Esztergom és Vidéke, 1902

1902-05-18 / 40.szám

Az előttünk fekvő költségvetésekből látjuk, hogy p. o.: 1898-ban szántóföldek bérletéből előirányzott a város 19.857 K 80 f 1899- ben .... 19.528 „ 20 „ 1900- ban . . . . 20 570 „ 80 „ 1901- ben .... 20.347 „ — „ 1902 ben .... 19602 „ 02ŰIlértvagyis, csak öt évnek jövedelme kitesz 99.905 K 82 fillért. Ez a numerus, ez a jövedelem blzonnyára megérdemli, hogy annak az eshetőségnek egész komolysággal szemébe nézzünk, amely eshetőség abban kulminál, hogy a város ezt a jövedelmét, a jelen gazdasági rendszer mellet jórészt el is veszítheti. Hát mi abban a meggyőződésben vjgyunk, hogy a város gazdasága vezetőjének nem abban kell brillírozni, hogy. milyen szépen tudja nyilvántartani az apa állatokat meg a lovakat, hanem igenis komoly megfontolás tárgyává kell tennie ezt a kérdést és pedig vagy a rendszer megváltoztatásával, vagy pedig a földeknek a kisgazdák kezébe való juttatásával. Mielőtt azonban ezen felvetett, kétrendbeli kérdésre kiterjeszkednénk tartozó kötelességünknek ismerjük be is igazolni azon állításunkat, hagy hovatovább és pedig nemis valami messze időben a város bérföldei kimerülnek és elvesztik termő képességüket. A ki csak egyszer is végig élvezte a városi földek bérbeadását, az esztergomi magyar szerint a liczitácziót, a ki csak egy kissé is ismeri a mi földműves népünket, úgy a kisgazdákat, mint a napszámba járó kapásembereket, az tapasztalhatta, hogy a városi földek vesén elengednék ezt a nagy szeretetet, mert mindég az életükbe kerü'. — Csakugyan látom, hogy előtted nem lehet titkolóznom, hát megvallom neked kedves testvár, hogy azok az erkélyre feldobott virágok nem nekem vannak szánva, hanem a lányomnak, én csak megelőzöm a kisasszonyt, akinek fogalma sincs e ékről a virágokról és én azt akarom, hogy ne is legyen —! — Mert tán írígyled tőle ugye ? — Oh dehogy kedves testvér, de neked nincs fogalmad sok mindenféle földi dolgokról s talán mégsem értenéd az okaimat, a mikből csak egyet emlitek, hogy annak a virágdobáló fiatal embernek még csak negyven íorint havi fizetése van! — Ah, te prózai lélek és még te akarsz verset irni —? — Könnyű neked kedves testvér, neked nincs dolgod se fűszeressel, se mészárossal, sem pedig a különbféle hitelezőkkel, de a mi sorsunk, földön élőké, egészen más — ! Itt bizony számot kell vetni önmagunkkal mielőtt valakinek megengedjük, hogy a lányunknak udvaroljon. — Csakugyan nem értem ezeket a földi dolgokat, súgta a lelkem testvére és CÍC'C nem is tartanak én rám, jobban érdekel cs bánt az, hogy Amor elfordult to ed, pedig még egy pár esztendeig jóbarátságban lehettél volna vele, mert hidd el, sokkal nagyobb gyönyörűséget méokoz g az öregedő korban is a fiatalosan dobogó szerelmes sziv, mint idő előtt beílni a vén asszonyok táborába egykét őszhajszál miatt! — Ta'.n igazad van kedves testvér, de látod nekem már muszáj beálni még ha nem akarnék is, mikor már alányomnak is udvarolnak — ! legnagyobb részét a kapás a napszámos emberek veszik bérbe, a kisebb része a földeknek ai, mely szarvasmarhával biró kisgazdák kezébe jut. Ezek a kapásemberek úgy gondolkoznak, bérlek a várostól egy félhold földet, legalább a munkaszünet idején lesz hova magamnak meg a háznépnek dolgozni menni. Abban gondolja megtalálni az ily szegény ember az ily bérelt földekbőli hasznát — ha a bérösszeget jó magasan rá is ütötték — hogy a maga meg a családja munkáját nem veszi számításba. A bérlet tart 6 álló esztendeig. Az, a kinek igavonó barma van és igy trágyára is tesz szert, a bérlet első, második esztendejében gondol a trágyázásra is, úgy gondolkozván hogy hat év alatt majd csak kiveszi a földből a rávitt trágya értékét, aztán csakugyan úgy az egyik, mint a másik évben beveti kétszer is a földet, harmadszor egy kis csalamádét is kivesz belőle, a negyedik, ötödik, hatodik esztendőben nem szabad trágyázni, ha kérdezed, hogy miért, azt feleli — és pedig a maga érdeke