Esztergom és Vidéke, 1902

1902-07-31 / 61.szám

zérelte nem szolgált arra, hogy meg­leckéztessék és nincs szüksége arra, hogy neki a hazafiasságról bárki tanácsot osztogasson. A magyar kath. egyház minden egyes egyháznagya magyar bíboros főáldornagya O Eminentiája Vaszary Kolos, magyar nemzeti érzülete pe­dig a központ, kiben az egyház hivei a magyar állam nemzeti ki­alakulásában hazájáért aggódó, tör­téneteért lelkesedő és boldogságos jövőjéért imádkozó lélek van egy­ségben és egyetemben velünk, kik azt óhajtjuk, vajha a felséges Ur Isten minél rövidebb idő alatt ah­hoz az állapothoz juttatná a ma­gyar államot, hogy polgárai mind egy szálig a magyar nyelvet vál­nak anyanyelvüknek ! Verus. A házi és mezőgazdasági ipari kiállí­tás a pozsonyi kiállításon. Ott, ahol a belterjes földmive­lésünket teljes eredetiségében, tős­gyökeres magyar mivoltában és gazdag változatosságában bemutat­juk, ott bő anyagot nyújt az őster­meléssel szoros kapcsolatban levő házi- és a mezőgazdasági ipar is. Ezt az anyagot| nemcsak hogy mel­lőzni nem lehet a mezőgazdasági kiállítás keretében, hanem a kiállí­tásnak egyik igen fontos és kiegé­szítő részét képezi, mert 2 belter­jes mezőgazdaságot a termeivények legszámosabb különfélesége, ezek­nek mikénti feldolgozása és érté­kesítése jellemziebből pedig a mezőgazdasági és ipari termelés harmonikus kölcsönhatása és a kö­—- Furcsa egy história! szólt Thomassin, Catherinehez visszatérve. — A tisztelendő egy kukkot se tud franciául, én meg annyit se angolul. Sehogy se tudtuk egy­mást megérteni. Akkor kell majd eljönnie, ha André itthon lesz . . . Ha ugyan a leánya nem lesz a tolmácsa. Ugy hiszem, érte ment ... Visszaült az Íróasztalához. Valami ren­detlenség tünt a szemébe. Egyszerre csak felkiáltott: — Nini, ki piszkált itt a pénzemben ? Elvettek belőle ! Tudom, mennyi volt!... — Oh Istenem ! — gondola magában a dada. — Az urfi! . . . A fiatal ember búcsúszava, gyors tá­vozása, eltorzult arca semmi kétségei sem hagyott a jó asszonyban. Thomassin, ki ezalatt fölállott, merően nézett a szeme közé félremagyarázván zavarodott arckifejezését. — Megloptak ! . . . Nini! . . . Csak nem maga volt talán ? . . . — Én ? tiltakozék méltalankodva az Öreg dajka. De egy szót sem tett hozzá s lesütötte a szemét. — Értem már! viszonzá dühösen a gazda. — Maga vette ki a fizetését! Vallja meg! Vallja meg hát, hogy . . . bele mert ide nyúlni ... az én távol­létemben ! — Nohát igen ... én voltam, — mor­molá Catherine, magára véve a vádat, hogy Andrét megmentse, és hogy meg ne siomoritsa ezt a szegény embert, az apát! . . . — Nyomorult! ordított Thomassin magánkívül, ráemelve öklét a szerencsét­len asszonyra. — Hátha most rögtön le­csukatom ? zös érdekkapcsolata lép előtérbe s nyilatkozik meg a kiállításon. Ahol a vidék viszonyai nem ked­vezők a kézmű- és gyári-ipar fejlő­désére, ott rendkívül fontos szerep jut a házi- és népiparnak, ugy gaz­dasági, mint erkölcsi szempontból. Mig egyrészt hatalmas népnevelési eszköz, másrészt életbe vágó társa­dalmi kérdéseknek békés elintézője, szerencsés megoldója. Látni fogjuk, hogy a házi- és népiparnak milyen ágait űzik kivá­lóan, hogy a nép minő munkával foglalkozik szabadidejében ott, ahol a mezőgazdasági foglalkozás időn­kénti szünetelése őt az ipari mun­kára szorítja, vagy ott, ahol a sze­gény, sőt sanyarú mezőgazdasági viszonyok kényszeritik őt, hogy mindennapi kenyerét ipari foglal­kozással keresse meg. De látni fog­juk a házi- és népipari csoportban nem csupán az anyagi munkát, ha­nem az abban megnyilatkozó hami­sítatlan népislést is, ami szintén végtelenül fontos és tanulságos, mert a nemzeti stilus fejlődésének ez a természetes alapja minden ! vonalon. A házi- és népipar alcsoportját az V. főcsoportnak a pozsonyi ke­reskedelmi és iparkamara rendezi. A kiálitásra szánt tárgyak előál­lítása már