Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-24 / 16.szám

És éppen ez nem vall Széli Kálmánra és éppen ezért még mindég nem hisszük, hogy Andrássy János mellőzésével Horváth Béla honti főispán ülne bele az esztergomi főispánok székébe. Széli Kálmán jelszava a jog, törvény és igazság. Már pedig az, hogy Andrássy János a főispáni széktől egyszerűen félretolassék, az ellenkeznék, nemcsak Széli Kálmán ezen szép jelszavával, de a miniszterelnök egész egyéniségével is, mely mindannyiunk előtt tiszteletreméltó. —y.— Az építkezés városunkban. Esztegom, február 20. Nem először tesszük e kérdést szóvá, nem első izben buzdítunk az építkezési kedv fokozására, jeléül a kérdés fontosságának és a sürgős megoldás szükségességének. Rámutattnnk már azokra a tűzbiztonsági és közegészségügyi okokra is, melyek sürgetőleg követelik, hogy részben városunk, ha nem is újra, — mert hiszen ez lehetetlen volna — de gyökeresen átépíttessék. Ha nem mutattunk volna is rá, ismeretesek mindenki előtt. Alig van — különösen a régebben épült lakóházak közül egy is, mely kisebb-nagyobb mértékben — és sajnos, túlnyomó részben nagyobb mértékben, nedves, tehát egészségtelen ne lenne. Következménye ez a strázsahegyi kőnek, rossz vályognak, de a rossz építkezésnek is. Tűzbiztonsági tekintetben pedig, hogy mekkora mizériák észlelhetők nálunk, azt legjobban igazolja Tabán, Szenttamás. becsülni az életet, feledtem, — nem, nem feledtem, — nem akartam látni az én szivem vérét, mert férfi voltam, mert gyilkos lenni nem akartam. Inkább választottam az öngyilkosságot. Megöltem a szivemet, megöltem a lelkemet, megöltem a boldogságomat! Most Ítéljen el, Nagyságos Asszonyom, most utasítson ki, és én mint a kivert eb, elvánszorgok oda, ahol engem hősnek, félistennek tartanak és erre az ösz•zerongyolt, vérző szivre rávonom az álarcot, a keserű boldogság hamis látszatát és végig járom a magam Golgotáját síró nevetéssel, görcsös kacagással .. . Szétnyílt a szalon plüss függönye és a zokogó férfi lábaihoz odaomlott egy megkínzott, összetört leány, aki csak ennyit tudott elzokogni az ő elrabolt vőlegénye lábainál: — Szegény, szegény Jenő ! Én megbocsátok, én lemondok, mert most még jobban szeretem, imádom magát . . . * A repkénynyel befuttatott kerti lugasnak árnyékot osztó levelei között, egy illatos virágokkal telitett kerti asztalka előtt kényelmes karosszékben halavány leányka ül, aki a kezében levő Marguerite leveleit tépegetve, boldogan mosolyog, mert azok a könyörületes virágszirmok azt hazudtak, hogy > szerel.« Fekete Géza. Ezekhez járul még a lakásszükség. Természetesen tisztességes lakásokat értőnk. Komfortról, modern kényelemről, éssszerű beosztásról nem is álmodunk. A lakások tisztességes voltát csakis az egészségügyi követelményekhez mérjük. Ilyen lakisokra valóságos szükség van. Érzi ezt mindenki, aki nem háziúr. De ha igazságosan Ítélnek, — érzik még azok is. A kereslet és az igények növekedése természetesen maga után vonta a lakbérek emelkedését is, mely egy bizonyos fokig az egészséges fejlődés következménye, de azontúl káros hatása lesz. Azt kétségbevonhatlan tényként konstatáljuk, hogy különösen a főbb közlekedési utczákban, de általában is a házak értéke az utóbbi években inkább emelkedett, mint csökkent. A >Magyar Királyt olcsó vételára magában álló jelenség s az a körülmény idézte elő, hogy az árverés napját úgyszóllván eltitkolták az érdekelt örökösök. Annak is láthatjuk már némi jeleit, hogy e természetes okok a lakásszükség, lakbéremelkedés, a házak értékének növekedése, már önmagukban ébresztőleg hatottak a hosszú éveken át szunnyadó