Esztergom és Vidéke, 1902

1902-07-10 / 55.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE. (55. szam.i július 10 nem létező fejlődése vette e napon kezdetét. Végre pedig úgyis mondhatnánk ; hogy e nap nevezetes forduló pontját képezi Farnád község egész gazdálkodásának, beláthatlan fejlődésének, kezdete egy egész új aerának, melynek nyomában általános anyagi emelkedés s vagyonosodás jár. Nem ismertetjük újból azt a fáradhatlan buzgalmat, melylyel a vezető férfiak a község népét szövetkezetre birni igyekeztek, nem azt, hogy egyrészről, mint tettek tanulmány tárgyává mindent mi rá vonatkozik, mint igyekeztek felolvasások által ez ismereteket a néppel közölni, más részről, mint fáradoztak házról-házra járva, kapacitálva s buzdítva ; s nem végül azt, mint kellett az ellenizgatás ellenségével megküzdeniük. Meg van, megcsinálták, övék a dicsőség, a pálma. Ezúttal azonban nem lesz érdektelen a közönségre nézve, ha egyet mást elmondunk a tejszövetkezetről, mely édes tejszínből, édes vaj, az úgynevezett thea vaj előállítására alakult. A lényeg az, hogy az édes tejből gépek segítségével lesz kiválasztva a tejszín, mely aztán vajjá lesz köpülve. Érdekes látványt nyújt a mint az asszonyok, gyermekek már kora reggel a tejet hozzák s viszik vissza mindjárt a sovány tejet, melyből a tejszín már ki van véve. A helyiségi melyben a munka folyik, három szobából áll, mellyek padozata betonirozott, míg a falak egy méter magasra cementtel vannak bevonva. Az első az átvevő s fölöző szoba, a középső a gőzkazánház és tisztogató helyiség, a belső a vajszoba. A tej átvétel reggel 5 és 6 óra közt, este 7-től 8-ig van. Minden egyes tej átvételkor meg lesz vizsgálva, nincs-e hamisítva a tej s mennyi a zsír tartalma; aztán az egyesek által behozott mennyiség a főkönyvbe s egyszersmind a fél meg a gyerekeket. Megérdemelnétek, hogy a faképnél hagyialak. Az anyó keserű könnyeket hullatott tányérjába. Reszkető kezéből félig kiömlött a kanál leves, mikor igy sóhajtott fel: — Ezért kinlódik az ember a gyermekével, hogy ezt kelljen megérni! A csirkefogó tovább folytatta : — Inkább sosem születtem volna, semhogy igy éljek. Mikor az elébb megláttam azt a másikat, a vér a fejembe ment, nem e nekem kellene az ő helyébe lennem ? Fölkelt az asztaltól. — Legjobb volna, ha odébb állanék, mert előre tudom, hogy eztán mindig csak ezt hánynám a szemetekre és nem vóna egy jó napunk. Ezt nem tudom zsebrevágni ! A szülők lesújtva, közel a siráshoz, hallgattak el. — Ezt nem állom ki, inkább elmegyek és másutt nézek kennyér után — szólt a fiu. Kinyitotta az ajtót. A szomszéd házból vidám zaj hallatszott át. Vallinék nagy cécót csaptak a fiuk tiszteletére. Károly mérgesen túrta sarkával a földet, aztán visszafordult szüleihez és igy kiáltott rájuk : — Egyen meg a fene benneteket! Azzal eltűnt az éjszakában. Vége. kis könyvébe is bejegyeztetik. Az összegyűlt tej egy magasra felfüggesztett tartányba lesz töltve, honnan egy csapon át a separator gép előmelegitőjébe, innét 32 fokra felmelegítve magába a separatorba megy. A separator a legfőbb alkatrész, mely az édes tejszint a tejből kiválasztja. Ez egy centrifugál erőszerkezet ől áll s percenkint 4000—6500 fordulatot tesz. Maga a szétválasztás elve abból áll, hogy a körforgásnál a nehezebb test messzebb hajitódik s távolodni igyekszik, mig a könnyebb vissza marad. Az említett óriási körforgást a tej átveszi s annak nehezebb részei : a viz, a turó stb. a gép oldal falához rakodnak, mig a könnyebb, a zsir a középen gyülemlik össze. Innét aztán egyik, az egyik csővön, másik a másik csővön kicsurog. A tejszín istmét lehűlve a vaj szobába lesz szállítva, hol vajjá dolgozzák fel, mig a sovány tejet a tagok vissza kapják s haza viszik. Maga ez a sovány tej, épen nem sovány ital, mert az igen kellemes édes tej, tartalmazza a tej összes alkatrészeit a zsíron kívül s a gazdák által