a mult őszszel megkez­dődött, hogy a nép ezáltal is némi téli keresetforráshoz jusson. Ebben az alcsoportban képviselve lessz Eszak-és Nyugatmagyaroror­szág, azonkívül más vidékek is ne­vezetesebb gyűjteményekkel, a melyek néprajzi fontossággal bírnak. Ott lesz a pozsonyi kamara terü­letéről Pozson, Nyitra és Trencsén vármegye 7 szövészeti, himző- és fai­para, ott látjuk továbbá e várme­gyéknek gazdag faragászati, kosár­— Csak tessék, — viszonzá a dajka, fölemelve a fejét. — De magára vessen a ténsur, mert maga a hibás. — Én! — Tetszett volna ideadni a járandósá­gomat, mikor kértem. Nem akarta kiadni — én hát elvettem, hogy kisegítsem Andrét a bajából, amelybe maga taszí­totta ! Titkolni akarta, de már hiába . . . A ténsurnak, hogy a régi gazdáján tul­tegyen, persze az kellett, hogy a fia an­golul tudjon, s odaadta Londonba, egy paphoz . . . Csakhogy a pap lánya is tudott ám angolul, s addig-addig beszél­gettek, hogy egy pár lett belőlök. A ténsur aztán hazahitta a fiút, most pe­dig a tissztelendő eljött pereskedni, ha­csak tízezer franknyi kártalanítást nem kap. Az urfi, hogy a pénzt előteremtse kártyázott becsületszóra vesztett és gya­lázatba esik, ha huszonnégy óra alatt nem fizet. Nohát igenis én magam vet­tem ki a béremet . . . hogy őt meg­menthessem. Tessék lecsukatni — tol­vaj vagyok ? — Hazudik papa ! kiáltott föl André, ki dajkája utolsó szavai alatt belépett. — Hazudik! Én vettem el a pénzt! De nem volt annyi lelki erőm, hogy el is vigyem és . . . itt van, visszahoztam azt, amit loptam . . . Büntess meg. Thomassin őrjöngve ragadta meg a fiút, nem engedte, hogy letérdeljen : Hallgass, halgass! . . . Nem igaz! Hazudsz ! És fuldokolva küzködve, hogy nyugodt­nak lássék, folytatá: — Mit beszélsz itt össze-vissza ? . . . Megőrültél ? Az én fiam ... az én gye­rekem tett volna ilyet ? . . . No, ugy-e hogy nem igaz? . . . ölelj meg. fonó és vas (sodrony) iparát, vala­mint régóta virágzó agyagipirát. Ez utóbbi iparág, mely a népizlés­nek legmaradandóbb hirdetője, tör­téneti (retrospektiv) irányban a régi időkben készült dísztárgyakkal idő­rendben is bemutatásra kerül, hogy az izlés és ügyesség fokozatos fej lődése, alakulása is szemlélhető le­gyen. Hasonlóképpen történeti irányú gazdag és tanulságos csoportot fog al­kotni a magyar szövészeti éshimzőipar, amely szintén ugy lesz összeállítva, hogy az izlés fejlődése itt is szem­betűnőbb tanulságul szolgáljon. A házi és népiparnak e csoportjánál külön említést érdemel az Izabella főhercegassszony védnöksége alatt álló háziipari egyesület, mely fela­datul tűzte maga elé Pozsony és Trencsén vármegye himző-iparának fejlesztését. O fensége céltudatos és buzgó támogatásának köszönheti az egye­sület, hogy ma már olyan széles keretben működik, hogy produk­tumai bemutatására egy egészen külön pavillont építtet a kiállítás rendező bizottsága. A maga nemében nagyon érde­kesnek ígérkezik hazánk népipará­nak egyik igen népszerű ága: a sodrony (drótos) ipar y melynek vi­lágszerte ismert drótostótjaink sze­reznek népszerűséget nem csupán itthon, hanem még az uj világrész­ben is. Szépen képviselve lesz a felső­magyarországi háziipar, kiváló tex­tiliparával, valamint a dunántúli vár­megyék érdekes házi- és népipara. Ezen gyűjteményes kiállításokat a besztercebányai, a győri és a sop­roni kamarák állítják össze. De nemcsak a kész ipari termékeket fogjuk ott szemlélhetni, hanem be lesznek mutatva a külöuböző házi" S a nyitott fiókból kivéve egy kulcsot, odaadta neki, szelid, megtört hangon mondván: — Fogd, ez a pénztár kulcsa. Ha szükséged lesz valamire, csak végy, fiam, végy amennyi kell . . . Hanem írd fel mindig egy darab papirosra, hogy mennyit vettél kl . . . hogy tudhassam és . . . ne vádoljak valakit, aki ártatlan . . . Mert hiszen, lásd, ami az apádé . . . az a tied is . . . Kezet nyújtott Catherine