Esztergom és Vidéke, 1902

1902-06-12 / 47.szám

es A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Me£JeIei)ik Vasárnap és csütörtökön. j^LÓFlZETÉSI ÁRAK I Egésí ém — — — — 12 kor. fél évre— — — — — 6 kor. »íegy«d érre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 ül. fll. fll. fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Budanutcza 485. szám. •HM Kéziratot nem adunk vissza. »-4H A város gazdasági kérdései. Esztergom, 1902. júniu» 8. VI. Van végül a városnak, 2771 hold és 241 Q öl kiterjedésű erdeje. Csak sajnálattal kell konstatálnunk, hogy egy időben ezen oly szép jövedelmet hajtó tulajdona a városnak — ma a májusi faváltság alkalmával alig néhány ezer korona jövedelmet származtat be a közpénztárba. Voltak idők, mikor az összes készletről szóló facédulók 4g óra alatt elfogytak, A pénztári hivatalt már reggel 4 órakor kinyitották és jókaru meg öklű embernek kellett annak lenni, a ki egy órai viaskodás után hozzátudott jutni az ő facédulájához. Kétségtelen, hogy több oka van annak, hogy a város fája ma nem oly kelendő, mint volt csak 10 évvel ezelőtt is. Egyik oka mindenesetre, a városi lakosság mindinkábbi elszegényedése. És itt feltűnik különösen tl^-il—LlL

l

W

,M

f

M

'*

M

^P

,

^'

