Esztergom és Vidéke, 1902
1902-07-13 / 56.szám
A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGJ EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA, J# e<&jeíei>ik Vasárnap és csütörtökön. JSL-ŐKIZETÉSI ÁRAK : * E^éiií évre S"el évre — •iegyed évre — — — 12 kor. — Iii. _____ 8 kor. — fii. — — - 3 kor. — ftl. „gyes szám ára: 14 tii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések klld a d Buda^-utcza 485. szám. -4M Kéziratot nem adnnk vissza. Mezőgazdák hitele. Esztergom, július II. Köztudomású tény, hogy szép hazánk lakosainak zömét és életerejét a magyar mezőgazda képezi, de sajnos a több egymás utáni gyenge aratás, az évről évre emelkedő közterhek, a rosz gabona árak immár oda juttatták a gazda közönséget, az úgynevezett kisgazdákat, hogy alig akad köztük községenként egy kettő, kinek birtoka ne volna nagyobbrészt a közelben székelő tekintélyesebb pénzintézetek által nyújtott jelzálogos kölcsönnel terhelve. Es még szerencsés az, kinek az ily szolidan dolgozó társaság jelzálogos kölcsönt nyújt, mert ha a kisgazda ezekrél hitelt nem kap, kénytelen nagyobb kamat mellett váltóra pénzt szerezni, vagy pedig az uzsora agyonölelő karjai közé menekülni. Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi nagy világban a váltóhitel a legol-. csóbb kölcsön, de csak azok javára, kik ama bizonyos magasabb pénzügyi körökben hitelképesek és ezeknek is csak olyan váltókra, melyek 3 hónapon belül lejárnak és esedékességük napján feltétlenül készpénzben beváltatnak. Sajnos a kisgazda ily hitel- és fizetőképességgel nem bir és váltóra , csak akkor kap pénzt, ha kezesül ! a fél falut megszerzi és nem riad ! vissza a magas kamatoktól. Vannak j a vidéken, különösen az alföldön kisebb pénzintézetek, melyek kizájrólag ily váltókkal dolgoznak és melyeknél a váltóleszámitolási dij, • a különböző dijakkal együtt ma is io°/ 0 , de ennél olcsóbb kölcsönt a budapesti kisember sem tud szerezni, mert itt csak a hitelegyletek állnak rendelkezésére, ezek pedig a jótállási és egyéb dijakkal szintén legalább 10 %-ra dolgoznak. A 40 — 50 éves hosszú lejáratú törlesztéses kölcsönök sem oly áldásosak a kisgazdákra, mint az első percben mutatkozik, mert ezek csakis záloglevelekben adatván, a készpénz és zálog levél értéke közötti különbözet, a kölcsön összegéből Ievonatik, és ha ehhez számítjuk még a közvetítési és a nélkülözhetlen kiadásokat, ugy a pénzt felvevő minden 100 korona kölesönre alig kap 80 koronát kézbe, pedig a járulékot a hosszú 40—50 éven át, a 100 korona után kell, még pedig pontosan megfizetni és ugy a látszólag olcsó fővárosi törlesztéses kölcsön drágább, mint*a vidéki nagyobb takarékpénztárak kölcsöne. másrészt melyik kisgazda és mikor vehet föl törlesztéses kölcsönt ? Csakis az, kinek már tekintélyesebb birtoka van, ilyennel pedig a mai világban fiatal kezdők ritkán rendelkeznek és rendszerint öröklés utján a java férfi korban levők jutíz .Esztergom Is WU tárcája. Juliska története. Szende volt mint a liliom, bájos mint a harmatos rózsa. Szelíden hervadt el, mint a virulása közepén letört bimbó . .. * Egyik Duna-menti kicsinyke városban született, mint közepes polgári család gyermeke. Szüleinek szerető körében élte gyermekségének boldog, gyorsan muló napjait. Kis játékaiban Juliskának csak egy segitő társa volt: a Lacika, a szomszéd bácsi kis fia. Vele játszadozott, vele szórakozott. Es olyan szépen, olyan egyetértően tudtak eljátszani. Nem civakodtak, mint más gyerekek. A kis Lacika oly sok kedves meglepetést tudott neki szerezni; ő meg úgy tudta szeretni a kis Lacikát. A boldog napok gyorsan multak. Az évek űzték egymást. Sok változást, sok bánatot hoztak. Meghalt a Juliskának is, meg a Lacikának is a mamája. Gyermeki kedélyükkel azonban hamar elfeledték a gyászt. Gondtalanul játszadoztak most is ; űzték a hímes szárnyú lepkéket, tépték a szép mezei virágokat s ha fáradtan, kipirult arccal hazatértek, a két öreg oly szeretőleg fogadta őket kebelére . . . A Lacikából később Laci lett. Apja gymnasiumba adta. Szorgalmasan tanulgatott, de azért nem feledkezett meg Juliskáról, a ki az egyik leány-intézetet látogatta. Napi kötelességeik pontos elvégzése után kisétálgattak a mezőre a virágok közé, vagy az erdőbe, hol a sárga rigó olyan szépen fuvolázott. * Egyszer, mikor Laci már a nyolcadik osztályba járt, megint kimentek az erdőbe. Szép tavaszi nap volt. Az enyhe napsugarak szeretve csókolták a viruló földet, a viruló természetet. A kicsinyke madarak lágy éneke édesen szállott át a virágillatos légen. Laci komoly volt, Juliska ellenben olyan vidám, olyan jókedvű. Meg is szólta komolyságáért. Laci azonban csak