szempontjából egészen helyesen — azért, mert ha ezekben az esztendőkben is trágyát látna a íöld, úgy a jövő bérletnél más bérlő kezébe jutna. De mit szóljunk az olyan bérlőhöz, a kinek igavonó barma nincs ? az ilyen bérlő a mai drága árak mellett; trágyára nem tud szert tenni, hacsak nincs 8—10 éves lánya, fia, a kikkel taligával szedeti össze az utczán talált trágyát. Trágya nélkül jut tehát az ilyen— Hm, hm ez igazán baj ! hát akkor nincs más hátra, mint felidézni a régi szerelmeidnek az emlékeit, ha szép és jó verset akarsz irni. — Ne beszélj többes számban szerelmekről, mert nekem csak egy volt, egyetlen egy az egész életemben ! — Az ám, súgta Ámor, mialatt ravasz szemhunyorítással a nyilacskáját nézegette. — Hallgass te fecsegő ! súgtam vissza én és megfricskáztam a szárnya hegyét, aztán kisiettem a kertbe, hol az üvegházak nyitott ajtaján bóditó illat áradt kifelé és ettől az illattól szinte mámorosan mentem tovább, ki egészen a vadvirágos mezőre. A fejem fölött szines pillangók kergetőztek és fecskék suhantak el vidám csicsergéssel, fönt a magasban pedig pacsirták énekeltek. — Oh milyen szép itt gondoltam, hát kell ahhoz még szerelem is, hogy az ember verset irjon a tavaszról ? — Kell bizony! mondta valami titkos hang a lelkem mélyén és két könycsepp szivárgott fel a szemeimben, mert eszembe jutott Ámor, a ki immáron örökre elfordult tőlem s a hogy csendes zokogással megyek a selymes fű között, a messze városból harangszót hoz ki hozzám a szél s ez a csengő bongó hang régi emlékeket kelt fel ajäzivemben, nagyon régieket, a mikor még mint boldog szerelmes karöltve jártam itt >őc vele együtt ezen a helyen. O régi emlékek, tova tünt álmok, jertek csak jertek! Régi tavasznak boldog emlékei! — Ugy, ugy hallatszik a fejem fölött egy csengő hang, ha már kivénültünk a szerelemből, hát idézzük fel a réginek az emlékeit! A lelkem testvére van itt velem, de én rá se halgatok, csak megyek tovább nél a föld munka alá, trágya nélkül hat álló esztendőn keresztül. Jól gondoljuk meg, ez a gazdasági rendszer ez a trágya nélküli müvelés hosszú évtizedek óta folyik s e mellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a bérlet utján értékesített földek egyike, másika vajmi kevés humust tartalmaz, azok a kenyérmezői még legelői gyepföldek egyébként is nagyon soványak. Nos, azt hisszük kézzel foghatólag beigazoltuk, hogy a városi bérföldek, a jelen rendszer mellett, vajmi rövid idő alatt elveszthetik termőképességüket, ezen ugyan a bérleti szerződés nem fog segíteni soha. Mi volna tehát az a rendszer mely e bajon segítene ? Az egyik volna az ugarrendszer. Hát azt tudjuk, hogy mai napság az ily tanácsot nem igen vesznek be az emberek, nem igen vesz be egyes gazda, még kevésbbé fogadja el egy város, egy erkölcsi testület, mely minden darabka földjét értékesíteni akarja és értékesítenie is kell, mert a kormányzás pénzt, még pedig sok pénzt követel. És mi dacára ezen nézetnek, a városra nézve azon esetben, — ha nem volna hajlandó a város az ő földjeit a kisgazdák kezébe juttatni, az ugar rendszert sokkal előnyösebbnek, jövedelmezőbbnek látjuk legalább is egy jó időre, a mai rendszernél. De nemcsak előnyösebbnek hanem feltétlenül szükségesnek is tartjuk. a puha lágy fűben. Az apró szines virágok mintha mosolyogva néznének fel reám, mintha üdvözölnének. Az apró kék nefelejcsek pedig a miket >Oc annyira szeretett mintha azt kérdeznék, hát ő hol van, — hogy olyan régen nem volt már itt ? — Meghalt susogom én halkan. — Értem, értem, integet vissza a kis virág, hiszen vannak élő halottak is, a kik másoknak még élnek, csak nekünk haltak meg őrökre ! Újra megtelik a szemem könnyel és megálok a nagy nyárfa alatt, ahol anynyit ültünk együtt Ó vele, aminek a kérgébe be van vésve a nevem, hoszszasan nézem a bemohosodott betűket az »0« keze vonásait. Két kis madár nyugtalanul szaldóssá körül a fát, bizonyosan ott van a fészkük. Tovább megyek, hogy ne