Esztergom és Vidéke, 1902

1902-06-08 / 46.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. JELŐFIZBTÉSI ÁRAK ; Egész évre — — — — 12 kor. — fll. fél évre— — — — — 6 kor. — fll. .legyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fll. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések kőiden do Buda^utcza £85. szám. Kéziratot nem adunk viasza. nH Az adóprés. Esztergom, június 6. Megírtuk, hogy a folyamatban lévő Iliad osztályú kereseti adótár­gyalások alapját képező tervezet, a kelló és valódi adat nélkül, felüle­tesen és gondolom formán készült, mely állitásunk helyt állóságának • igazolására, magából a tervezetből vett adattal érveltünk. Hogy igazunk volt, hogy a ter­vezet nem a törvény rendelkezései­nek szigorú szem előtt tartásával, hanem a felsőbb pénzügyi kormány­zat intentióitól eltérőleg, az észszerű­ség korlátainak figyelmenkivül ha­gyásával készült, megerősítette ezt a város pénzügyi tanácsosa a csü­törtöki városi közgyűlésen tett azon kijelentésével, mely szerint a kikül­dött előadó előtte oda nyilatkozott, hogy adóemelésről szó sem lehet, ő t. i. az előadó csupán azt az össze­get akarja fenntartani, ami eddig volt. Hát aki nem vak, az nézze meg a városházán közszemlére tett terve­zetet s látni fogja, hogy 30—100%-ig van tervezve az adóemelés. A kijelentés különben igen fur­fangos és alkalmas a szemfényvesz­tésre. A kijelentés szerint a kerület adója végeredményében felemeltetni nem céloztatik. (Ez azonban valótlanság, mert 9200 koronával célozza a ja­vaslat az adót emelni.) Feltéve, hogy a végösszegben a kerület adója az előző évekéhez ké­pest emelkedést feltüntetni nem fog, de figyelembevéve a tervbe vett felemeléseket, melyeket letagadni [nem lehet, úgy nem tehető fel más, mint az, hogy adóalapoknak kellett ' megszűnni, melyek kárpótlásául az­• tán a megszűnt adóalapok adóját, 'hogy a végösszeg apadást ne mu­lasson és, hogy az előadónak a I hivatalos kötelesség mezébe burkolt egyéni érdekei portálására szolgáló ér­! demei valamelyes csorbát ne szenved­jenek, azok vállaira kellett áthárítani, , kik még eddig nem roskadtak le, csak fognak, az aránytalannl és igazságtalanul kivetett adók súlya alatt. Megvagyunk győződve, hogy ezen eljárásról a felsőbb pénzügyi hatóságnak nincs tudomása, de rajta leszünk, hogy legyen. A tervbe vett indokolatlan, alap­nélküli és aránytalan adóemelések kirívóan ellentétben vannak a fel­sőbb pénzügyi hatóságok ésszerű­ségi azon elvével, hogy úgy az adó leszállítása, mint emelése, rohamo­san ne történjék, hanem fokoza­tosan. Hallotunk a városi közgyűlésben olyan hangot is, hogy az adókivető bizottság, az előadóval szemben megvédi az adózót. A kinek része volt az adótárgya­lásokban, annak más a tapasztalata. Tény az, hogy az adókivető bi­zottságnak feladata a két fél, a kincstári előadó és az adózó között igazságot szolgáltatni, de ez a leg­több esetben nem történik meg, mert a bizottság tagjai, nem lévén teljesen tisztában jog és hatáskörük­kel, akaratlanul bár, de a kincstári előadóval azonosítják magukat, mi téves felfogás. Nekik épp oly feladatuk és köte­lességük az adózók érdekeit védeni, mint a kincstár érdekeit, mert ők független birái az előttük fekvő ügynek, kik esküvel erősitik, hogy lelkiismeretesen és részrehajlás nél­kül fognak eljárni. Ők ismerik legjobban az álta­lános szegénységet, a pangást, ők tudják legjobban, lehetséges-e álta­lában a mai viszonyok között emelni az adót anélkül, hogy tarisz­nyát és koldusbotot ne adjanak ke­zünkbe. Tegyék kezöket szivükre, gon­doljanak esküjökre s arra, hogy ők független birái az ügynek. Te­gyenek félre minden melléktekin­tetet s Ítéljenek lelkiismeretük és meggyőződésük szerint.) — a. Városi közgyűlés. Pillanat felvételek. (As »Esztergom és Vidékec eredeti felvételei.) Tengerszem. Expeditiót szerveztem sz. Tamás he­gyére. Azon voltam, hogy madártávlat­ból olyan nevezetességét kapjam le Esz­tergomnak, amelyet eddig a különben élelmes amateur-urak, nem tudtak észre­venni. Széttekintettem a dombtetőről. A város olyannak látszott masinám torká­ban, mintha a greenwichi csillagvizsgáló tornyából szemlélném a holdat. Óriási kratek, magas domborulatok, feneketlen­nek látszó mélységek térképe feküdt előttem. Arra emlékezem, hogy amikor ezt a megfigyelést tettem, nem szombati nap volt, mert az utcákon, amelyek a lankás domboldalakat a mély völgyeletek­kel összekötötték, nem járt semmi élő­lény, olyannak tünt fel ez a város, mint