Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-17 / 14.szám

Esztergom, 1901. ' XXIII. évfolyam. 14. szám. Vasárnap, február 17. ESZTERGOM és VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Méjjeleik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖn. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: puóKizE^ ÍR*

K • MÜNKÁGSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, elolzetések, nyiltterek és hirdetései küldendők) flfivílb- kor' - fll' Laptttlajdonoa kiaddkért: Széctjei}yÍ-tér, S30. SZálI). Ne^edévre ^- ^ 3 kE- fii! DR- PROKOPP GYUbA- * — .... ^ Kaffka—Karaffa. Esztegom, február 15. Tiz nap elmúlott és az általános tárgyalás, megbeszélés tárgyát még mindég a Reviczky-féle ítélet képezi, amin külömben legkevésbbé sem csodálkozunk, lévén az eset elég komoly és jelentőséges, egy egész család exisztenciájába vágó. Tárgyalja mindenki és mindenfelé, jogi, méltányossági, etitkai szempontból s e tárgyalásban a Vajdaféle eset, amely más körülmények között szintén eseményszámba ment volna, az előbbiügy egy. epizódjává törpült. Kétségen kivül áll, hogy a lefolyt tiz nap alatt az izzó kedélyek lehűltek, a türelmetlen izgatottságot gondolkozó meghiggadás váltotta fel s ma már nem az első benyomás közvetlen s természetesen megdöbbentő hatása alatt ítélkezik, birál a többség. Ma már nem látnak advocatus diabolit a vizsgálóbiztosban, véreskezű inkvizitorokat a fegyelmi választmány tagjaiban, nem mondják, immár, mint a tárgyalás napján: — Ma láttam, milyen érzés az, amikor egy embert ártatlanul halálra Ítélnek. Beszélnek arról, hogy lehetett volna elfogadni a tiszti főügyész j enyhébb véleményét, beszélnek áriról, hogy a fegyelmi választmánynak az ügyet az első megvesztegetési vád felmerülésekor a fenyítő [ bírósághoz kellett volna átteni, nem mondják már azonban, hogy az egész vádanyag felfujt ballon volt, amely meglapultan összeesett a védő késének első karcolására. Elismerik, hogy az elitélésre volt ok, alap, legfeljebb azt teszik hozzá, hogy igy megy ez más vármegyékben is, voltak nálunk is fegyelmi ügyek, • amelyek kevésbbé szigorúan lettek | letárgyalva. Általánosságban beszélnek, pozij tiv eseteket nem hoznak fel, így | tehát érdemlegesen nem szólhatunk ez utóbbi állításukhoz, bár amióta visszaemlékezünk, a fegyelmi választmány tagjai mindig oly férfiak voltak, akik igazságszeretetéhez, A pestiek vizittelnek. Minden habozás nélkül kijelentem, hogy családapa vagyok. A fiam, ki a »Soh'se halunk meg, első budapesti magyar leánykiházasitó és temetkezési egyesül ett harmadik alkony velője, szintén ilyen kevéssé habozó természetű. Azt a havi 70 koronányi összeget, melyet fizelésképen kap, minden hóban a legkisebb habozás nélkül elpucolja. Az igaz, hogy nem sok Budapesten ez a pénz, csak annyi, mint pl. Kajástószent Péteren a 7 fillér. Ugyebár, Kajászó szent Péteren nem sok pénz a 7 fillér ? Éppen ilyen kevés Budapesten a 70 korona. Ezt az ékes hasonlatot pedig a fiamtól tanultam, aki nekem rendesen ezzel bizonyította be, hogy a 70 korona Budapesten, hajh! igen kevés. Elhittem neki. Csupán az »elhivésselc azonban, mint sejteni méltóztatnak, nem elégedett meg. Ennek ismét az volt a következménye, a mit valószínűleg már szintén méltóztatnak sejteni, hogy többszörös családapai gondokkal terhelt pénztárcám, a szó szoros értelmében, megadta az árát. Szegény gyereket csak nem engedem nyomorogni. Az élelem és lakásadója Jenő fiamnak, a leánykiházasitó és temetkezési egyesületi harmadik alkönyvelőjének, tisztességes, több gyerekkel megáldott szabómester volt. Ne tessenek azt gondolni, hogy ez a »több gyerekkelt jelzés, csak pártatlanságához kétség nem férhetett. De feltéve, hogy megtörtént ] volna annak idején egy-egy más (esetben bizonyos átnézés, akkor is csak el kellett vala ítélnünk azt s örülnünk most, hogy megváltoztak ;az idők s a jelenlegi bírák teljes ; tudatában vannak lelkiismereti kötelességüknek. Hogy pedig más vármegyékben is igy megy: baksissal, üvegsalakkal, serviSe, hízott malaccal : az épen elegendő ok arra nézve, hogy a mi vármegyénk büszkeségét és előbbrevalóságát keresse abban, hogy nálunk kiirtották ezt a keleti állapotot. Van azonban egy csoport, amely állandóan bizonyos averzióval viseltetik a Curia Strigoniensís iránt A méltóságos, komor, ős falak között ;nem érzi jól magát, úgy erezi, hogy a kőtömbökből valami hidegség sugárzik feléje s a főispáni-arcképek sehogysem akarnak barátkozni velük. Es az eleven urak sem pajtáskodók ; nem hajolnak földig még a megyebizottsági tagok előtt sem, olyan nagyon pedánsan, mereven megy