Esztergom és Vidéke, 1902

1902-05-04 / 36.szám

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. SJegjelerMk Vasárnap cs csütörtökön. JELŐFIZETÉSI ÁRAK I Égést évre — — — — \t kor. — Ül. fél ém— — — — — 6 kor. — fii. MgytA évre — — — 3 kor. — fii. Kgyes szám ára: 14 fii. Felelős szerkesztő: Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a köziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldesd Buda^utcza 485, szám. Kéziratot nem adunk vissza, A betű. A hangnak látható jele a betű, amely Guttenberg zseniális ötlete folytán, a technikai sokasitás esz­közlésével a literaturának oly irányt adott, mely mint ilyen, a modern ember egyik életfeltételévé vált. A betű sokszorosítása a sajtó, mely a mérhetetlen gondolatvilág­nak emberi számítás szerint örök kifejezője és letéteményezóje. Eltet és öl akként, amint a gon­dolat, az érzelem, az akarat nyilvá­nításának látható, tehát képzetet nyújtó tényezője. Rab és szabad akként, amiként a gondolat, mint fenség vagy para­zita az eszmék kiválasztásában utat tör, hogy éltessen, vagy öldököljön. Az erények mérhetetlen tár­háza, de az erkölcsi undort ébresztő bűnöké sem különben akként, amint ellene vagy mellété véd vagy támad. Központja az ember és annak java boldogulásában és bukásában egyaránt. Ellene vagy mellette, de mindig érte. Fegyvere a toll melynek sercegő iramlata száguldtatja a gondolato­kat a betűk tömkelegével éltetni vagy elföldelni. Hordozója az, ki gyönyört és munkát talál abban, hogy az esz­mék sokaságában a godolatvilág számtalan módosulásai között egyet­egyet kiválasszon és azzal köve­tendő irányt fejlesszen ; elérni azt az üdvözítő célt, hol az ember egy eltűnt élet után egy örök és bol­dogító élet örökösévé váljék an­nak tudatában, hogy hivatását kö­telességeinek teljesítésében betöl­tötte. E fegyverhordozó az iró. Első személy mindenek fölött, a hol az élet a halál, a szabadság a rabszol­gaság, a boldogság a nyomor a jólét, a szenvedés, az öröm, a fáj­dalom és mindezekben a küzdés nagy probleméinak kérdése képezi az élet színét. S mert mindenütt képezi, arra képesítve is kell lenni. Ezen képesítésnek egyik leglé­nyegesebb kelléke a tudás, az igaz­ság érzetének kifejlődött volta, az önzetlenség, a hivatás, a hajlam és a fedhetlen mult és jelen, szóval a tiszta lelkiismeret az írókban. A ki a fenti kellékek közül csak egynek is híjával van, az előttem nem iró, csak kontár s ha írói qualitásában több kellék is hiányzik, a toll for­gatójában bitang gazdára talált. A bitang pedig nem egyéb, mint a társadalom egy oly nyomorult páriája, kinek gondolat csapongásai felölelnek minden mezt, hogy érvé­nyesüljenek, hogy tetszelegjenek. Magáévá tesz minden irányt, hogy évelődjön vele s benne egyéni ér­dekeinek megfelelőleg erénynek di­csőíti a bűnt s bűnnek az erényt. Az ő világa a feltűnés, a nagyot mondás, a lelki kéjnek felébresztése táplálása és kielégítése. Előtte nincs tekintet, csak ő maga, vagy az akit ő tart annak, de csak addik, mig érdekeit szolgálja. Lelki­ismerete nem köti őt le, hanem bo­lyongva jár ott, hol a jó ízlést az undor váltja fel. Kezében a toll öldöklővé teszi a betűt. Mindenre képes, nincs előtte szentség. A szabadság, a hit, az Gróf Battyányí Lajos tetemének elrejtése. Leírta; Szántóffy Antal. *) Hogy a nemzet nemes kegyeletérieté­nek e napokban adott legfrnyesb kife­jezést, köztudomású dolog. Nemcsak folyó hó 9-én t. i. magán a a nemieti kegyelet e nagy ünnepén, me Iyen a szomorú emlékű forradalom