Esztergom és Vidéke, 1902

1902-08-31 / 69.szám

nitvány pedig egyaránt drága em­lékkel fog adózni nevének. Ezen elmélkedésünk után pedig teljen el szivünk áhitattal és zeng­jük mi magunk is gyermekeinkkel: Jöjj el szent lélek ! Bertalan Vince. A polgármesteri jelentés. (A városnak 1901. évi állapotáról.) Folytatás. II. A vadászati jog. A városi vadászati jog mostan­ság aránylag egyike azon legjobb jövedelmi forrásoknak, a melyek bérlet utján hasznosittatnak. — A bérlet utolsó éve a tavalyi lévén, abbeli gondoskodásunkban, hogy a vadászati jogot ismét is hosszabb időre bérlet utján hasznosítsuk, a volt bérlő: Schuster Gyula bécsi lakos, annyiban előzött meg ben­nünket, hogy a bérletnek 1902. évi július i-től kezdődő további 6 évre, az eddigi 4840 korona bér­összeg mellett való ' meghosszabbí­tása iránt ajánlatot tett. — Tekin­tettel arra, hogy az erdőhöz közel eső, mezőgazdasági művelés alatt álló területek a vadállomány ál­tal jelentékenyen károsittatnak s e miatt az érdekelt gazdák teljes joggal igényelhetnek törvényszabta módon kártérítést, a képviselő tes­tület az elmúlt évben a kárbecslés eljárást szabályozta, s ez által re­mélni lehet, hogy az eddigi sérel­mek meg fognak szűnni. A város mint alapító. Az elmúlt évben a földmivelési m. kir, miniszter úr Ő n.méltósága felszólította a város közönségét, hogy az 1900 évi XVI. t.-cikkel létesített gazdasági munkás- és cse­léd segélyző pénztárba alapító ta gul lépjen be. — A képviselő tes el is tagadhatnám, de ehhez büszke va gyok. Szerelmem mindig a tied volt, fe ledj el egy őrült szeszélyt, férfi rossza ságot, nem csaltalak meg, hisz nem — szerettem mást. Az asszony pedig nézi a napsugarat és elgondolja, hogy milyen furcsa és milyen hazug az élet. Milyen hazug ! Miért árulta el férje? és miért árulja el most amazt, kit jobb szeretett nálánál, hisz hozzá sietett, jobb szerette, igen, igen ! S most azt is megalázza, azt is meptagadja, milyen rossz, milyen csúnya a világ! Vagy nem! Egyiket sem szerette. Sem a feleségét, »sem a szeretőjét. Mert a szerelem hű, a szerelem ragaszkodó halálig, sirig, siron tul. Egyikét sem sze­rette. Sem hitvest, sem szeretőt ! A férfi ránézett feleségére. Félt. Olyan fehér volt az arca és olyan különös tény égett szemében. — Ah, monda, nincs szived. Nem vagy asszony! A nő mindig bocsájt. A nő irgalmas és bűnt felejtő ... De te nem tudsz feledni és nem tudsz bocsáj tani. — Csalódik, szólt egy hang, idegen rideg csengésű — én bocsátok és fele­dek, hiszen a •— halottaknak bocsájtunk és feledünk mindent. A férfi felriadt. Egyedül volt. A szoba üres, csak finom illat, elhaló, elmosódó terjengett a levegőben. zött, 2melyeket a város viszonyai megengednek. Az egészség elleni kihágások nem maradnak megtorlatlanul; meg­lepő vizsgálatok során orvosoltat-, nak az észlelt hibák és rendellenes ségek, kellően ellenőriztetnek mind­ama faktorok, amelyek a közélel­mezés terén mőködnek. A magyaországi kath. tanítok segély alapjának osztó gyűlése. Az alapot kezelő és osztó központi bizottsága f. hó 26 án d. e. tartotta meg Budapesten, a központi papnöveldében rendes évi közgyűlését, dr. Walter Gyula prael. apát kanonok elnöklete alatt. Egyházmegyénkből a gyűlésen Ember Károly és Bertalan Vince képezdei ta­nárok, Szentgyörgyi Ferenc soók szelőcei tanitó ; a püspöki kar kiküldött képvise­lőjeként pedig Kittenberger István prael. kanonok" vett részt. Dr. Walter Gyula elnök beköszöntő­jében igen meleg hangon emlékezett meg nyitja, jobban, mint ama lelkes gondoskodás, a melylyel Esztergom szab. kir. város ügyei iránt visel­tetik. Őszinte köszönettel adózik Esz­tergom szab. kir. város közönsége a kiváló gondoskodásért és benső bizalmának lekötése mellett nincs hőbb óhajtása, mint azt kívánni : Legyen áldás ama munkásságon, a melyet Horváth Béla főispán úr O méltósága mindnyájunk javáért folytat! Közegészségügy. Esztergomról