Esztergom és Vidéke, 1902

1902-08-15 / 65.szám

ben a kavics és homok ne az egész közútra, hanem egyes szakaszokra vonatkozólag adassék ki a mi, által a szegény népnek is mód fog adatni a keresethez, másrészt pedig tudomása szerint ezek jutányosabban szállítanak, mi megtakarítás lesz a megyére. A párkányi járáshoz tartozó Párkány, Nána, Kőhidgyarmath, Kéménd és Bény községek területén lévő törvényhatósági közutak törzskönyvezési munkálatainak hitelesítésére Andrássy János, esetleg Szabó Mihály főjegyző vezetésével, dr. Hulényi Győző t. főügyész, esetleg dr. Prokopp Gyuia biz. tag, Thaly István műszaki tanácsos esetleg Bodor Károly mérnökből álló bizottság küldetett ki. A főorvos Esztergom városában e'é^ kedvező, az esztergomi járásban, a nyer­gesujfalusi kör kivételével kedvező, míg a muzslai járásban, a bátorkeszi kör ki­vételével elég kedvező egészségi állapo­tokról jelentett. Héya Tivadar kir. tan. biz. tag, az élelmi cikkeknek, a város piacán, a föl­dön való árulása ellen szóllalt fel. Seyler főorvos felemlíti, hogy ő már ez ügyben szintén emelt szót a bizottság­ban, mivel tarthatatlan a helyzet. Tűr­hetetlen állapotnak tartja, hogy a piac a város kellő közepőben van, s ugy véli, hogy az a kis Duna partján, avagy a kerek templom előtti téren volna elhe­lyezendő. Andrássy János alispán felemlíti, hogy hozzá számosan jöttek már avégből pa­naszkodni, hogy a földön árulás miatt 3 koronára lettek megbüntetve, miből azt következteti, hogy a hatóság feladatá­ban eljár. Különben megjegyzi, hogy sok helyen fordult már meg, és kedvezőbb állapotokat e téren máshol sem tapasz­talt, s úgy véli, hogy még Mármaros megyében sincsenek kedvezőbb viszonyok. A gazdasági előadó kedvező gabona termésről jelentett, amennyiben a keresz­tek száma az előző évihez képest még egyszer annyi. Felemlíti, hogy a kapás növények szin­tén jól állanak, valaminthogy jó takar­mány termés volt. A szőllő jó termést igér, kivéve hol a peronospora annyira befészkelte magát, hogy még a fürtöket is megtámadta. Gyümölcs kevés van, mit a tavaszi fa­gyok meghagytak, elpusztította azt a féreg. A magyar nyelv terjedése megyénk­ben. A közigazgatási bizottságnak f. hó 12 én tartott ülésén, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő, terjedelmes j jelentést terjesztett elő a magyar 1 nyelvnek megyénkben való örven­! detes terjedéséről. A jelentést egész terjedelmében alább közöljük, egyrészről megnyugtatására mind­azon aggodóknak, kik édes hazánk szép csengésű nyelvének sorsa fe­lett töprengenek, de közöljük más részt azért, hogy a magyar nyelv terjesztése körül érdemeket szerzett hazafiak tetteinek felemlitésével, pél dát hozzunk fel. A nagy gonddal és fáradsággal egybeállított tanfelügyelői és alis­páni együttes jelentés a következő. Tekintetes közigazgatási bizottság! A magyarnyelv tanításáról szóló 1879. évi XVIII. t. c. 4. §-a értelmében a magyarnyelv az Összes népiskolákban a köteles tantárgyak közé soroztatván, ré szint az imént idézett törvénycikk alap­ján, részint pedig abból a czélból, hogy a Szacelláry György-féle alapítvánnyal gyarapult vármegyei és Frey-féle alap­ból, nemkülönben a Holdampf-féle ala­pítványból