Esztergom és Vidéke, 1902

1902-07-06 / 54.szám

pótadót, másrészről a város és lakói élelmezési emporiumává válnának Bécsnek és Budapestnek ; idővel messzebb fekvő emberáradat falainak. íme egy eszme, melynek létesítése, mint jövedelmi forrás csak éppen a jó akaratba, a jó szándékba kerül. Es gondolják meg még hozzá, kogy idővel a szállításhoz szükséges kosár fonásból is hány családnak adnának munkát, gondolják meg, hogy az éretlen gyümölcs mint cefre is mennyi jövedelmet hajtana s gondolják meg minő hatalmas jövedelmi forrást képezne a gyümölcsös 2—300 holdra kifejlesztve. Mi mindent lehetne előteremteni fedezni, hogy a nép t. i. a város lakossága jólétet nyerhessen kényelmet szerezhessen és 112°/

0 percentes pótadó nélkül a kedvvel munkálkodó és ne a keserűséget szerző tehernek éljen. Városunk érdemes polgármesteréhez szóllok, kinek legszebb hivatását képezi a város lakosságának jóléte. Kegyeskedne esszmémet magáévá tenni és azon lenni, hogy az ige testté váljék, mi ha megfog törénni, azt, mint legszebb alkotását fogják szemébe mondani, a mihez csak azt teszem : úgy legyen. Verus. A skartba tett vízvezeték. (Válasz lapunk múltkori vezér cikkére.) Esztergom, 1902. július 4. Alig hiszem, hogy a sajtó nyilvános ellenőrzésében birt jótétemény valahol bőségesebben igyekezzék áldásos hatásával a közélet mezejét megtermékenyíteni, mint kis városunkban, hol ötversenyző helyi lap sokszorkülömböző álláspontjai, vagy egyéni, hogy ne mondjam sokszor célzatos felfogása és megnyilatkozása között a »molnár és fia* nevű régi elbeszélés szenvedő alanyainak sorsára jut a közélet agyonszapult napszámosa. Többé kevésbbé hasonló állapotok egyebütt is lehetnek, de tán sehol anyi hivatott vagy magát ilyennek tartó kritikus nincs, mint városunkban, hol épen akkor hiányoztak, mikor legnagyobb szükség lett volna reájuk, hogy kevesebbel is beérhessük ma, amikor már a meg nem történtté nem tehető előzmények és következményeik úgyis eléggé agyon vannak kritizálva; és pozitív alkotó génire lenne nagy szükségünk, amelynek meggyőző, öntudatos vezetése előtt ledűlnének a kétkedés jerihói falai, melyek a város nagy adósságában, súlyos pótadójában és csaknem kimerített hitelében, sajnos erős alappal bírnak; és amely komor falalc a modern haladás vágya és a még nagyobb elterheltetés félelme között nagy óvatosságra intőén meredeznek ég felé. Ezen épen nem rózsás cikkelyre és bevezetésre az >Esztergom és Vidéké*-nek folyó július 3. számában megjelent ily cimű vezércikk: a >Skartba tett vízvezeték* szolgált a sorok Írójának indító okul, miután hónapok előtt épen e lap hasábjain olyannak voltam aposztrofálva, mint ki a sajtó iránt feltűnő egykedvűséggel, vagy érzéketlenséggel viseltetvén. Nos hát igen óvakodom a polémiára vezethető reflexióktól, valamint olyan érzékenykedéstől is, mely mellett a >molnár és fia* sorsának viselése túlfeszítené idegeimet. Hanem a júliusi vezéreiket mégis olyannak találtam mellyel, mint az abban ismét aposztrofált városi vezetőség feje inditatva érzem magamat ott fogltakozni, ahol a cikkely megjelent, a nyilvánosság előtt. A beavatatlanok előtt érthetetlen kérdőjel alá helyezi a vezércikkely, hogy min fenekelhetett meg egy fővárosi cégnek azon szép ajánlata, melynek igénybe vételével vízvezetéket, csatornázást és gázvilágitást egyszerre nyerhettünk volna. Hát kérem, hogy itt felesleges részleteket mellőzzek, főképen azon, hogy a vállalkozó saját vállalatának financirozását, a város garantirozó jótállásával akarta fedeztetni, mely fődolgot az előzetes tárgyalások során fel sem emiitett, hanem részletes tárgyalásba vont szerződés tervezeteinek egyik pontjából pattant ez ki, s m^nt hideg zuhany úgy lehűtötte az ajánlkozás első fogadásának melegségét. Már most következik az, ami a vezércikkely szerint a dologban