közegészségügyi te­kintetben némelyek úgy emlékez­nek meg, mintha nálunk hiányoznék a helyes érzék ahhoz, hogy a város egészségügye kellően gondoztassák, pedig ha meglátogatjuk a hasonló sorsban levő szomszédos, vagy in­nen távolabb eső vidéki emporiu­mokat, ha figyelemmel kisérjük amaz adatokat, a melyek egyiknek, vagy másiknak egészségi viszonyai­ról az orsz. közp. statistikai hiva­talhoz beérkeztek és onnan a ható- j városunk néhai igazgatójáról Major Já­ságoknak megküldettek, örömmel j nosról, ki a mult év aug. 31-én hosszas fogjuk megállapítani, hogy azokhoz j szenvedés után jobbíétre szenderült, képest Esztergom kiválóan egész- A segélyalap alelnöke volt és a mily séges városnak bizonyul. veszteséget szenvedett elhalálozása által Sürgetik a vízvezetéket, bár en- a segélyalap, épp oly joggal kesergett nek úgyszólván elengedhetlen kö-1 fölötte a magyar kath. tanügy. Igen kép­vetkezménye a sokkal drágább csa-|zett, rendkívüli munkás és példás jel­tornázás; nem kevésbbé az utcák-1 lemű ember volt. Csaknem összes tevé­nak- és tereknek öntözését, szóval'kenységének színhelye Esztergom volt, mindannak teljesítését, ami a köz-! a hova Vadkertről neveztetett ki egészség megóvása, ápolása, fentar-1 A visszavonult csendes munkásság híve tása és előmozdítása tekintetében; volt. Mindazáltal alig folyt le nevezete­mint kötelesség, a hatóságra hárul, sebb tanügyi mozgalom, a melyben te­Be kell ismerni, hogy Esztergom-! vékeny részt ne vett volna. Tagja volt ban a közegészség érdekében még'egyebek között a püspöki alapításokat sok tenni- és alkotni való van, de j és a segélyalap alapszabályait kidől­ném szabad szem elől téveszteni gozó bizottságnak is. Ha ő rajta függött ama nehézségeket sem, amelyek a j volna, ma már a kath. tanitók árvaháza legszebb tervek végrehajtása elé ' fel volna állítva. Annyira lelkesedett érte, állanak. | hogy terveket dolgozott ki és felajánlotta Ilyen nagy és fő akadály első magát, hogy érdekében az országot össxe­sorban a költség hiánya. — A kö- járja. Tervét azonban sajnos nem való­zelebbi múltban létrehozott alkotá-1 sithatta meg. soknak nagy része már hitelre épült; j A bizottság készséggel örökítette meg a közjövedelmek csekélyek és az emlékét jegyzőkönyvében. Azután a bi­előálló s mellőzhetetlen ezerféle kö-' zo ttság elé terjesztetett a vall. és köz­vetelmények által könnyen felemész-1 0 kf. m# kir. miniszter leirata az alapsza­tetnek ; az állami érdekből teljesi- S bályokra vonatkozólag, melynek értelmé­tett munkálatok személyi- és do- ben az ellen általánosságban kifogása logi költségei erőinknek majdnem n i ncs ugyan, de a kötelező tagsághoz felerészét felemésztik ; a közmüve­1 nem járulhat, mivel aggályai vannak az lődés oltárán évenkint többet iránt, hogy a kath. tanerők más irány­60.000 koronánál áldozunk ; önkölt-' ban is anyagi kötelezettségekkel lévén ségeink szintén tetemesek ; a min- j megterhelve s igy az csak az anyagi meg­dennapi igényeink kielégítésére irá- adóztatásukat gyarapítaná. A tagsági nyúló kiadásaink hovatovább foko- j kötelezettséget kimondó §-us módosítása zódnak, érthető tehát, hogy a tá-1 e i en k vitát provokált, amit elnöklő prae­voli múltnak számtalan — a régi, latus azzal fejezett be, hogy az alapsza-* kor gyermekeinek apathikus visel- j bályokat jóváhagyás céljából ismételten kedése folytán előállott — mulasz-Us pedig személyesen fogja kérelmezni, tásai rövid pár év alatt helyre nem m i h a eredményre nem vezetne, a §-us hozhatók. Az egészségügy védelme, ápo­lása és előmozdítása országszerte mostoha gyermeke volt hazai köz­igazgatásunknak, pedig ha az ál­lam létele az alkotó elemek jólé­tétől függ, bizonyos, hogy ezen jó­lét csak ugy tökéletes, ha a nép egészséges. Városunk természeti fekvése egyike a legirigylendőbbeknek és hogy az egészségi viszonyok tür­hetőek, főképen ennek köszönhető; továbbá azon fokozott