a buzgóbb tanitók s a ma­gyarnyelv elsajátításában legtöbb sikert lelmutató növendékek, illetőleg a süttői legszorgalmasabb tanulók között a szoká­sos évi jutalmak kiosztathassanak, — alulírottak, mint a vármegye alispánja s ennek helyetteseként a vármegye fő­jegyzője s a vármegye kir. tanfelügyelője, f. évi május hó 2-án megkezdett s teljes tizenegy napot igénybevevő körutaink alkalmával vizsgálat alá vévén Eszter­gommegye összes idegen ajkú községei­nek s bányatelepeinek népiskoláit, a magyarnyelv tanításának eredményéről szerzett tapasztalatainkról s tett intéz­lődéssel és nagy figyelemmel hallgatott meg és megéljenzett. Az elnöklő főispánnak indítványára a bizottság, az alispán és tanfelügyelőnek elismerését nyilvánította, hazafias buzgal­mukért. A jelentést, lapunk más helyén talál­ják olvasóink. A törvényhatósági állatorvos havi je­lentésében tudatja, hogy Nána, Párkány> Kicsind, Kural és Köbölkút községekben, a sertésvész, a sertésorbánc pedig Sárisáp és Piszke községekben juüus hó folyamán megszűnt, mig Farnadon a veszettség, Esz­tergomban a rüh kór és Doroghon a lépfene lépett fel szórványosan. Jelenti, hogy a sertésvész lefolyása eléggé kedvező, és, hogy a sertés orbánc elleni Jenner-Pasteur módszer szerinti be­ojtásoknál, a sertések között sem meg­betegetés, sem pedig elhullás esete elő nem fordult, jelenti egyszersmind ennek kapcsán, hogy a beojtások iránt, a kö­zönség részéről, felette nagy közöny mutatkozik, és igy indokoltnak látja, hogy a beojtások hivatalból lennének el­rendelendők, és mindaddig, mig akisgazdák a védőojtások hasznos voltáról meggyőződ­nek, az ojtóanyag a központi ebadó és a községek állategészségügyi alapjaiból len­nének fedezendők, mit a bizottság elfogadni javasol. Kimondotta a bizottság, hogy a város­nak, a m. kir. államvasutak igazgatósá­gához intézett azon felterjesztését, mely­ben a budapest-marcheggi fővonalon köz­lekedő 104, 105 és 106 számú gyorsvona­toknak Párkány Nánán, a f. év május i-ét megelőző menetrend szerinti megállását kéri, a kereskedelemügyi ministernél pár­tolja. Az államépitészeti hivatal főnöke az állami és törvényhatósági közutak jó kar­ban létéről jelentetett. Majd bemutatja Renner Gáspár vállalkozó ajánlatait, a fedanyag szállítására nézve. Geiger Ferenc bizottsági tag az aján­lati árakat a kavics és homokra nézve magasaknak tartja, egyszersmind pedig előterjesztést tesz aziránt, hogy a jövő­talan leszek < — eszembe jutott a drága halott és nem tudtam többé ne­met mondani. Ugy láttam, hogy egymás számára vagytok teremtve; esztendő óta szerettétek egymást. Emma halavány és szomorú lett, te p-díg, Guido közel vol­tál a kétségbeeséshez . . . Fiatalság! Fiatalság hiába! . . . Emlékszel még, leánykám az angol konzul báljára, a melyen együtt voltál Guidóval ? — Nagyon jól emlékszem rá, — vi­szonzá Emraa gépiesen. — Boldog mosolygásotokról, sugárzó tekintetekről azonnal észrevette mindenki, hogy jegyesek vagytok s engem »bol­dog apánakc mondtak. És hozzá teszem : az voltam boldog apa, ti pedig szinte túlságosan szerettétek egymást. — Sohasem túlságosan, — monda Guido komolyan. — Az igaz. És kívánjuk, ugy-eEmma, hogy mindig