Esztergom és Vidéke, 1902

1902-07-03 / 53.szám

2 ESZTERGOM és V 1DÉKK. (53. szám.) 2. július 3 Esztergomba való bevezetésénél, a melyhez a kegyes természet jóformán minden kelléket megadott, — és csakis ha ez meg van, veszik sorra a világitás kérdését is. Csakhogy mi rátóti logikával gondolkozunk ám, az az, hogy a város vezetősége gondolkozik eképpen, mi polgárok pedig a világ legtürelmesebb, legapathikusabb népe vagyunk. Ami hivatalos bölcseink és kinevezett szakértőink csak utánozni tudnak. Ha Komárom előbb csinál vízvezetéket, aztán világit gázzal, talán mi is a bölcseség mesgyéjére jutunk a példa után. Hogy Komáromnak nincsenek hévvizű forrásai, ami nekünk Istentől megadatott, arra nem gondolunk. Uram teremtőm, mit lehetne ebből a pangó, vegetáló városból csinálni, ha — akarnánk, ha volna, ki erélyes kezekkel markolná meg a gyeplőket és egy kevés önzetlenséggel, lelkesedéssel vinné a cél felé. Csakhogy ezek a tulajdonságok külön-külön megvannak, de egy kalap alatt nehéz ám föltalálni őket. Százszor agyoncikkezett téma: Esztergom, mint a főváros nyaralótelepe, penzionopolisa. Aki ezt a cikket idáig dicséretes türelemmel elolvasta, most bizonynyal ásítva dobja félre a lapot. »Mar megint délibábok, rajongás, fantazmagória !" Oh nem, kérem alásan. Egyik sem ezek közül, hanem praktikus, mondjuk üzleti gondolkozás. A decentralizáció, a vidéki városok erősítése most kiadott jel szó, időszerű dolog. Minden városnak másv más körülmények, a válaszfalakat. Komlós urnák is eszébe jutott a p

virágc és másnap délre egy gyönyörű rózsacsokrot rendelt, a mit a pincér által oda fog tétetni az asszony tányérjára, a többi azután már magától jön — ! Azon a délelőttön nem ült le a rendes padjára olvasni, hanem egészen délig kint barangolt az erdőben, és csak akkor jött elő, mikor gondolta, hogy az asszony már bement az étterembe és át is vette a neki szánt rózsákat. A szivét szinte a torkában érezte dobogni a hogy benyitott — de ni — az asszony nincs egyedül! egy időskés úr ül vele, akivel élénken beszélget. A rózsacsokor ott van előttük, s abból a két legszebb rózsa ott van az asszony keblére tűzve. Ez tehát jó jel, de ki lehet az az ismeretlen nr ? Ki lehet ? Hát olvassa ki abból a sokat mondó tekintetből, a mivel az asszony fogadta mikor belépett, s aztán ahogy leült a szokott helyére, szinte emeltebb hangon mondta annak az idegen urnák, hogy — lássa kedves férjecském, még virágot is vettem a tiszteletére, ugye, hogy nagyon szépek ezek a rózsák ? Es a mig ajkaihoz emelte a rózsákat, oda nézett merően Komlós úrra, és abban a tekintetben olyan mélységes fájdalom és olyan sok szemrehányás volt, hogy azok a rózsák hamarább kinem nyilottak a számára. Nagy Renée. fekvés, a távolságok, utak és még egy légió különféle faktor — szabják meg a szerepet, a hivatást, a mit betöltve, erősödhet, fejlődhetik vezető központtá. Mi, ha saját faktorainkkal számot vetünk, ha képesek vagyunk és akarunk is számot vetni, csakis a magyar Grác szerepét kérhetjük magunknak. Hogy ez gazdasági, kereskedelmi és kulturális nézőpontokból mily szép és hálás szerep volna, talán felesleges bizonyítgatnom. Pedig mi kell hozzá ? Jó vasúti összeköttetés a fővárossal (nem Dorogig, de egészen Esztergomig) egy kissé nagyobb tisztaság, ami most bizony gyönge lábon áll, jobb világitás is, de legfőképpen jó víz, jó ivóviz, a miben a fővárosi ember meglehetősen kényes. A többi tényező már úgyis megvan, csak mi magunk nem hisszük el, hogy meg van. Ha más idegen dicséri remek fekvését Esztergomnak, kitűnő levegőjét, kissé még igen primitiv, de nagyra hivatott fürdőit, — a benszülött esztergomi csak szkeptikus, gúnyos mosolylyal hallgatja a szegény rajongót. Ha pedig az esztergomi viz roszszaságáról mer szólni valami jöttment hergeloífener, azt már pláne lenézi a gráner, mert az