építkezési kedvre. Két évtized alatt sem volt annyi új és örömmel tesszük hozzá: modern építkezésünk, mint az utolsó öt évben. Es éppen ez az alkalmas pillanat, hogy mesterséges eszközökkel is siessünk a jó irányban megindult mozgalom támogatására. E mesterséges eszközök sorában leghathatósabb az adókedvezmények nyújtása. És pedig mivel az állami adókra közvetlen befolyásunk nincs; — egyelőre a községi terhes pótadóktól való mentességnek bizonyos évekre való biztosítása. Az óriási adóteher ugyanis, mely különösen a házbéradó alá eső házakra nehezedik, a legnagyobb akadálya az építési kedv egész vonalon való feléledésének. Ne feledjük ugyanis, hogy senki a város szépségéért különösen bérházat építeni nem fog, ha annak jövedelmezőségében nem találja meg kiépitnndő tőkéjének biztos és a takarékpénztári kamatlábnál legalább valamivel magasabb kamatozását. Egyesek saját hasznukra és kényelmükre még megengedhetik azt a luxust, hogy építvén, lakásuk ióoo—3000 koronába kerüljön; de a spekuláló és a mostaninál jobb elhelyezést kereső tőke teljes joggal tartózkodó lesz ott, hol még a mostaninál is csekélyebb kamatozásra van kilátása. Házaink jövedelmezőségének legnagyobb filloxerája pedig a túlságos adóteher, mely nálunk annál inkább érezhetőbb, mert rengeteg községi pótadó is jár nyomában. Ez utóbbitól legalább ideiglenesen mentesíteni keli az újonnan emelendő épületeket és pedig legalább annyi idő tartamára, menynyire az állami adómentesség szól, sőt a város oly részeiben, melyeknek újjáépítése szépészeti és egyéb közszempontokból sürgősen és első sorban kívánatos (mint például a Lőrinc-utca régi felén, a Simor-utca egész vonalán, a külső Buda-utcán, a Kis-Dunasoron, s a szigeti főúton) el kell mennünk tovább is. Budapest és más fejlődő vidéki városok példája is erre int, hol egyenes útvonalakon szintén a rendesnél hoszszabb időre szóló adómentességi kedvezmények biztositattak új épületek számára. Csakhogy ez a kedvezmény ne esetről-esetre nyújtassék, hanem szabályrendeletileg biztosittassék az mindenki részére. Úgyis benne vagyunk a tömeges szabályrendeletek alkotásában. Csináljunk kivételesen egyet és pedig minél előbb olyant is, mely nem új adó terhét sózza — elismerjük a kényszerítő helyzet nyomása alatt — a polgárság nyakába, hanem annak adókönnyi[tést is enged, nem magánérdek kielégítésére, hanem a város egyik legvitálisabb közérdekének előmozdítása, t. i. az építési kedv lehető fokozására. Semper. Uj alapítván) a főgimnáziumban. Esztergom, február 23. A főgimnázium egy újabb aiapitványnyal gazdagodott, amelynek fele kamatait már az idén élvezheti két arra érdemes ifjú, a következendő években pedig kettős lesz a segélydij. Az alapítványt — több más jótékony és kulturális célú alapitványnyal egyetemben — az 1890. évben elhunyt Keller József volt hercegprimási szakács tette, a hagyaték rendezése azonban csak 1900. őszén vált teljessé. Az alapítvány kezelésével megbízott szent Benedek-rend a behajtott Összegen 4°/

0-os koronajáradék kötvényeket vásárolt, ugy hogy az alapítványi tőke ez idő szerint áll hatezer korona névértékű 4%-os m. korona járadék-kötvényből és az Esztergomi Takarékpénztárban kamatozásra elhelyezett 48 kor, 82 fillér készpénzből. Az alapítvány neve: *Kotler József segélydij alapítványa.* Az alapítványi tőkét, vagyoni feellősség és a pannonhalmi főapát felügyelete mellett, mindig a helybeli főgymnasiuro igazgatója kezeli, a kinek a kezelésért az évi kamatoknak 2°/

