Esztergom és Vidéke, 1902

1902-04-10 / 29.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (29. szám.) i: 2. április 10 a plébánia templomba hálaadó Isteni tiszteletre. Pontban io órakor nyitotta meg polgármesterünk a tisztújító közgyűlést, s miután a jelenvoltakat szívélyesen üdvözölte, egy három tagból, Nicdermann József vezetésé mellett Brenner József és Rudolf Mihály urakból álló küldötséget kért fel, kik az alispánt az ülésre meghívták. Lelkes éljenek között vonult be alispánunk a terembe, s nyitotta meg az ülést, kiválóan hangsúlyoz ván megnyitó beszédében, hogy egy cél, a város jól felfogott érdeke lebegjen a választók szeme előtt. kzután kezdetét vette a választás. Polgármesternek egyhangú lelkesedéssel Vimmer Imre lett megválasztva. A gazdasági tanácsosi állásnál szavazás döntött. O'sváth Andorra esett i és Koksa Tivadarra esett 24 szavazattal szemben, 101 szavazattal Kollár Károly választatott meg. A pénzügyi tanácsosi állás betöltésénél kijelentette alispánunk, miszerint az állás, az egyesítés alkalmából létrejött egyezség alapján megüresedettnek nem tekinthető, s igy választásnak helye sincs, minélfogva azon állásban továbbra is Hoffmann Ferenc marad meg. Főügyésznek: Dr. Földváry István, — Mérnöknek: Tiefenthal Gyula, — Erdőmesternek'. Nozdroviczky Miklós választattak meg egyhangúlag. A számvevői állás betöltésénél már küzdelem volt, melynek eredménye a volt számvevőre Dóczy Antalra végződött hátrányosan, amennyiben a javára esett 36 szavazattal szemben, Huray Ferencz győzött 97 szavazattal. A tanácsjegyzői állás betöltése nem kevésbé volt küzdelmes. Osváth Andor a régi tisztviselő jogán tartott igényt a fokozatos előmenetelre, mig Reviczky Győző negyedszázadosnál nagyobb közigazgatási gyakorlat alapján formált jogot. A megejtett szavazás eredménye az lett, hogy Reviczky Győző 46 szavazatával szemben, Osváth Andor 90 sza, vazattal lett megválasztva. Házipénztári ellenőrnek, Hajnaly Gyula 4 és Sinka Ferenc Pá! 1 szavazatával szemben, Kottra Kálmán lett 116 szavazattal megválasztva. Az adópénztári állásnál Dóczy Antal és Szabó Józsefre lett a szavazás elrendelve, minek eredménye az volt, hogy Dócyra 63 mig Szabóra egy szavazat sem esett. Adópénztári ellenőrnek, 56 szavazattal Fray Vince lett megválasztva. Más jelöltre szavazat be nem adatott. Hogy alispánunk a szavazást mégis elrendelte, annak az volt oka, hogy egy minden állásra szavazást kérő írásbeli kérvény lett egyesek által beadva. Levéltárnoknak egyhangúlag Csernó József választatott meg, ugyanígy Jambrik István közgyámnak. Kataszteri nyilvántartó Kottra Károly lett 47 szavazattal, Oriskó János 15, Andor Görgy 3 és Gerlei Dániel 2 szavazata ellenében. II- ik számtisztnek 51 szavazattal Csongrády Dezső, Oriskó János 15 és Kovács István 2 szavazata, — III- ik számtisztnek Pongráez László 67 szavazattal, Kovács István 21, Oriskó János 6 és Holly Sándor 4 szavazata, — mig végül IV-ik számtisztnek Holly Sándor választatott meg 50 szavazattal, Kovács István 26, Oriskó János 28 és Lovassy József 2 szavazata ellenében. Délután fél három volt már, midőn az utolsó, az imoki állás betöltésére került a sor. Tizenegy pályázó volt ezen állásra, s igy a szavazatok megoszlottak. Megválasztatott Stancsics Gyula 30 szavazattal, Kovács István 21, Lovassy József 17, Oriskó János 13 és Kapus Mihály 6 szavazatával szemben. A megválasztott tisztviselők nyomban letették az esküt, mire a közgyűlés az alispán éltetése mellett, d. u. 3 órakor véget ért. Változások. A megejtett választások folytán a városi tisztikarban, a következő változások történtek. Dóczy Antal eddigi számvevő helyébe, megválasztatott : Huray Ferencz, volt házi pénztárnok. Az üresedésben levő tanácsjegyzői állás, Osváth Andor, eddigi közgyámmal lett betöltve. Huray Ferencz helyébe, házi pénztárnoknak, Koksa Tivadar választatott meg. Hajnaly Gyula, eddig volt házipénztari ellenőr helyébe, ki a választásnál végleg kimaradt, Kottra