Esztergom és Vidéke, 1902
1902-04-24 / 33.szám
2 ESZTERGOM és ViDEKE. (33. szám.) 1 2. annli* 24 Származása és születése. Á Horánszky család Liptó vármegye ősi, törzsökös nemes családjai közé tartozik. A XVI. század folyamán a család egyik ága átvándorol Szepes vármegyébe s ott királyi birtok adományt kap. Ősi fészkök után a Horai, a szepesvármegyei után pedig, a Tóthfalusi előnevel et birja. Sem az egyik, sem a másik megyében vagy nem játsitak jelentősebb szerepet a Horánszkyak, vagy szereplésüknek nem maradt ránk az emléke ; mert nevükkel a mondott két megye annáleteiben csak gyéren találkozunk. A legrégibb Horánszkyt, a kiről tudunk, Péternek hívták 1528-ban, a midőn Katziancr János Szepes vármegyét I. Ferdinánd királynak akarta meghódítani, ez a Horánszky Péter, mint János király hive, Tőke Kristóffal Árva vára tájékáról Lőcse védelmére sietett; de Liptó vármegyében, Szent-Miklós környékén megölték. Horánszky Nándor a régi magyar társadalom abban az osztályában született, a melyből született Kossuth és Deák, vagy még korábban Werbőczy István, a nemesség köxépbirtoku osztályából, s mint Kossuth és Deák is, nevének maga adott történeti jelentőséget. Egerben a török hódoltság korának hires-nevezetes végvárában született, azon a földön, a melyet Dobó István olyan legendás vitézséggel védett, az ostromló török sereg ellen. 1838 január 15-én, tehát csak négy hónappal élt tovább hatvannégy esztendőnél. Gyermekkora és ifjúsága. Gyermekkorinak e'ső emlékei abba a lelkei, vérmes, nemes reményekkel viselős időkbe nyúlnak vissza, amidőn egy hazafiságban és áldozatkészségben páratlanul nagy ivadék, a régi Magyarország romjai ból életre hivta az uj Magyarországot: a midőn a pozsonyi diétán megszületett az 1848 évi alkotmány. A szabadságharc idején még annyira gyermek volt, hogy sem kardot nem foghatott, sem nem aggódhatott a haza sorsáért. Első ifjúsága, az a kor, a melyben iskoláinkat járjuk, a midőn tudattalanul és akaratlanul az embert eljegyzi magának valamely hivatás, a midőn agyunkba és vérünkbe fészkeli magát valamely ösztön, a mi ellen tenni hasztalan erőlködés, igen szomorú, sötét, vigasztalan időbe esett. Magyarország akkor csak múltjában, csak a krónika s a Corpus Juris lapjain élt; az a föld, a melyet nekünk Árpád és a hét kapitány vérrel szerzett, tele volt még füstölgő rommal, hamarosan hantolt, friss sirhalommal; a nemzet meg volt tizedelve nagyon: legjobb fiai vagy meghaltak a csatamezőn és a bitón, vagy hazátlanul bujdostak messzi idegenben. Az ifjúság tündérkorszakát, azt a csodás időt, a melyben minden álom és poézis, a mikor a szivben a nagy elhatározások, a nemes vágyak fakadnak; a mely időnek drága kiváltsága, hogy varázs ecsettel fösse meg a jövendő képeit; a diákéveket az egri aulában, a jogász esztendőket a pesti egyetemen: Horánszky Nándor szomora és reménytelen viszonyok közt élte át, hol 1858 ban absolutoriumot nyert. De talán éppen ekkor támadt és hatalmasodott el lelkében az az elhatározás, a mely végigkísérte egész életén, hogy életét a hazának, a közjónak szen teli; mert az emberben akkor támadnak a legmakacsabb vágyak, a legemésztőbb szenvedélyek, a mikor azoknak megvalósulása, azoknak kielégítése félig-meddig abszurdum, szinte kézzel-foghitó lehetetlenség. A hazának, a közjónak szolgálni magyar embernek lehetetlenség volt a Horánszky Nándor ifjúságában. Hogy azokban az esztendőkben, a melyek az e'nyomás korát a kiegyenlítés, a megbékülés korával áthidalják, Horánszky nem játszott aktiv politikai szere pet, az inkább múlott a viszonyokon, mint akaratán. Husz éves korában tul volt az iskolákon, pálya után nézett, bírónak készült. Volt törvényszéki praktikáns Szolnokon, ahonnan 1861 ben, az újonnan szervezett m. kir. ítélőtáblához neveztetett ki fogalmazónak. Ezen évben nyerte el ügyvédi oklevelét is. Pályafutása. A kis alkotmány idején, a midőn a megyék hosszú szünet után ismét restauráltak, a midőn a forradalom után először hívtak Össze