ő öregapja is ebből a vízből ivott már, mégis megélt holtig, hát minek ilyen bolondságról szót szaporítani. Hanem hát olyan valakire volna nekünk szükségünk, aki még Esztergom kedve ellenére is merne és akarna Esztergomból valamit esinálni. Hol van ez a valaki ? El-e ? Megmutatja a jövő. ami elé mi bizalommal tekintünk. K. F. Cikkírónak, mint a vízvezeték tántorithatlan hívének soraira megjegyezzük, hogy tudomásunk szerint a város vezetősége a vízvezeték ügyét nem adta fel végleg. A világitás elfogadása pedig, a végre kínálkozott kedvező alkalomnak megragadása volt, mi a városra, a tényekre és számadatokra alapított véleményünk szerint, nemcsak közvetlenül, a célt illetőleg, de közvetve is anyagi előnyére lesz. A szerk. Az ámuzsora és a szövetkezetek. Akik az agráriusokra utaznak — és ezek nem kevesen akadnak napjainkban — nem válogatósak az eszközökben, melyekkel az agrár mozgalmat lehetetleniteni igyekeznek. Legújabban a szövetkezetek ügyeinek rontanak neki, amelyek állítólag tönkreteszik a kiskereskedőket. A mult hetekben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület égisze alatt egy szaktanácskozást tartottak, melyen az uzsora ellen alkalmas védelmi eszközökről * tanácskoztak. Ezen a tanácskozáson országos nevü és tekintélyű férfiak vettek részt: előkelő bírák, jogászok, gazdák és nagybirtokosok s oly elszomorító adatok kerültek nyilvánosságra a törvény kijátszásáról és alávaló megkerüléséről, melyek egyenesen provokálják a legmesszebb menő törvényhozási intézkedéseket ebben az irányban. Leleplezték az áruuzsora különféle fajtáit is, melyek az ország számos vidékén tették már tönkre a kis egzisztenciákat, vagy pedig óvatosan és biztosan leselkednek polip csapj ikkal és szipolyozzák ki áldozataik vérét. Most ujabban a szövetkezeteket kezdték ki és akadt már kereskedelmi és iparkamara is, amely nyíltan állást foglalt a szövetkezetek ellen. Nem tudjuk használtak-e a népnek a kereskedelmi és iparkamarák fennállásuk óta annyit, mint a szövetkezetek fennállásuk, egy-két éve alatt. A szövetkezetek nem támasztanak versenyt a tisztességes kereskedelemnek, mely a kijáró polgári haszonon felül nem nyerészkedik és nem él vissza a vevő megszorult helyzetével. Azok a sűrű esetek, ahol a szövetkezetek a kereskedők üzleteit meggyöngítették, megrongálták,esetleg tönkre is tették, nem bizonyítanak a szövetkezetek ellen: sőt éppen azok mellett. Ezek az esetek világosan igazolják, hogy ily helyeken éppenséggel nem voltak egészségesek a viszonyok és az áruuzsora pusztított. A népnek nem szükséges saját javát és érdekét huzamosan magyarázni, a magyar népben van annyi önállóság és intelligencia, hogy ítélni és megkülömböztetni igen jól tud. Igen kár a szövetkezetek ellen izgatni, melyek a biztos fejlődés útján haladnak és a takarékosság eszméjét vannak hivatva előmozdítani. Emlékezzenek csak vissza a szövetkezetek ádáz ellenségei, mi idézte elő a hegyvidéki akciót: a ruthén népnek teljes anyagi kifosztása. Addig mig Magyarország annyi vármegyéjét tették tönkre lelkiismeretlen uzsorások, mig egész községek lábai alól csúszott ki a föld és a kiskereskedő, aki néhány forinttal kezdte üzletét, évek multával dúsgazdag földesúr lett, ami a tisztességes kereskedelem utján nem volna lehetséges : nincsen joguk a szövetkezetek ellen izgatni. Ugy látjuk : a leplezett uszorával űzött szemérmetlen visszaélések alkonya elkövetkezett, ha nem lesz törvény, mely ezt lehetetlenné tegye, ott lesznek a szövetkezetek, melyeket nyilvános számadásra kötelez a törvény. Az uzsorások pedig még a törvényszékek előtt sem szoktak beszámolni üzelmeikről. — Figyelmeztetés. Mindazokat, kiknek lapunk jár, figyelmeztetjük és kérjük, hogy amennyiben fürdőzés, üdülés, avagy egyéb okokból városunkból eltávoznak, tudassák velünk pontos címüket, hogy kiadóhivatalunk a