Esztergom és Vidéke, 1902

1902-08-28 / 68.szám

terméshozam után jelentékenyebb s régen nélkülözött jövedelemhez jut, emellett bizonyos elégültséggel tölti el az a tudat, hogy saját termését élvezheti, a mi által megmenekül a kevésbbé jó minőségű és mégis drága élvezeti italok beszerzésének költségeitől, de különösen nélkülözheti a pálinkát, a melynek fogyasztása, mint a fogyasztási hivatal utján szerzett tapasztalás igazolja, jelentékenyen csökkent. Természetes, hogy ezen most elősorolt előnyök mellett nem kevésbbé fontosak amaz aggályok is, amelyek a közérzésből határozottan kivehetők, sőt nemcsak közgyűléseinken, hanem országszerte mindjobban nyilvánulnak, t. i. az olasz bornak a belföldivel való hatalmas versenye, a mely az alacsony behozatali vám miatt, az előbbinek válik kiszámithatlan előnyére; továbbá a belföldi termelőkre sulyosodó és e felújítás terheivel egyáltalán nem arányos fogyasztási adó, végül a kimérésnek monopolizált korlátozása, mind olyan nyomasztó körülmény, a mely miatt a szőlősgazdáknak évtizedeket igénybe vevő fáradozása még igen soká fog a teljes sikerre várni. Örvendetesen telepíttetnek a kipusztult hegyi talajok is, habár az alsó határbeli területeken történik maiglan is a nagyobb mértékű telepítés, holott kívánatos voma, ha a régi területek ujitatnának fel mihamarabb, mert csakis ez által nyerhctnők vissza jobb borainkat, s igy értékesülnének ismét épen a csaknem kizárólag bortermelésre alkalmas területek. A mult századnak utolsó két évtizede amily országos közgazdasági válságot idézett elő, épen oly válság elé állította azon városokat is, a melyek addig a mezőgazdálkodásipar és kereskedelem áldásos együtthatásából merítették erőiket. Esztergom szab. kir. várps előljár ezek soraiban, mert nemcsak a válságos idők hatottak életképességére bénitólag, hanem a korábbi mult is. A terjedő kultúra hatása alatt mindinkább fokozódó igények kielégítése elől városunk közönsége nem térhetett ki. Az ilykép előállott közkövetelmények teljesítésére fedezettel nem rendelkeztünk és a múltban már fennállott terheinknek erőinket majdnem meghaladó mértékben történt fokozásával jutottunk csak oda, hogy egyet-mást megteremthettünk és a közhasználatnak átadhattunk, s hogy mennyi követelmény vár még kielégítésre fedezet nélkül, az Esztergomnak bizonyára minden polgára előtt ismeretes. Jelentősebb események. A telekkönyvi betétszerkesztés. Az elmúlt esztendőből mint igen fontos eseményt jelenthetem, hogy a telekkönyvi betétszerkesztés befejezést nyert és az uj betétek a forgalomnak átadattak. A közforgalmi és hitelviszonyok ezáltal jelentékenyen javulnak, s habár ezen tényleges javulással szemben leverőleg hatott a kedélyekre a n.méltóságú m. kir. igazságügyin misztériumból kiindult azon tervnek megismerése, mely szerint a túlsó járási telekkönyveknek elvitele céloztatnék, többszöri köz enjárás után azon biztató kilátásunk van, hogy a fennebb tisztelt szakminisztérium egyelőre el fogja ejteni a tervet, mint olyat, amely Esztergom pangó ipari és kereskedelmi forgalmának érzékeny kárára szolgálna. A járásbirósági palota. Az elmúlt év folyamán végre testet öltött azon remény, hogy Justitia Esztergomban saját hajlékában fog ítélkezni. — Már az előző évi jelentésemben megemlítettem, ha a nagynénitől cukorkákat kapott, de azért végleg nem maradt el. S mikor egyszer a könyvében lapozgatott, a melyben egy íurcsa história állott egy fiúról, akit a cigányok találtak, valami különös gondolat szállta meg. — Én is olyan talált gyermek vagyok, mint az a kis fiu a cigányoknál f Ettől a gondolattól sehogy sem akart megválni s amikor egy este a parkban a nagybácsi büszkén mutogatta a barackokat a papának és a mamának, halkan súgta: — Mama, mondd csak* mama ! — Mit, fiam ? — Mondd mama, én is talált gyermek vagyok ? Az arca nem volt szomorú, az ajkain mosoly játszott: örült azon, hogy ugy eltalálta az igazat. De a mama csodálkozva nézett a gyermekre : — elment az eszed ? S valóban különös is volt e kérdés, előkelő szülők gyermekének mosolygó ajakáról. Ez a halvány és gyengéd gyermek, selymes barna hajával tökéletes, 'habár beteges hasómása volt a szép, előkelő és még mindig fiatal anyának. Bizonyos volt, hogy ők ketten: anya és gyermek, de a gyermek lelke mégsem volt bizonyos róla s ezért mindinkább sürgetőn és türelmetlenül kérdezte, látván, hogy nem értik meg : — Mama, mondd csak, hát talált gyermek vagyok én? VII. Ha az anyja legalább akkor félrevonta volna, s karjaiba zárván őt, kérdezte volna, hogyan jutott ilyen gondolatra ! De ha egy pillanatra érezte is magában a vágyat, hogy azt megtegye, itt még sem volt meg az alkalom hozzá, itt a vigadó emberek lármája közepette. S aztán arra törekedett, hogy a kis Laci furcsa kérdését mihamarább elfelejtse. Elvégre a gyermek mindig ilyen különös természetű volt . . . S a különös gyermek megnőtt ét iskolába járt. Az a félelem, mely máskor az iskola hallatára elfogta, teljesen elmúlt. Sőt szivesen is eljárt oda — legalább elkerült onnanhazulról. Ott most minden csendes volt: a leányok férjhez mentek, a fivérek az egyetemre a papa nem volt többé állami hivatalnok, megvénült és betegeskedett. Csak a mama nem változott meg, még most is fiatal, még most is szép ruhákban jár. Most már többet foglalkozott Lacival, talán unalomból, mert a hosszú téli estéken gyakran ásítozott a pamlagon heverve, valami könyvvel próbálván elölni az unalmat: — Laci, sok leckét kaptál holnapra ? — O nem sokat! — Voltaképpen mi dolgod van most ? — Ah mama miért kérdezed ezt? S a fiu bosszús hangja türelmetlenné lett, bántották e hiábavaló kérdések. Máskor a mama nem törődött az ilyesfélékkel ! De a mama ez este ugy látszik különösen szeretetreméltó akart lenni: — Laci, tudod már, hogy Gyula bácsi holnapután eljön ? A gyermek megrázkódott e hírre, hogy a »Sas« teleknek Széchenyitéri része járásbirósági palota céljaira eladatott. Az ide vonatkozó kgy. határozat kormányi jóváhagyást nyervén, 1902. évben a tervekben immár ismeretes, diszesnek ígérkező palotának körvonalai kivetők lesznek és a Széchenyi-tér egy szép alkotással lesz gazdagabb. Ismeretes, hogy az emiitett telek-részlet becsáron alul és a méltányossági szempontoknak szoros figyelembe vétele mellett engedtetett át a kincstárnak 40,000 koronáért, mely összeg folyóvá tétetvén, a városi pénztárba bevételeztetett. — A város tanácsa és pénzügyi bizottsága az elmúlt évben ezen összegnek sorsa felett aképen vélt intézkedni, hogy indokolt javaslat mellett a kaszárnya építésre és az adósságok rendezésére felvett 1.400,000 koronás kölcsön törlesztésére kívánta a képviselőtestület hozzájárulásával fordítani. Ezen javaslat elfogadtatván, kormányi jóváhagyás végett felterjesztetett, jóváhagyást azonban nem nyert, mert a belügyminiszter ur O n.méltósága a befolyt vételárat ingó törzsvagyonnak minősítette és azt a jelzett célra felhasználni nem engedte. — Ekkor a közgyűlésből ujabb felterjesztés intéztetett a belügyi kormányhoz a határozatnak jóváhagyása iránt, axon indokolással, hogy az említett nagy kölcsönből a Buda-utcai állandó jellegő katonai laktanya épitettvén, ezáltal egy jövedelmező ingatlan törzsvagyon létesült, tehát a 40,000 korona egyrészt ezen objactum biztosítására szolgál, másrészt a jelzett nagy kölcsön viselésének terhén könnyít. — Ide vonatkozólag válasz még nem érkezett. Tűzoltó szertár- és viztorony. Ugyancsak a mult évben jelentettem, hogy képviselőtestületünk véglegesen állást foglalt a tűzoltó szertár- és víztoronynak a Duna-utcai telkeken való