Esztergom és Vidéke, 1902
1902-01-19 / 6.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. JJegjeleTjik Vasárnap cs csütörtökön. HUNÉj£l_ŐFIZETÉSI ÁRAK \ Égésit évre — — — — 12 kor. — fii. *él érre— — — — — 6 kor. — fii. begyed évre — — — 3 kor. — öl. Egyes azám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő és kiadó : KEMPELEN FARKASLaptulajdonosok: Dr. PROKOPP GYULA és társai. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a Kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendő Széchenyi-tér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Esztergom III. Ha a Valéria-hid bejáratánál megállok és az erdős hegyek re-• gényesen koszorúzta Esztergom vá- • rosára tekintek, bizony mondom, méltán sóhajtok fel, hogy nem ilyen gondozást érdemelne. | Meglepőleg szép és isteni han- j gulattal telt képet nyújt Sión orma! a bazilikával. S e gyönyörű kép, szemléletében megdobban a sziv honfiúi érzelmében, mikor az em-. ber az ormot körülövező hatalmas bástyákon felejti szemét, a mult dicsőségein ábrándozót. S mig a déli oromfal fokára tekintve fel, az Árpád-sarjak dicső emlékei jönnek felénk, addig az ! oromfal tövében — ott a Mária szobránál Balassa, a költő szelleme jelenik meg előttünk. És még mennyi kacagányos, lengő forgóval ékesített csalmás kalpagú levente, amint örömében tomboló paripákon vágtatnak a fellegvárba. Ugy-e ébren álmodozom ? De mikor oly szép az álom, mely a múltból szárnyalja be gondolatimnak történelmi egét. Miért is emlkem fel ezeket?. Azért, mert hévvel csüggök rajta, azzal a szeretettől áradozó gondolattal és érzéssel, mintha édes anyám szerény hajlékában volnék. Nem mese az, hogy a történeti emlékek szemlélése erős hazafiúi érzületet ébreszt s bárha sokszor ábrándozásra csábit is, az ábrándban csak erősebbé válik a honfiúi érzelem hullámzása. És ez az édes ábránd a valóságban önfeláldozásra késztet: szeretni a hazát s ha kell, j meghalni érte ! Nézzetek szét itt, az édes föld történeti eseményekben dus helyein, majd mindenütt feltaláljuk a haza védelmére emelt várak ma már mohlepte bástyáit. Sok helyütt, na-} gyon sok helyütt az idő vasfoga kegyetlenül bánt el velük s csak' egy-egy fallal mered az ég felé, mintha a múltba sóhajtana vissza s imával párosultan kérne áldást a sokat zaklatott hazára. És kedvesek nekünk e helyek, mert ha szerét tehetjük, bármily magasban legyenek is, megközelítjük őket, ha másért nem, hogy elmerenghessünk. S mi ébreszti fel bennünk a merengés vágyát ? Mi más, mint a kegyeletes honszerelem, A multak eseményeinek egy drága gyöngye a fellegvárnak még meglevő része. Oly kincs az, mely nem csak honfiúi érzelmeket fakaszt, hanem hatalmasan alkotó keretét képezi a Sión látképének is. Csak egy a baj : nem törődnek vele! De ki is törődnék azzal a két kis őrtoronynyal, melynek napjai megszámlálvák. Ha összedűl, hát összedűl, de hogy valakinek az eszébe jutna, hogy az a két kis őrtorony egy jellegzetes részét képezi a fellegvárnak s mint ilyen feltétlenül fentartandó volna, az non sens. Pedig hát édes uraim, minél belHa néha felvidul szivem És örömtől dobog S szeretném azt szétosztani : Hidd el, rád gondolok. Ha néha levelel kapok, Szememben könny ragyog; Kibontom villámgyorsan azt. Mert hisz rád gondolok. S ha néha megpillantok egy Lehulló csillagot, Felsóhajtok fájdalmasan S magamra gondolok. Ilus. Föltámadt város. (Az Eszt. és Vid. számára iria: Körösi László dr.) III. A nápolyi múzeumban töbszörös látogatás után meg lehet ismerni a pompéi freszkók festékeit is. Több falfestő műhelyéből szedjjSjkték össze ugyanis a maradványoL Jj^ m elyek között nincs egyéb, mint IJWHKCK, növény és csont alkatrész. Hogy a freszkók szinei meg nem bomlottak, annak oka első sorban is az, hogy nem alkalmaztak fémekből származott festőanyagot. Legkedvesebb szinök volt a cinóber sajátszerű árnyalata, az u. n. pompéi piros, melyet szerettek a meleg világossár gával szembeállitani. Mig tört, elhalavá- { nyitott, kevert szilieket nem igen alkal- j máztak. A freszkók nem nagyszabásúak. Az ( alakok csak elvétve életnagyságuak, ugy hogy mérsékelt arányaikkal teljesen beillettek a nem nagy terjedelmű lakásokba. Lenge mozdulatú vidám hajadonok és pajkos ámorkák tekintenek le a múzeum faláról. A kétezer esztendő nyoma a gondosan kiásott vakolatképeken alig látszik meg. Itt jókedvű nymphák incselkednek, ott kecses nereidák tréfálnak, amott eleven táncra perdülnek. Ezek a vidámság