lapot oda is megküldhesse. — Kettős primitia. Fényes ünnepség színhelye volt f. hó 29-én Ebed községe. Ekkor tartották ugyanis első szent miséjüketa Miskovicz iker testvérek : András és jános. A szomszédos Muzsla és Kövesd községek buzgó hivői, egyházi zászlók alatt lelkipásztoruk vezetésével tömegesen jelentek meg, hogy részesüljenek az Isten két ifjú szolgájának első áldásában. Tiz órakor kezdődött az ünnepség, mikor is a plébánia lakról, fényes menetben manuductoraik vezetése mellet vonultak a templomba, illetőleg a templom előtti téren felállított sátorhoz. A testvérek egyike: János ugyanis a templomban, a másik : András pedig kinn a szabadban felállított sátorban mutatta be első áldozatát. Az előbbi manuductora dr. Venczel Antal pápai praelátus szemináriumi rector; az utóbbié dr. Komlóssy Ferenc pápai praelátus országgyűlési képviselő volt. Benn a templomban dr. Bárdos Rémig főgymn. tanár tartott szivet s lelket meginditó lelkes beszédet, melyre reá lehet mondani, hogy szívből jött, — mert szívhez hatott. — Kinn pedig Zlatnyánszky János muzslai esperes plébános szavai nemesitették a hallgatóság szivét. A szt. mise után áldásban részesítette a két ujmisés a hívőket. A déli órákban nagy lakoma volt a boldog szülők házánál, melyen városunkból is sokan résztvettek. — Eljegyzés. Graber Simon vágbesztercei fakereskedő, a napokban jegyezte j el Tiefenthal József nagyfakereskedőnk és neje kedves leányát ; Vilmát. — Jour a Kovácsiban. Aranyifjuságunk szombati jourjára, kiválólag felhívjuk a meghívottak figyelmét. — Helyőrségi szemlék. Vasárnap délután érkezett meg a 76. gyalogezred felülvizsgálására Berneggi Sprecher Artúr dandárnok, a ki hétfőn és kedden tartott szemlét az ezred felett, kedden délután pedig a 26 sz. háziezred itteni zászlóalja felülvizsgálatára Lovag Auffenberg Móric dandárparancsnok érkezett meg, a ki az elkülönített zászlóaljat szerdán délelőtt vizsgálta meg. Mindhárom nap estéjén a magas vendégek tiszteletére a Fürdővendéglő kerthelyiségében katonazene játszott. A helyőrség értesítve lett, hogy hétfőn reggel Frigyes főherceg, mint az V. hadtest parancsnoka fog megérkezni és a helyőrség felett a táborba vonulás előtt szemlét tartani. A magas vendég fogadására, a ki csupán egy napot fog városunkban tölteni, a helyőrség már minden előkészületet megtett. — Péter Pál napja. Szép, verőfényes nap ragyogott a belvárosi búcsú napján. Már a reggeli órákban mozsár durrogások jc'ezték, hogy nagy nap van. A zöld gályákkal diszitett kegyúri templomban d. e. 9 órakor, dr. Fehér Gyula fényes segédlettel tartotta a misét. Déli 1 órakor a plébánián nagy ebéd volt, melyre a polgármester és a tanács tagjain kivül lovag Schőnefeld, a 76-osok parancsnokló ezredese, majd házi ezredünk nyug. ezredese, Hartmann Gusztáv voltak hivatalosak. Az első felköszöntőt dr. Fehér Gyula mondotta a város boldogulására, melynek ul'ánna Vimmer Imre polgármester a plébánosra emelte poharát, mint a város kitűnő lelki pásztorára és mint a közügyek egyik fáradhatatlan harcosára. — Névnap. Baus Teodorik, bencésrendi tanári karunk slmpatikus tagja, kedden ünnepelte névnapját, kinek bőven kijutott a gratulátiókból. — Szent Jánosi buCSU. Vasárnap tartották a szentgyörgymezeiek a szent János kápolnánál búcsújukat, mely a kedvező idő folytán igen látogatott volt. Reggel Perger Lajos plébános vezetése mellett körmenet ment ki, hol mise volt, majd délután litánia. — Halálozás. Jurkof Pál harmadéves papnövendék, június 29-én a Vörös-kereszt kórházban tüdővészben elhunyt. Temetése hétfőn volt nagy részvét mellett, melyen iskolatársai és tanárain kivül sokan vettek részt. — Bencések primitiája. Mattyasóvszky Kasszián (Kázmér) és Csernák Szaniszló (Róbert) első miséjére vonatkozólag már hozott hírünk kiegészítéséül közöljük, hogy az ünnepélyre kedden délután a