Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-28 / 17.szám

S ha bekövetkezik a bekövetkezhetendő, bár nagyon fájdalmas volna a megválás, minden érdem elismerése mellett harcolván, szivből óhajtjuk, legyen Andrássy mielőbb kárpótolva a mostani esetleges csalódásért. Semper. A Polgári Olvasókör reformja. Esztergom, február 25. Városunk területén tekintélyes, mondhatni, feles számban laknak a földmivesek. A társadalmi élet e munkás faktorai, akik a velük született s inkább természetükben rejlő konzervativizmus folytán nagyon nehezen nyerhetők meg egy-egy újabb eszmének. Ősi szokásuk gúnyt űzni a számukra megteremteni óhajtott intézményből, de meg az ezt keresztülvinni akaró cselekvő személyből is. Igy voltunk a Polgári Olvasókör rel. Ferenczy György Anna-tenplomi javadalmas lelkész állott elő az olvasókör létesítésének eszméjével, mivel előtte lebegett Nagykőrös példája, ahol a földmives-körök társas összejöveteleit, életkorok szerint tagozott olvasókörökben, tartották. E nemes példa úttörője, látván azt, hogy az erkölcsök szelidülését templommal és iskolával tisztán elérni nem lehet, — az olvasókör eszméjének szerzett híveket. Megtörtént az alakulás. Hogy mily maradandó eredménynyel, — azt a jelenlegi polgári olvasókör tizennyolc éves múltja legjobban igazolja. A földmives népség, kezdetben meglehetős idegen volt a körtől, mert egyes nagyszájuak ferde ítélete után indulva: belépésüket gunynyal egybekötni nem akarták, azért néhány esztendőnek kellett elmúlnia, mig az életképesség láttára, tömegesen nyertek kedvet a belépésre. , Most már úgy vagyunk a polgári olvasókörrel, hogy a földmives fogalmak szerint nem is neves földmives gazda az, aki a kör kötelékébe nem tartozik, vagy tartozott. Ebből kifolyólag egyetlen számottevő s polgártársai becsülésére igényttartó földmives sem idegenkedik az olvasókörtől, ahol a szépnek, jónak és nemesnek egybeolvadása az emberi lélek finomodására vezet. Midőn mi ezt szívesen elismerjük, hozzátesszük, hogy az idei téli szezon egy nagy jelentőségű eseményt produkált, amely az olvasókör életképességét kiválóan emelte. Ugyanis, mig eddigelé azt tapasztaltuk, hogy a családos földmives gazdáknak lelket és szivet egyaránt nemesítő otthonuk van az olvasókörben, addig az iíju elemek, a földmives legények utcai duhajkodása, egymással való civakodása, oktalan versengése, gyakran a büntető törvénybe ütköző, lármás, botrányos viselkedése, a kabátos elemekkel való sürü összetűzése, főleg vigalmaknál tapasztalt kitörések, páros és páratlan viaskodások, mind arra intettek, hogy ezeket kellene okkal-móddal rávinni oly magatartásra, mely a modern társadalom követelményeinek ha egyszerre nem is lesz megfelelő, de legalább tűrhető viszonyokat teremt a régi megszokott romlottság helyén. Ne tessék senkinek kicsinyelni ezt! Az idei farsangban tartott olvasóköri mulatságok egészen meglepő képet mutattak. Az olvasókörnek ugyanis van egy lelkes tagja, aki a vele egy sorsban élő fiatal nemzedék előtt az olvaszkör ajtaját kinyittatta. Terve sikerült, még pedig szépen és meglepően. Mindenre kiterjedő figyelme és gondos fáradozása mintegy harminckét legénykét hozott össze, akik két korona tagsági díjjal nemcsak tagjaivá lettek a körnek, hanem mint a jövő letéteményesei, új lüktető erőt kölcsönöztek annak. Szinte bámulatba ejtette a kör intelligens — bár igen csekély számú — látogatóit, hogy a fiatal nemzedék mily udvarias modorban fogadta az érkezőket s mily szolgálatkészséggel sietett körülöttük ügyeskedni. íme a kezdet, mely első sikereivel Tátus János érdeme. Csak rajta ! Tovább is haladjanak ezen a csapáson s hisszük, hogy az elvetett mag az erkölcsösödés utján terebélyes fává növi ki magát. Amint földmives népünk természetét ismerjük, elmondhatjuk, hogy ami Tátus Jánosnak sikerült, — azt más kabátos ember tízszer annyi igyekezettel sem érhette volna el. Bizonyos idegenkedés, mondhatni közönynyeí párosult gyanakvó viszszautasitás kél lelkükben mindjárt, ha valami -— bár érdekükben kifejtendő — mozgalom élén kabátos ember áll. Igy pl* a hegyközség megalakításának eszméje sem bírt idáig utat törni magának, mert hát az intelligens faktorok akarták azt a földmivesek jóvoltáért