kér­lelhetlen végzetétől elhamarkodva súj­tott nagy hazafi, gr. Batthyány Lajos első miniszterelnök emlékét megillető tartozását lerótta, — képviselve volt az ország minden részéről az általános rész­vét : de jóval előbb s utánna is a köz­érdekeltség mindmegannyi bizonyítékát képezték • képezik az emlékezetes bol­dogult múltjára s végsőnapjaira vonat­kozó s elég sürüen váltakozó becses közlemények s nyilatkozatok, melyekkel összes hazai lapirodalmunkban szakadat­lanul találkozunk. Ily körülmények között ugy hiszen csak kedves szolgálatot teszek honfitár­saim ily ünnepélyesen s általánosan nyil­vánult kegyeletérzetének sőt némileg kö­telességemet teljesítem: ha egy-két adattal én iárulok ezennel a történlek s közlöttek sorozatához s ha azt, miről idevonatkozólag az engem, mint akkori *) Ugy véljük, miszerént sokaknak érdekes ol­vasmányul fog szolgálni, a dalárda jeles, volt első elnökének, Szántóffy Antal esztergomi kanonoknak hagyatékából, a dalárda tulajdona és örizetébe át­ment régi eredeti kézirat közlése, melyben nevezett, kü leírását adja azon történeti eseménynek, melyben közvetlen része volt. I pesti h. alperes-plébánost a történtek lommal adnám át neki e levélkét is, 'titkaiba mélyebben avatott emlékezetes miután ez ítélet kimondása óta neki fer­i véletlen folytán közvetlen tudomásom van, jénjsk látogatása meg lőn tiltva, legalább röviden s mennyire azt 21 éves Én tehát Isten nevében minden habo­cmlékezetem részleteiben megőrizte, köz- zás nélkül útnak indultam és az uj-épü­tudomásra hozom. létbe b^épvén, az őrtálló katonaságnál i 1849 iki októker 5 ikén, a délutáni órák szándékomat bejelentettem, mire az őr­egyikében, tekintetes Bártfayné asszony- ség parancsnoka, a nélkül hogy nevem ság, gróf Karolyiak levéltárnokának hit- után tudakozódott volna, azonnal a bőr­vese hozzám, mint akkori pest-józset-kül- tönfelügyelőhöz vezetett, ki is minden városi h. a'esperes-plébánoshoz kikocsi- további kérdezősködés nélkül, maga, az zott és azon, engem meglepett szomorú elitéltek egyik termébe a grófhoz felki­hirt hozta, miszerint Batthyányi Lajos sért. halálra ítéltetett, egyúttal megkérvén a En ugyan a grófhoz fordultam, ki ke­grófné nevében, vigasztalnám s látnám zét nyújtotta, de mivel szemközt a ve­el a végtusára szükséges Szentségekkel lem jött bőrtönfelügyelő foglalt helyet, a szerencsétlen elitéltet. az ablaknál pedig a fegyveres őrkatona ! Első teendőmnek tartottam magát a áUott, vele bizalmas szót nem válthat­grófnét rögtön felkeresni, kit legkinosb * am és egyedül csak a grófné üdvöz­lelki küzdelmei s fájdalmai között, de letét nyilváníthattam; — egyházi szol­egyuttal bámulatos resignátióban talál- gálatomra pedig már szüksége nem volt tam. Mondhatom alig voltam életemben azért « mert ebben cn g cm £ r> Károl y l annyira meghatva, mint eme komoly francia abbé Í a > már megelőzött volt. percekben. Iparkodtam nemes lelkét vi- Ezekután visszatérve a grófné lakára gasztalni, különösen a kimondott halá- nemcsak nála, de az egész házban sziv­I los Ítélet végrehajtásának hihetetlen vol- repesztő látványoknak voltam szem s : Iánál fogva annális inkább, mert ez való fültanuja, minek újólagos okául szolgált ságos meggyőződésem volt annak tudata az, hogy a végrehajtás bizonyossága j mellett, miszerint a miniszterelnökségről mellett mindinkább új s ujabb érvek jü­j jókor visszalépett gróf, soha ily szigorú tottak a család tudomására ; sőt célsze­itéletre okot nem adott s a kimondott rünek bizonyult a grófnét arra birni, ítéletet csak fokozott visszarettentésnek miszerént még az éjjel Csurgóra utazzék. I magyaráztam, mely bizonnyára megke- Batthyányi Lajos első miniszterelnökünk gyelmezéssel fog végződni. A grófné csakugyan másnap kiisvégeztetett s bon­rövid habozás után belenyugodván sza- cólás végett a rokusi koródába vitetett. 