IM

^Wf—I^Wf^l

1 I I I I IB ••III Az .Eszteröom is Vidéke* tárcája. az iparos osztály fokozatos hanyatlása. A mult jobb időkben, midőn végig nézte az ember a hosszú fát hozó szekér sort, minden harmadik, negyedik szekér tetején ott ringadozott a jól megtömött íorgácsos zsák, meg az inas gyerek, utánna pedig ment maga az iparos. Ma hiányzik a forgács is meg az inas is a szekér tetejéről, jeléül annak, hogy iparosaink jórésze nem képes kiváltani az egy két öl faszükségletét és veszi egész éven át a szatócs boltból a pirtli fát, a mi pedig jóval több pénzbe kerül, mint a — mennyiért a város iáját venné. A másik ok, — a mely miatt még a tehetősebbek is otthagyták és nem vették a város fáját — a fuvarosokban rejlett, akik bizony ahogy csak módját ejthették, a kabátos ember fáját magában a vágásban meg az útban, a vetések közé hajigáták el. ' A harmadik ok, a mely szintén közrehatott arra, hogy a város fája eine keljen rendes időben, az egy Játtalak ujra. Láttalak ujra, de nem vagy már a régi, Nem is tudok én te reád olyan szivvel nézni. Mit is láttam benned, mi csábított engem ? Mivel tetted egy perce is, Rabbá az én lelkem ? Engedj eltávozni, sohse nézek vissza, Ne hívj engem hisz a lelked sem a régi tiszta. Nem nyil virág ujra őszi pusztuláson Nem akarom, hogy a szemed Ősz her vadast lásson. Eincinger Ferenc. Levél ő hozzá. (Egy vén leány naplójából.) Ai »Esztergom és Vidéke* részére irta : NAGY RENÉE. Mottó. Vándor madárként szálj felé lelkem. Kit nem szabad látnom sem m«gismernem. A merre jár kél, még él és ha meghal. Borítsd be lágyan, könyü szárnyaiddal. Tisztelt uram ! Tizszeres felkiáltó jelet szeretnék tenni ezen megszólításom után, hogy való sággal harsonává válnék — hogy még akkor is meghallaná, ha talán nem ezen a világon él is. Ne lepődjön meg tisztelt uram, hogy ilyen hangosan szeretnék kiáltani önhöz. De ez a hangos kiáltás, az én feljajduló lelkem sóvárgása ön után Az én szomorú, örökké fájó szivem kinos szava, a mely viszhangot vár Öntől, a kit én már hosszú évek óta folyton várok, keresek, hívok. A kié az első és utolsó gondolatom, ha lefekszem, ha felkelek. Ha társaságban vagyok, önt keresem az emberek között. Ha egyedül ülők szobámban ön után sóhajtozora és egyre hivom tpedő sóvárgással. Hiába! Oh! miért is.nem jön hát már egyszer el hozzám ? Hiszen annyi keserves álmatlan éjszakát átvirrasztok ön miatt, f miközben egyre imádkozom a Mindenha- j tóhoz, hogy vezérelje már végre hozzám / — hu csak egy percre, egy pillanatra is, csak addig, a mig a szemébe nézhe! tek, a mig megérinthetem a kezét, annak az édes eszményképnek, a ki már oly ismerős nekem álmaimban, de a kit valóságban még soha sem láttam. Mert jaj haj anélkül kell meghalnom, hogy önt meg' nem találhattam — nem lészen nekem: nyugodalmam még a sírban sem. Vissza] fogok járni a másvilágról és addig bo- j lyongok, mig megtalállak téged. Te — ^ édes szép tökéletesség te! a ki nem olyan nagy, mint mások, mint azok, a. 'kiket eddig ismertem, a kikről sokszor. időben szép számban megszaporodott fakereskedők konkurentiája. Szóval, volt és ma is van egy és száz ok arra, hogy a város fája ne Örvendjen annak a kelendőségnek, amelynek örvendett csak néhány évvel ezelőtt is, amelynél fogva a város is — mint a kereskecfő — kénytelen hitellel dolgozni, fáját, sügéjét hitelbe adni, ez a hitelezés pedig mirt az 1900 évi számadás mutatja, veszteséggel jár, 12.614 kor. 63 fillér lévén az ezen cimen fennálló követelése a városnak. Mi ugy gondoljuk, hogy ezen a bajon — habár nem közvetlen uton való jövedelem szerzéssel, hanem közvetett uton segíteni lehetne. Már előző cikkelyünkben hangoztattuk a marhanevelés kérdését, reá mutattunk azokra az eszközökre, amelyekkel ugy a legelőterület megjavítása, valamint a marhanevelés megkedveltetése előmozdítható volna. Reá mutattunk arra, hogy a város legelő-területe egyrészt kicsiny, másrészt annak legnagyobb része homok talajú és igy vajmi kevés táplálékot nyújt a legelőre járó szarvasmarháknak. Nyittassék meg az erdő egyrésze, engedtessék meg abban a legeltetés. Igaz, hogy ennek akadálya is van, ilyen mindjárt a vadászati bérlet, amely 4840 korona évi jövedelmet biztosit. Mi azonban ugy gondoljuk, hogy vannak erdőterületek, amelyekben a bérlő soha egy lövést nem tesz, vannak ugyancsak olyan különálló erdőterületek, amelyek legeltetése a vadászatnak sem akadályául, sem hátrányául nem szolgálhat, ellenben a marhanevelésre nézve, nem csekély fontossággal bírna. Úgy gondoljuk, hogy ily uton az a vesztesség, mely az erdőtermékek eladásánál felmerül, pótoltatnék a legelőbér emelkedésével, a mennyiben kétségtelennek kell tartanunk, hogy csak egy erdőrészlet megnyitásával is, a kűnháló rideg marhák száma nevezetesen felemelkednék. Eltekintve a felsőbb hatóságilag egy egy pillanatra azt hittem, hogy te vagy. Te, a ki engemet megtudnál érteni és érdemélni és méltó lenni hozzám, mert én csak neked akarom oda adni a lelkemet egészen. Én csak téged akarlak, hallod? Érted, én lelkem fele! Oh,halld meg már egyszer az én epedő hívásomat, és ne várass magadra tovább. Oh — vagy talán nem is létezel te sehol csak az én képzeletemben . . . ?! vagy csak ezután fogsz megszületni, vagy korábban éltél már s meghaltál szintén ilyen sóvárgó, szomjas lélekkel, mint ahogy én meg fogok halni, ha téged felnem találhatlak ? Oh, de hogyha élsz, j ha bármilyen messze vagy is hozzám — halld meg az én epedő kiáltásomat, ki sirok, sóvárgok utánnad, szüntelenül. Oh siess, mert tégedet ugy sem tud sze- j retni más, csak én, egyedül én vagyok teremtve arra, hogy boldoggá tegyelek. Oh tudom én, hogy te is ép ugy keresel engem m'nt én téged, és kerestél ha már korábban éltél és fogsz keresni, ha későbben jösz a világra s ezt a hangos kiáltást most azért intéztem hozzád, hogy bármerre légy is, jöjj — találj reám mennél előbb. Még nem késő, de még pár év csak, a hajam megőszül, arcom ráncos lesz, fogaim kihullanak. A ízép gyöngysor fogaim, amikről tudom, hogy sokat gondolkoztál már és ha sokáig késel, bizonyára nem ismered fel bennem azt az ideált, a kit régóta keresel és azt, a ki már régóta vár téged. Azért siess hát — és nehagyj ily sokáig még Így egyedül bolyongani az élet utján. Hogyha pedig meghaltál volna már Te, a végzet által nekem szánt eszménykép, oh halld meg akkor is az én, hozzád küldött kiáltásomat és jöjj, vigyél el engemet magaddal oda, ahol te vagy. Vagy hogyha még csak ezután születnél meg, én fogok feljárni hozzád a síromból holdvilágos éjszakákon és megcsókolom a homlokodat, mikor felőlem gondolkozol és, hogyha majdan megunod az életet nélkülem, elviszlek magammal, hogy egyesüljünk ott a túlvilágon, és még a legbuzgóbb spiritiszták idézésére se jöjjünk vissza erre a földre a hol egymás nélkül oly sokat szenvedtünk. Gondolatok. A könnyelmű nem bir szabad akarattal, tetteiben mindég a pillanatnyi benyomások vezetik. * Ki mindenét egy kártyára teszi, nem érdemli, hogy a játékot megnyerje. * A lassú szerelem olyan mint a rossz hővezető, mely nehezen melegszik fel, de azután meg is tartj a a meleget. A nő nagyon nevetségessé teszi magát, ha a férfiak iránti gyűlöletének ád kifejezést, saját múltjának gyöngeségét árulja el. * Ne sértsd meg a fölületes ember hinságát, mert a becsületét érzi megtámadottnak. * Van olyan szerelem is a minek nincsen hűtlensége, ez az önszerelem.