Kálmán választatott megSzabó József eddig volt adópénztárnok helyébe, ki a választásnál szintén végleg kimaradt, Dóczy Antal, eddigi számvevő lett megválasztva. Osváth Andor helyébe közgyámnak Jambrik István, kataszteri nyilvántartónak, Kottra Kálmán helyébe Kottra Károly, Il-ik számtisztnek Kottra Károly helyébe, Csongrády Dezső, ennek helyébe III-ik számtisztnek Pongrácz László, mig Pongrácz helyébe IV-ik számtisztnek Holly Sándor választatott meg. Egy hí közigazgatása. Esztergom, április 8. Megyénk közigazgatási bizottságának mai ülése azok közé tartozott, melyen még a bikoli utak járhatatlansága indokából sem kellett távollévő tagot igazolni, vagyis teljes számban megjelentek a tagok, mit elismeréssel is constatált főispánunk, ki megnyitván az ülést üdvözölte Reusz Józef takarékpénztári igazgató, újonnan megválasz-" tott tagot első megjelenése alkalmából, elismerőleg szólván annak a közpályán, évek hosszú során át tanúsított eredményekben gazdag, derék és hazafias magatartásáról és tevékenységéről, ki a közügynek csak mindenkor hasznára volt. Egyben üdvözölte id. Eggenhofer József tagot, ki hosszas betegsége után, ma jelent meg elősször az ülésen. A rendeseknél jóval rövidebb ideig tartott ülés tárgysorozata, nem volt olyan mely a közfigyelem teljes lebilincselésére alkalmas lett volna, Az alispáni jelentés egyik fontosabb része, Tokod község képviselőtestületének tervbe vett feloszlatása és vagyonának zár alá vételére vonatkozott, melyben ismertette, hogy az erre vonatkozó miniszteri rendelkezés leérkezett, melynek alapján az ügy jelenlegi állásának megismerése és a község komoly figyelmeztetése végett, az ügy előadójával és a főbíróval egyetemben fog eljárni a helyszínén, hogy azon esetre, ha a képviselőtestület intézkedni fog az eddig jogérvényesen megállapított tartozásainak fedezéséről való gondoskodás által, úgy a törvény szigorú intézkedésének tervbe végrehajtását talán mégis sikerülni fog mellőzni. Az államépitészeti hivatal főnöke az utak jobb karban létéről jelentett, majd ismertette a miniszter leiratát, mely nem adott helyet a közig, bizottság azon felterjesztésének, hogy a bizottság választott — nem tisztviselő — tagjai a nagy Duna hídján személyüket illetőleg vámmentességet élvezzenek, valamint nem engedélyezte azt sem, hogy Esztergom szab. kir. város azon lakóinak mezőgazdasági célból közlekedő fogatai és állatai akik az esztergomi határtól csakis a Duna által elválasztott ebedi és párkányi határban a hídfeljárótól 7 kilométernél nem nagyobb távolságban ingatlan vagyonnal birnak. vámmentességben részesüljenek. A főorvos jelentésében, a megye mindkét járásában kedvezőbbre fordult egészségi viszonyokról számolt be. A közdasági előadó, a vetések kedvező állásáról, mig az állami állatorvos az állategészségügy ugyancsak kedzezőbb állapotáról számolt be. Levél a szerkesztőhöz. Mélyen tisztelt elődöm és utódom! Mint az E. és V. boldogult szerkesztője és mint udvarias ember, kötelességemnek tartom, hogy a >Szabadságc szivélyes halotti beszédére volt lapom hasábjain válaszoljak. Néhai szerkesztőtársam ugyanis szerfelett nagy bókok és édességek után kijelenti, hogy »a jó szerkesztés öszhangját csak az rontotta meg néha, hogy a > Szabadság <-ból egyes híreket szó szerint átvettem. > . . . Záli, Záli, te nem panaszkodol hanem dicsekszel! — Hát oly megbizhatlanok lennének a Szabadság hirei, hogy képesek a jó összhangot megrontani, ha átveszi Őket az ember ? Nos ugy-e nem ? A Szabadság h:rei kevesek, de jók. Ha pedig néhai szerkesztőtársam azt hiszi, kogy én az ollózás vádja ellen most tiltakozni fogok s ő szépen összegyűjtött adatokkal napnál világosabban rám bizonyltja, hogy de bizony ollóztam én sokszor és sokat, hát abban sajnálatomra, csalatkozik. Eszemben sincs tagadni, sőt dicsekszem vele. Az újságírói fegyverek közt legártatlanabb és legtiszteletreméltóbb az érdemekben megrozsdásodott nagy olló. Hogy pedig a farsang