országgyűlést, a midőn azt hittük, hogy Magyarország egén hajnalodni fog: Horánszky Szolnokra került bírónak. Ezen állásáról a provizórium behozatalával lemondván, mint ügyvéd működött Szolnokon és megnősült. A társadalmi és politikai mozgalmakban tevékeny részt vett. Az alkotmány visszaállítása után kiváló szerepet játszott a megyei és városi életben, melynek állandóan képviacleti tagja volt. Elnöklete alatt indult meg Szolnok városának első iskolaszéke; az ő buzgólkodása folytán jött létre a kisdedovó és az első takarékpénztár és több éven át volt e'nöke a polgári kaszinónak is. 1870 ben képviselővé választatott a kat. kongresszusra, melynek egyik jegyzője lett. Igy töltött tiz évet Szolnokon, nem zajos, hűhós szerepléssel, a mire nem született, de hasznos és becsületes munkában. Tiz év alatt polgártársai megismerték és becsülni tanulták a fiatal ügyvédei ; aztán 1872 ben mandátummal tisztelték meg, s felküldtek Budapestre, a nemzet tanácsába. A politikai pálya, a melyre rászületett, a pariament porondja, a mely az volt neki, a mi Anteüsznek az anyaföld, csak hosszú várakozás után nyilt meg neki. Harminc esztendeje éppen most, hogy Horánszky a politikai pályára lépett; harminc esztendő komoly becsületes munkássága juttatta őt a miniszteri székre, a mely széken magyar miniszter oly rövid ideig nem ült még, mint ő. Kezdetben a balközépnek volt hive, mindaddig, mig Ghiczy Kálmán elhagyta a pártot, akkor vele ment át a Deákpártra 1875-ben. Tisza fúziójakor, a szabadelvűek táborába került, s ott is maradt körülbelül három éven át, mint a mosoni kerület képviselője, a nemzeti párt megalakulásáig. Ez a pártalakulás 1878 ban történt. A nemzeti párt a mely kezdetben közjogi alapon álló egyesült ellenzéknek hivatta magát, több párt híveiből támadt. A szabadelvű pariból kiléptek azok, a kik nem helyeselték Bosznia és Hercegovina okkupációját, a kik elégületlenek voltak az Ausztriával akkor kötött, második kiegyezéssel. Ezekhez csatlakoztak Sennyei hivei közül azok, a kik nem bíztak a konzervativizmus s a konzervatív eszmékjövendőjében. Az uj párt fejel, Szilágyi Dezső és Apponyi Albert gróf voitak. Horánszky sem a parlamentben, sem a pártban nem törekedett a vezérségért, nem kívánt rohamos karriert, munkára nem annyira a becsvágy, a fényes karrier vágya sarkalta, mint inkább a munka szeretete s a kötelességérzet. Minthogy jogász volt, jogot tanult az iskolában, jogszolgáltatással foglalkozott az életben, eleintén a képviselőházban is csak olyan kérdésekben szólalt föl, a mel/ek szakmájához tartoztak. Csak a mult század nyolcvanas éveiben, körülbelül tiz évnyi képviselősködés után, amikor a nemzeti pártban már disz és tekintély volt, adta magát gazdasági és finánctudományokra. Ebben sem a véletlen szeszély vagy a gyors siker szomja döntött. A pártnak voltak nagy orátorai : Apponyi és Szilágyi : voltak nagy jogászai: ismét Szilágyi és Pulszky ; de nem volt olyan ember, a ki a gazdasági és a pénzügyekhez alaposabban értsen. A politika hullámai pedig napról-napra több és több, bonyolultnál bonyolultabb gazdasági és financiális kérdést dobtak a fölszinre. A nemzeti pártnak közgazdára és fináncpolitikusra volt szüksége, s erre a fontos tisztre Horánszky Nándor vállalkozott. Ilyen viszonyok között tette Horánszky az első lépést arra, hogy valamikor hivatással és tudással vezethesse Magyarország kereskedelmi politikáját. Nem sok idő hiján húsz esztendeje annak, hogy ez történt. Ez idő alatt nemcsak pártjában, nemcsak a képviselőházban, de országszerte, a közvélemény szemében is, politikai vezéralakká nőtt. Kerülte a föltűnést, nem hajszolta a népszerűséget, ha mégis észrevették, aztán mind többre tartották, mind többet vártak talentumától és hazafiságától : arról igazán nem tehetett. Pártjában a vezér-botot a körülmények adták a kezébe. A szerény és egyszerű Horánszkyt az események s individuális tulajdonságai: tudása, kötelességérzete mind exponáltabb helyekre állították. Talán