1 vaimba, látszólag csendesebb hangulattal Dacáia ama sok s akkoriban ugyan erre íróasztalához ült, férjének szólandó elég veszélyes kellemetlenségeknek, me­egy kis levélke Írásához fogott s azt lyekbe a íencmlitett abbéval együtt fen­bepecsételve kezembe nyújtotta, fennebbi nebbi látogatásaim miatt a haditörvény­kérelmének ismétlése mellett, vigasztal- szék előtt jutottam, — most, miután a nám meg szerencsétlen férjét » ez alka- család bizalmával annyira megtisztelt, erkölcs nevében kel fel s lábbal rugdalja a szabadságot és a zsarno­koskodás posványába tévedve, ne­vetségessé teszi a hitet, izzó gyűlö­letté a szeretetet. Műveltnek tartja magát s azzal tetszeleg, de irálya nyers, durva, kíméletlen s nyakatekert következ­tetésével csak ő állithatja fel az igazság téteteleit más senki. Törekvése felforgatni mindent és izzó vad szenvedélyeket szítva egy nemzet sirját megásni, édes gyönyör előtte. Az ilyen fegyverhordozó kezei alatt a betű öl, mert az általa nyil­vánosságra hozott gondolatok nem a békés nemzeti kialakulást előse­gítő társadalmat nevelik, hanem a gyűlöletet, a boszút, a harcot hin­tik szét abban, hogy önmagával meghonosulva a felbomlásra vezessék. A történelem»megszehtelt csarnoka előtte szégyen lesz, a Klió igaz fel­jegyzései humbugok a történelmi események által igazolt igazságok frázisok s mind csak azért is, mert ő mondja. A higgadság, a megfon­tolás, pártatlanság csak addig ter­minden gondom odaírányult, hogy a bol­dogultnak hült tetemei legalább tisztes­séges eltakarításban részesüljenek. Fel­kértem tehát a kóroda akkori igazgatóját, engedné meg, hogy a boldogult, a • ít.-Fe­renc-rendiek kriptájába vitethessék, mit ő azonban, a kapott szigorú parancs foly­tán legjobb akarata mellett sem tartott megengedhetőnek; végre mégis arra sikerült őt birnom, miszerint megengedte, hogy saját felelősségemre a józsefvárosi temetőben történhessék az eltakarítás. Ezekután siettem a boldogult Dank Agap, a sz. Ferencrendiek akkori házfőnökéhez, ki mondhatom valóban hazafias kegye­let s szívességgel késznek nyilatkozott előadott szándékom kivitelére segédke­zet nyújtani s a boldogult gróf tetemeit a zárda sírboltjába fogadni. Ezen elő­készületek után meg kell vallanom, e.y kis, tán ily körülményele közt megenge­dett cselfogáshoz kellett folyamodnom. Miután színleg, proforma, mint mon­dani szokás, plébániám temetőjében sirt ásattam volna, Hausmann orvostudor s Bártfayné kíséretében esti 10 óra felé fiakerkocsiban megjelentem a rokusi kó­roda kapuja előtt, mely egynéhány perc múlva kinyiiván : a boldogult miniszter­elnök tetemeit egy egészen közönséges, mint nevezni szokták, létrás szekér vitte kifelé, mint rendelve volt, a józsefvárosi temető felé. Hárman a fiakerben nyom­ban követtük minden akadály nélkül, csak a vámháznál a katonai őrség vizs­gálgatta a halottas kocsi tartalmát, mig végre a temetőbe érve leszálltam a ko­csiról s mint a hely ura, színleltem kissé szigorúbb szavakban kifejezést adva tette­tett elégedetlenségemnek, az ásott sir nem elegendő mélysége s egyéb célsze­Lapunk mai száma 6 oldalraterjed. Az .Esztep és Wat tárcája.

Next

/
Thumbnails
Contents