asszonynak, magához vonta, megölelte s azt mormogta: — Bocsásson meg, szegény jó asszony, bocsásson meg ! . . . Sirt a két öreg. — Oh! kiáltott föl André, a szégyen­től lesújtva. — Nyomorult vagyok, meg kell magamat büntetnem! S fölkapva az asztalról a revolvert, magára irányozta a csővét. De az apa irtóztató szorítással ragadta meg a kar­ját, kicsavarta a kezéből a fegyvert, őt pedig ledobta a földre. — Te zsivány! kiáltá. — Ilyen fájdal­mat tudnál nekem okozni, te semmire­való ! . . . Azután könnytől ázó arccal emelte íöl és szorította szivéhez : — Hát nem szeretsz ? Mikor a tisztelendő eljött a leányával, Thomassin azt kérdezte : — Hát maga a menyem ? — Kellek ? kérdé Miss Mary moso­lyogva. — Yes, — felelt Thotnaisins ölelésre tárta a karját. (Vége.) ipari tanműhelyek is, amelyeknek hivatása egyrészt a háziipar szá­mára ifjú munkaerőket nevelni, másrészt pedig az illető iparágat fejleszteni, tökéletesíteni. Ezen isko­lák közé sorolhatjuk a Slöjdiskoiákat is, ezeknek célja a népet kézi ügyes­ségre oktatni az által, hogy a zsenge gyermekkel már az iskolában meg­kedvelteti a kézművességet. Nálunk ez iskolák mostanáig inkább csak faiparba vágó dolgokkal foglalkoz­tak, de később át fognak térni az agyagiparra is. Mindezek együttvéve képezik az V. főcsoport első, házi- és népipari alcsoportját, mig a második főcso­port a mezőgazdasági iparunkat fogja bemutatni. A második alcso­port lesz tehát, mint már azt előbb is érintettük, a fokmérője, megha­tározója mezőgazdaságunk belterjes­ségének. Fejlődött gazdasági viszo­nyok között nem elégedhetünk meg., azzal, hogy a mezőgazdaság termé­nyeit a maga nyers mivoltában ér­tékesítsük, hanem feldolgozás által kell azok értékét emelni: ebben áll a mezőgazdasági ipar fontos nemzet­gazdasági hivatása. Amig egyrész­ről emeli a mezőgazdaság érték­hozamát, addig másrészről, mint szociális faktor is fontos szerepet játszik, munkát adván sok-sok mun­kás kéznek. A mezőgazdasági ipari alcsoport tárgyai egyebek között a malom­ipar. Malmaink, ugy a budapestiek, mint a nagyobb vidéki malmok is, külön-külön fognak kiállítani. Bemu­tatják őrleményeiket, a feldolgozott gabonát, valamint mindazon fázi­sokat, a melyeken az acélos tiszai buza keresztül megy, amig nullás liszt leszen belőle. Tanulságos statisz­tikai táblázatos kimutatások fogják az egyes malmok forgalmát, export­ját stb. illusztrálni. A malomipar mellet igen előkelő helyet foglal el malátaiparunk is. A malátagyártók országos egye­sülete június havában Pozsonyban tartott ülésén elhatározta, hogy gyűj­teményes kiállítás keretében fogja malátagyártásunk mai állását bemu­tatni. Különösen Pozsonyban nagy jelentősége van a malátaípar-kiálli­tásnak, mert köztudomású dolog, hogy a Duna balpartja és Nyugat­magyarország termeszti a legtöbb és legjobb minőségű, külföldön is versenyképes sörárpát. Szesziparunk, a mely a mezőgaz­dasággal talán a legszorosabb össze­függésben áll, mert nagyobb mező­gazdaság ma már szeszgyár nélkül el sem képzelhető, szintén gyűjte­ményes kiállítás alakjában kerül be­mutatásra. Itt egyszersmind a szesz­gyártás menete gyári berendezések­kel lesz feltüntetve. Cukorgyáraink kiállítása is érdekesnek mutatkozik, még pedig nem csupán a szakembe­rekre, hanem a laikusokra nézve is; a cukorgyárak szintén külön-kü­lön állítanak ki. Az élelmezési ipar­ágak kiállításának tudományos szin­vonalat a különféle vegyi elemezé­sek és táblázatos kimutatások fogják emelni. Egyik nagyon tanulságos és érdekes kiállítás lesz a vegyész-ipari kiállítás, á mely ma­gában foglalja a keményítőgyártást, olajgyártást, műtrágyagyártást stb. A vegyészeti ipar a mezőgazda­sági iparnak egyik igen jelentékeny ága és örvendetes körülmény, hogy rendkívül nagy iránta az érdeklő­dés. E kiállítás keretében nemcsak a gyártási folyamat kerül bemuta-

Next

/
Thumbnails
Contents