maga csodálkozott rajta a legjobban, a midőn egy szép napon arra ébredt, hogy a vezér Apponyi oldalán maga is vezér, hogy vezérkari főnöke a nemzeti pártnak. Még ha ez az ébredés nem is volt kellemes neki, ha jobb szerette is a szerényebb pozíciót, nem revoltált ellene, mert természetében feküdt elvállalni minden munkát, elfogadni bármely helyet, a mellyel a közbizalom őt megtisztelte. És Horánszky Nándor a nemzeti párt vezértisztében is becsületes, j nemes és diadalmas munkát végzett. Hogy békésen ülhessük meg az itt töltött ezer esztendő ünnepét: sikresen fáradozott a pártok békéjén. Pennáját, a melylyel soha sem hivalkodott, a képviselőház annyira becsülte, hogy ő stilizálta azt a törvényt, a melyet ezeréves ittlakásunk emlékezetére márványba véstek. A milléniumot követő pár évre esnek Horánszky legzajosabb, külső eseményekben legváltozatosabb esztendei. Az ellenzék a liberális kormányt kivált gazdasági kérdésekben ostromolta és ebben, a dolog természeténél fogva, Horánszkynak fontos szerep jutott. Igazáért nemcsak argumentumokkal kellett harcolnia, de pisztolylyal is. A Bánffy-kormány utolsó napjaibana politikai ellenségeskedésBánfYy és Horánszky között ugy elmérgesedett, hogy— szerencsére vértelen — párbajt vívtak. Szél kormányrajutásával, husz esztendei híboruság után, föloszlott a nemzeti párt, hivei átmentek a Széli táborába. Azóta a közvélemény állandóan, hol kereskedelmi, hol belügyminiszternek jelölte Horánszky Nándort. Öröm és reménység fakadt a szivekben, a midőn most, március 4 én, tehet még hat hete sincs, királyunk Horánszkyt Hegedűs Sándor távozásával kereskedelmi miniszternek kinevezte. Horánszky Esztergomban. Az 1877 iki kiegyezés alkalmából, Horánszky is kilépett azokkal a szabadelvű pártból, kik az egyesült, később a mérsékelt ellenzéket alkották, mely ellenzék a nyolc vanas évi választások alkalmából, a »nemzetípártc elnevezést vette fel. Bosznia okkupatiójának idejébe esik az esztergomi közjogi alapon álló párt megalakulása, amiben az érdem nagy része, Palkovics Károly akkori polgármesternek jutott. Megalakulván a párt, az 1878 évi október 17-ére egybehívott országgyűlésre jelöltet keresett, és csakhamar talált is az országos központ ajánlatára, Horánszky személyében. Egy hét választotta el már csak a választás napját, midőn a teendők megbeszélése céljából, Apponyi személyesen jött fel Esztergomba, hol Palkovics Károly lakásán történtek az értekezletekés megállapodások. Apponyi és Szilágyi társaságában jött közénk Horánszky, s tartották mindhárman, a Széchenyi téren esemény számba menő beszédjöket. 1878. évi augusztus 11-ike volt a megpróbálkozás első napja, amelylyen tartott választás alkalmából, Pór Antal 448 szavazatával szemben, Horánszky 397 szavazatot kapott, vagyis 51 szavazattal mtradt kisebbségben. Győzelmeinek kezdete, a nyolcvanas évek elejére esik. Az 1881 évi Szent Mimály havának 24-iknapjára egybehivott|országgyülésre megválisztandójképviselőjeiölttül újból fellépvén, ez évi június 26-án tartott választáson, miután Niedermann Pál, mint Pór Antal képviselőjelölt bizalmi férfia egy órával a választás megnyitása után, Pór Antal által kiálltott visszalépő nyilatkozatot adott be, Schvarcel (Lipthay) Sándor szabadelvű párti 137 szavazatával szemben, 754 szavazattal győzött. Ez volt esztergomi szereplésének első fényes sikere, mely után következett az 1884 évi június 13-án történt megválasztása, midőn Németh Alberth 327 szavazatával szemben, Horánszky 483 szavazatot kapott. Utoljára az 1887 évi június 17-én tartott választáson lón megválasztva, midőn Polónyi Géza 378 szavazata ellenében, 536 szavazattal győzött. Választói tántoríthatatlan ragaszkodással csoportosultak köréje a kilencvenes évek elején megnyílt országgyűlés alkalmából is, de, — s ez vet fényt politikai jellemére — a küszöbön lévő egyházpolitikai események azt az elhatározást érleltették meg benne, hogy — bár sajnálattal — de az esztergomi kerületről végleg le kell