ételnek, italnak, aludttejként, majd túrónak felhasználva, a gazda háztartása tejszükségleteit teljesen ellátja. Igy a tejszövetkezeti tagok mig egyrészről a vaj elárusitásából befolyó nagy jövedelem osztályosaiként a beszállított tej arányában havonként szép összeg pénzhez jutnak, addig házuk szükséglete sem szenved hiányt. A tejszín, mint emiitettük a vaj* szobába kerül, hol vajjá dolgozzák fel. Ennek egyik része a vajköpülő, mi áll egy középen felfüggesztett hordóból, melybe a tejszín jön s egyenletes forgatás által vajjá köpülődik. Innét a vajgyuró asztalra kerül, mely gépileg kezelve a vajból az irót kigyúrja, az iró alól edénybe csurog, mig az asztalon a szép sárga vaj tömege inycsiklandozólag marad hátra, mely aztán szép ízléses formákba gyúrva kereskedésbe jön. Ez a thea vaj előálitásának rövid procedúrája, melynél mindenütt a legnagyobb tisztaság uralkodik, a szobák mindenütt vízvezetékkel vannak ellátva. A szövetkezet, Bécsbe szállítja vaját, egyébként kicsiben is elárusít helyben. Ezekben ismertettük a farnadi tejszövetkezetet, mely vajha ne az utolsó legyen vármegyénken. Helyesen tennék a községek ügybuzgó vezetői, ha az alföld példájára igyekeznének községük lakosait ily szövetkezetbe egyesíteni, hol egy megyében 40—50 község megalakította már a teszövetkezetet. „A közönség helyes tájékoztatására.,, Ily cimen az 1 Esztergomi Közlöny* július 6-án megjelent számában, drOkolicsányi Zoltán úr, mint a budapest-esztergom füzitői h. é. vasút részvénytársaság ügyvivő igazgatósági tagja, lapunk június 19-iki és 22-iki számaiban >legyünk résen* cimen hozott vezető cikkekre reflektálva, miként irja, szükségét látta annak, hogy az igazság érdekében és az érdekelt közönség tájékoztatása és megnyugtatása végett helyreigazításokkal éljen. Mindenek előtt ki kell jelentenünk, hogy sajnáljuk, hogy azon helyreigazító sorok nem a mí lapunkban láttak napvilágot, mert hisz helye azoknak ott lett volna, hol a támadás történt, a tekintetben pedig teljesen nyugodt lehet az igen tisztelt ügyvivő úr, hogy tárgyilagos sorainak nemcsak készséggel, de kötelességszerüleg is helyet adtunk volna. Akkor, midőn a vasutak egyesüléséről irtunk, nem volt még kezűnkben a 151 számú törvénjavaslat szövege annak indokolásával s igy történt, hogy formai tekintetben nem élhettünk a helyes kifejezésekkel, hogy ugy ne mondjuk műszavakkal, ami különben teljesen egyre megy, mert felszólalásainknak nem az volt a célja, hogy avasutvonalak építésére és üzletére kiadott engedélyokiratok és engedélyokirati fügelékek egyesítését, avagy magának a két vasútnak egyesitését tegyük bírálat tárgyává, mert sem az előbbi, sem pedig az utóbbi esetre vonatkozólag észrevételt nem tettünk, sőt azt mondottuk, hogy maga az egyesitéstés ténye általánosságban előnyös ; hanem ami bennünket a felszóllalásra késztetett az volt, hogy a vasúton szükséges beruházások fedezéséről szólló rész hallgatón, a sorok között, Esztergom város érdeke rovására szólló intézkedéseket tartalmaz, s igy erre hívtuk fel a közfigyelmet. / Hogy az ilyen, főleg helyi érdekű, de általában vasúti dolgok mily szövevényesek szoktak lenui, azt volt alkalmunk tapasztalni s van most, midőn azt látjuk, hogy az a helyi érdekű vasút, tulajdonképen mégsem a helyi érdeket szolgálja. Ily körülmények között nem lenne csoda, ha tévedtünk volna, de, hogy jól olvastunk a sorok között, az ügyvivő igazgatósági tag urnák tájékoztató sorai is megerősítenek bennünket abban, mert ő maga azt irja, hogy >igaz, hogy a dorogesztergomi vonalrész nem első rangú, hanem csak h. é. vasúti szabvánnyal épült, valamint igaz az is, hogy a közönség érdeke nyerne azáltal, ha az a vonalrész is elsőrangú VOlfia. < Es, hogy miért nem íesz első rangú ezen vonalrész, erre is megadják a választ az ügyvivő igazgatósági tag urnák sorai, mivel úgymond: >Beláthatja mindenki, hogy ezért bizony nem volna érdemes ezreket költeni e vonalrész elsőrangúsitására.