folyamán mégis kigúnyoltam azokat a lapokat a melyek »nyirnak*, annak két oka, magyarázata is van. Az első, hogy distingválni keli nyirás és »nyiras« között. Híreket nyirni löket, szabad, sőt muszáj, egy jó ujságcsinálö mesterembernek. Miután mi vicinális szerkesztők egy személyben vagyunk publicisták, — akik a vezető cikkelyt és olykor a másodikat is elkövetjük, — vagyunk verselők, riporterek és korrektorok is, tehát azon kell iparkodnunk, hogy minden dolgunkban a lehető legjobbat és legtartalmasabbat adjuk. Már most minden lapnak meg vannak az ő saját külön tudósítói és hirei. De mivel minden lapnak egyúttal egy saját külön közönsége is van, a mely szent borzalommal kerül minden más újságot, ezeknek a számára a jó szerkesztő kinyomatja a saját szerzeményű híreit is, hogy meg ne rövidüljenek, az összes többi lapban talált érdekesebb újdonságokat isEz ős idők óta uzus ugy a fővárosi lapoknál, valamint a vidékieknél is ; én legalább igy tanultam ott is, itt is. Hogy az ilyen, Jókai szerint: hódított hirt lehet kétfélekép átvenni, az is tudvalevő dolog. Lehet átírni ugy, hogy becses papája se ösmerjen rá és lehet szószerint is átnyirni. Én az utóbbit tisztességesebbnek tartom. Kára egy előbb megjelenő lapnak belőle nincs, mert övé volt az első közlés dicsősége. Ha pedig egy estélyen megjelent notabilitások névsoráról van szó, azt igazán kunst lenne máskép átvenni, mint szószerént. Hogy pedig a Szabadság bókját is viszonozzam, hát kijelentem, hogy a jó szerkesztő kötelessége csakis megbízható forrásból nyirni és ilyennek hittem én a szabadságot. Hogy ő Niedermann r. kapitány ur nevének pajzán, kihagyásával velünk tréfát űzött, ezt mi neki szívből megbocsátjuk, annál is inkább, mert igy nemcsak ami olvasóink lettek megrövidítve, hanem az övéi is. Aki másnak vermet ás, előbb maga esik bele! Hogy e kihagyás felett a laptulajdonos végtelenül boszankodott volna, azt mi nem hinnénk, mert sokkal kevésbbé hiú embernek ösmerjük a jeles r. kapitányt, hogy sem ily csekélységen bosszankodnék. Én azt hisszem, hogy inkább a >Szabadsági által annyiszor ösmertetett szokásos jóizü mosoly jelent meg ajkain az ő elsikkasztása fölött. Hogy a zárójel közé tett és ritkítva szedett >nyirás*-ró\ is szóljunk, hát az kérem, a vezető cikkelyek, versek és tárcák >nyírást ára vonatkozik. Ez a nagyon vicinális lapok szokása, a »Mucsai Tárogatóét és a »Kutyabagosi Harsonáé*. Erről a >nyirás-<ról szolt az én farsangi felolvasásom. Ebben már lehetőleg ritkán kopott az én ollóm, lévén kiváló munkatársam nagy számmal a kik jó, eredeti dolgozatokkal látták el lapomat. Ezeket a helyreigazító sorokat ne tekintse a »Szabadsag« mosakodásnak, mert ime a nyírást egy szóval sem tagadtam sőt! Az olló olyan szálka kérem szeretettel, a melyet a szerkesztők mindig meglátnak a más szemében, de ritkán a magukéban. Én meglátom a magaméban is. De persze van eszem, hogy csak most utólag, »post festem* tegyem azt mikor már az ollót szőlőnyesegetésre használóin csak. Hogy következetes maradjak magamhoz, azon az »annodazumal* megtartott estélyen jelenvoltak névsorát a * Szabadság* nyomán utólagosn, a legnagyobb szívességgel kiegészítem én is. — Most pedig nem marad egyébb hátra, mint hogy mélyen tisztelt szerkesztő Urnák a szives hely adásért köszönetet mondva, a laphoz a legjobb sikert kívánjam. Kiváló tisztelettel Kempelen Farkas, volt szerkesztő. N. B. Üdvözlöm régi hű társamat, a jó, öreg ollót. A „Gazdasági Egyesület "-böl A földmivelésügyi miniszter a gazdasági egyesület által rendezett gazdasági népies előadásokat nemcsak anyagi támogatásban részesítette, de ezen felül még 732 drb könyvet és 52 drb. füzetet is küldött azzal, hogy azon hasznos és ismeretterjesztő könnyvek, a gazdasági előadásokon részt vett hallgatók között osztassanak szét. Az egyesület a könyveket arányos elosztással, 15 községnek küldötte meg. A miniszter hasznos intézkedését örömmel hozza az egyesület tagjai tudomására.