tartotta kezét és szótlanul pillantott mosolygó szemébe. Valami titkos vágy, meg félelem is szorongatta keblét. Agyában forrongott a sok gondolat. Néha meg is remegett az izgatottságtól. Mikor végre elértek egyik sűrű lombsátorhoz, melyen át a szelid napfény csak nehezen tudott áttörni, megáltak. Mély csend volt körülöttük csak szivük dobogott, szemeik beszéltek; ajkuk szótalan volt. Végre megszólalt Laci. Vére hevesen lüktett ereiben. Hangja remegett. — Édes Juliskára ! Boldog gyermekéveink elmultak már, az ifjúság küszöbén állunk. Lepergett a sok kedves óra, csak szép emlékeik élnek szivemben. S e szép emlékek egy édes érzelmet ébresztettek fel bennem. Te talán még nem is sejted, de én most megmondom. Hiszen nemsokára elvégzem középiskolai tanulmányaim, t-s elmegyek. Itt kell hagynom téged sok időre. Tudd meg azért, hogy hozzád csatol legszentebb érzeményem : az édes szerelem . . . Juliska nem szólt. Csak keble hullámzott, ajkai reszkettek, de a szeméből kisugárzó szende fény elmondta azért, hogy ő érti, érzi mindezt. — Te az enyém leszel! Örökké fogsz szeretni! folytatta Laci a felszabaduló szenvedély neki bátorodó hangján. Engem elszólit nemsokára a kötelesség szava, de te azért nem feledsz. Hű szerelemmel megvárod viszajöttemet. S én majd eljövök. Karjaimnak lenge szárnyain viszlek el szerelmem forrásához : szivemhez. Szelid verőfény ragyogja be arany sugaraival nyoszolyánkat. Szende virágok bontják majd körötte illatozva kelyhüket s a madarak szivünk örök szerelméről fognak zengeni. Légy az enyém ! Légy az enyém ! S Juliska karjai közé vetette magát. Szemében szive boldogságának tiszta költészete ragyogott, halkan suttogta. Tied vagyok'! Tied vagyok ! . . . Egy pajkos napsugár átfurakodott a sűrű lombozaton megvilágította átszellemült arcukat, az egymáson pihenő ajkakat. . . . * Laci elment kedves szülőföldjéről. Tanulmányait akarta befejezni. Még égett ajkán Juliskájának búcsúcsókja, még visszhangzottak kebelében halk sóhajai. Nagy városba ment, hol nagy a pompa és fény, de kevés az erkölcs. Hol a nemesebb érzelmek rég kivesztek, hol a lélek sivár, a kebel elfásult. Festett az arc, feslett az erkölcs. S ő a festett arcok áldozatává lón. Egy színésznőbe bolondult bele. Félszeg szenvedélye teljesen elvakította. Megfeledkezett mindenről, kedves Juliskájáról is. Az a csábító syren pedig egyre fonta nak oly birtokokhoz, melyek a törlesztéses kölcsön alapjául elfogadhatók. Eg> r 45—50 éves vagy még idősebb embernek pedig kár 40 — 50 éves terhet magára vállalni, mert annak lejáratát már meg nem éli és igy gyermekei az ő halála után, vagy esetleg az ő beleegyezésével előbb is, a birtokon megosztozván, kénytelenek a kölcsönt is a törlesztési idő lejárata előtt visszafizetni és ha ekkor a kötvényben kikötött kárpótlási (storno) dij és egyéb járulékok felszámitatnak, j oly összeget kell rendszerint — j dacára az időközi 10—15 évi törlesztésnek — lefizetni, mint a mily összegről az apa a kötvényt kiállította, holott ez minden 100 korona i .helyett csak 80 korona készpénzt kapott. 1 A kinek azonban mégis ilyen törlesztéses kölcsönhez van kedve, ; az forduljon bizalommal a közeiéköréje a halót. Megdermesztette egykor oly nemes szivét. Nem hallgatott már Juliskája szerető, gyöngéd intéseire, kéréseire sem, őt sodorta ellentállhatatlanul a veszedelmes ár. i Az a démoni tüz, mely a csábító syren szemében lángolt, szive mélyét perzselte. ' Az a csók, mely ajkát oly kéjjel égette, csak mindjobban bilincselte a leányhoz. ! A szegény Juliska pedig hervadt. Ártatlan, hőn szerető szivét nagyon bántotta e rideg kegyetlenség. Még nemrég oly ifjúi tűzben égő szemének fénye megtört. Viruló arca halaványodni kezdett. Bús sóhajok dúlták keble belsejét. Mikor megérkezett a hervatag ősz, elhullt szelíden, csendesen. Hullása liliomhullás volt . . . . . . Mikor Laci Juliska haláláról értesült, egy önkénytelen vonaglás reszketett I végig a testén, de külömben nem búsult. ; Meglátogatta kedves syrenjét, elenyelgett j vele. Nevettek a >kis libaf hervadásán, elhullásán. De Laci nem volt sokáig boldog. A színésznő csakhamar elhagyta ; nem kellett neki a szegény fiatal ember, a kit apja kitagadott. Laci csak akkor eszmélt föl. Átvonult lelkén elhibázott életének minden emléke, de vigaszt egyik sem nyújtott; csak mélyebbre vájták a szivén ejtett sebet. Eszébe jutott az ártatlanul elhervadt Juliska . . . S most megbánta eddigi hibáit. Javulást fogadott szivében. A bánat vigasztaló könnyei hullottak arcáról. Ezóta Juliska sírján, a ki szende volt mint a liliom, kinek hullása liliom hullás volt, mindig friss virág, szende liliom nyilik ... Vasáry Dániel.