figyelemnek, amelylyel a hivatott közegek a köz­egészség fentartása, megóvása és lehető előmozdítása körül eljárnak. A hatóságot és annak közegeit nem érheti e tekintetben vád, mert ami emberileg keresztül vihető, fo­ganatosítva lesz ama határok kö­a következőkben módosítassák: 12 §-us. »Rendes tagok lehetnek az egyházható­ságilag kinevezett kath. összes tanerők. Belépnek az egyletbe önkéntes jelentke­zés utján, a kath. tanitóegyletek pedig összes tagjaikkal közgyűléseik határozata alapján, c Nagyobb vitát provokált Fejes János szombathelyi igazgató azon javaslata, amely szerint azon folyamodók gyermekei, kik bárhonnan 200 korona segéiydijban részesülnek, a segélyalaptól ezen a cimen elüttessenek. Bertalan Vince jogi fejtegetése után az indítvány habár szószerint nem is fo­gadtatott el, de határozatilag kimonda­dott, hogy folyamodó köteles kérvényé­ben^ jelezni, vájjon ösztöndíj élvezésére ajánlott gyermeke, részesül-e másutt ilyenben vagy sem. Elnök azután bemutatja, hogy beérke­tület istápolni óhajtván a fent jel­zett törvénynyel létesített társa­dalmi és gazdasági közcélokra szol­gáló nemes és sociális jelentőségű intézményt, ioo koronával alapító tagul belépett. — A város tanácsa ugyancsak az év folyamán a mező­és hegyőröket a nevezett pénztár tagjai közé irattá be, igy is támo­gatni óhajtván a valóban közhasznú intézményt. Városunk gazdaközönsége részé­ről eddigelé minden törekvéseik­dacára sem mutatkozott kielégítő érdeklődés, de nem szűnünk meg továbbá is buzgólkodni, hogy e humánus intézménye jeles földmi­velésügyi miniszterünknek, illetve az ő buzgólkodása által törvény­hozásunknak, hova tovább annál inkább felkaroltassék. Folytatólagos parcellázás. A képviselő testület 1890. évi 78. számú közgyűlési határozatával kimondotta, hogy az őrhegyaljai legelő területből nagyobb kiterje­désűt parcellázás utján értékesít, illetőleg szőlőtelepítés céljára árve­rés alá bocsát. — Minthogy a ki­jelölt területnek egy része még nem parcelláztatott, ennek fogana­tosítása elrendeltetett és az elmúlt év folyamán az eladás várakozá­son felüli sikerrel megtörtént. Az eladott parcellákat szőllővel telepi­tik be uj tulajdonosaik, a mi által az adóalapnak jelentékeny gyara­podása várható. Közigazgatás. Évkönyveinknek bizonyára becses lapja az, a melyen feljegyezhettük 1901. évi ápril hó 8-án, hogy vár­megyénk huzamos időn át üres fő­ispáni széke Horváth Béla, Hont­varmegye, Selmec- és Bélabánya sz. kir. városok addigi főispánjával töltetett be. Közös örömünk nemcsak azért volt teljes, hogy a főispáni kineve­zés hirét hallottuk, hanem ^azért is, mert az uj főispán úr O méltó­ságának érkezését személyi jó tulaj­donságainak s hivatali kitűnő quli­tásának érdemelt jó hire előzte meg. Szeretett főispánunkat a beiktató közgyűlésen Esztergom szab. kir. város nevében csekélységem üdvö­zölvén, megkísérlem ezúttal emlé­kezetbe hozni ama benső érzéssel elmondott szavait, a melyekkel az elhangzott üdvözlő beszédekre vá­laszolt : — »Nemes Esztergom várme­gyét és a szab. kir. várost, mind­kettőnek igen tisztelt közönségét szivemből üdvözölve ígérem, hogy a magas kormány bizalmából reám ruházott főispáni hatáskörömben szívvel-lélekkel azon leszek, hogy úgy a vármegye, mint a sz. kir. város jövőjéért hathatósan munkál­kodjam, mert mindkettőnek boldo­gulása az én örömöm, az én büsz­keségem leend U Minden, városáért szeretettel vi­seltető polgárnak szivében visz­hangra találtak e szavak s a visz­han£ kétségkívül igenlőleg válaszolt is ő mélóságának azon kívánsá­gára, hogy vállalt feladatainak meg­oldásában a közönségnek jóakara­tára, a hivatott hatóságoknak támo­gatására és a függő viszonyban lévő tisztikaroknak tevékeny mun­kássága^ van szüksége. Hogy O méltósága figyelemmel hallgatott és méltán megörvendez­tető programmja mellett tett ígére­téhez hiven kitart, mi sem bizo-

Next

/
Thumbnails
Contents