< íme tehát! tessék ítéletet mondani, helyesen jártunk-e el akkor, midőn felhívtuk a közfigyelmet arra, hogy »legyünk résen.* Ha a mi evidens és kétségbevonhatatlan érdekeinknél, egy közel husz ezer lelket számláló város közönségének érdekét egy-két, de mondjuk 60—80.000 korona áldozatra nem tartják érdemesnek akkor, midőn az, midőn Esztergommegye százezreket meghaladó áldozatoktól nem riadt vissza annak létesítésénél, az mindenesetre nagyfokú sérelem, melyen semmiféle tájékoztatás nem, hanem egyedül az segít, ha a város érdekében a dorogh-esztergomi vonalszakasz első osztályúvá építtetik ki és a végállomás nem Dorogh, hanem Esztergom lesz, mely vonalszakasznak kiépítése bőven kifutná azon áldozatból, melyet a város és megye, a vasút létesítésének érdekében hozott. Hogy ezek után a tájékeztatást és megnyugtatást célzó sorok, menynyire érték el a célt, ahhoz commentárt tűznünk felesleges. Közigazgatási bizottsági ülés. Esztergom, 1902. július 8. Elég nagy érdeklődés mellett nyitotta meg főispánunk a mai napon a közigazgatási bizottság július havi ülését, melyen a júniusi eseményekről számoltak be az egyes referensek, melyeket alább, a követ kezőkben ismertetünk. Alispáni jelentés. Az alispáni jelentés a közrendészet terén, a Sárisápon június 22-án megtartott munkás gyűlésről tesz külön emlitést, mely azonban a napirend szigorú betartásával, teljesen rendben folyt le, amelynek tárgya volt : 1. A nép gazdasági helyzete és politikai jogai. 2. A bányászok helyzete. 3. Mit akarnak a szociáldemokraták ? Mint feltűnő és sajnos körülményt emliti fej a jelentés azt, hogy dacára a város remek szép vidékének, egészséges fekvésének, a közlekedési eszközök eléggé kinálkozó voltának, a szállodák és vendéglőkben június hóban megszállott idegenek száma mégis csak 268 volt, minek okát azon könnyelműségben találja, hogy mindazon szépészeti létesítmények, melyeket ma már egy középeurópai ember Esztergomhoz hasonló nagyságú s lakosságú városokban mindenütt fel lelhet, Esztergomban hiányzanak. Utal különösen arra, hogy vízvezetéke, tisztességes világítása még mindig nincs, kövezete kritikán aluli, a köztisztaság nincs a kellő fokon és, hogy mi sem történik a tekintetben, hogy a város remek vidéke mindenki által és minél alkalmasabban élvezhető legyen. Azon reményének ad kifejezést, hogy a város képviselete rajta fog lenni, hogy a város, a nyaralók és turisták városa lesz. A katonai ügyek és események Ismertetésénél felemlíti azt, hogy a megye tanácskozó termét a fő sorozások és utóállitások . megtartására, sem kegyeletesnek , sem alkalmasnak nem tartja, mert a tanácskozó terem a múltjához tapadó kegyeletes hagyományok és a megye, valamint az ország történelmében is szerepet vitt nagyjaink emlékének csarnoka. A bizottság az alispáni jelentés e részének is elfogadásával megkereste az alispánt, hogy ugy a fő valamint az utóállitások helyének hová leendő áthelyezése iránt, a katonai hatóságokkal egyetértve, intézkedjék. A törvényhatósági élet köréből jelenti, hogy az elmúlt hó a megyére, részben a gyász, részben a zavartalan munkálkodás hónapja volt. Fájdalommal számolt be a csapásról, mely a megyét Keller Benedek és Takács József elhalálozásával érte, s viszont Örömmel emlékezett meg arról, hogy a megye személyzete hivatalos kötelességeit minden vonalon teljesítette. A községi élet köréből felemlíti a kesztölci plébános magyar ellenes viselkedésének ügyét, melyre nézve az egyházmegyei főhatóság és a kesztölci tanítóknak jelentései beérkeztek, melyek szerint a plébános magyar ellenes viselkedésének vádja alaptalan. Az ellentétes adatok folytán, a valónak kiderítése végett, szükségesnek látta a nyomozás elrendelését. A gyámsági és gondnoksági ügyek II. elb. hiv. küldöttségbe, Mattyasóvszky Kálmán lemondása folytán rendes tagul bátorkeszi Kobek István neveztetett ki.