érdekes és jellemző, hogy Komárom város példáján lelkesedve, városunk arról szövi ábrándjait, hogy nálunk is házi kezelésre kell megcsinálni a gázvilágitást ; holott ez nyakatörött logika, mert előbbre való a jó ivóvizet szolgáltató vízvezeték, mint a világitás. Nem szorul az mentségre ha Komáromot a jóban utánozni akarjuk ; ez a vágy azonban nem spontán, és nem a vízvezeték rovására keletkezett, mert a világitás házi kezelésének kérdésével és előnyével már akkor kezdtünk foglalkozni, mikor a nemzetközi gáz- és villamos világító társulat koncessisos ajánlatának kellő megitélhetése végett adatokat gyűjtöttünk s Komáromnak a házi kezelés érdekében nagy gonddal összeállított adat halmazát megkaptuk, s értesültünk másrészt azon nagy nyereségről, melyben Pozsony városa a gázvilágítás házi kezelésével ft pótadó tetemes mérséklésére részesül, és érdektelen szakemberekkel folyatott értekezéseink fonalán mindig csak azon egyhangú figyelmeztetést kaptuk, hogy a gázvilágítás házi kezelésre biztos haszonnal létesíthető. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy lehet-e nem nyaktörött logikával világítást vízvezeték előtt létesíteni, erre csak egy helytálló felelet adható s ez az, hogy adott viszonyok közt, amilyenek a mieink, igen is lehet, mert célszerű. Ám lássuk. A világitás ?nyaga megbízható számitások szerint biztosan rendelkezésünkre áll; a vízvezetéké a viz nem ; mert hegyi forrásaink messze vannak és a város vízszükségletének ellátására szegények; a hévvizek nem a városéi s hőmérsékletüknél fogva épen az ivóviz kellékeit ki nem elégítvén, egyelőre nyilt kérdés váljon megszerezhetőségüknek feltételei arányban állanak-e a drága létesítmény anyagi hasznosságának és a viz élvezhetőségének követelményeivel; mert a város jelen viszonyai közt áldozattal nem létesíthet oly művet, melyet az élvezőknek másutt is meg kell

f fizetniök (például Komáromban egy helyiség, konyha vagy szoba után egyaránt 7 koronával egy évre) s az élvező nép nagy tömege nincs azon helyzetben, hogy ivóvizét használat előtt lehűtse. Ha pedig Komárom példájára gondolunk, hol a vízvezeték vizét a Dunából kavics rétegen, mint természetes szűrőn át nyerik, kérdés, vájjon ugyanezen természetes helyzet és körülmény nálunk is feltalálható-e és másik kérdés, hogy a szűrt Dunaviz az egészségügyi követelményeknek teljesen megfelelne-e. Én legalább már igen figyelmet érdemlő egyéniségek ellenkező véleményével találkoztam, ugy a dunaviz, mint a langyos kévvizet illetően is. Erre persze az jehet a válasz, hogy minden felmerülhető kérdések természetesen előre tisztázandók lettek volna. De nem igy áll a dolog ha a világítás felismert preferenciájának álláspontjáról nézzük, hanem akkor igen is úgy áll, hogy létesítsük csak előbb a világítást, melyet már oly régen tárgyalunk, és műveljük tovább lelkiismeretesen a vízvezeték gondolatát is. Mert a világitás praeferenciája eltagadhatatlan ha meggondoljuk, hogy világitás nélkül egy napig el nem lehetünk, de a mostani világitás megbízhatatlan és drága, mert részleteiben ugy szólván ellenőrizhetetlen ; midőn másodszor a világitás, mint a polgárság mérsékeltebb adóztatása mellett is biztosabban hasziiothajtó, ennél fogva hitelműveletnek is biztosabb alapjául szolgál és arra alkalmas, hogy a belőle várt városi jövedelem-emelkedés által juthassunk el a vízvezetéknek is könnyebb létesítéséhez; mely utóbbi feltevés megerősítésére legyen szabad csak arra hivatkoznom, hogy Komáromnak vízvezetékéhez a hajtó erőt saját gázmüvei szolgáltatják. Hogy mi egyszerre mindakettőt nem létesíthetjük s ebben Komáromot nem utánozhatjuk, ez sajnos a mi bajunk. De még egy nagy kérdés áll a vízvezeték létesitése előtt s ez az : váljon lehet-e vízvezetéket csatornázás nélkül célszerűen létesíteni ? Mondják, hogy igen, s így tesz