, hogy nem tndja, elvesztette-e vagy ellopták-e? De oly zavarodottan és ijedten * beszélt, hogy a vőlegény nem állhatott ellent némi gyanakvásnak. Es mikor firtatni kezdte, hogy veszíthetett el ilyen emléket, Guillemette oly szerencsétlen választ adott, melyben a bűnbánat a büszkeség mögé rejtőzött. Az eljegyzés felbomlott ; a vőlegény mást vett el és Guillemette szegényen és elhagyottan hoppon maradt. . Thibaut, aki időközben hadnagy lett, • a szivet órája láncán viselte és már ré- j gen uj zsákmányra lesett, hogy társat szerezzen az első csecsebecsének. Szeme megakadt a kis Deniseen, a boldogult Martin Jakab jegyző leánykáján, aki akkor jött haza a zárdából és anyjával lakott. Thibaut megbámulta, mily ke-' esésen lépked a leányka az ő magas-. sirku piros cipellőiben. Keblén szerény aranyba foglalt ametiszt szivet viselt,' melyet szintén ki lehetett nyitni; de nem volt benne semmi. Thibaut azonnal elhatározta, hogy a szivet zsákmányul ejti és hosszan a leányka után nézett, aki vérvörös arccal sietett tovább. Minden nap a leányka ablaka alatt sétált, szerelmes verseket küldözött neki, melyeket Mr. Dorat, marquise d'Antremont vagy marquis de Perai és ama kor más költőitől kölcsönzött, persze óvakodván a szerzők nevét aláírni. Sikerült is elcsavarni ily módon a kis Denise és egyszersmind ennek anyja fe« jét ugy, hogy eljárhatott a házba és ott mindig hivságos örömmel fogadták, mikor megjelent egy kis virágbokrétával yagy piros-legyezővel, melyre néhány fűszál és egy szegfű volt nyomtatva. Az a becsületes kereskedő ifjú, akinek atyja a boldogult jegyző jó barátja volt és akit Denise jövendőbelijének tekintettek, meghátrált de Vallormes ur előtt. A kis Denise igy hát elvesztette előbb a természetes, azután a kristály szivét. Mikor azonban Thibaut a szivet, a leányka gyöngéd beleegyezésével, leoldotta szalagjáról és óraláncára akasztotta, elhagyta az elámitott gyermeket és nem ment többé feléje. Noha a leányka vagyonos volt, a mamának keserves munkájába került, a mig a becsületes kereskedő ifjút visszacsalogathatta, aki aztán egykor ragyogó kis Deniseből félénk háziasszonykát, olyan szerény kis savanyuságot csinált. Jó időbe került, amig Thibaut megint érdemes nyomra akadt, melyet azonban ismét elveszejtett, amint ez a legügyesebb vadásszal is megtörténhetik. Egy vasárnap délután, mikor nem tudta : mit csináljon, eszébe jutott, hogy meglátogatja Angelika nénit, aki legfiatalabb volt nagynénjei közt. Még az ötvenen innen járó nagyon érzelmes vén kisaszseony volt. Minthogy a hölgy éppen Íróasztalánál ült, Thibaut, mint egykoron, most is az ismert fiókokban és dobozokban kezdett kotorászni. Eközben egy olyan dobozra akadt, melyet még soha sem látott és mikor kinyitotta, hát ott szunnyadott csöndesen vattaágyban egy tejfehér opálból való sziv. A napfényben a sziv oly gyöngéd, édes színekben tündöklött, mint a távol ifjúkor valamely sugara. — Mily szép bijou ! — kiáltotta Thibaut. — Oh, ajándékozza nekem ! — Mi jut eszébe, kedves cousin ? — kérdezte a néni csodálkozva, miközben a szivet kivette az iíju kezéből és csillogó szemmel nézegette. — Mit is tennél vele ? Valami más asszonynak ajándékoznád ? Uh, nem ! — felelt Thibaut. — Az órámra akasztanám és mindig Angelika nénire gondolnék. — Még sem adhatom oda, — felelt ellágyult hangon a hölgy — ez az én legdrágább emlékem, mert ifjúkoromban a kedvesem és jegyesem