létesitése kérdésében, és hogy a terv a kivitelhez közeleg. — Jelenthetem immár, hogy az épület a mult évben teljesen elkészült, a kívánalmaknak megfelelően '>erendeztetett, és felszereltetett, illetőleg rendeltetésének megfelelő módon át is adatott. (Lásd a mérnöki hivatal jelentését.) A város közönsége ezen objectum létesítésével mig egyrészről a rendszeres tűzoltó szolgálat biztosítására törekedett, másrészről jutányosabbá és fokozottabbá kívánta tenni az utcáknak és tereknek öntözését. — A tűzoltó szertár minden körülmények közt meg fog felelni rendeltetésének, s hogy a tűzoltóság életképes legyen, hő óhajtásunk. E végből az intézményt magát reformálni kell és a működő csapatoknak helyes és tervszerű kioktatása oly elengedhetetlen követelmény, a melyet rövid időn belül ki kell elégíteni. — E részben szükséges, hogy egy alapszabály alkottassék és a testület ezen az alapon szerveztessék át. Az év folyamán megalkotott tüzrendészeti szabályrendelet helyes végrehajtása különben bizonyára nagyban előre fogja vinni a közvagyon védelmének mindig lelkesen istápolt ügyét. Az uj közkórház. Új közkórházunk, mely immár büszkén viseli homlokzatán legnagyobb jótevőjének: dr. Vaszary Kolos bibornok hercegprímás Ö Eminentiájának mindig hálás tisztelettel emlegetett nevét, az elmúlt év folyamán szintén átadatott rendeltetésének ; ugyanazon alkalommal könyvei reszkettek a kezében, halvány arca felderült, mintha hirtelen fény villámlott volna fel szemeimben. Legkedvesebb gyermekemlékei elevenedtek fel egyszerre. A Gyula bácsi! S alig tudott dolgozni ez este; alig hunyta le éjjel a szemét, oly izgatott volt a várakozástól. VIII. Gyula bácsi megjött. De nem volt már többé a régi Gyula bácsi. Alig törődött a hosszura nyúlt, halvány fiatal gyermekkel. Az ő egészséges ereje semmi rokonszenvet nem táplált a gyenge, zárkózott, komor fiu iránt, a kivel azelőtt csupán szánalomból foglalkozott. S mindennek oka a Laci mostani életkora, a tizenhárom éves kor volt. Gyula bácsi azt hitte, hogy a vézna gyermekből erőteljes, virgonc kamasz lett, aki az iskolában mindenkibe beleköt. — Bácsikám, mondd csak . . . — Nos ? — Most is ugy szeretsz még mint azelőtt ? Gyula bácsi egy ideig csodálkozva nézett a fiúra. Igaza van az anyjának ! — nagyon különös egy gyerek ez 1 — Hát hogyne Lacikám, csakhogy szeretném, ha kissé frissebb, életrevalóbb volnál és nem olyan szentimentális . . . Volt még a hangjában valami abbói a régi barátságból. — Igen ám, ha mindig nálad lehettem volna. Meglátnád, milyen más volnék én most — nem olyan szentimális . . . S már szinte kimondta, a mi a nyelvén feküdt, hogy a bácsi vigye el magával falura. De nem merte. Nem, nem, Gyula bácsi már többé nem a régi. Márvány-szobrokat hozott magával Olaszországból. Ott álltak a szobájában és Laci gyakran bámulta őket s néha meg is próbálkozott azzal, hogy lerajzolja őket, mert ügyes keze volt. És egyszerre, az egyik meztelen istennő eltörött. Szanaszét hevertek a fehér cserepek a padlón. A nagybácsi magánkívül volt haragjában. — Laci, te tetted ezt ? — Nem bácsikám igazán mondom nem én tettem ! — Hát ki tette volna, ha nem te! kívüled senki sem jár ebben a szobában . . . — Bácsikám, igazán mondom, hogy nem én tettem; talán a szolgáló, én nem tudom bácsika . . . — Hazudsz kölyök, te tetted ha mondom . . . A gyenge fiú egész testében remegett Egy pillanatra ugy érezte, hogy van benne elég erő, hogy a nagybátyjára vesse magát s hogy megüsse, a miért meghazudtolta. Sovány kezei máris ökölbe szorultak. De nem tette, hanem megsértett igazságérzeténtk teljes tudatában, büszkén és gőgösen veté oda nagybátyjának e szavakat: — Nagybátyám, te magad hazudsz ha azt állítod. Aztán ugy érezte, mintha valami megszakadt volna a szivében s hogy na-