0-a jár díjazásul. Az alapítvány évi kamataiból, levonva ezekből a kezelésért járó 2% dijat, két segélydij létesíttetett 100—100, koronával, a melyek két egyenlő, félévi utólagos részletben fognak segélydijul kifizettetui az esztergomi sz. Benedek-rendi fŐgymnasium bármely osztályába járó szegénysorsu, jó viseletű, szorgalmas, hat. vallású két tanulónak. A segélydijakat az esztergomi sz. Benedek-rendi főgymnasium igazgatója adományozza, a ki ezen jogát a fŐgymnasium tanári karának ajánlata alapján gyakorolja akként, hogy a pályázó tanulók közül a tanári kar négyet ajánl az igazgatónak, a ki ezek közül kettőt szabadon választ a segélydtjban való részesítésre. A segélydij a folyó iskolai évben csak a II. félévre adatik ki 50—50 koronával, azontúl azonban már az egész iskolai évre IOO—100 koronával és pedig évről évre, az év elején kihirdetett pályásat alapján. Ha azonban a segélydijra kinevezett tanuló az I., vagy a II. félév végén, a testgyakorlás, ének és szépírás kivételível, a rendes tantárgyak valameiyikébŐl elégtelen tanjegyet, vagy a magaviseletből szabályszerűnél rosszabb érdemjegyet kap : ily esetben ez a tanuló a segélydijat a lefolyt félévre nem kapja meg, hanem az I. félévi segélydijban helyette pályázat utján más tanuló részesítendő, a II. félévi segély díjban pedig pályázat-hirdetés nélkül részesítendő más tanuló az emiitett módon. A segélydijat ugynnazon tanuló több évi en, sőt az egész gimnáziumi tanfolyamon keresztül is élvezheti, ha arra különösen érdemes. A kultuszminiszter és a pannonhalmi főapát a napokban hagyta jóvá az alapító oklevelet. Hollósy Rupert igazgató a pályázatot legközelebb kihirdeti. Riporter. |i dal. Esztergom, február 24. Ez ügyben hozzuk még a következő nyilatkozatot: Tekintetes Szerkesztő Úr ! Engedje meg, hogy az odiózussá vált *Régi néta* ügyében szíves jóakaratát újból igénybe vehessem. A magam részéről már kiadott nyilatkozatban foglalt állításaimat továbbra ha fentartanám is, a tapasztalt megtámadtatás mindig találna alkalmas módot arra, hogy jóhiszeműségemet kétségbe vonja. Nem óhajtván további kellemetlenségeknek részese lenni, miután az ellenem szóló érvek látszólag annyira plauzibilisek, e helyütt jelentem ki, hogy a Réginótának tulajdoni jogáról lemondok. Legyen az boldogult Szomori Károlyé. Teszem ezt különösen azért, mivel egyszersmindenkorra végét óhajtanám szakítani minden további magyarázgatásnak. Módom volna bizonyítani azt, amit már állítottam, hogy t. i. Szomori-val igen jó viszonyban voltam ; ez a viszony tisztán az egymással történt többszöri érintkezés alatt jött létre; ha egymással összejöttünk, az rendesen kávéházban történt, bár Szomori budapesti lakásomon is meglátogatott. Abban az időben a >Magyar Földinek voltam munkatársa, amire tanúm lehet e lapnak akkori szerkesztője: Löcherer Andor ur, aki bizalmára méltatott; ami a »Magyar Ujság«-ol illeti, azon állítás, hogy nem voltam munkatársa, valótlan, mert Kende Zsigmond szerkesztő ur maga vett a laphoz, melynél először korrektor voltam. Visszatérve a »Régi nótá«-ra, bár fájdalmasan esik, hogy attól megválók, mégis Így kellett határoznom, mivel azt a tényt, hogy Szomori az én dolgozatomat magánál tartotta, a már emiitett látszólagos plauzibilis érvek és az ő életben nem léte miatt egyéb, minden kétséget kizáró módon bizonyítani nem tudom. Szerkesztő ur és mások előtt, azt hiszem, elégszer jelét adtam tehetségemnek ; a társadalmi életben igyekeztem mindenkor olyan életet élni, amelyet gáncs nem illethet; a magam szerény hivatalában ugy fellebbvalóimnak, mint a képviselőtestület és az ügykereső közönségnek egyhangú elismerésével sokszor találkozván, azt hiszem, ezen három ok elég lesz arra, hogy a további bántalmazásnak vége legyen.