is igy legyen ? — Kívánjuk, papa. — Miféle szoba ez itt a zárt ajtók mögött? . . . A Guidó hálószobája volt. Most őjött zavarba s Emmának kellett helyette fe­lelnie : — Vendégszoba papa. — Hát ebben laktam én, ha itt ma­radhattam volna éjszakára is ? Igazán kár, hogy még ma este el kell utaznom. — Nagy kár monda Guido. —- Ha már nem-lakhatom benne, hát legalább mutassátok meg. Hadd vigasz­taljon a látás., — De . . . — Tán nincs éppen rendben ? Baj is az, gyermekek ! Nem lehet habozni, Guido bátran nyi­totta ki az ajtót. — Nem is olyan rendetlen ! Kedves szobácska! Nézd csak, Emma, a te arczképed ! Ez bizonyosan a te részed­ről való gyöngéd figyelmesség, Guido ! . . . Köszönöm, édes fiam. Nem is mondha­tom nektek, gyerekek, hogy milyen ne­hezemre esik, hogy nem maradhatok itt. Leültünk a szalonba. Emma meg Guido nagyon szórakozottak voltak. Ha a jó öregben lett volna egy kis ember­ismeret, most észre kellett volna vennie, hogy nincs rendjében minden. De sze­rencsére csöppet sem volt gyanakvó természetű. — Kár azért a szép házért, monda az öreg ur. — Miért ? —• Mert nem sokára itt hagyjátok. Ha képviselőnek választanak, Guido — a mi pedig szinte bizonyos — akkor legalább félesztendőn át Rómában kell laknod, s én nem hiszem, hogy akkor Emmát magára hagyod itt Milánóban, Vagy pedig két lakást kellene tartano­tok s az nagyon kényelmetlen és költsé­ges is lenne. Aztán meg van egy önző mellékgondolatom is : ha Rómába köl­töztök, legalább egyszer havonkint meg­látogathatlak benneteket. Nápolyból Ró­mába rövid és kényelmes az ut, holott Nápolyból Milánóba . . . ahhoz nagy elhatározás kell s öreg embernek nagyon íárasztó . . . Költözzetek csak mihama rább Rómába, gyerekek ; akkor majd sürün látjuk egymást ! IV. Guido és Emma, mikor a pályaudvar előtt, a hova atyjokat kikísérték, kocsiba ültek s végre magukra maradtak, meg­könnyebbülten lélekzettek föl. Szerencsé­sen átestek rajta. Nem szóltak egy szót sem. Emma kinézett az esőbe, Guido pedig nem adott magáról életjelt. Ujra idegenek lettek egymásra nézve. Egy fordulónál Guido véletlenül meg­lökte az Emma karját. — Bocsánat, monda. — Kérem . . . Akárcsak idegenek lettek volna ! E hosszas hallgatás alatt ujra átélték az egész napot : minden perc, minden moz­zanat világosan állt a szemök előtt. — Haza akar menni ? kérdezte Guido egy keresztútnál. — Köszönöm, nem. Előbb önhöz me­gyek. Jelen kell lennem a holmim becso­magolásánál. A szobalány egymaga el sem végezhetné ma. — A mint tetszik. Hazatérve Guido levetette magát a szalonban egy karosszékbe és újságot kezdett olvasni. A szomszéd szobából hallotta az Emma járáskelését. — Nem fáradt? — kérdezte tőle. — Segíthetek talán ? — Köszönöm, nem. Mindjárt megleszek. Csakugyan nemsokára bejött a szalonba s bágyadtan roskadt le egy székre. A nap igazán nagyon fáradalmas volt. — Most már nem esik olyan nagyon, kedéseinkről a következőkben terjeszt­jük elő jelentésünket. Annak előrebocsájtásával, hogy Piszke k'ózség, melynek iskolája már teljesen magyarrá lett s alig van 3—4 oly tanuló már az első osztályban, aki magyarul nem tudna, már két év óta nem tarto­zik látogatásunk körébe, —- ennek le­számításával