Komárom, hol szintén csak mint nálunk, részletes csatornázás van, Komárom mégis e kérdéssel szemben annyival kedvezőbb helyzet előtt áll mint mi, hogy alkotó képessége pénzügyeit tekintve erősebb a miénknél; s hogy ha a vízvezeték a csatornarendszer kiépítésének szükségességét fogná kimutatni és elodázhatatlanná tenni, nincsenek hegyekről leomló vadvizei, melyek nálunk a csatornázás szerencsés technikai megoldását, kétségtelen nehéz feladatnak tüntetik fel. Első tekintetre hajlandó lehet az ember hinni, hogy egészséges csatornázás kellő vízöblítés nélkül ugyan nem, de megfordítva a dolog képzelhető ; vagyis, hogy vizveték csatornázás nélkül is meglehet; a kérdés csak az, hogy nem támadnak-e egy városban tűrhetetlen állapotok abból, mikor a vizetek által kétségtelenül tetemesen megnövekedő vízhasználat anyaga a házakból sokkal nagyobb nyilt kifolyásokat szül és a földszinére kiömlő sok viz télen eddig nem ismert jégmezőket alakithat; mely aggályos körülmény ismét hathatós érvet szolgáltat azon több okkal támogatott felfogás mellett, hogy csatornázás hiányában nem lehet a világitás létesitését sorrendben a vízvezeték mögé sorolni. Mindezek után talán még sem fogja minden higgadt gondolkozású ember oly rátotiasnak találni a város logikáját, mely oda konkludál, hogy a város nyomott anyagi helyr zetében biztosabban létesithetőt akkor is létesítse, ha a másik jónak sőt igen szükségesnek létesítésével tovább várni kénytelen. Hogy mit lehetne ebből a pangó városból csinálni ez nagy kérdés, azt azonban elhiteti cikkiró ur, hogy, panziopolist nem ; arra alkalmatlan a fővároshoz való aránylagos közelsége, mely meglehetős drágává teszi, és aránylagos messzesége, mely miatt Váccal, Nagymarossal, Visegráddal, Pilis Csabával stb. azon vonzó erőben nem versenyezhet, hogy a kitelepedő vagy nyaraló ember vagy család a fővárossal is olcsó és könnyű érintkezésben maradhasson. A vidékünk szépségét alkotó hegyek és erdők, meg abban a hibában leledzenek, hogy sétára messze vannak a várostól, mig fürdőink hőmérsékletük alacsony fokával szenvednek oly hiányban, mely miatt vonzó erejük a magasabb hómérsékletüekkel nem pályázhat. Az ágyút nem oly könyű önteni mint mondják, hogy vegyünk egy lyukat s öntsük körül érccel Esztergomnak a vezércikkező úr által megfestett képét sem oly könnyű megvalósítani, hogy csak ugy odavethesse > pedig mi kell hozzá* ? Kell ehhez sok, igen sok, félünk oly sok, hogy meg sem valósithathatjuk; mert a forgalomnak és fejlődésnek meg vannak a maga természetes feltételei, melyeket ha hiányoznak, esetleg semmi áldozat nem hoz meg és nem pótol; ellenben ha megvannak, sikerrel karolhatja fel azokat az okos áldozatkészség. Lemondani magunkról nem szabad, de erőnkön felül nem birkózhatunk, hogy el nem érhető ábrándképekért vérezzünk el. Elhisszük, hogy jó volna a tisztaság ól és minden jóból több, mint amennyit produkálunk; ne is legyünk közállapotainkkal megelégedve, mert az a stagnálást jelentené; de ne nézzék minden berendezkedésünket nagyobb és tehetősebb városok szemüvegén, hisz több költséggel többet teszünk tisztaságban, rendőri adminisztrációban, tanügyben s egyebekben, mint jobban biró hasonló népességű városok ; sőt részben arra vezethetők vissza bajaink mert az igények és költségek, hogy ne legyünk mucsajosak, akkor és olyanokban is fokoztattak amikor és melyekben más kis város gyakorlatiasabban megértette, hogy a falnál maradni biztosabb. Végre is mindennek meg van a maga módja ; de aki csak igényekkel és körülményekkel áll elő, és meg nem gondolja mibe kerül azok kielégítése, vagy úgy adja mintha azok, kielégítésére, csak ingyen rend és intézkedési képesség kellene pénz nem, az nem érti a dolgok rendjét s a város mai helyzetét, vagy félrevezet a helyett, hogy vezetne. Más ha valaki oly korszakos al-