minden ügy ; a baráti információk, önként hozott felvilágosítások semmit sem érnek. Ez a csoport már régen lesi az alkalmat, hogy valami uton módon csúf repedést szakithasson a büszke testület tiszta, redőtlen ruházatán. S most megtaláltnak vélik az alkalmat. Van alkalmas médium. Elég elővigyázók azonban arra, hogy a szakító ollót nem maguk kezelik, csak megköszörülik, odanyomják a szegény lesújtott ember kezébe, akiről tudják, hogy érthető lelkiál. lapotában szinte öntudatlanul enged I a kisértő szónak. Csak a revancheról súgnak, zümmögnek neki, hangoztatva egyre az & Berlin helyett: — Csak a belügyminisztériumba! Feljelenteni mindent és mindenkit : alispánt, főjegyzőt, főügyészt, árvaszéki elnököt, Kálóczyt, hadd csináljanak nekik legalább is rossz napokat, hadd zaklassák meg őket. Nagy felfordulás lesz; mondogatják jelentősen. Vért fognak még izzadni azok a szívtelen nagy urak ! Jöjjön, jönni kell Kaffka—Karaffának ! ugyan nem viselt, de kit szintén szórakoztattam. Bő tárgyul kínálkozott a csevegésre a saccoöltözet fontossága a közéletben, a zsakett, melynek előnye a redingottal szemben kiáltóan szembetűnő ; a három varrású nadrág; a szívalakú kivágású mellény; a közönséges szabású sacco-kabát, mely fölött a csapott vállú mérhetetlen magasságban áll kényelem szempontjából. Ez alatt a kis élő és mozgő lények igen sokat mozogtak. Nekik természete sen szűk volt az a szoba, amelyben mi voltunk s igy csakhamar áttették főhadiszálásukat majd a másik, majd a harmadik szobába. Hogy a harmadikban is voltak, azt azok az erős, éktelen hangok bizonyították, melyeket valamelyik vásolt fickó bizonyosan négykézláb csalt ki a zongorából, amihez mint illik, átható éles hangon énekelt, illetőleg ordítozott is valamit. S mikor éppen afölött , folytattunk élénk és beható eszmecserét, hogy az 5, vagy 7 gombos mellény a célszerűbb-e, a kis Szepi, talán a legvázoltabb valamennyi között, nagy diadallal és egészen belepirulva a nagy erőlködésbe, hozta ki az én rokoko-kakuk órámat, melyhez kívülem a házban senkinek sem volt szabad nyúlni. | Az anyja kétségbeesve kiáltott rá : ' — Teszed le mindjárt, te rossz gyerek ' — Csak azt akarom megmutatni anyuskám, hogy nézz ide bele, ugy-e már nincs benne a kakuk ?! ii .Esztergom és lile" tárcája. Óh> ne hidd . . . Óh, ne hidd, hogy nem álmodom ! Van sok fényes, merész álmom, De nem mondom, édesebb úgy Csókod után titkon vágynom ! Miért mondjam, meddig vágyam Csak biztató érzés marad, Mint szeretném csókkal hint ni Puha selymes széke hajad f l Mért mondjam, hogy minden, minden Dobbanása a szivemnek, Hogy fejecskéd reá hajtsad, Arra vágyik, azért eped ? ! Mért mondjam, hogy forró arezom Vágyik: érné kicsi kezed, Mért mondjam, hogy minden álmom Mily szép fényes égbe vezet f ! ^ Ha majd leküzdöttem Érted, Mit vivnom kell, minden harezot, Ha majd égő ajkam első Csókja éri édes arezod, Elmondom egy nyári estén Neked, édes Menyországom. Édes csók közt súgva, halkan, Sok, sok édes fényes álmom. Tetrix. A modern thearapiában az orvosok mindinkább a természetes gyógyvizek használatát, ezek között külősen a maga nemében páratlan # * * Ferencz József keserüvizet ajánlják. A Ferencz József keserűvíz már huszonöt év óta van használatba n s egy családban sem szabadna anna k hiányozni. 1. valami fölösleges mondattöltelék akar lenni! Óh, azok egyáltalában nem voltak töltelékek, hacsak abban az értelemben nem, hogy minden ehető dolgot menten fölemésztettek miről — nota bené — keserű tapasztalataim vannak, hanem valódi élő és mozgó lények. Egyszer ezek az élő és mozgó lények följöttek apjostól anyjostól én hozzám látogatóba. Erre e vakmerőségre azon a cimen vetemedtek, hogy fiam által többször hívtam őket, avval az utógondolattal természetesen, hiszen úgy sem fogom őket magamnál üdvözölhetni, hogy csak nem teszik meg ezt a költséges utat Budapestről—Esztergomba. Azonban, mint mondani szokás, keserűen csalódtam. Mert az 1900. évi augusztus havi ünnepségek őket is felcsalták Esz| tergomba s csak azon vettem magam ' észre, hogy várva-várt embereim az én ajtómon teszik ki a kilincset súlyos megpróbáltatásoknak. Természetesen igen szívesen fogadtam őket s leányaimnak is kiadtam az utasítást, hogy a vendégeket a legkörültekintőbben és előzékenyebben lássák el. Fiam azonban, a harmadik alkony velő, nem jött velők meg ; hanem még vai lami útba eső állomáson szállott le a : vonatról. Ez azonban egy csepp zavart sem okozott, s ebéd idejéig lehetőleg kellemesen óhajtottam mulattatni a szabómestert, ki talán a stílszerűség kedvéért kecskeszakált viselt és feleségét, a kit