létesíteni. Ezen jobb sorsra érdemes ügy is csak akkor fog dűlőre jutni, ha akad majd egy Tátus János-a, aki mint a vérükből való vér, zászlóbontásra szánja magát. Az olvasókör az idei évvel oly gyökérszálakat eresztett, melyeket a legádázabb vihar sem lesz képes megtépni, ezzel egyszersmind új és ifjú hajtás lőn a fába beoltva a földmives fiatalság bevonásával, mely nemcsak a jelenre, hanem a jövőre nézve termékenyítő és biztató kilátásokat hozott létre és a kör tartósságának feltétéleit hosszú esztendőkre biztosította. Örvendünk rajta, — a vezetőségnek pedig őszintén gratulálunk, hogy ily irányú üdvös mozgalomnak helyt adott! . . . Gyarmathi József. viseljék, egyhangúlag elfogadta s Dóczy Ferenc, Draxler Alajos rendes tagok, Magyary László és Wanitsek Rezső póttagok jelölését hivatalosnak ismerte el. Az Ipartestület rendes évi közgyülé sét a városi székház tanácstermében f. éri március hó io-én d. e.. IO órakor tartja a következő tárgysorozattal: 1. Titkári jelentés az elöljáróság 1900. évi működéséről. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése. 3. Az 1900. évi zárszámadás és mérleg bemutatása. 4. Az 1901. évi köftségelőirányxat megállapítása. 5. Elnök és számvizsgáló bizottság választása. 6 A betegsegélyző pénztár közgyűlésére 30 kiküldött választása. 7: Egyéb indítványok. 8. A jegyzőkönyv hitelesítésére 2 tag választása. Az Ipartestület kebelében fennálló békéltető bizottság segéd tagjainak, valamint az ipartestületi betegsegélyző pénztár f. évi rendes kő-gyűlésére a biztosított segédmunkások közül választandó kiküldöttek, megválasztására dr. Földváry István iparhatósági biztos a város területén lakó összes segédmunkásokat, akik testületi tagnál foglalkoznak és biztosítva vannak, március 3-án d. e. H órára a városháza tanácstermébe gyűlésre hivta össze. Választandó lesz a békéltető bizottságba 25 rendes és 4 póttag és a betegsegélyző pénztár közgyűlésére 60 kiküldött. Riporter. A Kereskedő Ifjak egyesületének Az Ipartestületből. Esztegom, február 28. Az Ipartestület f. évi február hó 24-én a város székházának tanácstermében Dóczy Ferenc elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést hívott egybe, hogy ez alkalommal városunk iparosságának képviseletére a győri iparkamarahoz öt évi időtartamra kiküldendő tagok választása tárgyában tanácskozzék. Az eléggé látogatott közgyűlés több fölszólalás után, tekintettel arra a kiválóan fontos indokokra, melyek legközelebb jövőben — az ipartörvény gyökeres revíziója, az ipartestületek hatáskörének kibővítése és kötelezővé tétele, továbbá a tanoncképzés s a betegsegélyző pénztárak reformja körül — az iparkamarákra haramiának, az előterjesztett elöljáróság"! ajánlatot, t. i. hogy az iparosságot a kamaránál iparosok képEsztergom, február 26. A y Kereskedő Ifjak Önképző Köre* vasárnap tartotta meg évi közgyűlését, amely — az egyesületi életben az utóbbi időben felmerült ellentétek folytán — viharosnak, esetleg váltságot keltőnek ígérkezett, örömmel konstatáljuk, hogy az izgatottság lecsillapult, a kedélyek megnyugodtak s nyílt Őszinteséggel maguk az ellenlábasok keresték a közeledést, a megegyezés, a békevisszaállitás módját. S mert törekvésük őszinte és becsületes volt, meg is találták. Az egész közgyűlés lefolyása nyugodt, sima, tárgyilagos volt s eredményességében sem kételkedhetünk akkor, amikor az elnöki széket oly arravaló, kiváló erő, mint Rózsa Vitái főgimnáziumi tanár fogadta el s melléje alelnöknek a kereskedő osztály egyik rokonszenves s agilis ifjú tagját választották meg s az egész intézőség tetterős, lelkes ifjakból áll. Nem kételkedünk a jŐvő sikereiben, ha komolyan vették és meghallgatták a leiépŐ érdemes elnök szavait, mert kétségtelen, hogy ez egyesület sok válságát, küzdelmét mindég a felekezeti békétlcnkedés okozta. Hogy ennek tért engedni többé nem fognak, reményelhetjük az elnök személyében történt egyhangú megállapodásból is. A közgyűlésről a következő tudósítást vettük : Brutsy János elnök szép és lelkes beszéd kíséretében nyitotta meg a 27-ik évi rendes közgyűlést, melyen ugy a rendes, mint a pártoló tagok teljes számmal vettek részt. Lelkes beszédében különösen kiemelte a vallási villongásokat, amelyek