Esztergom vármegye terü­letén ez idő szerint 14 oly vegyes köz­ség és 5 bányate'ep van, melyeknek isko­láiban a magyar nyelvben való haladásra figyelmünk kiterjesztendő volt, A vegyes ajkú községek közül: Csév, Dág, Kesztölc, Kural, Mogyorós, Sári­sáp és Szent-Lélek községekben a tót, — Csolnok, Dorog, Kirva, Leányvár, Nyergesujfalu, Süttő és Tát községek­ben a németajkú lakosok vannak tűi­nyomó számban. Annavölgy, Ebszőny, Dorog-Obánya, Dorog-Újbánya és To­kodÓbánya telepeken többféle, ve­gyes-ajkuak a bányamunkások, kik kö­zött a tisztán magyarajkuak mindenütt kisebb százalékkal vannak képviselve. Az elősorolt községekben és bánya­telepeken megvizsgáltunk összesen 19 népiskolát, két kisdedovodát és egy ipa­ros-tanonciskolát, illetőleg 45 tanitó és tanítónő vezetése alatt álló, 39 terem­ben, 45 tanosztály növendékségét. A ta­nitók és tantermek száma között való külömbség onnan van, mert Kesztölc, Mogyorós és Csolnok községekben ke­vesebb tanterem állott az idén rendelke­zésre, mint tanitó, minthogy, -a közsé­gek sem uj iskola építéséről, sem meg­felelő bérhelyiségekről nem gondoskod­tak s igy ezekben a községekben az idén, az eredmény nagy kárára, félna­pos-iskoláztatás volt. Az uj iskolák fel­állítása azonban mindhárom községben szervezés alatt áll. Az összes tanosztályokban beirva ta­láltunk 3382 mindennapi és ismétlőköte­lest, kik közül látogatásunk alkalmával a vizsgálaton jelen volt 3006 mindennapi és ismétlőköteles, ez utóbbiak között SüttŐn 35 iparostanonc. A dorogi és táti kisdedovodákban a 203 beirt kisded kö­zül 180 volt jelen. A vizsgálat mindenütt a helybeli lel­készek, a községi birák, jegyzők, a kép­viselőtestületi tagok, az iskolaszéki ta­gok, a bányatelepeken a bánya­felügyelők, bányamérnökök, él bánya­tisztek élénk érdeklődése között ment végbe, ünnepies színezettel. A hatás­körük alá tartozó népiskolák vizs­gálatain megjelentek : Pelczer Lipót ugyebár? — kérdezte Guidótól, a ki le­tette az újságot. — Folyvást esik. — A kocsi még nincs készen. — Nem tudom ; megnézem . . . Tiz perc múlva előáll. Száz esztendő ez a tiz perc, vagy csak egy pillanat ? . . . kérdezte magában Emma. Talán mind a kettő. Mikor az inas jelentette, hogy készen van minden, Emma megkönnyebbülten állott fel s odament a tükörhöz, hogy föltegye a kalapját. Jó ideig tartott, a mig megkötötte a fátyolát, mert reszket­tek az ujjai. Lassan húzta fel azután a keztyüjét, elsimított néhány ráncot a ruháján s azután Guido felé tartott. Guidó felállott. Nagyon sápadt volt. — Isten önnel, szólt az asszony. Guido nem felelt. Emma vállat vont s emelt fővel, büszkén, határozott, egyen­letes léptekkel tartott az ajtó felé, ámbár észrevette, hogy a férje utána jön. Az ajtóhoz érve fölemelte a kezét, hogy a kárpitot félrevonja, de Guido már meg­előzte. —• Elfelejtettél nekem megbocsátani, Emma, monda s a hangjában fájdalom és indulat tusakodott. Emma hirtelen megfordult s két kar­jával odaomlott a nyakába. Lenyűgözte a régi szerelem, a mely ujra hatalmassá növekedett bennök. — Most már nem hagysz el többé soha, ugy-e, szerelmem ? — Nem, soha. Hozasd el a mama arcképét, Guido. Vége.

Next

/
Thumbnails
Contents