ajándékozta nekem. Az unokaöcs kiváncsi kérdéseire elmondotta az ő elévült szerelmi históriáját egy fölséges fiatal nemessel, a hűség és odaadás mintaképével, aki súlyos körülmények közt folyton ragasz; kodott hozzája, verekedett érte és ifjúsága virágjában hősüeg elesett a dicső fontenay i csatában, több, mint harminc : éve. Az elvesztett kedves nagy szere' tetreméltóságának, férfias szépségének ecsetelése a nénit oly boldogsággal és ' vággyal töltötte el, hogy noha a ráncos főkötő alól erősen megőszült fürtök I omlottak nyakára és vállára, ugy tet1 szett, hogy arcát uj ifjúság eleveníti föl és festi rózsásra. Thibaut egészen föllelkesülten hullott térdre előtte, mintha ő lenne az elvesztett kedves és kezét szivére téve, kiáltotta : — Esküszöm drága néni, hogy én önt éppen ugy szerettem volna, ha ifjúságom egybeesik az önével! Sőt én j most is úgy szeretem, ahogy egy ifjú lélek egy másik ifjú lelket szerethet! Oh, ajándékozza nekem a szép szivet, gondozni fogom, magamhoz kapcsolom, hogy ne legyek többé egyedül ! A fiu csakugyan oly bolondosán el volt ragadtatva, hogy maga sem tudta, vájjon a kis ékszer-szivet vagy a szerető emberi szivet kivánja-e. Angelika ^néni pedig rajongásában összetévesztette a jelent a múlttal, a mellette térdelő ifjút a rég eltűnt kedvessel. Édes mámorában mind a két karját a csinos kamasz nyaka körül fonta és égő csókkal árasztotta el ajkát ; a haszontalan fickó pedig nem röstelt az álmodozó A vonat hosszas vesztegetésének a késésnek következménye, hogy £ vonatvezető őrült sebességgel visz a vonatot, hogy a késésből valamit behozzon, mi nemcsak meg nem engedett, de veszélyes. A közigazgatási bizottság, a felszóllaló panaszát magáévá téve, elhatározta, hogy orvoslást keres a miniszternél. A polgármesteri jelentés. (A városnak 1901. évi állapotáról.) Folytatás. V, Az öreg téglaház. Az öreg téglaház épületei a hoszszas használat következtében anynyira megrongálódtak, hogy azokban az üzem lehetetlenné vált s mivel a karba helyezés oly tetemes költségbe került volna, hogy ez a remélhető bérösszegben sem nyerhetett fedezetet, ennélfogva az újjáépítés terve elejtetett azon oknál fogva is, mivel az öreg téglaház a közlekedési vonalaktól távol esik, mivel továbbá az ott égetendő téglát a mostani előállítási árakhoz ! arányítva haszonnal értékesíteni nem lehet, mi végből a képviselőtestület a telep lebontását elrendelte i azon rendelkezéssel, hogy a kikejrülő anyagnak egy része az uj téglaháznál használtassák fel, más rés^e I pedig eladassék. A Lőrinc utcai szabályozási vonal. Özv. Buzárovits Gusztávné Lőrinc-utcai házát ujjá építtetni óhajtván, az épités endedélyezése előtt a szabályazási vonal megállapítását kérte. — Ezt megelőzőleg már 1899. márc. 3-án a Lőrinc-utca alsó oldalának szabályozási vonalául azon egyenes vonal állapíttatott meg, a mely a Schalkház féle ház sarkát a Hutt-féle keritésfal vonalával egybeköti. — Minthogy azonban az esetre, ha özv. Buzárovicsné ezen vonalba épít, úgy az utca közepén az uj ház I-.30 méteres kiugrást nyer, ami az egész utcának szépijtésére hátrányos. A város tanácsa 'tehát a régi utcavonalat javasolta ! meghagyni s e részben a képviselő j testülethez előterjesztést tett. Mult évi márc. hó 20-dik napján '• tartott közgyűlésünkben névszerinti 'szavazás mellett a tanácsi javaslat ; szótöbbséggel elfogadtatván, ezen határozat fellebbeztetett és a be-