motívumai. Vannak ezután házi büntetések, rossz fiuk megvesszőzése, tekintélyek nevetségessé tétele. Aeneas és Anchises kutyatejjel, sántitó kötéltáncosok, verekedő kentaurok, disz tógát viseli macskák, és kocsikázó csacsik. Ezek már torzképek. Találkozunk állatképekkel, vadászattal, azután ideális tájképekkel, melyek inkább díszítések és hangulatkeltések, mint önálló nagyobb képek. Az apróságokban, e falakra festett architektonikus részletek és mezők díszítésében majd több inventiojuk volt a régi freszkóművészeknek, mint önálló festményeikbén. Az állati, emberi, növényi összetételek a renaissance római nagy művészeit is megragadták, a kik Titus thermáinak romjai közt, a római grottákban találták az első (groteszk) mintákat, melyeket olyan hálásan kiaknáztak azután a renaissance díszítő falfestésben. A nápolyi múzeumnak a pompei freszkók és márványszobrok után rendkívül érdekes emlékei a régi mozaikok. A mozaiknak az antik classicus képírásban nagy jelentősége van. Az apró, kemény, színes összerakott mű a keleti stílben még csak a szőnyeget utánozza és helyettesíti. A régi görögök templomait és csarnokait eleinte nem egészen szabályos, de szines kavicsok burkolták, később már kifaragott apró márványkagylókat illesztettek össze s ekkor kifejlődött a mozaik technikája. A régi rómaiak a mozaikkal már valóságos fényűzést fejtettek ki. A Forum romanum bazilikában, a Palatinum palotáiban s Diocetian és Caracalla thermáiban sok mozaikat láttunk már, de olyan épeket mégsem, mint a nápolyi muzemban. A római mozaik alapszíne rendesen fehér, vagy sárga s ebbe rakják bele a képet, vagy díszítést sokszínű kockákkal, márványmészből készült vakolatba. A mozaik simaságát a fölszin gondos meghorzsolásával idézték elő. A mozaik finomságára remek példát láttunk a Tivoli mellett kiásott Hadrian villában. Gombostű vékonyságú szines márvány szilánkokból állították össze a vázas galambokat. De valamennyi eddig ismert római mozaik közt leghíresebb a Nagy Sándor diadalát ábrázoló nagy mű, mely az egyetlen mozaik történeti kép az ó-korból. Az issusi csatát ábrázoló mozaik már hetven év óta ismeretes s igy nagy irodalma van. Nagy Sándornak a harc hevében lejebb az idővel, mennél több évszázad borul a kegyeletes falakra, annál inkább megérdemlik kegyeletteljes részvétünket ezen még élő emlékei az egykor koronázó királyi székvárosnak. És ha valahol, Buda várán kivül nagy Magyarországban talán seholsem oly jogosult, mi több hazafiúi kötelesség az ős idők romladozó emlékét a végső pusztulástól megmenteni, mint Esztergomban. És erre nem gondoltak ? Nos ha nem, illik hogy gondoljunk reá, mint a hogy gondolt a nagy nevü J Simor a déli fal egy részének gondozásával. Itt azonban ismét az a kérdés kisért: de miből ? Abból az alapból uraim, melyből Bánfihunyad vára restauráltatott. Nem kellenek ide százezrek, csak egy pár ezer korona minden évben s védve van ez a szép, ez a dicső élőtanuja a mult' nak az idők viszontagságainak romboló kezétől. esik a sisakja, de azért ellenálhatatlanul tör a legyőzött Dáriusra és hadára. A perzsák királya eszeveszetten menekül a hadiszekérrel. A mozaik kép több helyütt megsérült, hanem azért mozgalmasságával ma is az elsőrendű emlékek közé tartozik. j A mozaik-képek után külön tanulmányt követelne három-négyezer régi görög váza gyűjteménye. A szép formájú agyagedények teli vannak vörös, vagy , fekete képekkel és jelentekkel, melyek a ' r égi görög képírás történetében nagy jelentőségűek. Nem múlják felül a pompéi freszkók becsét. j Már a nápolyi múzeumban feltűnt, de Pompeiben még inkább, hogy a freszkók i kőzött alig van római vonatkozás akár a j mythológiára, akár a közéletre. Görög I mythosszal, görög istenekkel, hősökkel j találkozunk mindenütt. Thescussal sokszor, Romulussal soha, görög félistenekj kel gyakran, de római királyokkal, közj társasági hősökkel soha. A régi görög képI irás szelleme tehát nyilvánvaló a római ' falképeken. Azért is vagyunk hajlandók I az elpusztult görög képírásra a pompéi ' freszkókból következtetéseket vonni s leszámítva a mindenben másoló rómaiak j technikai tökéletlenségeit, a nápolyi múzeumba került pompéi freszkókat nem mint közönséges másolatokat, hanem művészet thémáinak, varázsának egyetlen mint görög képiró színezésének és géldáit bámulni. A Vezúv és a tizennyolc évszázad ugyan jórészt tönkretette a pompéi freszkók ragyogását, de meghagyta legaláb Hi „Esztergom is Vidéke" tárcája.