miatt az egyesület nem régen a nagy közönség előtt kedvezőtlen világításba helyeztetett; majd intette az egyesület tagjait, hogy óvakodjanak a felekezeti ellentétektől mert ezek az egyesület érdekeit veszélyeztetik, pedig a vallás békességre, szeretetre tanit bennünket és ahol e kettő hiányzik, ott :->zétomlik, összedől minden alkotás. Majd buzdította mindannyit szorosabb Összetartásra, egyetértésre, mert csakis úgy virulhat íel és teremthet nemes gyümölcsöket fáradozásunk, ha az egyesület negyedszázados falai között béke és szeretet lakozik. A titkár beszámolt az év eseményei ről, amelyekkel az egyesületnek többször volt alkalma megmutatni, hogy összetartással mily szépen lehetne az egyesületet valódi kulturegyletté fejleszteni. Az elnök kijelentvén, hogy nagy elfoglaltsága miatt az elnöki tisztséget többet el nem fogadhatja, azt az egyhangúlag megválasztott új elnöknek: Rózsa Vitái főgimnáziumi tanárnak kezébe tette le, A közgyűlés sajnálatát fejezte ki távozása fölött, mire Weisz Mór választmányi tag az egyesület nevében felkérte őt, hogy ne váljék meg egészen az egyesülettől, hanem fáradhatlan buzgalmával továbbra is támogassa azt, mire Brutsy szívesen megígérte, hogy ezután is buzgó pártolója lesz az egyesületnek. Rózsa Vitái főgimnáziumi tanár lelkes és szivreható beszéd kíséretében, igen komoly és szép prograoomot fejtve ki, elfogadta a választást. Szavait szűnni nem akaró lelkes éljenzés követte. Ezután következett az uj tisztviselŐkarnak a megválasztása, mely a következőképpen alakult meg : alelnök : Metz Sándor. Titkár: Kiss Árpád. Másodtitkár : Székely József. Pénztárnok: Kardos Dezső. Ellenőr: Szatzlauer Gyula. Ügyész: dr. Földváry István. Könyvtárnok : Szabó Ferenc, II od könyvtárnok : Buják Gyula. Háznagy: Vireigl Dezső. A választmány tagjai : Brutsy János, Scheiber Rezső, Jedlicska Rezső, Bargel Mihály, Paulovits Géza, Schönbeck Imre, Gerenday József, Krausz Soma, Weisz Mór, Weisz Nándor, Mladoniczky György, Wottka Gyula, Lővinger Ernő, Ughy Sándor, Frank Ferencz, ifj. Láng Lipót, Németh Géza és Schwarcz Géza. Az új régimének minél nagyobb sikereket, minél szebb eredményt kívánunk. GAZDASÁG. A korai burgonya. Lábatlan, február 20. Minden, a mi az újdonság ingerével bir. az kapós, azt a publikum jól megfizeti s annak, aki bármily irányban újdonságot tud produkálni, annak — mint szokás mondani — megtojott a tyúkja. Tehát nem épen közönséges dolog, ha valaki újdonságot produkálhat. Sokan vannak, a kik nem tudják, hogy például szabadban termesztve, miként lehet már április hó közepén uj burgonyát produJ kálni, pedig a dolog igen egyszerű s a ! próbája sem költséges. | Október hó elején — a mikor még j enyhébb idők járnak az ember egy i 20—25 ••öl nagyságú területet jó méI lyen felszánt, vagy felás, s épen úgy mint ! tavasszal a burgonyát fészkekbe ülteti, i Egy-egy fészekbe 3—4 középnagyságú (

burgonya ültetendő. A föld először jó 1 megporhanyitandó és apró trágyával | megkeverendő. Az igy elkészített földbe lesz a burt gonya elültetve a fenti mód szerint. A fészkek felett a föld kissé kupacokba húzandó össze, ennek a nagyobb meleg tartása mellett az a célja és jó oldala is meg van, hogy tavasszal könnyebb a burgonya-fészekre rá találni. Igy marad a föld addig, mig az idő enybe. Mihelyt a i termelő sejti, hogy jön a keményebb idő, í t. i. közeledik a tél, akkor a földet meg| teríti 30 cm. vaztagon szalmás trágyával ! és e takaró rajt marad a földön addig, , a mikor már fagytól tartani nem lehet. Április elején a trágyát a földről felszedi és másik földre hordja, esetleg az azon évi kukoricaföldre, vagy bárhova, a hol arra épen szükség van s vár még vagy 12—3 hetet. Ekkor egy fészket felbont I s tapasztalni fogja, hogy a fészekbe | 2

5—3° kisebb nagyobb gumót talál, me'y a mellett hogy korai bár, de kitűnő ízű, sőt jobb, mint az őszi burgonya. A föld ezáltal épen nem zsaroltatik ki, mert a porhanyósítás, az apró trágyávali keverés, másodszor pedig a beterités által a föld oly kövér iesz, hogy a következő évben moharral, vagy sűrű kukoriczával (csalamádé) vetendő el; — mindkét növényről tudjuk, hogy a földet igen meghúzza. Igy a földet kétszer használhatjuk egy évben.