Egyptomban Baalbek városa, amelyben két ezer éve nem laknak. Megnyomtam a gép rugóját és készen volt a felvétel, amelyet azután itthon kidolgoztam. A kép igen meglepett s legfőképen az, hogy Esztergom feküdt előttem hamisitatlan voltában. Legjobban volt látható rajta a Ferenc József útnak a Fürdőtől a Köz­ponti kávéházig terjedő része. Ennek közepén vezet át a Krinolin-hid. Ezt a pontot sokáig tűnődve néztem. Egyszerre csak elállt szemem-szám. Képzeljék 1 — 1 A viznek ugy-e a hid alatt van a helye. Az én képemen megfordítva volt. A hid felett egész tengerszem terült el s rajta két kacsa lubickolt. Az a zsivány kodak megint becsapott, gondoltam. —Igaz, hogy j a fényképező gép az optikai csalódás törvényére vagyon alapitva, de azt már még sem várhatja az ember, hogy a gép j maga essék optikai csalódásba. Hát bi- 1 ' zony arra a gondolatra jöttem, hogy a gépet az Esztergomban felállítani terve­zett >Nevezetességi Museumba« viszem, j Mielőtt ezt tettem volna, elém került a ! derék gazdasági tanácsos. Ennek — mon­dok — megmutatom a legújabb világ­csodát. Azt hiszik csodálkozott ? Dehogy. Kinevetett. Azt mondotta, hogy a kép jó. A hid ugyanis megsüppedt, a süppe­dékben az esővíz megállott, és a kacsák I a Porgesz kacsái. Hanem segíteni fog a j dolgon aképen, hogy kijavíttatja a süppe­dést. — Már mondok, azt kár volna j tenni, helyesebb ha átfuratja a boltoza­I tot, a lyukon majd leszivárog a viz és a I hid alá kerül. Odajött Porgesz Béla is, j ! aki igen helyeselte a dolgot mondván, [ hogy a kacsáknak jobb a hid alatt lu­1 bickolni és mivel ő neki a hid fölé nem kell majd másik hidat csináltatni. Az én jó gépem tehát nem ringott optikai csaló­dásban. A nagyralátó lucernás. Az esztergomi helyőrségi kórház levé­telét vettem tervbe a minapában. Ki­vonultam a Csillag-utca végére és alkal­mas helyről a felvételhez láttam. A lemezt jó későn vehettem munka alá. A felvétel jól sikerült sőt hangulatot is nyert. A kaszárnya előtt levő lucernatábla szélén egy oszlopra erősített táblán levő felírás adta képemhez a hangulatot. A felírás igy szól: »Erzsébet királyné emlékfái.« A fák azonban, dacára, hogy üde zöld az egész környezet, olyanok, mint decem­berben. S a gallyaik kopaszán merednek a kéklő égbolt felé. A napokban arra felé akadt dolgom. Azt gondoltam, hogy ekkorra már kilombosodtak a fák. Csalód­tam. Olyanok azok most is, mint amikor a lemezre jutottak. Elhatároztam ennél­fogva, hogy indítványt nyújtok be ille­tékes helyre az iránt, hogy : az emlék­tábla a vaskapu fenyvesében állíttassák fel, mert ott tényleg zöldek, nyáron, télen a fák, mivel továbbá az mégis tűrhetetlen, hogy a lucernás egy rosszul elhelyezett tábla miatt, ligetnek gondolja ma­gát .. . Urnapi akadályverseny. Esztergomban sok a templom, kevés a templomjáró. Ha egy nagy ünnep van, a Basilica dominál és a völgyben levő templomok konganak az ürességtől. Ezért azután aként cselekesznek az Ur szolgálatára rendelt férfiak, hogy a nagy ünnepek megülését a kisebb templomokban egy következő ün­Esztergom, június 5. Mindenek előtt konstatáljuk, hogy a fontos napirend tárgyalásához a képviselők nagy része és pedig az nepi napra tűzik ki, ami által j teljes status-quo áll elő. Ilyen ünnep volt j Űrnapja is. Űrnapja május hó 29-ére esett, I de akkor csak a főszékesegyházban volt ünnepi Isten tisztelet; mig a kisebb ecclesiák vasárnap június i-én, ünnepel­hettek. Szép ünnep ez nagyon. A katho­likus egyháznak legszebb ünnepe. A hivők Istennek szabad ege alatt, arany­detüs- napsugárban fürödve kisérik az Ur testét méltóságosan lassú körmenet­ben. — Milyen fenséges látvány egy ilyen tarka-barka, hangulatos áhítattól átszellemült arcú sokadalom. — Méltó a művész ecsetjére és és a fotográfus lemezére. Több felvételt készítettem a körmenetről. Mind igen jói sikerült, hanem, Uram bocsa'! egyik felvétel olyan, mintha a genuai Carneval menetet ábrázolná. A Főapát utca sar­kán, a Till-boltja mellől vettem le. Az ambellása a fehér inges kispapokkal már ben jár az utcaközépen, hátrább azonban szaladó, ugró alakokat lehet észre venni. Komoly urak, fehér ruhás kis leányok, zord kinézésű bakák ugra­nak át valamit. Nem akarom tovább csigázni a közkiváncsiságot. A Kérdé­ses utca zárt utca. Mindét bejárása előtt nehéz vasláncok terjeszkednek. Ezeket elfelejtették eltávolítani és — igy lett Esztergomban urnapi akadály verseny .. . Amateur. Ii .Esztergom is Meie' tárcája.

Next

/
Thumbnails
Contents