zavarjam a boldogságot ott, ahol az enyém eltemetve van. Köröskörül mint egy nagy zöld tenger, lágyan hullámzik a fű és buza vetés. Jó azt nézni annak, a kinek a reményt jelenti, de fájdalmat okoz annak a ki. nek már caak a lemondást. S ahogy járok itt könnyes szemmel és fájó szívvel a régi emlékek között, lassanként leszáll az alkony, szürkés pára üli meg a hullámzó zöld tengert, mintha az éjszaka hűvössége elől takargatná be az uj élet zsenge csemetéit, majd elcsendesül a nappali zaj, fészekre szállnak az éneklő pacsirták, csak egy boldog fecske pár csicsereg még egy virágos faágon ülve es nekem eszembe jut róluk a dal hogy : Fecske madár te is hazudsz, Nem tavasz ez már nekem . .! Nagy Renée. 1 Tavaszi rendes közgyűlés. Esztergom, május 15. Kilencvenöt pontból álló fő-, folyi tatólagos és póttárgysorozat szólli: totta munkára a törvényhatóság bi- zottságának tagjait, kik elég szép 1 számban jelentek meg, de akiknek i a munkában nem igen volt részük, . mivel az állandó válaszmány vélei menye, a tárgysorozatnak majdnem 1 minden pontjában találkozott a bizottsági tagok elhatározásával. Főispánunk távollétében, kit betegsége akadályozott a megjelenésben, Andrássy János alispán elnöklete \ alatt folyt le az ülés, ki megnyitó ' szavaiban sajnálattal jelentette be a , főispán távollétének indító okát. Szónokok nem igen jelentkeztek szollásra és igy legnagyobb részben felsőbb rendeletek, jelentések, kérvények és levelezések tudomásul vétele és helybenhagyásával rövid másfélóra alatt, a tárgysorozat ki lett merítve. Egyes felemlitésre méltó mozzanatai az ülésnek, a következők voltak. Az esküdtbirósági alaplajtsrom felülvizsgálatára hivatott küldöttségbe, 1903. évi május 15-ig terjedő megbízatással megválasztattak : Vancsó Gyula, Hartmann Márton, Vaszary Antal és Oltősy Ferenc. •* Miként minden választásnál, úgy a Petheő-Bormasztini Éva féle alapítványi helyek betöltésénél is fokozottabb volt az érdeklődés. A megejtett szavazás eredménye a következő volt: Lévay Sarolta 20, Andréka Ilonka 23, Szegedi (Bachl) Jolán 34 és /VayMariska 41 szavazatot kaptak s igy a két utóbb nevezett által lőn a két üresedésben lévő hely betöltve. Bart község képviselőtestületének az iskolaépítés és kántortanitói lak javítása céljából felvenni szándékolt 18000 korona kölcsönre és az Andrásy Gyula féle magtár alap fölhasználására vonatkozó határozata azon kiegészítéssel hagyatott helyben, miszerint az építendő iskola hamlokzata a következő felírással látassek el: >Épült Bart község áldozatkészségéből és a néhai Andrássy Gyula féle magtáralapitvány ból.« Tokod község azon kérelme, hogy a mezőőrök lőfegyverrel láttassanak el, többrendbeli felszólalására adott okot. Az állandó választmány megtagadó véleményével szemben, Véber Gyula felszólalásában pártolta a kérelmet, mert tapasztalata szerint azon vidéken, hol bányák vannak, célravezetőnek egyedül a lőfegyvert tartja, mert csak az képes — s nem a forgó pisztoly — elrettenteni a bányász munkásokat, kik mitsem véve figyelembe, útjuk rövidítésére keresztül kasul szelik a vetéseket és megdézsmálják a szőlőket. Szabó Mihály főjegyző és Thuránszky Alajos I. aljegyző hozzászóllása után, az állandó válaszmány véleménye lőn elfogadva. Általános helyeslés és é'jenzéssel találkozott az állandó választmány ama javaslata, mely szerént Heves vármegyének azon átiratát, melyben aRákócy. Thököly és Bercsényit diffamáló 1687: V. és 1715 XLIX. törvénycikkek törlését, Kossuth Lajos érdemeinek törvénybeiktatását s szobrának sürgős felállítását és az 1848/9 iki honvédek érdemeinek és emlékének törvénybeiktatását kivánja, pártolólag véleményezi az országgyűléshez felterjeszteni. A hazafias indokolás, a többek között igy szóll: »Magyarország területén belül, teljes birtokában alkotmányos politikai és önkormányzati jogainak s a magyar történelem dicső lapjaiból vett lelkesedésünk egész hevével csatlakozunk Heves vármegye feliratához.