mondania, mivel előre volt látható, hogy a törvényhozó testű let feladatakörébe fogja vonni az egyházpolitikai kérdéseket, amelyek tárgyalása alkalmából elfoglalandó álláspontjából kifolyólag, nem akarta, hogy a kerü létnek elyan képviselője legyen, ki választói, egyrésze várakozásának nem fog megfelelhetni. Dr. Fehér Gyulának egy, hozzájaintézett, fel köszöntőjére, 1891 évi január 10 én nyíltan ki is jelentette, hogy politikai lelkiismerete nem engedi, hogy mandátumot válaljon, mert meggyőződése szerint, a szőnyegre hozandó egyházpolitikai kérdésekben, bizonyos mértékig, elismeri az állam jogait. Nemkülömben vet felfogására világot az alábbi levél, mellyet a Bánfyval vivott párbaja alkalmából dr. Helc Antalhoz intézett, melyet dr. Helcz ur volt szives kérésünk folytán közlés végett átengedni és amely a következő : Budapest 4/I. 1899. »Kedves Tónikám ! Két rendbeli sürgönyöd élénk tanúbizonyságát nyújtja azon érdeklődésnek és baráti vonzalomnak, melylyel részedről évek hosszú során keresztül találkoztam és, mely nemcsak nem apadt, de melegségben öregbedett. Felette becset nékem ez a megnyilatkozásod, mert nemes gondolkozásod, kiváló megfigyelő erőd és az ország dolgai iránt mindenkor tanúsított érdeklődésed jelentőségteljes alkatelemeit látom összeforrva szeretetteljes felbuzdulásodban. Áldjon meg az ég szives figyelmt dért. A mint látod, kemény csatát vivunk. Engem próbáltak megtörni, de én már öreg és kemény dió vagyok, és nagyon eszemben maradt a régi classikusnak valamikor általam is tanult mély és őrök igazságot tartalmazó feljegyzése : >Una salus victis, nullám sperare salutemc tehát in media arma ruere! < Szívből ölel váltig hived Horánszky. Betegsége és halála. Annak a betegségnek, mely Horánszkyt nemcsak az egész haza, hanem városunknak is nagy sajnálatára oly tragikusan vitte sirba ; április 11 én, lehelte magába csiráit a budai Mátyás templom ban, midőn az Í848 ban törvénybeiktatott márciusi vívmányok szentesítésének hivatalos ünnepén tartott hálaadó istent tiszteleten volt, távolról sem sejtve azt, hogy reá az a nap mily végzetessé vált. Április 16-án jelezte a fővárosi sajtó elsőizben, hogy Horánszky erős meghűlés következtében tüdőhurutban fekszik, de állapota veszedelemre nem ad okot, o rvosai baloldali hurutos tüdSlobot állapítottak meg. 17-én, bár az imminens veszedelem kizárásával, de a beteg miniszter állapotának súlyosabbra fordultáról, mig 18-án, állapotának változatlanul súlyos voltáról kaptunk híreket. Örvendve olvastuk az április 19-iki lapokban, hogy a betegségben javulás állott be, s hogy Horánszky arra is gondolt, hogy ágyát elhagyja, de ez csak a halál kacérkodása volt, mely őt szombat esti 9 óra 20 perckor kérlelhetetlen kegyetlenséggel ragadta ki szerettei köréből, gyászba borítva a nemzetet és városunkat. Temetése hétfőn délután 3 órakor volt. Városunk gyásza. Vasárnap, a kora reggeli órákban járó kelőknek feltűnt, hogy összes köz és számos magán épületünkön gyászlobogók lengenek. Elpalástolt balsejtelemmel tudakozódtak egymástól, mert a gyász nyilvánulásának szokatlan megnyilatkozása, valami rendkívülire engedett következtetést vonni. S ime a balsejtelem valóra vált! Polgármesterünk azonnal intézkedett, hogy városunk képviselete küldöttségileg vegyen részt a temetésen. Vezetése aiatt dr, Földváry István főügyész, Frey Ferenc országgyűlési képviselő, dr. Fehér Gyula udvari káplán, Magos Sándor táblabíró, dr. Helcz Antal, Marosi József, Thuránszky Lajos, Leitgeb János, Wanitsek Rezső és Draxler Alajos képviselőkből álló küldöttség ment le a temetésre, egy gyönyörű és impozáns koszorút helyezve a város nevében a ravatalra, melynek szalagjára ez volt irva: >Esztergom szab. kir. város* — >felejthetetlen, volt országgyűlési képviselőjének. « Ma városi közgyűlés lesz, melyen polgármesterünk elfogja parentálni Horánszkyt s indítványozni fogja, hogy a képviselőtestület jegyzőkönyvileg adjon kifejezést, mély bánata és őszinte részvétének.
